Ősz? Tavasz?

Ha kinézek az ablakon, nagyon nem jutna eszembe, hogy május végén járunk, és pár nap múlva vége a tavasznak. Pár nap kivételével egész hónapban esett az eső, és sokszor nagyon hűs volt. Az áprilisi aszály se tett jót a kertnek, de ez az esőerdei idő sem.

Komolyan, reggelente köd, egész nap pára és nyirkosság, mindenütt a csupa zöld - mintha egy dzsungelben élnénk! (Klímaváltozás?) 

Van, aminek ez jót tett, például előjött végre a saláta. Vetettem sokféle salátát, egyelőre csak kettő fajtát látok, azok is igen kicsikék. Tavaly saját magot is gyűjtöttem, azokból idén semmi sem kelt ki, csak a boltiból.  Mindez azért fura, mert a tavalyelőtt begyűjtött magokból tavaly viszont gyönyörű salátáink lettek.

A spenótunk egész szépen zöldell, és nagyon finom, mint mindig. Remélem, idén lesz belőle annyi, hogy el tudjak tenni a fagyasztóba is.

A borsó egyre csak nő a sok esőtől, már kezd elterülni, és végre virágzik. Ahogy elnézem, idén is elmarad a megtámasztása.

A retek csak nemrég óhajtott kimászni a földből, de ebben nem sok köszönet van. Nagy a levele, de összevissza rágják a csigák, a gyökere viszont kicsi. Azért már sikerült néhány érettet kiszednem… Ízre finom, enyhén csípős, nem olyan vízízű, mint a bolti.

A lila- és a vöröshagyma szépen zöldell, újhagymának fogyasztható, a föld alatt még bőven erősödniük kell.

Az elvetett répa-magokból eddig 0, azaz nulla darab hajtott ki. Mit fogok eltenni idén a mélyhűtőbe?

A tavalyi petrezselyem bent maradt a földben, és ott szépen áttelelt. Ez az első alkalom, hogy a kétéves répákat nem szedjük fel teljesen, hanem hagyjuk, hadd hozzanak idén virágot, lehessen gyűjteni magot. Most ennek még semmi jele, csak magasodik, erősödik, szára vastagszik.

Fokhagymából néhány szál lengedez a szélben.

A későn vetett padlizsán, patisszon és cukkini végre előbukkant. És ami vicces: Zoli télen kidobott a kertbe egy megrohadt sütőtököt. Ő azonban úgy döntött, hogy újjáéled: a magjaiból számtalan kis tököcske hajtott ki!

Egyik kedvenc kerti tevékenységem a gyógy- és fűszernövények begyűjtése és szárítása. Még el se kezdődött a nyár, de máris van egy csomó szárított petrezselymünk.

Tavaly vettünk három szurokfű-palántát a szomszédos faluból. Elültettük, szépen növögetett, szedegettük. Ott is hagytuk egész télen. Tavasszal feléledt, mostanra három óriási bokor lett belőle. Úgy vélem, idén se fog kelleni oregánót venni a boltban…

Ezzel egy időben bazsalikomot is palántáztunk, ez viszont nem éli túl nálunk a telet. Most kint a kertben nincs is belőle, csak az ablakunkban van egy cserépben.

Az eper sok virágot hozott, és megjelentek az első, egyelőre még zöld kis gyümölcsök is. 

A tavalyi citromfüvünk már burjánzik, az idén ültetett is szépen megmaradt. Már szárítom is, teának, hűsítőnek.

Tavaly rengeteg akácvirágot gyűjtöttünk, a nagy része most is ott várakozik a befőttesüvegekben, szárítva. Állítólag gyomorbántalmakra jó, de mivel nálunk gyakorlatilag senkinek se szokott fájni a gyomra, ezért nem igazán isszuk a teáját. (Mert amúgy ízre nem igazán jön be…)

A bodza viszont nagy kedvenc, virágzik ezerrel. A kislányok gyűjtik, épp ma csináltak belőle szörpöt. Ebből viszont sokat fogok leszárítani, mert teája kiváló meghűlésre, lázra.

A kert tehát főleg az én feladatom most, de a veteményesen meg a gyűjtögetésen kívül nem sok időm-energiám jut másra. Ebből következik, hogy a fű sok helyütt derékig ér. Kende tűzoltás-jelleggel végez néha kampány-kaszálást, de csak kint az út szélén, meg az ösvényeink mentén.

