Réka útja: június 2018

Az idei Everness ugyanolyan volt, mint a többi. Szuper helyszín Alsóörsön, a Pelso kempingben.

Ugyanúgy majdnem fél óra gyaloglás a vasútállomástól a bejáratig. Ugyanott állítottuk fel sátrainkat, mint tavaly.

Ugyanolyan magasak voltak az árak, úgyhogy ugyanúgy kijártunk pizzázni a kapun túlra. Ugyanolyan szépséges volt a Balaton-part, mint mindig.

Ugyanannyira tetszettek a fantáziadús helyszínek, a szép terek, a boltok.

Ugyanúgy részesei lehettünk rengeteg találkozásnak régi és új ismerősökkel, például nógrádiak, ex-máriahalmiak, únyiak, miskolciak, otthontanulósok, stb.

Felelevenedtek régi barátságok, köttettek új ismeretségek. Voltak meghitt pillanatok, ölelések, integetések – megint erről szólt a fesztivál.

Az idei Everness más volt, mint a többi. A két nagy, Virág és Kende végig önkéntesként vettek részt a fesztiválon. Két nappal korábban mentek le, és egy illetve két nappal tovább maradtak. Reggelit és ebédet ott kaptak a közösségi étkezőben – sőt, az előadásom napján én is itt ehettem spenótos csicseriborsós rizst.

A Zöld csapat tagjaiként a gyerekeim is hozzájárultak ahhoz, hogy tiszta és környezettudatos legyen az Everness. Elvétve láttunk csak eldobott szemetet, mindenütt szelektív kukák álltak, és itt még a pálmalevélből készült tányérok, poharak és evőeszközök is komposztálódtak.

A fesztivál elejét a nyárban kezdtük el, a vége már őszbe nyúlt. Na nem a naptár, hanem az időjárás szerint. Első két nap 30 fok, dögmeleg, szikrázó napsütés. Bikini, napozás, pancsolás.

Aztán éjjel jött egy szélvihar, másnap eső, és 15 fok. Éjszakára 10-12 fokra hűlt le, bár végül is a sátorban nem fáztunk. Mi mindig pucéron alszunk, de összecipzározható a hálózsákunk, így egymást melegítettük.

Tavallyal ellentétben most egyik sátor sem ázott be; mostanra már rutinosak voltunk, és az időjárás előrejelzést megtudva Zoli meg Kende beborították a lányok régi vacak sátrát kukazsákokkal, amiket szigetelőszalaggal rögzítettek oda.

Idén Ilus aludt az egyszemélyes sátorban, Csillag meg Kincső a kétszemélyesben, összebújva, Virág és Kende pedig az önkéntesek táborában.

Történt egy kis gixer a szállással kapcsolatban. Csütörtök este papírt találtunk a sátrunkon, hogy igazából tilosban táborozunk, és költözzünk át onnan. Másfél nappal sátorverés után! Semmi sem jelezte ezt, és korábban senki sem szólt nekünk erről. Úgyhogy egy kis kiakadás után a fesztiválközpontban megbeszéltük, hogy mi akkor maradnánk ott, ahová lecuccoltunk.

Két dolog akasztott ki még minket. Az egyik a fellépők beléptetése körüli mizéria. Úgy tűnt, ott igazából senki sem tudja, mi a dolga. Sajnos elég nagy volt eleinte a fejetlenség.

A másik, hogy a hátsó bejáratot mezei emberek idén már nem használhatták, csak a fellépők. Így érdekes módon jutottunk ki: el kellett mennünk a távoli főbejáratig, majd vissza a bolthoz, a kinti kajáldához. (Ami amúgy kb. tíz méter lett volna gyalog.)

Idén egyáltalán nem váltottuk ki a piros kártyát, azaz a benti fizetőeszközt, mert kizárólag a kevésbé méregdrága boltba jártunk ki vásárolni.

Idén másik pizzériában vacsoráztunk, mint tavaly, ahol családi kedvezményt kaptunk. És közben még a foci vébét meg videoklippeket is lehetett nézni a tévében, a gyerekek nagy örömére.

Kicsit átalakult az Everness-tér. Most a központban az Édenkert állt, a kaja-sátrak a nagy étkezőtérrel pedig az Evernessia színpad közelébe költöztek.

Elvittem magammal a „Réka Life Coach” táblát azzal a szándékkal, hogy idén is beszélgetek emberekkel, de mégsem került elő egy pillanatra sem. Egyrészt mert nem volt kedvem a hidegben ücsörögni a földön, másrészt inkább a férjemmel töltöttem az időmet.

Főként párkapcsolatról és férfi-női témákról hallgattunk előadásokat.

