Kert - Április eleje

Komolyan, soha nem élveztem még annyira a kertben való munkálkodást és a kinti létet, mint most!

Múltkor már írtam a kertészkedésről, de rájöttem, hogy olyan gyorsan változik a természet, hogy kb. kéthetente helyzetjelentést fogok nektek tenni a növényekről, állatokról, különben mindenki mindenről lemarad.

A mostani időszakot egyértelműen a gyümölcsfák virágzása határozza meg. Legelőször a két ringlófa kezdett el kifehéredni. Virágainak köszönhetően felfedeztem egy harmadik ringlófát is a mogyoróbokrok közelében, ami kinyúlik az utcára. Olyan gyors volt a virágzásuk, hogy hipp-hopp, már le is dobták szirmaikat, és csupa zöld lett mindegyik fácska.

Ezután a japánbirs bokron jelentek meg sötét rózsaszín rügyek, melyekből pár nappal ezelőtt kibomlottak a virágok. Csodaszépek!

Aztán a cseresznyefák is sorra bimbózni kezdtek, és most már mindhárom hófehér habos virágokkal van tele. Ha minden jól megy, nyáron cseresznye-mérgezésünk lesz. J

A szomszéd kert egy elvadult dzsungel, amelynek szélén egy szépséges totál fehér gyümölcsfa áll, sokat gyönyörködöm benne.

Az északi almafán épphogy megjelentek a rügyek, csakúgy, mint a két diófán, és a fügebokron. A mogyoróbokrok is elkezdtek picit zöldellni, az orgona nagyon, a rózsa meg vörösesbarna színben pompázik.

A kert határán a hagymás virágok levelei egyre jobban látszanak, de a volt lakó „megnyugtatott”, hogy azokat ő még sosem látta virágozni. Talán tulipánok lehetnek?

Nézzük csak, eddig milyen munkálatokat végeztem. Még felsorolni is sok lesz, hát még megcsinálni mennyi volt!

A kert különböző pontjain kivágott bokrokat, fákat találtam, nagyobb kupacokban, illetve a füvön elszórva letört ágakat, gallyakat. Ezeket (jó szárazak voltak) összedaraboltam, így gyűjtöttem több kupacnyi gyújtóst. A vékonyabb vesszőket összegereblyéztem, így hatalmas kupacban áll a kert aljában a komposztálandó zöld-hulladék.

A szőlőtőkéket megszabadítottam a túlnőtt vesszőktől, de annyira réginek és száraznak tűnik szegény szőlő, erősen kétlem, hogy hajtani, pláne hogy teremni fog.

A ránőtt indáktól megszabadítottam a fügebokrot, és a szomszédból átnyúló gyümölcsfát. Többé nincs mi fojtogassa őket, virulhatnak szabadon.

A két ringlófa közé ágakból kialakítottam egy kis kaput. A levendula kertecskékből kiszedtem az elszáradt részeket, szinte éreztem, ahogy fellélegeznek, és végre nem akadályozza őket semmi a növekedésben.

Kende a pincében felfedezett egy fűnyírót. Elhatározták Kincsővel, hogy lenyírják a füvet. Mit??? Hiszen még alig nő a fű! Ellenben virágzik az ibolya, a pitypang meg a százszorszép, és én nagyon szeretem a vadvirágokat. Nem baj, majd így lesz szép a gyep! És velem mit sem törődve, a fűnyírót fél napon át ide-oda tologatva, végigküzdötték magukat az egész kerten. Eltűnt a sok szép virág sőt, bedarálták az avar nagy részét. De gyerekek, az jót tett volna a talajnak. Nem baj, majd jobban fog tudni nőni a fű. És lám, pár nap elteltével tényleg megindult a fű, és újra tele lett a kert vadvirágokkal, ráadásul most már a gyöngyikék is megérkeztek.

És akkor a veteményesről. A költözést követően főleg a berendezkedéssel meg az online sulival voltunk elfoglalva, így mindössze annyi történt, hogy átcuccolás után nem sokkal Kende felásta a négy ex-magaságyást. Merthogy valaha magasak voltak, mostanra viszont besüllyedtek, az őket körbetámasztó deszkák pedig elkorhadtak.

A fákat kiszedtük, a nagy (akkor még kölcsön) kapával Kende átgyúrta a földet, én adtam neki egy kis komposztot, és kiskapával-gereblyével átdolgoztam az egészet.

Pont egy hete álltam neki a vetésnek. A következő magok kerültek a földbe egyelőre: retek, vörös- és lilahagyma, háromféle saláta (fejes, jég, fodros vörös), borsó, sárga- és fehérrépa, valamint a szélére körömvirág. Épp ma láttam, hogy a retek és a saláta aprócska zöld hajtásai végre előbújtak a földből!

És ezzel be is teltek az előkészített ágyak. L Viszont találtam itt sok virágládát, cserepet, vettem virágföldet, majd szépen azokba vetem a többit. Az ember legyen találékony, nem?

Megtudtuk, hogy a kert délnyugati csücskébe évelő gyógy- és fűszernövényeket ültettek, szóval lesz majd ott minden, tárkony, majoránna, citromfű és menta.

Átnéztem a kerti szerszámokat, van lapát és ásó, kiskapa és gereblye, sarló, és még kasza is, igaz, a nyele hiányzik. Bementem Vácra, vettem végre kapát, és további vetőmagokat. Öntözőkannát sajnos még mindig nem leltem, kaptam egyet ugyan, de annak nincs rózsája, és az úgy nagyon vacak. A pince teljes áttúrása után sem találtam slagot, azt mindenképp be kell szerezni, illetve meg kell oldani az esővíz gyűjtését.

Ennyi legyen is elég a növényekről, de vannak itt állatok is bőven! A következő madarakat láttam eddig a kertben: énekes és fekete rigó, harkály, vörösbegy, szajkó (mátyásmadár), cinke, veréb és talán citromsármány, de erre nem vennék mérget, mindenesetre sárga volt a begye. A szomszédos őskáosz telken rendszeresen mozognak a mókusok, de nálunk is többször sikerült megfigyelni, sőt, egyszer lencsevégre is kapni egy kis vörös-bundájút, amint épp mogyorót ropogtatott. Azóta többször találkoztam vele: volt, hogy a ház falán kapaszkodva mászott végig, bekukucskált a teraszajtón, felrohant a nyír- vagy a fenyőfára, sőt, tegnap épp azt láttam, hogy egy rigó kergeti (lehet, hogy a fiókáit veszélyeztette, mert bármennyire is cukik a mókusok, azért a kismadarakat is szeretik – megenni).

Az egyik veteményes széle zsalukőből lett kialakítva, ami gondolom jól felforrósodik a napsütés hatására; itt többször láttam sütkérezni vagy fürgén mászni gyíkot.

A virágzó gyümölcsfák körül donganak a méhek, és a kertben mindenütt pillangók szálldosnak. Folyt. köv.!

2020. április