Gondolatok

Az esték, éjszakák jutnak számomra csak. Meg a hajnalok. Mármint arra, hogy igazán önmagammal foglalkozhassak. A kislányok pihennek, a nagyok tőlem 140 km-re, a férjem 1500 km-re… Ilyenkor járnak a fejemben a gondolatok ezerrel.

Hogy mi foglalkoztat, annak egy részét úgyis tudjátok.

Az egyik meghatározó a suli. Érdekes, osztályfőnök lettem, annak minden pörgésével, mégsem érzem, hogy totálisan leszívná az agyamat. Ma pl. 2 órakor ettem meg a reggelimet, mégsem vagyok annyira stresszes, mint mondjuk tavaly a minősítéskor. Felébredek, és az jut egyből eszembe, hogyan kellene kidekorálni a termet. Beugrik, milyen programot szervezzek legközelebb a gyerekeknek. Az agyamban egyszerre jár a sportnap, a tökfaragás, a színházjegy, a tápláló szeretet program, az állatok világnapja, a papírgyűjtés és az őszi osztálykirándulás. Azért közben megpróbálok angolt is tanítani…

Szeretem a gyerekeket, és ha néha (sokszor) nagyon zsizsegnek is, jó dolog színes tenyereket meg fotókat felrakni a falra, bekuckózni velük a szőnyegre, és beszélő bottal tanítani őket az emberi kommunikációra. Jó dolog a tanítványaimmal együtt lefutni a 2019 métert, és drukkolni az utolsóként holtfáradtan bekocogóknak, lelkesíteni őket az akadályversenyen, majd gratulálni a legügyesebbeknek, és velük együtt minden résztvevőnek. Két órával korábban bemenni az iskolába, csak hogy az összes tök megérkezzen a suliba, majd lefotózni és megcsodálni az összes kész alkotást.

A másik sarkalatos pont az otthonunk. Amikor itthon van Zoli, akkor valami mindig készül a házon. Most épp a szigetelés és a külső burkolat az extra nagy projekt, de közben „pihenésképpen” felrak egy pára-elszívót, kitapasztja a kályhát vagy felvágja a tűzifát. Ezek ugye férfimelók, az én szerepem az otthonteremtésben viszont hármas. Egyrészt ha kalákában csinálunk valamit, akkor abból kiveszem a részem, nemcsak munkaerő-kiegészítésként, hanem mintegy jó példát mutatva a gyerekek előtt is, pl. faanyag-lecipelés vagy kőzetgyapotozás.

Másrészt a kert csakis az én reszortom (sajnos ez meg is látszik most rajta), a gazolással már nem bíbelődök, a termések folyamatos begyűjtésével annál inkább. Míg gyomlálni nem szeretek, addig a babot, paprikát leszedni, a cukkinit-patisszont kupacba rakni, a tököket felstócolni nagyon is. A befőzés kevésbé a kedvencem, a zöldségek téli eltevése sokkal inkább – de a fagyasztónkra immáron ki lehet rakni a „megtelt” táblát, és végigtekinteni a sok teli üvegen, színes kamrapolcon sem utolsó érzés.

Harmadik, önként vállalt, és leginkább szeretett tevékenységem a különböző bútorok és tárgyak levadászása a marketplace-n. Hol ágyat találok, hol rongyszőnyeget, hol éjjeliszekrényt veszek, hol lámpát. Bizony, a pedagógusi fizetésemből minden hónapban telik valami szépségre is. Megmondom őszintén, nagyon büszke vagyok, hogy nem élek többé sem anyagi mélyponton, sem anyagi függésben. Azért klassz, hogy 45 éves koromra eljutottam idáig, végül is jobb későn, mint soha…

A reggeli tornáimhoz egyre nehezebb a felkelés, de még bírom. A vekker 5–fél 6 tájban csörög, sötétben nyitom a szememet, kibotorkálok a fürdőbe, hideg vizes arcmosás frissít fel, épphogy megtalálom a szőnyeget meg a súlyzókat, és az első gyakorlatokat sokszor még lehunyt szemmel csinálom végig. Csak mire az utolsó gyakorlatokkal is végzek, amikor egyre hangosabban dübörög a zene, hogy ébredjenek közben odafent a lányok is, mikor helyben futok, ugrálok, táncolok a ritmusra, akkor érzem, hogy oké, rendben vagyok, indulhat a nap.

