Augusztus 20-át Budapesten ünnepeltem. Megmondom őszintén, egy cseppet se gondoltam Szent Istvánra, az új kenyérre vagy az alkotmányra. Ellenben találkoztam egy régi női körös barátnőmmel, akivel együtt ebédeltünk a Lecsóban, én spenótot cukkini-fasírttal.
Aztán elmentünk a Mesterségek Ünnepére. A Széna térről felsétáltunk az Ostrom utcán, és megint, mint mindig, ha erre járok, eszembe jutott, hogy a szomszédos utcában lakott gyerekkorában az anyukám.
Odafent a Bécsi-kaputól a Mátyás templomig haladva megcsodáltuk a kézműves standokat, és persze hogy találkoztam pár ismerőssel.
A Szentháromság téren épp népzenés-néptáncos előadás zajlott.
Elmentünk a Halászbástyához fotózni és megcsodálni fentről a Dunát.
A várból már egyedül mentem le, és az Alagútnál lyukadtam ki. A Lánchídtól az Erzsébet hídig a Magyar Ízek Utcájában sétáltam.
Megfigyelésem szerint a tésztafélék (lángos, kürtőskalács, lepény, stb.) illetve a húsok (hurka, kolbász, stb.) voltak legnépszerűbbek. Nekem legjobban a Borkas tetszett (ez egy Barkas autóból átalakított borárusító büfé). Mindeközben megettem egy magyar pogácsát és egy nagyon nem magyar banánt.
A Szabadság és a Petőfi híd között a budai alsó rakparton idén is felállítottak egy színpadot. Tavaly Horváth Tamást, a Halott Pénzt és Ákost láttuk-hallottuk itt a lányokkal.
Idén a Road Movie Live koncerteknek adott otthont a helyszín. Most kevesebb volt a néző és kisebb a küzdőtér, de a Csík koncert akkor is szuper jó volt!
Az összes ismert számukat játszották, mi persze velük együtt énekeltünk, táncoltunk lent. A közönség nagyon vegyes volt, kisgyerektől idősig mindenki élvezte ezt a kortalan zenét.
Este gyalog tértem át Budáról Pestre a kivilágított Szabadság-hídon. Nagyon tetszett, hogy sok volt a gondtalan fiatal, legalább annyi külföldi, mint amennyi magyar. Az tuti, hogy soha többé nem laknék Budapesten, de a belvárosnak ez a sokszínűsége és laza hangulata megérintett.
Elkezdődött a munka az iskolában, aminek immáron DR. Hesz Mihály Általános Iskola a hivatalos neve. Esküszöm nektek, már vártam, hogy kezdjünk. Örültem, hogy találkozom a többiekkel, három új kollégát is üdvözölhettünk.
Már alig várom, hogy gyerekekkel teljen meg a suli! Több olyan tanítványommal találkoztam a héten, akik kifejezetten akarják már, hogy mehessenek iskolába.
Megbeszéléseket tartottunk a tantestülettel, hogy előkészítsük a következő tanévet. Például olyan dolgokkal foglalkoztunk, mint pedagógiai program, házirend vagy éves munkaterv.
A tantermet a karbantartó kifestette, a takarítók kitakarították, nekem már „csak” az volt a dolgom, hogy rendezkedjek benne és kialakítsam a faliújságot. A farsangi, erdélyi fényképek mellé felraktam a legújabb fotókat a nyári táborról és az ott szerzett okleveleket is.
Egy tanévre 12 tanmenetem van, ebből 2-t némileg át kellett dolgoznom. Mivel új tankönyvcsalád alapján kell mostantól tanítanom, 10 tanmenetet teljesen újra kellett írnom. Ezzel töltöttem odabent időm jó részét.
Csütörtökön a három „kis”lányommal elmentünk bevásárolni az új tanévre. Papírbolt és kínai volt a cél, ahol a tanszereket illetve ruhaneműket vettünk. Aztán Tündér Csillaggal és Nagymamival a néptáncosok boltjába ment Budapestre, beszerezni az új abai gimisemnek a néptánchoz szükséges öltözéket.
Tegnap egy nyár-búcsúztató strandoláson vettünk részt Nagymamival és három lánnyal, szintén Vácott.
Tanévnyitás és nagy nyitóértekezlet előtt pedig vár ránk egy jó kis csapatépítő evezés a Dunán.
2022. augusztus
.jpg)