Rugalmasság

Vasárnap Nagyorosziban jártam, életemben másodjára. Csakhogy míg először autóval vittek-hoztak, addig most vonattal tettem meg ezt a négy megállót. Az állomásról szerencsére már volt fuvarom, méghozzá a Miller’s Innbe.

Itt látott vendégül minket a helyi TISZA sziget vezetője. Hangulatos volt az étterem, az étel pedig nagyon finom. Rakott zöldséget ettem, rántott sajtot, rizst és sült krumplit.

Utána pedig rengeteg nagyon finom süteményt, amiket a tagok készítettek. Mákos, almás, kókuszos, diós… Nyami!

Ez tulajdonképpen egy járási tiszás találkozó volt, a Nemzet Hangja egyfajta közös lezárása. Együtt kiértékeltük a mögöttünk álló időszakot, és némileg előre tekintettünk a jövőbe.

A hét elején-közepén a fókusz főleg a kerten, házon volt.

Megérkezett a várva várt nádszövet! Néhány éve ilyet raktunk fel az utcafrontra, és én már akkor elhatároztam, hogy a kerítés többi részét is ezzel szeretném beborítani. Most a nyugati oldalra kerül majd a nádszövet, terveim szerint családi kalákában.

Aztán később a keleti és a déli oldalt is befedjük vele. Szebb lesz a látvány, mint az a ronda drótkerítés, kuckós érzést biztosít majd, és nem utolsó sorban gátolni fogja a belátást a kertbe.

Végre rászántam magamat a végtelen hosszú ideje halogatott sufni-pakolásra! Hatalmas rendrakást végeztem, rengeteget selejteztem. Egy óriási kukazsák telt meg a kidobott cuccokkal. 

Aztán a szerszámok között tettem rendet, végre átlátva a kerti munkához, a barkácsoláshoz, villamossághoz, vízszereléshez vagy festéshez szükséges eszközöket és anyagokat. 

Nagy megkönnyebbülés, hogy ezzel a sokáig húzott, nemszeretem munkával most megvagyok. (Már csak az a nagyonnemszeretem pince van hátra, de azt hiszem, azt a gyerekekkel csapatban fogjuk megcsinálni.)

Sajnos erre a hétre sem érkezett el az a kellemes május, a csudába! Néha reményt keltően kisütött a nap, volt, hogy a teraszon tudtam tanítani vagy enni, de többnyire borús volt az ég, sokszor feltámadt a szél, és főleg szemerkélt, esett, néha szakadt az eső.

Ez azért különösen „remek” most, mert gázvezeték építése miatt feltúrták az utcákat. Már csak ezért is bosszankodom, mert én persze egyáltalán nem akarok gázt, sőt, személy szerint elég nagy marhaságnak tartom 2025-ben a bevezetését, mikor ennél sokkal korszerűbb energia is létezik. A lényeg, hogy árkokon ugrálhattam, szalagok alatt bújkálhattam át. Végül visszatöltötték a kiásott földet, de a ráesett esőtől akkora sár lett belőle, hogy még kocsival is szinte lehetetlen bejutni az utcába. A kerékpár gumijára rátapadt, a küllők közé betömődött, a nadrágomra felverődött, úgyhogy még egy ideig kerülővel érdemes járni felénk.

Ha már ásás: hiába ásták ki anno az árkot a kerítésem mellé, az utcáról bezúduló víz még mindig sokszor elönti a házam elejét. Nem halogathattam tovább a vízelvezető elkészítését. Párommal Rétságon megvettük a szegélyt, a betont, aztán „játszósruhába” öltöztünk, és nekiláttunk a dolognak.

El is készült a vízelvezetés, ami a legutóbbi eső során remekül vizsgázott. Az érdem természetesen a mesteré, én csak segédmunkásként vettem ki a részem a feladatokból. Például kapáltam, ástam, lapátoltam, illetve – életemben először – betont kevertem. Nézzünk a dolog jó oldalát: a héten se kellett az ágyásokat meglocsolnom, gondoskodott róla az égi locsolókanna. Csak a szobanövényeket és a teraszon lévő virágokat kellett megöntöznöm.

