2023. augusztus 30., szerda

Balatoni Nyár 2. - Balatonszéplak, Siófok

A Strand-fesztiválról tehát végül vonattal utaztam át Balatonszéplak-felsőre. Már virradt, mikor leszálltam az állomáson.

Hogy miért pont ezt a helyet választottam nyaralásunk színhelyének? Mert régebben itt töltöttem minden nyarat a Rádiós Üdülőben.

Elég fáradt voltam már ekkor, de egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne lássam gyerekkorom kultikus helyszíneit. Tudtam persze, hogy sok mindent lebontottak, többek között az Oriont és a Palacet is (azok a diszkók, ahová rendszeresen jártunk táncolni).

A Rádiós-Tévés üdülőnek is hűlt helyét találtam.

A régi házak közül csak a Dunai Vasmű üdülője áll…

…a megújult SZOT-üdülő…

…és az az üdülőház, ahol anno Psota Irénnek is volt apartmanja.

Mindenütt másutt hipermodern apartmanházak épültek. Az egyik gondnokkal el is beszélgettem a hely múltjáról és jelenéről. Amolyan „bezzeg az én időmben” fíling volt.

Talán fura lehet, hogy valaki szocreál épületek iránt érez nosztalgiát, de nyilván nem a házak a lényegesek, hanem az élmények, amik hozzájuk kapcsolódnak. Rengeteg jó dolog történt itt velem és a családommal, ami kitörölhetetlen az emlékünkből.

Később az egyik étterem falán megláttunk egy képeslap-összeállítást, így meg tudtam mutatni a gyerekeknek, hogy milyen is volt itt régen Széplak.

Később láttam még a Jubileumi teret…

…Károlyi Mihály szobrát…

…és a főút mentén a Fordított Házat is.

A napkelte már a Balaton-parton ért. Csodálatos volt! Este és reggel sokat gyalogoltam, éjjel sokat táncoltam, ellenben nulla percet aludtam, így ekkorra már rettentő kimerült voltam. 

A parton csak elvétve jelent meg egy-egy futó, kutyát sétáltató ember, horgász. Így a legnagyobb lelki nyugalommal lefeküdtem (először egy padra, aztán a fűbe), és szundítottam egy jót.

Délelőtt megérkeztek a lányok a Jégmadár Express-szel, és némi strandolás után végre elfoglalhattuk a várva várt szállásunkat. Jelenleg: Cirkáló Társasház. Mi ezt gyerekkoromban úgy hívtuk, hogy „Sajtház”, mert a sok kerek erkélye miatt úgy nézett ki, mint egy lyukas sajt. (Balázs szerint mint egy sajtreszelő.)

Apukámék nyaraltak is benne, amikor még rendes üdülő volt, recepcióval, közösségi terekkel, egyszobás szállásokkal. Mára teljesen megújult, a közösségi terek sajnos teljesen megszűntek, és apartmanok lettek benne kialakítva.

A miénk a Flower Beach Apartman lett. Szuper jó hely, tökéletes szállás. Az időnk felét ott töltöttük pihenéssel, zenehallgatással, játékkal vagy beszélgetéssel. Íme róla egy fotó-összeállítás:




Szívesen üldögéltünk kint az erkélyen, és csodáltuk a Balatont.

Nyugatra nézett az apartman, látni lehetett tőlünk a Tihanyi-félszigetet és a Füredi-öblöt.

Első nap még nagyon fülledt volt az idő, párában úszott a túlpart. Aztán felfrissült a levegő, kitisztult az északi part. Később feltámadt a szél, fodrozódtak a vízen a hullámok.

Azért jöjjön egy kiábrándító fotó is – közvetlenül mellettünk építkezés zajlott, erre láttunk rá. Gondolom, nemsokára itt is hiper-modern üdülőházak épülnek majd.

Időnk nagyobb részét persze lent töltöttük a strandon. Fürdés a vízben, napozás a parton. 

Vittünk egy nagy úszógumit, vízipisztolyokat és labdát is. Egyszer kikölcsönöztem a gyerekeknek egy csúszdás vízibiciklit. Jó messzire betekertek vele, arról ugráltak meg csúsztak a vízbe.

Reggelente elmentem futni. Egyszer még fitness-gépeken is edzettem a szállás kertjében. 

Nagyon jó volt végig kocogni a parton, a csendben, nyugalomban. Alig találkoztam valakivel, csak hozzám hasonló sportos emberekkel. Meg persze hattyúkkal és kacsákkal. 

Minden alkalommal másutt ettünk, például a McCsengeriben (elég vacak hely, ellenben finom kaja), a Sió Plázában (isteni mákos gubát vanília-sodóval), vagy a Hintalóban (hangulatos hely, viszont soha életemben nem fizettem még ennyit étteremben, mint itt).

