2019. július 29., hétfő

Házacska - Kertecske

Az elmúlt időszakban beszámoltam nektek a balesetemről és gyógyulásomról - ezerrel zajlik a fogászati kezelésem, fogam ugyan még nincsen, de rendszeres "kínzások" azok igen. Máskülönben egész jól vagyok, sebeim behegedtek, izomfájdalmam minimalizálódott. 
Leírtam, hol s merre jártunk kettesben a férjemmel - Budapest és Dunaújváros után most adós vagyok nektek Debrecennel és a Fezennel, és persze jó nagy falat lesz majd a ciprusi összefoglaló is. Megosztottam veletek, hogyan telt a gyerekeknek a tanév vége-nyár eleje, de még adós vagyok a kanadai unokatesókkal eltöltött programok képeivel. 
Az viszont dühít, hogy ennyire rég mutattam meg nektek az otthonunkat és kertünket, amire egyre büszkébb vagyok. A kert ugyan eléggé dzsungeles állapotban leledzik, a házon is van még mit alakítani, de lépésről lépésre egyre csak szépülünk.
Az asztalunkat Zoli több réteg lakkal kente le. Megérkeztek a lócákhoz passzoló, liliom-mintás székek. Még két fonott bárszéket is vettem a konyhapulthoz. Már majdnem tökéletes az összkép - teljes majd az új huzatú székpárnákkal lesz. 
A száradás miatt sokáig nem ehettünk rajta, tilos volt még csak hozzá is érni. 
Nagy öröm volt újra birtokba venni, csecsebecséimmel feldíszíteni. Jól mutatnak rajta a Ciprusról hozott szuvenírek.

Több évtizedes álmom vált valóra ennek a komódnak a megérkezésével. Természetesen ez is a Lócaportától. Három szintes, felül direkt két kisebb fiók, fehér gombok - tökéletes. Egyelőre még üres, a napokban rendezem majd be. 
A komód a láda helyére került, a láda pedig kintre. Még a nagymamámé volt, akkor halványzöld-világossárga színben. Rászabadítom majd a lányokat, és lepingálják szépre, mert a sok költözködés során igencsak lekopott róla a festék. 
Zoli saját részre különleges lapokat választott, ő maga illesztette össze a "bálnát" és a "farkast". A rögzítés és felületkezelés még hátravan, de már most lehet látni, mennyire klassz lesz így a szobája. 
Az asztala fölé egyedi polc készül, szintén nyers fából.
Férjemnek kettő saját tere van a házban, az egyik az alakuló szoba a házban, a másik az épülőfélben lévő műhely az alagsorban. Most épp a szekrényt készítette el, ami elnyeli majd a sok szerszámot. 
Már a vaskályhát is lehozták ide Kendével (bekötése várat magára), de hogy a meleg bent is maradjon, arról a szigetelés gondoskodik. Ez a fal tele lesz majd kisebb polcokkal.
Ha már asztal, akkor essék szó a leendő kinti étkezőnkről. Az asztal ide félig kész: egyelőre méretre szabott és lecsiszolt állapotban várakozik.
A teraszon idén még a régi műanyag asztalt és a kőkorszaki, szedett-vedett székeinket használjuk. (Bezzeg jövőre!)
Ha nem is olyan lendülettel, mint tavaly, de beindult nálunk a befőzési szezon. Sárgabarackból jó sokat tettünk el, a lányok segítettek benne.
A befőttes-üvegek itt még a kosárban, most már a kamra polcain sorakoznak.
Kicsit több, mint a fele lett befőtt, a puhább gyümölcsből pedig lekvár készült.
Üvegekbe kerül a finom édes sárgabarack-lekvár. 
A betegségem miatt a cseresznyéről sajnos lecsúsztunk, viszont sikerült kései meggyet vennünk. Nálunk az a leosztás, hogy a lányok csinálják a pepecselős munkát, pl. magozás, válogatás, én mosogatok, töltögetek, Zoli meg ráhúzza a tetőket, emelgeti a fazekat, stb. A kislánykák most maguknak is főztek lekvárt belőle.
A kertünk zömét a tökfélék foglalják el. Csak azt nem szeretem bennük, hogy mindenhová odaterjeszkednek, rátekerednek a többi növényre. 
Már érik a cukkini, patisszon és a tökök is gömbölyödnek, sárgulnak. 
Megnyugvással tölt el, hogy ha messze nem olyan lendülettel is kertezünk, mint tavaly, azért az idén is kerül az asztalra (fagyasztóba) bőven a zöldségekből. 
A paradicsomot a férjem felkarózta, és már rajta vannak a zöld (sárguló, pirosodó) gömböcskék.
Amikor megvettük a palántákat, nem is sejtettük, hogy egészen sötétzöld színű lesz a paprika termése; mindenesetre nagyon finom, ma is azt ettem a pizzához. 
Zoli botokból támasztékot készített az uborkának, hogy ne terüljön el úgy, mint tavaly. 
A babot sátor alakban futtatjuk fel a karókra. (Ez kicsit régebbi kép, most már a tetejéig felkúsztak az indák.)
Hagymából bőséges a termés, nem kell majd venni a lecsóhoz.
Szerintem minket nem komál a karalábé, eddig még egy normális termésünk nem volt soha. Most is: nő, de nem vastagszik. Hát mit fogok így a levesbe főzni? 
Mert hogy répát sem. Az idei év nagy szívfájdalma, hogy hiába vetettem több adagban, nulla darab répánk kelt ki. Sajnos vennem kell, ha el akarok rakni belőle télire. A fehérrépa viszont felmagzott, jövőre majd abból vetünk - remélem, az előbújik majd. 
Azt szeretem a fűszernövényekben, hogy nemcsak finomak, de szépek is. Lilán virágzik az oregánó. 
Réti virágokkal és kertiekkel egyaránt díszítem a házat. Nálunk mindig van a vázában friss csokor. 
A gyógynövényezés korszaka is beköszöntött. Akár teraszon, akár a nappali térben, de mindig szárad valahol néhány csokor citromfű vagy menta vagy más egyéb. 
Virág font nekem egy kosarat. Most ez lett a legújabb szárító-helyem. Praktikus is, szép is.
És mi jön ezután? A kertben a termések folyamatos leszedése. További befőzés (most is kint vár a kamrában 13 kiló meggy). A házhoz a szigetelőanyag beszerzése. További bútorok megvétele - lenne, ha nem most jönne a nyár vége. Már most gondolni kell az iskolakezdésre, és sajnos a fogam is sok pénzt elvisz majd, hiába állja a nagyját a tébé. Azért csak nem bírom ki, tutira lecsapok valamire a marketplace-en, mondjuk egy jó kis éjjeliszekrényre...