Ha olyanom van, kisminkelem magamat, és a régi jó hosszú szoknyás rékás stílusban indulok útnak. Ha meg olyanom, akkor zéró smink, farmer, és kerékpáros száguldás az iskolába. Bizony, már jó ideje fel merek pattanni a biciklire, és nagyon élvezem. A fogaim száma is exponenciálisan növekszik J

Egyre jobban szeretem az őszt. (A legkisebb lányom pedig épp ma közölte velem, hogy ő mennyire utálja.) Én imádom a reggeli párát a tó fölött. Már kopaszok a cseresznyefáink, és kezdenek sárgulni a levelek a faluban. A szélvihar lefújta a nyírfa leveleit és ágait a házunk elé. A füvet ekkortól már harapófogóval sem lehet előhúzni a földből, és tényleg, mintha szép lassan tisztulna le körülöttünk a tér, bár lehet, hogy ez az érzés azért is van, mert az északi veteményesben a fiam legyalulta a növényzetet, hogy egy kerékpár-pályát alakítson ki.

A reggelek itt nagyon hűsek, van, hogy 20 fok is lehet a hőingadozás az éjszakai meg a nappali hőmérséklet között. Kimegyek a teraszra, köszönteni a világot, és vacogok, néha már a fű is deres. Elindulok vastag pulcsiban, a kezem hozzáfagy a fékhez, a szél átfúj a gyapjún, bár eskü élvezem. Aztán mikor jövök hazafelé, már süt a nap, pólóban is melegem van, és végre nem hőgutás, hanem kellemes érzés kifeküdni a függőágyba.

Nem jó, hogy távol van a férjem. Az viszont mégis jó a helyzetben, hogy tudom: egyedül is megbirkózom mindennel. Bár az jó, hogy a fát Kende fűrészeli fel. Hiányzik a szerelmem ölelése, de jól esik néha magammal is lenni. A gondolataimmal…

Hogy mi jár még a fejemben? Például a klímaváltozás, Greta magasztalása és ócsárolása, egy újabb gumicsont, ahol igazából az életünk és a jövőnk a tét. Klímacsúcs, ahol járnak a szájak, és mindennapi élet, ahol meg a tettek beszélnek. Hogy ki égeti az avart a faluban, és ki pakolja le a szemetét az út mentén.

Az önkormányzati választás, ahol szeretnék jól dönteni. Van, aki szerint tök mindegy, az egész csak színjáték. Mások szerint pont helyi szinten nagyon fontos lenne meggondolni, kikre bízzuk a településünket. Lényeges, hogy milyen szívben indul egy jelölt vagy elég „csak” magát az embert nézni?

A női kör, amit végre, hosszas vajúdás után megszültem, és újra elindítottam. Különbség annyi, hogy ezúttal nem országos szinten hirdetve, budapesti központtal, hanem helyben. Nógrádi Női Kör, ezek vagyunk mi, bár egyelőre jenei helyszínen, a Boróka házban. Az első téma a „rend” volt, a következő az „egyensúly” lesz.

És még egy csomó olyan dolog, ami nem kívánkozik a nyilvánosság elé. Mert nem akarom, nem merem, nem tudom őket kimondani. Csak a gondolataimban léteznek.

Ez most amolyan számadás-féle lett, fogjuk rá, hogy Szent Mihály napja alkalmából. A nyár teljes lezárására a hétvégén megvolt a szüreti búcsú is, bár a pénteki darázscsípésem miatt akkorára dagadt a combom, mint egy ház. Két napig alig tudtam ráállni a lábamra, így lőttek a szombati felvonulásnak, mulatságnak. Mondjuk a mulatós zene pont nem hiányzott, de a kötetlen együttlét a falubeliekkel már igen. Másnap azért bepótoltam a búcsúban, ahol táncolni ugyan nem táncoltam, de tánccsoportok fellépését néztem, koncerteket hallgattam.

