5.
Elhagytuk a
szállást, elbúcsúztunk Gyergyótól, irány Csík!
Csíkrákos a székelyek ősi gyülekezőhelye volt. Felsétáltunk
a Táltos-templomhoz, de zárva találtuk.
Ez egy védőfalakkal körbevett erődtemplom,
aminek a különlegességei a ráfestett emberi és állati alakok, zodiákus jegyek.
Madéfalván szalagot helyeztünk el a Siculicidium emlékművénél.
A „Madéfalvi veszedelem” során 1764-ben az osztrák császári katonaság többszáz
székelyt mészárolt le, akik a határőrezred felállítása és a kiváltságok
elveszítése ellen tiltakoztak.
Csíkszépvíz az a hely, ahol Szent László a patakba
ugratott, és azt mondta: „Igyál, lovam, ez szép víz!” Egy itteni sziklán
látható Szent László lovának állítólagos patkóhelye.
Itt található a második
legrégebbi székelykapu is. A barátságtalan idő miatt a városnézés az örmény
házakkal kimaradt.
A Székely Határőr
Emlékközpontban másfél órát töltöttünk el, ahol virtuális időutazásban lehetett
részünk. Pazar kiállítást tekintettünk meg a székelység ezeréves történelméről,
gazdag anyaggal, kiváló vezetéssel.
Csíksomlyó a katolikus székelyek Mária-kegyhelye,
pünkösdi búcsújáróhelye.
A barokk Kegytemplomba
bementünk.
A diákok
megérintették Babba Mária több mint 500 éves fa-szobrát.
Én is kértem tőle
csodát.
A ferences kolostort
kívülről tekintettük meg. A rendházban ősnyomtatványokat őriznek.
A hideg idő és a
sár miatt sajnos nem tudtunk felmenni a hegyre a zarándokúton, így kimaradt a
Kis-Somlyó hegy, rajta a Szent Korona, a Szent Antal, a Salvator és a Szenvedő
Jézus kápolna, meg persze a Hármashalom-oltár.
Távolról láttuk
Jézus hágóját, azaz a meredek keresztutat, a 14 stációnál régi kőkeresztekkel.
Egy kisebb sétát
tettünk a Borvízforráshoz...
és a Barátok feredőjéhez.
Fapallókon mentünk végig a
fűben.
Két merész fiú lábat áztatott a hideg kénes vízben.
Farkaslakán leróttunk tiszteletünket a legnagyobb
székely népi író, Tamási Áron síremlékénél…
…és a Trianon
emlékműnél.
Az útról a
távolban a hegytetőn láttuk a Jézus szíve kilátót.
Nem volt
betervezve a programba, de mivel maradt időnk, megálltunk Korondon is. Itt másfél óra szabadidőt kaptunk, amit nagyjából
egyedül töltöttem el. Ragyogó napsütésben sétálgattam.
Először megnéztem
az unitárius…
...meg a katolikus templomot.
A település
főutcáján alig láttam autentikus épületet. Egyik üdítő kivétel a kékre festett tájház
volt.
A bazársor nekem
kicsit csalódást okozott. Mikor legutóbb jártam itt, csak népművészeti
tárgyakat árultak, most meg sok gagyit.
Nem is vettem
semmit, csak egy fagyit, amit az írók, költők panteonjában fogyasztottam el,
napozva.
Második szállásunk
egy éjszakára Nyárádtőn volt,
pontosabban a Marosvásárhelyről a repülőtérre vezető út mentén.
A Terra Luxury
Hotel látszólag menő szálloda, pazar bútorokkal és dekorációval, de később
rájöttünk, hogy ez amolyan „román luxi”.
A háromágyas szobák nagyon szűkösek voltak, se éjjeliszekrény, se kislámpa.
A fürdőben semmilyen pakolási lehetőség. Az ajtó több helyen beszakadva, a
vécénk folyt.
Először a három tanárt egy háromágyas, ráadásul engem és a buszvezetőt egy
kétágyas szobába akartak tenni. Nem tudták megoldani a külön szobákat, amit nagyon sajnáltunk.
Így
végül én aludtam a két tanárnővel, a sofőr pedig a férfitanárral. Itt csak
románul tudtak, de kézzel-lábbal megértettük egymást (én még spanyolul is
próbálkoztam!), illetve a sofőrünk fordított.
A gyerekek este
kint röplabdáztak, én is beálltam közéjük játszani.
6.
Marosvásárhely Maros megye
székhelye, jelenleg kevesebb mint a fele magyar lakos. 39-szer tartottak itt
országgyűlést, itt erősítették meg
a Tordán kimondott vallásszabadságot. Itt választották fejedelemmé II. Rákóczi Ferencet, innen indult csatába Petőfi Bem
apóval.