És azt tudjátok, hogy a férjem mostanság miért nem csinál semmit a kertben? Mert amikor épp itthon van, akkor mi máson is dolgozhatna, mint a házon. Elkezdődött ugyanis a külső burkolás, méghozzá a „terméskövezéssel”. Erről, és más egyéb házzal kapcsolatos dolgokról később írok majd nektek.

Mondanám, hogy zárom soraimat, mert megyek ki gazolni – de az eső... Na, mit csinál? Hát igen, ismét csak ömlik, zúdul és szakad.

2019. május

Gyerekek – Iskola – Élet: Május

Amikor még otthontanulósok voltunk, havonta beszámoltam nektek arról, mikkel foglalkoztunk, miket tanultunk. Az akkori bejegyzések mindig az „ÉletIskola” címet kapták. Azóta gyökeresen megváltozott minden: van az élet, és van az iskola, és ez nem mindig van egymással túl szoros kapcsolatban. Most azonban úgy érzem, annyi minden történt körülöttünk, hogy mindenképp megér egy cikket a sok esemény.

Tündérék a Nemzetiben megnézték a János vitézt, úgy, hogy előtte körbe is vezették őket a színházban.

Szintén az ő osztályuk a Szépművészeti Múzeumba látogatott egy görög témájú programra, ahol volt kincskereső feladat és agyagfestés, utána pedig megnézték a Hősök terét, a Városligeti tavat, és a Vajdahunyad várát.

Iskolánkba érkezett egy színi-társulat, akik Karinthyt adtak elő, középpontban főleg a "Tanár úr, kérem"-mel.
Régóta ígérem a kislányoknak, és most végre sort kerítettünk egy kirándulásra hármasban a Budai-hegységben. 

A Fogaskerekűvel kapaszkodtunk fel a Széchenyi-hegyre. Rövid játszóterezés után felszálltunk a Gyermekvasútra. 

A János-hegynél szálltunk le, ahol kisebb túrával jutottunk el a másik játszótérig. 

Fagyizva felmentünk az Erzsébet-kilátóhoz. 

Végül Libegővel ereszkedtünk le a hegyről.

Ha május, akkor Anyák napja triplán, de ezekről az ünnepségekről már korábban beszámoltam nektek.

Virág az Alba Regia táncegyüttessel Szamosújvárott járt, ahol többször felléptek.

Pénteken moldvai táncházban jártam egyedül az Eötvös 10-ben (erről, és a néptánchoz való kötődésemről részletesebben az előző cikkben olvashattok.)

Másnap már a három lánnyal együtt indultunk Vácra, a Dunakanyar motoros találkozóra. Igaz, a motorosok felvonulásáról pont lemaradtunk, egyből az After Queen zenekar koncertjébe csöppentünk. Utána a Bikini adott nagykoncertet. Ebben az az érdekesség, hogy életem legelső koncertje pont a Bikini volt, amikor a Flórián téren játszottak a szabadban, úgy ’85-’86 tájban, és a „Mielőtt végleg elmegyek” azóta is élénken él emlékezetemben. Az élőzene után egy DJ jött, aki retro-partit tartott a 90-es évek és napjaink slágereiből. A színpad ott tomboltunk, ugrálva, a dalokat hangosan üvöltve.

Kincsőék szinte az egész alsó tagozattal Budapesten töltöttek egy (sajnos szakadó esős) napot. Moziban voltak, majd a Parlamentet járták körbe. 

Közben szép csendesen elérkeztünk szerelmünk 5. évfordulójához – amit sajnos a szerelmem távolléte miatt még nem tudtunk megünnepelni, de ami késik, nem múlik.

Az életszerűséget mostanában a terméskövezés előkészítése jelenti számunkra. A két nagy gyerekem szokásos távolléte miatt a három kisebb lánnyal pakoltuk át négyen a tűzifát, ami azért lett nagyon izgalmas, mert a fahasábok között egérfészket találtunk, és pici egérbébiket, akiket ők kimentettek. 

Aztán átrakodták a cserepeket, és megtisztították azt a felületet, ahová a terméskő kerül majd. Amikor épp nem esik, akkor gazolunk, kapálunk, Kincső épp ma kaszált is!