Holnap pedig október. Az igazi ősz. Ökörnyállal, köddel, a pára mögül előbukkanó napsütéssel vagy szitáló esővel. Az ősz pont olyan, mint az élet. Hol tetszik, hol nem, minden rosszban van valami jó, és minden jóban van valami rossz.

Uff, én beszéltem.

2019. szeptember

Otthonunk

Egy hét alatt rengeteget változott az otthonunk!

Meg is mutatom nektek, miben:

Önző módon a saját szobámmal kezdem. Ami ugyebár egyelőre félig-meddig csak az enyém. A beépített szekrény mindkettőnk ruháival van tele, és sokáig ez volt a közös hálónk is. Azonban fél éve felköltöztünk az új hálókuckónkba, mostanra pedig elérkezettnek láttam az időt, hogy megváljak a régi ágytól.  Ezt a házikóval örököltük, most pedig egy helyi párt segítettünk meg vele. 

Pár napig ilyen ideiglenes volt a szoba, szép lassan berendezve a személyes tárgyaimmal, a fal mellett azonban letakart ágyneműkkel, hálózsákokkal. 

Aztán (hála VP Gábornak!) megérkezett az új ágyam. Méghozzá a Marketplace-ről. Mostanában ugyanis ez az egyik hobbim. Használt bútorokat és lakáskiegészítőket vadászok a netről, a facebook hirdetős oldaláról. Többek között lámpákat, szőnyegeket, meg most ezt az ágyikót. (Folyamatban vannak a terasz-székek, illetve az éjjeliszekrények is.)

Ez az ágy kissé megtévesztő, mert hiába van az én szobámban, nem én fogok rajta aludni. Továbbra is a közös hálókuckónkban hajtom álomra a fejemet. Ez az ágy egyrészt vendégágy lesz, másrészt rajta kucorogva lehet majd írogatni, meditálgatni, bár már a lányaim is lestoppolták, hadd próbálják ki, sőt, szerintem amikor Zoli nincs itthon, én is teszek vele egy próbát.

Habár ágyneműtartója feleakkora, mint a régi franciaágynak, elfér benne az összes lepedő, paplan- és párnahuzat. Alá pedig ideiglenesen a hálózsákok. 

Aztán, hogy kellőképpen "rékás" legyen, letakartam a jól megszokott lilás ágyterítővel.

A képen látszik még pár dolog, ami majd kikerül a szobámból, például Zoli családi fotói, illetve a "tévé" (filmezéshez használt képernyő), amit azért jótékonyan eltakar a selyemkép. 

Batikolt párhuzat, sólámpa és rattan ülőke - mostantól ezek fokozzák a dob, az álomfogó, a saját fényképeim, illetve a marokkói kiegészítők adta alaphangulatot.

A Marketplace-en találtam egy hölgyet, aki szép rongyszőnyegeket készít - olcsón. Rendeltem is tőle többféle színben és méretben, az egyikük a fenti képek egyikén látszik, és a szobámat ékesíti. Ez pedig a nappali térbe került.

Ez a klassz szőnyeg vezet át a nappali térből az étkezőbe, egészen a kályháig.

Ez a szőnyeg arról nevezetes, hogy most már rajta végzem a szokásos reggeli torna-gyakorlataimat.

A lányaim szerint ezek a pici szőnyegek a legcukibbak: az egyik az előszobába került, a másik pedig egyelőre a fürdőbe. A hölgy azonban megígérte, hogy direkt ide majd egy türkiz-színűt is készít nekem, és akkor valamelyik lánykám megkaphatja ezt a cukiságot. 

Családunk egyik kedvence, a tűzpiros tűzhely fölé felkerült végre a pára-elszívó.

Érdemes megfigyelni a balett-mozdulatot, amivel Zoli a konyhapulton egyensúlyoz. Most teszi fel a kürtő tetejét. 

A látszat csal, a szagelszívó már fent van, de egyelőre még nem működik. A csövet nemrég szerezte be hozzá a férjem, ha legközelebb itthon lesz, beindul a faház párátlanítása, ami különösen a téli időszakban fontos. Amikor sokat vannak csukva az ajtók-ablakok, akkor a nyirkosság nem tenne jót a sok faburkolatnak.