Járt itt Horthy Miklós és Kádár János is, valamint itt tartották
1989-ben a néma demonstrációt. A „fekete március” során összecsapásokra került
sor románok és magyarok között, és ekkor hangzott el az ikonikus mondat: „Ne
féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!”
Bernády György polgármester nevéhez fűződik a
városkép kialakulása. Ez a Rózsák terén figyelhető meg legjobban. Csodálatosak itt
a különböző stílusú paloták: barokk, klasszicista, eklektikus is, és persze
szecessziós (ez a kedvenc építészeti stílusom).
Egymás mellett áll a Városháza és a Megyeháza, tetejükön Zsolnay cseréppel. Ez utóbbi személyes kedvencem
lett az óratornyával.
A Templomok közül
a Keresztelő Szent János templomot, illetve a Ferencesek tornyát láttuk.
Középen ismeretlen (román!) katona
emlékműve, Bethlen szobra és virágóra látható.
Az Angyali
üdvözlet ortodox templom (Kiskatedrális) kívüről a vatikáni Szent Péter Bazilika kicsinyített mása.
A belseje nagyon tetszett a gyerekeknek és nekem is.
Az Urunk
mennybemenetele katedrálisban egy ortodox szertartásba csöppentünk bele.
A Vár Erdély és
Székelyföld egyik legnagyobb erődítése. A
hét bástyát különböző mesterségekről nevezték el.
Bent
található a református vártemplom. A várfalon belül kötetlenül körbesétáltunk.
Épp
valamilyen rendezvényre készültek, állították fel a színpadokat és a standokat. A gyógynövény-kertben
összefogdostam mindent, még a buszban is illatozott a kezem tőle.
A hidegből jól
esett bemenni a meleg Kultúrpalotába.
A Tükörteremben meghallgathattuk, a szépséges üvegablakok mely mondák
jeleneteit ábrázolják. Gyönyörű
mennyezet, a falak, a dekoráció.
Különböző kiállításokat láthattunk, többek
között kínai agyagkatonákat is.
A Királyhágó Erdély kapuja, itt lángossal,
jégkrémmel és fotózással búcsúztunk el Erdélytől.
Összességében kb. 2000 km-t tettünk meg. Érintettük Bihar, Kolozs, Maros megyéket, de legtöbbet
Hargitában időztünk, a Gyergyói és Csíki-medencében. Körbevettek minket a
Gyergyói havasok, és átkeltünk a Hargitán. A Kőrös, Maros és Olt folyók hömpölyögtek mellettünk
és alattunk.
Közben a történelemben is
barangoltunk. Erdélyi fejedelmek, Bethlenek, Báthoryk, Bocskaik, Rákóczik nyomában
jártunk. Pusztított itt tatár és török, Habsburg és román, tűzvész és árvíz. Megjegyeztük az
1568-as évszámot, a tordai országgyűlés dátumát, az erdélyi vallásszabadság
kezdetét. Volt szó
1703-11-ről és 1848-49-ről, forradalomról és szabadságharcról. Gyarkan előjött Trianon
és a 2. bécsi döntés. Meséltem Ceausescu kommunista diktatúrájáról és az 1989-es
forradalomról.
A gyerekeknek leginkább talán a
Gyilkos tó és a Békás szoros tetszett, meg a szekerezés, bobozás, azaz azok a programok,
ahol aktivizálódtak. Összességében nagyon tartalmas, színvonalas utazás volt,
többnyire érdekes, változatos programokkal.
Egyszóval: minden
szép és jó volt, az időjárást kivéve. Gyergyó ugyanis Európa egyik
leghidegebb tája, amiről az a mondás járja, hogy itt 9 hónapig hideg van, 3
hónapig meg nincs meleg. Nekünk sajnos szinte
végig nagyon siralmas időnk volt, sokat esett az eső, lehűlt a levegő.
A programok tervezett időpontjai, időtartamai emiatt többször
módosultak, több programpontot el kellett hagynunk, avagy le kellett
rövidítenünk.
Ismertem néhány erdélyi szót, mint
pityóka, murok, csihány, vagy mics, most újabbakkal gazdagodott a szókincsem:
vineta, csorba, laska, kábánosz, böf. Nagyon tetszik a tájnyelv, mind
szóhasználatában, mind kiejtésében. Mikor hazaértem, komolyan tájszólásom volt
egy kicsit, annyit beszélgettem helyi emberekkel. Azok a székelyek, akikkel
találkoztam, nagyon nem voltak szófukarok, inkább közvetlenek és kommunikatívak.
Rengeteget tanultam,
tapasztaltam. A szívem egy darabkája ott maradt.
Viszont: „Visszajövök én egyszer még…” A
Bagossy dalával zárom a blogot, hiszen júniusban újra Székelyföld a célpont. Egy
erdélyi körutazásnak leszek a vezetője.
2025. május
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése