Elmúlás

Szuper volt ez az őszi szünet! Egyetlen negatívuma, hogy nagyon rövid volt, még legalább kétszer ennyi jól esett volna. Mindenesetre ki tudtam rendesen kapcsolódni. Voltam itthon és pihentem, de el is mentem ide-oda, különböző helyekre.

Például egyik nap elkísértem anyukámat ruhaneműt vásárolni. Ő pikkpakk talált magának mindenfélét, én viszont továbbra sem leltem bőrdzsekit, de őszre kölcsön kaptam az övét. Belvárosi csatangolásaink során betértünk a Retrockba, ami egy minőségi használtruha üzlet. Azt kell róla tudni, hogy almáskerti ismerőseink a tulajdonosai, és a lányaim is dolgoztak itt. Ja, és olyan hírességek vásároltak már itt, mint pl. Johnny Depp. Ugyan semmit sem vettünk, de már önmagában az is élmény volt, amikor körbe jártuk és megnézegettük a sok stílusos külföldi vintage és designer ruhadarabot.

A futásaimnál egy jó ideig most nincs semmi cél, már ami a távot vagy a tempót illeti. Csak az a lényeg, hogy hetente legyen egy rövid (min. 30 perces), egy közepes (min. 45 perces) és egy hosszú (min. 1 órás) futásom.

Rövid futás: 40 perc, délelőtt. A Kis-Duna ág mentén haladtam a K-híd mellett, a Hamvas Béla sétányon, el az Ólomöntés szobráig. Kényelmes, nem sietős, táj-nézegetős futás volt.

Közepes futás: 52 perc, délután. A lányom ezúttal az Óbudai-szigetet javasolta, azt futottam körbe.

Mikor arra járok, mindig a Dunáról csinálok fotókat, de most nem tudtam, mert épp javítják a K-hidat.

Csak egy minden oldalról fedett folyosón át lehet a szigetre jutni. Ezért most lakóparki házakat meg csúszdaparkot kaptok tőlem.

Hosszú futás: 1 óra 10 perc, délután. A Nyugatitól futottam haza, „némi” kerülővel. Újlipótvároson és a Margit-hídon át először a Margit-szigetre jutottam.

A szigetet először a közepén szeltem át, elhaladva a szökőkút, a ferences kolostor romjai, a Palatinus strand területén lévő Lumina park, a Japánkert tavai és a Zenélő Kút mellett.

Aztán a másik végénél rátértem a futópályára, és megtettem egy teljes kört, majd az Árpád-hídon futottam haza.

Elérkezett október vége, ez többek között azt is jelenti, hogy elmentem a masszőrömhöz, a hónap során felgyűlt stresszt levezetni, az izmaimat kilazítani. Ő szokás szerint nagyon jól átgyúrta a testemet, ezúttal levendulás olajat használva, és közben kellemesen elbeszélgettünk az élet dolgairól.

Ettem: burgonyagombóc-leves, rakott karfiol-cukkini, tócsni, vörösbabos-kukoricás-ananászos pizza, gombapörkült nokedlivel, tejfölös krumplifőzelék, rántott sajt, sajtos omlett, mazsolás-túrós sütemény…

Az öcsém rövid látogatásra érkezett Magyarországra, juhuuu! Először úgy volt, hogy elmegyek úszni a Dagályba, aztán hogy átmegyek Anyuhoz és ott eszünk, beszélgetünk. A fürdőzésből azonban nem lett semmi.

Lementünk együtt kávézni a Csalánosi Csárdába, amiből villásreggeli lett, mindenféle tojásételekkel (rántotta, omlett, ham and eggs). Közben befutott, pontosabban elektromos motorján odagurult a fiam is, szóval az egészből egy jó hangulatú spontán családi együttlét kerekedett ki.

Olyan sokáig kitartott a szép ősz és kellemes volt az idő, hogy a színes falevelekről és a vadgesztenyéről nem is igazán jutott eszembe az elmúlás. Most már korábban sötétedik, az óra-átállításnak „hála”, kicsit hűvösebb van, akad némi felhő, kicsi eső is.

Tegnap Halloween, ma Mindenszentek, holnap Halottak Napja. Az ember ilyenkor óhatatlanul is elhunyt szeretteire gondol, de én már régóta nem járok temetőbe, legfeljebb egy-egy gyertyát gyújtok emlékükre. Most viszont a központi gondolatom az elmúlás.

Amilyen jó volt a héten a kikapcsolódás és feltöltődés, lelkileg annyira felkavaró volt számomra ez az időszak. Tele volt a hét váratlan eseményekkel, hihetetlen fordulatokkal, hullámhegyekkel és völgyekkel, reményekkel és csalódásokkal. 

Jövő héten sok-sok családos beszélgetés vár rám, valamint lesz az iskolánkban Halloween buli is.

2026. november