Egyik nap, amikor hazajöttünk a lányokkal a suliból, rengeteg faanyag várt minket. Csakúgy, mint a belső faanyagokat, a külsőket is Felvidékről rendeltük meg. A tanítás-tanulás után tehát azzal töltöttük a délutánt, hogy a gerendákat, léceket és lambériákat mind lepakoltuk. Másnapra éreztem is rendesen a vállamat.

Most még becsomagolva, felstócolva állnak, de nemsokára ezekkel fogjuk beburkolni a házunkat. Nagyon várom, hogy szép, kissé legömbölyített lambéria fedje majd be a faházat.

Előtte azonban a külső szigetelésbe fogtunk bele. Először is Zoli előkészítette a fakereteket.

Állvány, valamint egy kisebb és egy nagyobb létra segítségével értük el a magasabban lévő részeket.

Ma reggel 8-kor kezdődött a munka, a fiúk méretre vágták azokat a deszkákat, amelyekre később ráhelyeztük a szigetelőanyagot.

Nagyon hideg volt reggel, munka előtt a lányok az utcán melegítettek be egy kis mozgásos játékkal.

Leginkább Virág vágta méretre a kőzetgyapotot.

Szép lassan bekerültek a gyapot-táblák a fakeretek közé.

Az ablak körül már nehezebb volt kicentizni az anyagot. A spaletta már a múlté. 

A kis fürdő-ablakok körülötti tér még nagyobb feladatot adott, de megbirkóztunk vele.

Néha én is felmásztam a magasba. (Ott is reggeliztem.) Vagyis: felküzdöttem magamat, miközben Kende egy másodperc alatt pattant fel az állványra. A munka szüneteiben ő kiépített magának egy ugrató-pályát a kertben, és a meredek domboldalon száguldozott le biciklivel.

A kislányok pihenőidejükben botokat faragtak, naspolyát eszegettek, és bunkiztak a bokrok sűrűjében.

Nagy megkönnyebbülés volt, mire végre teljessé vált a keleti házfal szigetelése. 

A kőzetgyapotra párazáró fólia került, egyrészt, hogy a későbbiekben ne nedvesedjen a fa és a szigetelés, másrészt hogy most, míg a külső burkolás még várat magára, védje a falat az esetleges csapadéktól.

A fiúk kivágták a fóliát az ablakoknál, mi pedig Nagymamival betömködtük a réseket a régről megmaradt üveggyapot fecnikkel. 

Megkezdődött a déli oldal előkészítése is a későbbi szigetelésre. Nagymami épp libikókázik.

Most ilyen a házunk előről, de lesz ez még szebb is néhány hét múlva.

Itt a Börzsönyben már most nagyon hideg van. Egyik reggel már láttuk, hogy deres a rét! Nálunk sokkal korábban fel kell készülni a télre, mint másutt. Ezért Zoli az új láncfűrésszel felvágta a tűzifa egy részét.

A kályhánk 3 éves, megérett egy kis belső tisztításra és felújításra.

Zoli belülről betapasztotta a réseket, különös tekintettel a meglazult ajtóra, Kende pedig kívülről kente le a repedéseket, foltokat.

Ma este pedig elérkezett a nagy esemény, az első idei begyújtás. Mivel ma reggel kint 3, bent pedig 13 fokra hűlt a hőmérséklet (tudjátok, ez itt a Börzsöny), azt hiszem, épp itt volt az ideje a tér felmelegítésének. Imádom a tűz látványát, a fa pattogását, a jó meleg csikótűzhelyünket!

Nem bírom ki, hogy a végére ide ne rakjak egy zöldséges fotót. Nagymami mára ugyanis rengeteg kaját hozott nekünk, ezért én egy kis házi zöldséggel láttam őt el: paradicsom, paprika, cukkini, zöldbab került a budapesti ház konyhájába.
Fárasztó, de tevékeny és termékeny hetet zárt a családunk. 
Ház-felújítás folyt. köv. október közepén.

2019. szeptember