2019. július








2019. július 11., csütörtök

Mi ketten

Újra ketten! Végre megint hazajött a férjem! Kettesben töltöttünk pár napot. Hogy mivel? Íme:
Kis késéssel megünnepeltük szerelmünk 5. évfordulóját. Elmentünk az első randink (2014.05.20.) helyszínére, a Margitszigetre. 
Itt találkoztunk anno életünkben először a szökőkútnál. Akkor egyikőnk se gondolta, hogy ekkora szerelem, együttélés, sőt, házasság lesz ebből. 
Kitaláltam, hogy innen hajóval menjünk tovább.
Lecsorogtunk a Dunán a szigettől a Petőfi hídig. 
Öt évvel ezelőtt a Fővám téren csókolóztunk először. Egyértelmű, hogy most megismételtük ezt a kellemes tevékenységet. Aztán újra meg újra...
Végül többekkel együtt elfoglaltuk a lezárt Szabadság-hidat, ahol buli-hangulat uralkodott, függőággyal, babzsák-fotelekkel, bár maga a koncert nem tetszett.
Kedden Dunaújvárosba látogattunk, ahol a legrégebbi ház 1950-ben épült. Legalább annyira "szépséges" település, mint mondjuk Salgótarján.
Itt nincs ódon főtér és hangulatos sétálóutca. A városháza is egy tízemeletes kockaház.
70 éves városban lenni elég vicces időutazás volt. 
Az Intercisa Múzeumban a római tárlat mellett a komcsi korszak bemutatása tetszett leginkább. Téeszesítés, sztahanovista mozgalom, satöbbi...
A Dunapart kettőssége: szép volt alattunk a folyó, a fák, a táj, de itt-ott gyárak rombolták a látványt.
Itt még a szobrok sem klasszikus alkotások voltak.
Ez pl. egy zenélő szobor. Zoli jól megkongatta a fémlemezeket, zengett a part. 
A római romok, kőtár és fürdő területén egy fura, 70-80-as évekből itt ragadt Waszlavik-utánzat vezetett minket végig. A személyiségével tette érdekessé mindezt, amit láttunk, egy élmény volt ez a szakadt fejű, kedves szívű fazon.
Mindenütt csak lakótelepek, panelházak, ez Dunaújváros. A régi időket idéző graffitik (kohász, munkásőr, kolhoz) dobták fel az egyhangúságukat.
Majd irány a Rockmaraton!
A Szalki-szigeten rendezik ezt a rock-fesztivált, bár a zene felhallatszik a városba is. 
A koncertek előtt a Duna-holtágánál kialakított strandon ejtőztünk. Némely bátor ember bemerészkedett a vízbe, mi a májusi jellegű időben annyira nem kívánkoztunk oda. (Pedig vittem a vadiúj Szervetős kalocsai bikinimet, amit most sem sikerült felavatnom.)
Kissé kidőltünk a sok séta után. Kellett energiát gyűjtenem az éjszakára.
De aztán felpörgetett minket a fesztivál hangulata. Színes hajú emberek, bőrdzsekik és farmerszerkók, fülvédős totyogós kisgyerekek, guminő (később kiderült: gumiférfi!) a nyakban, haját folyamatosan pörgető, ezzel a mellette állókat elüldöző raszta... Ami legjobban tetszett: rekordmennyiségű nekem tetsző hímnemű. Vajon van még az országnak olyan szeglete, ahol az egy négyzetméterre eső hosszú hajú, szakállas, tetovált fazonok száma ilyen magas? 
Az első fellépő az Ideas volt - magyar szimfonikus metál együttes. Zoli őket eléggé kedveli. Utánuk megnéztük a "hörgős" sátrat, ahol géppuskaszerű dobpergés, artikulálatlan üvöltés, és a "fuck" szó volt az általános jellemző. 
Utána a Tales of evening következett, akiket mindketten szeretünk, és már láttuk őket a "Rock on Fest"-en és a Fezen-en is. Elég sokat ugrabugráltunk a zenéjükre.
Metal church, klasszikus metál csapat, körülöttünk klasszikus rocker fazonok.
Legjobban a Glory Hammer tetszett, ami nálam nagy szám, mert számomra totál ismeretlen volt mindezidáig a zenekar. Pörgős hangulatot teremtettek, földöntúli jelmezekkel - MINDEN számuk nagy élmény.
A nagy-színpad záró-fellépője az olasz Rhapsody volt, operai hangú énekessel. Zoli igazából miattuk akart idejönni. Nem volt rossz, csak ekkorra lettem nagyon fáradt, így kissé kidőlve néztem-hallgattam őket végig.
A végére, bár ezt nem terveztük be, egy brutális hétköznaPI CSAlódások koncertbe csöppentünk. A punk zene "változatosságát", és a káromkodások teljes arzenálját végig élvezhettük. ("Viktor! Savanyú a narancs!...")
Hogy kihúzzuk valahol hajnalig, egy rock-diszkóba keveredtünk. Itt a 90-es évek dallamosabb, ritmusosabb rockzenéjéra buliztak, akik még bírták. Én úgy, hogy végig énekeltem és ülő helyzetben "táncoltam".
Gyakorlatilag átbuliztuk az éjszakát. Egyszer két koncert között egy sörpadra dőlve aludtam fél órát, aztán másfél órás szundítás a buszon hajnali 4.10 és 5.40 között. 
Megnyugodtam: 45 és 50 évesen még bírjuk a gyűrődést...

2019. július