Az iskolában mostanság a kompetencia-mérés tart mindenkit lázban. Erről megvan a magam véleménye, amivel szerintem a pedagógusok és szülők nagy része szintén egyetért Idén ez egyik gyerekemet se érintette, engem viszont igen, az idegen nyelvi mérés. Most itt vár rám 30-40 kijavítandó teszt…

Programokban tehát nagyon gazdag volt ez a pár hét, és hasonlóképpen sűrű lesz a június. A nyárig még rájuk-ránk vár:

- Pénteken Aba, fogadó óra és szülői az Atilla király gimnáziumban, és néptáncos fellépés a Sárvíz művészeti iskolában

- Szombaton gyereknap

- Június 1. Nógrádi Várjátékok (ide ez úton is szeretettel hívom az olvasókat, ..

- Osztálykirándulások: Csillag Zánka, Tündér Hollókő-Rimóc és kerékpártúra Királyrétre, Kincső Poroszló-Tisza-tó

- Evezés Nőtincsen

- Zeneiskola: vizsgák és hangverseny

- Tanárbúcsúztató, ballagás, évzáró…

Azt hiszem, a nyár elején sem fogunk unatkozni!

2019. május

Táncház

Én, aki évekig szinte csak népviseletben jártam, és táncházak látogatója voltam, valójában soha nem tanultam néptáncolni. Most, hogy jobban belegondolok, mégis: általános iskolában egy évig a tantervben benne volt a néptánc (ének-zenei suliba jártam), és a bemutatón kékfestő szoknyában pörögtünk a San Marco utcai művelődési központ (akkor még Úttörőház) színpadán.

A népi dolgok iránti vonzódásom már egész fiatalon megmutatkozott, amikor gimnazistaként szabadidőmben rendszeresen jártam a szentendrei Skanzenbe.

Aztán pár év szünet következett, első férj, majd második, diszkók és bulik. A néptánc akkor tért vissza az életünkbe, amikor már Érden laktunk. A lányunk kb. 4 éves lett, és elkezdett Battára járni a Forrás néptáncegyüttesbe. Rendezvényeinken mi is rendszeresen részt vettünk, a legnagyobb szabású a nyári fesztiváljuk, a Summerfest volt.

A máriahalmi-únyi időszak során a baráti csapat nemcsak családi napközit szervezett, és házibulikat rendezett, hanem néptánc-tanítást is indított. Itt gyerekek és szülők együtt tanulták a lépéseket, és népdalokat, népi játékokat tanultak. Ekkor többször jártunk Piliscsabán is a Ward Mária iskola ünnepi táncházain.

A Biofaluban is részt vettünk táncházakon. Jó időben a csűr adott otthont ezeknek a programoknak, rossz időben pedig a Vendégházban jártuk. Ennek az időszaknak köszönhetem a moldvai alaplépéseinek elsajátítását. Emlékeimben élesen él a sok erős, csizmás férfi hangja és mozdulata.

Amikor leköltöztünk Széplak-élőfaluba, ott rendszeressé váltak a táncházak. A nagyobb gyerekeink hetente jártak a faluházba, ahol a moldvai mellett mezőségit, székit is tanultak. Mi inkább csak az ünnepi alkalmakon vettünk részt.

Az abai Atilla király gimnáziumban szintén a tanterv része a néptánc-tanulás. Virágnak ez már a 4. éve itt, és az Alba Regia néptáncegyüttes tagjaként már egész komoly fellépései voltak. Idén Virág és Kende már együtt léptek a művészeti iskola színpadára.

Jómagam aktív résztvevőként utoljára a négy évvel ezelőtti táncház-találkozón voltam a BS-ben (bocsánat, Aréna).

Aztán pedig most pénteken. Az úgy történt, hogy akadt egy szabad estém Budapesten, és valamilyen programra vágytam. Korábban már kipróbáltam az egyedül mozizást (életemben most először), pénteken pedig az egyedül táncházazást. Azaz hogy: Egyedül? Dehogyis, legalább százan roptuk az Eötvös 10-ben a moldvait. Imádom ezt a dob-alapú dübörgő zenét, a körben együtt mozduló tömeget! Ráadásul sok tiszta arcú, tiszta lelkű ember társaságában…

Amikor megismerkedtünk, a férjem azt mondta, lehozza nekem a csillagokat is, csak két dolgot ne kérjek tőle: hogy énekeljen, és hogy táncoljon. Ezért amikor néha páros tánc következett, kicsit szomorkodva ültem ki a szélére és árultam (volna) a petrezselymet, de legnagyobb meglepetésemre kétszer is felkértek. Pedig azt tapasztaltam, hogy manapság ez kezd kihalni az ilyen rendezvényeken (lásd. az őszi kudarcos szüreti bált, ahol senki sem kért fel, pedig jó sokáig ücsörögtem magányosan a parkett szélén).