Befejeztem a fűnyírást! Múltkor ugye az eső miatt csak kb. a háromnegyedével sikerült végeznem, most megcsináltam a maradék részt a terasznál, a cseresznyefánál és a sufninál. Elhatároztam, hogy soha többé nem hagyom ennyire megnőni, mert csak magammal szúrok ki, nekem lesz kínszenvedés a fűnyírás.

Befejeztem a vetést is! Találtam is régről megmaradt, és vettem is új vetőmagokat. Kíváncsi leszek, hogy a magról vetett cukkini és padlizsán utoléri-e a palántásat. Volt, amikor csak magról vetettem, máskor csak palántáztam, most össze akarom hasonlítani a kettőt. Az sem árt, ha nem egyszerre terem, hanem némileg eltolódva, hogy mindig lehessen majd frissen szedni. 

Babfélék, tarkabab, zöldszínű és sárgahüvelyű zöldbab kerül a földbe. Nálam bevált, hogy kör alakban szórom el a magokat, aztán majd mogyoróvesszőket szúrok le, és azokra fognak felfutni. Múltkor a fűszernövények közül kimaradt a tárkony, most azt is vetettem. Védelemként és díszként körömvirágot, valamint rézvirágot raktam a nagy veteményesbe meg cserepekbe is.

Imádok friss zöldséget szedni a kertből és azt enni vegyesen; reggelire szinte mindig ez a vitaminbombám.

A nőszirom nagy és zöld, de a tavalyihoz hasonlóan virágot egyáltalán nem akaródzik neki hoznia, fogalmam sincs miért.

Míg nálam még csak bimbózik, addig Almáskert kedvenc virágneves utcájában már nyílik a piros rózsa. A faluban pedig virágzik a labdarózsa, vadrózsa, pünkösdi rózsa.

Mára kinyíltak az első liliomok!

Szedtem akácot a felső úton, szeretjük palacsintatésztába keverni. Kosárban szárítom a virágát, jó lesz majd télire teának. Célegyenesben a bodza, felkészül a hárs.

Hétvégémet szokásosan Budapesten töltöttem.

Pénteken Anyukám volt a főszereplő. Délelőtt több helyen vásárolgattunk. Jártunk az Árkádban…

…a Sugárban…

…vagy az Óbudai piacon.

A fő hangsúly azonban ismét a bútoráruházokon volt. Először az IKEÁ-ban voltunk, ahol új széket szerzett be a konyhába, polcot vett a hálószobába, meg szemetest, tálcát, képkeretet.

A Jyskben hangulatos kiegészítőket, szőnyegeket, székpárnákat, tálat vásároltunk. Aztán az esőben hazacipeltük őket.

Délután szokás szerint az új lakás szépítésén segédkeztem Anyunak. Összeraktam neki egy fűszerpolcot, aztán – elég hosszadalmas kínlódás után – összeszereltem a konyhában a széket. Már az IKEA sem a régi.

Nem úgy van az, hogy egyetlen imbusz-kulccsal és pár csavarral pikk-pakk megvan az egész. Kellett egy kis idő, mire kiigazodtam az útmutatón és az alkatrészek sokaságán, de végül is sikerélmény, hogy megoldottam.

Pakolásra is sor került. Ezúttal a könyveket rendeztük el a polcokon. Külön magyar és külföldi, klasszikus és modern, fikció és ismeretterjesztő…

Lehet unalmas lesz századjára olvasni, de én annyira szeretem Óbudát! Úgy örülök, hogy oda költözött az anyukám! 

Nemcsak a lakása szuper, de az is csodás érzés, hogy az ember kilép a kapun, és rögtön visszatér a múltba, macskaköveken lépked, és színes ódon házak veszik körül.

Nem tudom megmagyarázni, de valahogy mások ott az emberek, a hangulat, az életérzés és az életmód is.