Emlékezetesek maradnak számunkra a Marci Étel-Sarokban történtek. Kincső dupla-hamburgert rendelt, de a férfi nem hitte el, hogy egy ilyen vékony kislányba bele fog az egész férni. Azt mondta neki, ha meg bírja enni ott helyben, egymaga, akkor kap ajándékba egy sima hamburgert. Kincső természetesen befalta az egészet, majd amikor megkapta az ajándékot, azt is eltűntette együltő helyében.
Egyik este bebuszoztunk Siófokra. A vasútállomás közelében megnéztük a szép parkot szökőkúttal.

Találkoztunk Kálmán Imrével, persze csak szobor formájában. A hangulatos pavilonban operett-zene szólt.

A Sarlós Boldogasszony templom mellett haladtunk el (a Makovecz-féle evangélikus templomot csak a buszból láttuk).

A Fő téren áll a híres Víztorony.

Mellette Széchenyi szobra hajóval, szökőkúttal.

Itt kiültünk egy teraszra iszogatni. Mi limonádét, Csillag koktélt. 

Aztán kisétáltunk a partra. Megnéztük a Sió-csatornát. A lányok most fogták fel, hogy ez köti össze a Balatont a Dunával.

A hajókikötőből épp akkor úsztak ki a vízre a diszkóhajók. Mi, ha igazából nem is, képzeletben hajókáztunk itt egyet.

A lányok Titanicot játszottak.

A rózsaparkban megpusziltam Varga Imre képzőművészt – természetesen őt is csak szoborként.

A parton nagy szökőkutat találtunk, amit színes fényekkel világítottak meg. Néhány gyerek benne pancsolt.

Közben itt is zene szólt, Tündérrel keringőztünk is egyet.

A boltok mellett sétáltunk visszafelé. Kincső vett magának egy menő övtáskát. Én szuvenírnek vásároltam egy Balatonos hűtőmágnest és egy bokaláncot, valamint hoztam haza pár kagylót is.

Az eredeti létszám (a három „kisebb” lányom) egyébként később megduplázódott. Ugyanis meglátogatott minket Virág, Kende és Balázs is.

Az utolsó alvás kísértetiesen emlékeztetett a régi széplaki időkre. Amikor anno lejöttek hozzánk látogatóba a barátaink, a szobánkban a földön, az erkélyen, minden szabad négyzetcentiméteren feküdt valaki. Ezúttal is hasonló volt az élmény, csak most én ajánlottam fel, hogy a földön alszom. Furának tűnhet, de szeretek a padló aludni, mármint persze nem közvetlenül, hanem párnákon. Egész jól kipihentem magamat.

Jó is volt a nyaralás, mert a vízpart engem mindig kikapcsol. Nem is volt jó, mert a gyerekek sokszor leszívták az energiámat. Aki kamaszokkal utazik, az pontosan érti, mire gondolok. Én pedig ugyebár először három, aztán a végére már hat tinivel-ifjúval voltam együtt. Tulajdonképpen úgy jöttem haza, hogy amennyit adott, annyit ki is vett belőlem ez a nyaralás.

Jövőre tuti másképp csinálom. Biztos, hogy hamarabb kezdem el szervezni, és nem augusztusra, főleg nem a végére, hanem a nyár közepére, júliusra. Mérgemben egyszer azt mondtam nekik, hogy el se megyek velük, menjenek csak külön ők öten (plusz a párjaik); persze lehet, hogy addigra meggondolom magamat. Amiben viszont egészen biztos vagyok, hogy jövőre fillérre pontosan annyi pénzt adok a családi nyaralásba, amennyit az apjuk (idén ez „természetesen” nulla forint volt). A nyaralásunkat amúgy részben a "Gimesi Kft." szponzorálta. Ezúton is köszönjük Nagymaminak az anyagi támogatást, így a tervezettnél némileg lazábban költekezhettem.

Végig nagyon szuper időnk volt, meleg (inkább forró) és napsütéses. A végére aztán megérkezett a lehűlés. Jött egy hatalmas vihar, az erkélyről néztük a Balaton fölött cikázó villámokat. Mennydörgött, aztán leszakadt az ég, gyakorlatilag vízszintesen esett az eső. Szerencsére hazafelé Nógrádra megúsztuk és nem áztunk el, de most is felhős, borongós, hűvösebb az idő.

Őszintén: én nem is bánom. Brutális volt ez a rekord-hőség! Meg aztán: nemsokára kezdődik a tanév, nekem is indulnak a nyelviskolás tanfolyamok, kezdődik a magántanítás. Ez az időjárás valahogy segíti az embert erre ráhangolódni. Én úgy fogok ennek nekikezdeni, hogy ma (félig) birtokba veszem a (félig) elkészült konyhát.

Aztán jönnek a bevásárlások az iskolára, Nógrádon pénteken évnyitó, Abán vasárnap beköltözés a kollégiumba. Pár nap, és itt a szeptember, itt az ősz... 

Előtte azért persze jön egy buli is! A nyarat az összes gyerekemmel a Bartókfeszten fogjuk végérvényesen elbúcsúztatni. Olyan koncertek várnak ránk, mint Palya Bea, Analóg Balaton és Bohemian Betyars!

 

2023. augusztus