Az Eötvösben jól megforgattak, és akkor döbbentem rá, mennyire hiányzik ez az életemből. Rájöttem, hogy mi a következő vágyam: szeretnék szert tenni egy táncpartnerre!

2019. május

(A moldvais fotók az Eötvös 10 honlapjáról valók.)

Anyák napja

Múltkor az Anyák napjára készülődve már írtam erről a témáról a Réka Life Coach oldalon. Most, hogy három ünnepségen vagyok túl, ebben a blogban a fotókat helyezem el, de azért néhány gondolatomat itt is megosztom veletek.

Szép lassan megbékéltem azzal, hogy aki sok év otthontanulás után iskolába adja a gyerekét, illetve tanárként kezd el dolgozni egy iskolában, arra olyan dolgok is várnak, amik eddig nem voltak az életében. 

Továbbra sem tartom jónak, hogy az anyák napját az iskolákban ünnepeljék - ennek ellenére nagyon élveztem mindegyik programot. 

Jó volt látni, hogyan titkolóznak, készítettek meglepetésként karkötőt, díszdobozt, és szövött képet. Az osztályközösségeiket összekovácsolta a műsör összeállítása, a sok próba, a közös cél, hogy meglepjék az anyukáikat.

A kicsiknél még persze a dal-vers összeállítás ment, aki viszont akarta, ő maga írta le, miért és hogyan szereti anyukáját. Így aztán mindenki megtudhatta Kincsőtől, hogy szeretem a franciadrazsét, de a gyerekeimet még inkább...

Tündérék már egy dramatikus jelenetbe ágyazták a köszöntést, és sokan saját verssel készültek. Amit Tündér a nagymamájának szavalt, azt például Csillag költötte. Náluk eleve nagyon izgalmasan kezdődött az egész, mert nekünk tilos volt előre bemennünk a terembe. Aztán az egyik lány egyszerre vezetett minket oda, ahol bent mindent virág borított, függönyök behúzva, mécsesek égtek, és nagyon megilletődött volt minden gyerek.

Akadt, aki úgy elsírta magát, hogy el sem tudta mondani a versét, de ez pont így volt szép. Az én szemem is könnyes lett tőle. Ezután fotó-összeállítást vetítettek le az anyukák gyerekkori képeiből, épp az enyém lett a legutolsó. A végén pedig megkóstolhattuk azokat a süteményeket, amiket a gyerekek előző nap készítettek.

Csillagék éneke megríkatott, mert melyik anya ne sírna, mikor a "Mama, kérlek..."-et hallgatja Koncz Zsuzsától? Az egyik tanítványom nagyon meglepődött, hogy sírni látott, pedig előre szóltam nekik, hogy bőgni fogok. Nem tudom, írtam-e már, de én ilyen elérzékenyülős vagyok.

Náluk a nagy szám a film volt, amit az egész csapat együtt forgatott. „Három nap Anya nélkül”. A történet egy lányról szól, akit az anyukája nem akar elengedni egy buliba, ezért megszökik otthonról. A téma persze elgondolkoztató, de sok jelenet nagyon vicces volt. Műbajuszos lány férfiszerepben, fején tornazsák. Diszkó a „Sexy and I know it”-re. Csillag megnyilvánulásai a periódusos rendszerről. Még két tanáruk is szerepet vállalt benne.

Egyszóval: szép volt, jó volt. Túlvagyunk az anyák napi időszakon, nemsokára jön a gyereknap, majd rögtön utána a Várjátékok!

2019. május

Május - kert

A nyárias április után itt az őszies május. Majdnem egy hónapig nem esett semmi, kiszáradt a talaj, alig nőtt ki valami a földből, hiába locsoltuk.

Aztán elérkezett a május, és az utóbbi időben több eső hullott, mint egész évben odáig. A növények úgy bújtak ki a földből, és kezdtek el nőni, mint a gomba. Mi meg újra begyújtottunk!

Egy ideig az orgona határozta meg a kert és a falu képét, de mostanra a nagyja elvirágzott. Viszont már virágzik a bodza!