Az Örömvirág sátorban Tomek Noémivel kérdezz-felelekeztünk a párkapcsolatokról. Lelki társ, ikreláng, duálpár – a végére persze rájöttünk arra, amit eddig is tudtunk: nem a külső címke a lényeg, hanem a tartalom. Másnap ugyanő az Evernessia színpadon adott elő, mivel megnyerte az Evernext-et. (Azaz a neten az emberek megszavazták, kiket szeretnének idén látni a fesztiválon.)

Vantulek Zsolttal provokatív stílusban beszélgettünk párkapcsolatról és szexualitásról a Mindfullness központ sátrában (nevezzük inkább „izzasztókunyhónak”).

Kis Balázs Kunó arról mesélt nekünk, mekkora nagy hazugság is a párkapcsolatok nagy része.

Spiritualitás, metafizika és misztika a posztmodern térben. Ilyen hülye címmel tartott előadást Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton.

Rengeteget nevettünk, de persze mély igazságtartalma is volt annak, amiről beszélgettek. Igazából arról volt szó, mekkora egy humbug is a New Age. Aki ott volt, soha többé nem feledi az utasellátós szendvics jelképét.

Soma Mamagésa a nők elsárkányosodásáról mesélt, saját példákkal. Sajnos csak a felét hallhattam, Zoli tovább ott maradt, sőt, ő Müller Pétert is nézte egy ideig.

Bedő Imre előadása a „Biztonságot adó férfi” címet viselte. A végére leszögezhettem magamban, hogy amiket itt felsorolt, az mind egy az egyben a férjem!

Kékes Réka a Magórában beszélt az orgazmus és a szabad-energia kapcsolatáról. Itt a végén tartott meditáció volt érdekes, egyrészt, mert Zoli is részt vett benne (ő amúgy nagyon nem egy ezo-spiro), másrészt mert totál éreztem az energia-áramlást, harmadrészt mert öleléskor érezhetően a szívünkön keresztül kapcsolódtunk egymáshoz.

Az Édenkertet szinte végig kívülről szemlélgettük, csak utolsó napra csöppentünk bele Pozsgai Nikoletta, valamint Barbi és Laci beszélgetős előadásába az új párkapcsolati mintákról, azaz a szabadság és a szerelem együttes megéléséről.

A másik téma, ami több előadásnál előjött, az a természetes életmód és a közösségi élet. Ezek nagy többsége a Zöld-s-ég sátornál zajlott, amit stílszerűen fűszernövények vettek körül.

Nemes Mátyás, aki igazából a Közös-ég Jurtafaluban „rendelt”, és aki nekem régről, még a Biopiacról ismerős, az ökológiai termelésről mesélt. Hogy milyen tiszta tekintete van ennek az embernek!

Szombathelyi Tibor az Élet Iskola mozgalomról tartott előadást, ami az azonos értékrendűek, hasonlóan gondolkozók egymásra találását jelenti. Az ő életét és közösségteremtő munkáját már követem egy ideje, öröm volt őt személyesen látni. Igazi karakán férfi és jó ember.

Kiss Ferencnek az egyén és közösség viszonyáról tartott előadásába a vége felé csöppentünk bele, amikor az érdekérvényesítésről és a közösségi problémamegoldásról volt szó. Ezt egy olyan gyakorlattal szemléltettük, ahol képzeletben Zoli volt Rexi kutya gazdája, én pedig egy kisbabás anyuka. És igen, volt ellenvetésünk!

Zsoldos Vica az Alakuló közösségek programját mutatta be, bár ez inkább beszélgető-kör lett, ahol megkértek, hogy én is meséljek egy kicsit a közösségi tapasztalataimról.

Ehhez a témához illenek még a Hangák, akik egy környezettudatos közösség, és egyik képviselőjükkel szépséges és újrahasznosított tárgyak között beszélgettünk.

Meghatározó helyszín volt még a Szülők sátra, ahol először Józsa Erika mesélte el, mit jelent és miért fontos tudatos szülőnek lenni.

Mint szinte minden évben, a saját előadásom-beszélgetőköröm is itt volt. Persze most is az ÉletIskoláról volt szó, de ezúttal kicsit nagyobb hangsúlyt fektettem a nehézségekre, és igyekeztem bemutatni az otthontanulás árnyoldalait, nehézségeit is. Válaszoltam a hallgatóság kérdéseire is, akiket például az intézményi háttér érdekelt, vagy az, hogyan lehet magántanulóból iskolássá válni.

Újdonságnak számított az Everness-en a mozizás. Több filmet is vetítettek az Evernessia színpadnál; mi egybe csak úgy belecsöppentünk, egyet pedig direkt végignéztünk, századszorra.

A Holnap című film újszerű közösségi megoldásokról, például közösségi pénzről vagy életszerű oktatásról szólt. Meghatott, miket lehet elérni összefogással.

A Békés harcos útját már régóta meg akartam mutatni Zolinak. Szegény férjem! Mi a lányokkal nagyon hülyén viselkedtünk végig, sokszor lelőttük a poénokat, előre röhögtünk bizonyos részeknél, vagy hangosan szóltunk, hogy „tudjátok, most jön az a jelenet, hogy…”. Ennek ellenére azt mondta, hogy egész jó film volt, ami nála nagy dicséret.

A fesztiválon nem volt kedvem semmihez, ami csendes, se meditáció, se jóga, se semmi. Kihagytam a különböző kezeléseket, pedig ott volt Eszter az Aura Somával vagy Erzsi a csikunggal és a cigánykártyáival, Klári pedig az Access Consciousness-ben nyújtott Bars kezeléseket.

Az egyik kulcsfontosságú tevékenység számomra a tánc volt. Átlagban minden napra jutott egy.

Moldvai táncház az Evertest sátorban a Tindia zenekarral.

Nia az Új egyensúly sátorban Brezina Kingával (mögöttem Soma táncolt). Az öt tánc közül ez tette rám a legnagyobb hatást. Egyrészt a végén a lecsengető szer, amikor is egymást érintettük, simítottuk, érezhető volt a női közösség. Másrészt elhatároztam, hogy szeptembertől Nógrádon én is fogok szabad női táncot tartani, mert egyszerűen imádom ezt csinálni!

Esctatic Dance Party-t tartottak a Zenei nagyszínpadnál, jópár ismerőssel, velük csináltam ugyanis anno interjút a Női Szem magazinnak. Most is ugyanaz volt a felállás: a szervező Kerényi-Kiss Zoltán, a zenéket DJ Konrád válogatta, az élő zenét (másokkal együtt) Fatima szolgáltatta, a táncért pedig Kun Szilvi volt felelős.

Egyik este Mónival diszkóztam a Bodywork sátorban.

Niáztam még egyet a Táncos parton is, Sőtér Sarolta és Varga Dóra vezetésével. Idén is volt tombolás a „She wolf”-ra meg körtánc a „Csiki csiki”-re.

Míg én a táncokkal női énemet kényeztettem, Zoli a férfias énjét a Férfiak klubjában. Előadást hallgatott a férfierőről, különösen a férfi szexuális erő megtartásáról. A férfi felelősségvállalásról szóló beszélgetésbe a vége felé már én is belehallgattam. Kiss József Zsolt kérdezte Bedő Imrét a férfiúi erényekről.

Büszkén jelentem be, hogy férjem sikeresen kiállta a Thúry próbát! Ennek során egy kardot kellett vállmagasságban kitartani. Ő átlag feletti időt teljesített, így a Férfiak klubjának tagja lett, én meg női pártoló tag. Erről a karszalagom is tanúskodik. Jobbon ez, balon az Everness-es közreműködői szalag.

Ennek a térnek az egyik érdekes színfoltját jelentették a maori harcosok-táncosok. Reggel ők ébresztették a tábort üvöltésükkel: Kamate, kamate! Mindeközben a Befogadó térben csendesen meditáltak az üdvözült lelkek.

Mi minden reggel a Balaton-parton kezdtünk Zolival. Itt reggeliztünk, közben átböngésztük a programfüzetet. Azaz inkább én néztem át, a férjem nagyjából rám bízta a dolgokat, őt ugyanis sokkal jobban lekötötték a hattyúk és kacsák. Pláne a kishattyúk és kiskacsák. És vízisiklót is láttunk!

Napközben az előadások és táncok között ide-oda sétálgattunk a térben. Közben csipegettünk a Biopont kóstolóiból (még mindig a kókuszos kölesgolyó a favorit nálam), és spontán dobolásokat hallgattunk… Szokásomhoz híven vagy hosszú, lebegő szoknyában vagy színes gatyáim egyikében pompáztam.

Este mindig valamilyen DJ játszott a Jam színpadon, amit mi már sátrunk nyugalmából hallgattunk. A Jam-en csak egyszer jártunk, közvetlenül hazaindulás előtt meghallgattuk Varga Zsoltiék dzsemmelését. A Kirtan azt hiszem örök kedvenc lesz fülbemászó zenéjével, mantráival.

A nagyok a napi szolgálat után mindig valamelyik koncerten vagy partin buliztak. Kende sokat utazott az önkéntesek kicsi kocsiján, Virág pedig Gizussal alkotott a Miraculum alkotótérben.