Tündérnek jövő héten lesz a 18. születésnapja. Mivel nem tudta eldönteni, milyen tortát szeretne, ezért egy cukrászdában vettünk többféle süteményt. „Kénytelenek” voltunk mindegyiket végig kóstolni, hogy megalapozott döntés születhessen a tortáról. A lányok még egy kóstolós videót is készítettek az eseményről. Végül a málnás nyert (nekem a diós ízlett a leginkább.)

Szombatra kaptam egy egész napos tour-t! 

Autós és gyalogos budapesti városnézést kellett megterveznem és lebonyolítanom egy hongkongi csoportnak. 

Nagyon szeretem azokat a munkákat, amikor nem egy megadott sémát kell követnem, hanem én rakhatom össze a programot és az útvonalat. 

Ilyen volt például a Dunakanyar vagy a Balaton-felvidék.

Ezúttal pedig egy jó részletes fővárosi tour, rengeteg látnivalóval, sok megállóval. 

Aztán persze az összes tervem felborult, a csoport, a kocsi, a sofőr, minden összekavarodott. 

Az egyik templom később nyitott, a másik hamarabb zárt, a fél Hősök terét lezárták, a Városligetben totális volt a káosz. 

Az élet ismét megmutatta, hogy nem kell ragaszkodni a tervekhez, sokkal jobb sodródni az eseményekkel. 

Egy jó idegenvezetőnek a kommunikáció és a tudás, a lelkesedés és a humor mellett a legfontosabb ismérve szerintem a rugalmasság. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy ez bennem abszolút megvan, alkalmazkodtam a változásokhoz, és egy nagyon jó kis nap kerekedett ki belőle. 

A Budai Várban, a Nagycsarnokban, a Városligetben, a Hősök terén és a Parlamentnél jártunk. 

Közben pedig sok más szépet is láttunk, amit az autóból néztünk meg, és én a mikrofonba meséltem róluk.

A rugalmasság minden területen megmutatkozik nálam. Szeretek új helyeket felfedezni, új dolgokat kipróbálni. Tegnap is egy hangulatos helyen jártunk a párommal Pesten; volt jó zene, finom üdítő, kellemes társaság. Később még biztosan visszatérünk ide, szerintem jó élményekben lesz részünk a jövőben is. Úgy érzem, ahogy telik az idő, nemhogy belefáradnánk a kapcsolatunkba és megunnánk egymás társaságát, sokkal inkább egyre nagyobb örömmel járjuk a közös utat, inspiráljuk egymást, együtt fejlődünk. Már talán csak egyetlen helyzetben kellene rugalmasnak lennem, de mindig befeszülök rá. Egyszer csak sikerül ezt is megoldanom magamban.

Május utolsó vasárnapja gyereknap! Mikor reggel hazaértem, megleptem a láyokat mindenféle finomsággal.

A gyerekeim úgy döntöttek, hogy önmagukat (ilyen napokon) továbbra gyerekként tekintik, igaz, hogy az ötből három már hivatalosan felnőtt, és a negyediknek is csak egy hete van a 18-ig. Lementek hát Nógrádra a gyereknapra, ahol teletömték magukat palacsintával. 

Vettem nekik kürtőskalácsot és jégkását. Ugyanis én is lesétáltam velük a focipályához, hogy végre egy kicsit Nógrádon is töltsek időt, a gyerekekkel legyek, ismerősökkel találkozzak, kikapcsolódjak.

A lányok gyöngyöt fűztek, íjászkodtak, és még a szerencsekereket is megpörgettük. A plüssnyuszi nyereményt egy cuki almáskerti kislánynak adtam. Barbi barátnőmmel pedig csináltattunk egy "matchy" festést a karunkra. 

Jövő heti programom: komoly felkészülés, csütörtökön unokaöcséim érkezése Kanadából, szombaton dupla családi születésnapozás, vasárnap pedig ismét utazom Erdélybe!

 

2025. május