Kezdenek nőni (bár nagyon lassan) a szobában nevelgetett palántáim (paprika, paradicsom, uborka és padlizsán). Vajon annak mi oka van, csak a magok kb. fele egyáltalán nem csírázott ki?

Érdekes, hogy az északi veteményesben a saláták, amik tavaly és azelőtt burjánzottak, most csak ilyen minurkák, mint amilyen a képen is látható. 

A borsó az, aminek szerintem tök mindegy, hogy esik eső vagy fúj a szél, süti a nap vagy árnyékban van - nő és zöldül ezerrel. 

Virágzik a tavalyi, idénre elszaporodott, és az idén ültetett eper is. Már nagyon várjuk a termését!

Az északi kertbe körömvirágot raktam védőnövénynek, ami szép sorokban elő is bújt. A déliben ugyanezt a szerepet a büdöske fogja betölteni. 

A tavaly ültetett oregano már most bokor-méretű. 

El is kezdtem leszedni és szárítani.

Az előző évben vetett petrezselyem (ami ugyebár kétéves növény) klasszul átvészelte a telet, a gyökere vastagszik, csupa zöld az egész.

Van közte szokásos petrezselyem...

...és fodros szélű is. Elkezdődött nálunk a fellógatott növény-csokrocskák időszaka.

Tavaly nyersen rágcsáltam leginkább, idén többet vetettem, hogy le is tudjak belőle fagyasztani. Igaz, hogy csak én szeretem az egész családból. Spenót. Még csak most bukkant elő a föld alól.

Kincső fedezte fel a minap az első kis kukoricákat.

Amikor az időjárás engedi, vető-kampányokat rendezünk. Nemrég vetettük el a retket, sárga- és fehérrépát, zellert, karalábét, és duggattam a lila- és vöröshagymát, aztán jöttek a karfiol, brokkoli és káposzta, végül a cukkini, padlizsán (tojásgyümölcs) és patiszon (csillagtök). A déli kert háromnegyede bevetve. Már csak a bab, valamint a paprika- és paradicsom hiányzik. 

Ahol az építkezés miatt Zoli kiszedte az akácokat, oda virágoskertet álmodtam. Lesz itt kakastaréj, oroszlánszáj (micsoda nevek!), mályvarózsa és törökszegfű is. 

Megkezdődött az Anyák napja sorozat, így a mezőn szedett vadvirágok mellett most épp margaréta pompázik a vázában.

Van azonban nekünk saját cserepes margarétánk is, épp most hozott új virágot.

Nagymami mostanában ültette át a szobanövényeit, és mivel nálunk végre van hely, hozott is belőlük. Ez itt egy nevenincs, de kaptunk zamiát is.

Az eső dzsungellé változtatta a kert nagy részét. A férjem külföldön, a fiam koleszban, hááát, nincs igazán lekaszálva. Ezzel nagyon nem vagyok megbékélve, mert ugyan a viszonylag természetes kert híve vagyok, azért ez már így a nagyon elhanyagolt állapot.

És még csak most lendültünk bele a tavaszba... Az biztos, hogy nem kell aggódnunk, ha esetleg szemölcsünk lesz, annyi most a vérehulló fecskefű.

Hogy ne csak a növényekről, de az állatokról is essen szó: Az új fal és tetőt között még vannak rések. Ezt nemcsak mi fedeztük fel, hanem a cinkék is. oda fészkeltek be, és ezt csak akkor fedeztük fel, amikor kibújtak a tojásból a fiókák. Éktelen csicsergés hallatszik onnan, a cinkeszülők pedig ki-beröpködnek, hogy eleséget vigyenek a kicsiknek. Múltkor pedig hazafelé jövet az úton egy nyuszi ugrándozott át előttem. 

Azért ha épp nem esik és a hőmérséklet sem sarkvidéki, akkor kimegyünk a teraszra. Kezdjük belakni, már a tibeti zászlót is felraktam rá. Még le kell a padlóját csiszolni és kezelni, amíg ez nincs meg, nem hurcolkodunk ki teljesen, de szoktunk kint enni a földön (szőnyegen, pokrócon), és napozunk is néhanapján, már persze akkor, amikor süt is.

A következő lépés a palánták kiültetése lesz - persze csak akkor, ha a fagyosszentek eltávoznak végre.

2019. május