Házunk 3.

A hűvösebb, őszi időszak már csak a belső munkálatokról szólt. 

Mivel az egyre hűvösebb időben egyre kevésbé volt kellemes kint a szabadban vagy a kamrában főzni, mosogatni, ezért Zoli a konyhát alakította ki használhatóvá. A mosogatóval kezdte.

Kaptam egy nagyon klassz fa-hatású munkalapot, ami egyszerre szép és praktikus is.

A hálókuckóba beraktuk a 4 fix üvegablakot.

Zoli kiszedte a régi hálószoba, azaz leendő Réka-szoba déli ablakát.

Az ablakomat áttette a keleti oldalra, ezzel némi felfordulást okozva a szobácskában.

Így néz most ki az ablak az új helyén.

Nemcsak az én szobám haladt, hanem Zolié is, ugyanis végre mindenütt megkapta a lambéria-burkolatot.

A hálókuckó párazáró fóliákat kapott, és elkészült a végleges feljárója.

A konnektorokat, kapcsolókat, vezetékeket Zoli szerelte be, de a legkomolyabb munkálatokhoz, a kapcsolószekrényhez és biztosítékokhoz eljött egy villanyszerelő barátja (Köszi, Varga Gábor!).

Soha nem gondoltam volna, hogy ekkora élmény is lehet a mosogatás. Az új duplatálcás plusz csepegtetős mosogató beavatása.

Hiába mondta Zoli, hogy itt még sok pepecselős kis munka van hátra, én már akkor is belaktam a konyhát, és sok szép dísszel tettem otthonossá. 

Eljött ez a pillanat is végre: Zoli régi dolgozó-sarka és új szobája közötti fal áttörése. 

Íme az új ajtó, mely Zoli új birodalmába vezet.

Szerintem ez is mestermunka: faágakkal megbolondított könyvespolc.

Egy teljes nap volt, mire minden könyvet áthurcoltunk, és ő elrendezte a könyvtárát, de megérte.

Az eddig nyitott rész kettéválasztása is elkezdődött, a tartószerkezet megépítésével.

Fal épül Zoli szobája és a nappali közé.

Ugyanez, csak a nappali felől.

A hálókuckó plafonját lambériával burkolta.

Lámpa került a mennyezetre.

A szigetelőanyag és a fólia után lambéria következett.

Alig várom, hogy fent aludhassunk végre. Hiszen ilyen látványban lehet részünk a fenti hálószobából: a távolban a nógrádi vár.

Elkészült a hálókuckó, ez is a nyugati sarok. 

A keleti csücsökkel együtt az ágyszerkezet is látszik. Matrac kerül rá majd a későbbiekben. 

A nyírfát a szomszéd kivágta, mi megkaptuk, és jó helye lesz a házunkban.

Lépcsőfokok, nyírfa-törzsbe vájva.

Az új lépcső, ami Zoli szobájából a fenti hálókuckóba vezet.

Ilyen szuper falapokat szerzett Zoli, más "csak" le kellett őket vágni és csiszolni.

Farönk lábazat, stafnifa-szerkezet, tömörfa-tömbök... Ebből valahogyan majd asztal lesz.

Bekerültek a tuskók és a falapok.

És íme az összerakott étkezőasztalunk!

Hatalmas asztal, dupla tér, mindenütt csupa fa: öröm itt lenni. 

Az egyiket augusztus elején, a másikat a végén rendeltük meg. 6-8 hétre ígérték, majdnem 3 hónapot vártunk rájuk. November közepéig két helyen csak fóliával volt takarva két ablaknyílásunk. Dupla-annyi tűzifa, hűs a házban és fázás... Csak itthon, kibontáskor látszott, hogy nem is pont olyanok, mint a többi ablak, az egyik üvege ráadásul repedt. Öröm a sok ürömben, hogy végre van ablak, van fény, van meleg... (Nagyon nem köszönjük, Dunakeszi ablakdiszkont!)

Pont az I-n a mai ajándékok: két puff vagy zsámoly vagy ülőpárna, régi nagy vágyam. (Köszi, Farkas Melinda!)
(Fél éves beszámolóm most véget ért, de év végén még megmutatom nektek, hogyan haladt tovább Zoli. Hátra van ugyanis még sok kisebb-nagyobb munkálat, amivel tökéletesedik már most csodaszép otthonunk.)

Házunk 2.

Egy kis fesztiválozás és hegymászás után nyár vége felé folytatódtak a munkálatok. 

Az első művelet a régi, kisebb oszlopok kiváltása volt nagyobb, természetes faoszloppal. (Köszi, Verespusztai Gábor!)

Ez az oszlop a kertünkből kivágott akácfa-ágakkal nagyon feldobta a teret.

Kalákában csináltuk a cserepezést, a telkünkön talált, illetve ingyen szerzett, bontott tetőcserepekkel. 

Zoli kiállt a tetőre tetőlécezni, a gyerekek felhordták az emeletre a cserepeket, én kiadogattam őket a tetőablakon, Zoli pedig lerakta a cserepeket.

Két-három nap alatt kész lett a tető cserepezése.

Kezdett egész pofásan kinézni a hálókuckó, aminek a tetejét szintén beburkolta Zoli.

Bezárult a hátsó, északi fal is.

Spontán ötlettől vezérelve még egy ablaknyílást vágott a falba - amit nagyon nem bántunk meg, így jóval világosabb lett a tér.

Sokáig ilyen volt a kinti és a félig-benti terek találkozása.

Újabb csapatmunka volt a padlózás. Izgalmas volt a gerendákon balettozni, alattunk a nyitott műhellyel.

Alulról, a műhely felől a gyerekek tartották az OSB-ket, Zoli pedig rögzítette őket.

Kőzetgyapot került a padlóba szigetelés gyanánt.

Új ablakok, félig lambériázott fal, félig lerakott padló - itt már kezdtük látni az alagút végét.

Kb. 30 éves álmom volt az osztott natúr faablak.

Zoli szobájába is bekerültek az új ablakok.

A szobája végre bezárult, az utolsó fal is felépült.

A hálókuckó is megkapta az új, bukó-nyíló ablakát.

A hálószobából szuper kilátás nyílik a déli kertünkre, a távolban pedig a Börzsönyre.

Az utca felől ez a látvány fogadta a nyár végén felénk járókat.

Folytatódott a padló szigetelése, a nappali térben.

Zoli hajópadlóval borította a padlót. Ez a konyha felőli része.

A nappali is csodaszép fapadlót kapott.

A fal szigetelését is kőzetgyapottal oldottuk meg.

Zoli felrakta a csempét a konyhába.

Ezt a mozaik-jellegű csempét a Zalakerámiánál találtuk, és egyszerűen imádom! Mások is a csodájára járnak. 

Zoli  a hálókuckót is kibélelte szigetelőanyaggal.

Létrára álltam, hogy segítsek neki a mennyezet burkolásában. Onnan lőttem ezt a fotót.

A plafonra lambéria került, fölé szintén szigetelés.

A mennyezet szigetelése és burkolása nagy falat volt. A leendő két ablak fóliát kapott, hogy (annyira) ne fagyjunk szét a kora őszi hűsben.

Zoli szobája beburkolózott a szigetelőanyagba és lambériába.

(Még egy folyt. köv.)