Ez egy nagyon rendhagyó bejegyzés lesz több szempontból is. Legelőször is: tudatosan nem rakok fel hozzá semmilyen fényképet. Emlékeim szerint ilyen egyetlenegyszer fordult elő, amikor meghalt a kisbabám. Most is meghalt valami bennem, és én most tényleg úgy érzem, hogy ebből nem fogok tudni ép ésszel kilábalni.
Nagyon személyes lesz az egész, nagyon-nagyon. Végül is eddig is személyes dolgokról írtam mindig, hiszen ez a Réka útja, és minden megtudhattatok rólam, az életemről; épp mit tanulok a gyerekekkel, hol élek, hogyan élek, hogyan rendezem be a házat, milyen koncertre megyek, mit ültetek a kertbe és merre látok világot.
Ez tehát egyfajta internetes napló, mégis más, mint egy igazi napló, hiszen arról, hogy a mélyben igazán mik zajlanak, néhány, hozzám közel álló emberen kívül nem tudott senki. Sőt, a legbensőmről csakis én tudtam, és ez talán így is van jól. Ti olvashattatok eseményekről, de igazán komoly érzésekről nem, főleg mostanában nem.
Az utóbbi időben egy témát tudatosan hanyagoltam a blogon, és ez a párkapcsolat, a szerelem. Ez a bejegyzés abból a szempontból is rendhagyó, hogy most ez a témája. Úgy, hogy semmiről sem írok, mégis mindenről.
Reménytelennek tűnő várakozás, nem várt fordulatok, félreértések, gonosz gondolatok, volt is, van itt most minden. Mostanában már kezdtem azt hinni, a Nagy Ő nem is létezik; mikor pedig tudatosodott bennem, hogy van, hogy Ő az, akkor meg összetört minden.
Ez itt a „Réka útja”. Réka útja mindig nagyon kacskaringós volt és küzdelmes, akadályokkal és nem várt meglepetésekkel tarkítva. Sosem tudtam, utam során mi vár rám a következő kanyarban. Ez az út, amin most járok, két totálisan ellentétes irányba vezethet. Vagy a Paradicsomba, vagy a szakadékba.
A facebook azt kérdezi, hogy mi jár a fejemben. Ez jár benne, Ő jár benne éjjel és nappal, folyamatosan kattog itt belül ez az egész, és úgy érzem, tényleg belehalok.
A facebook azt kérdezi, milyen a hangulatom. Azok a szavak, hogy „borzalmas, szörnyű, katasztrofális”, nem képesek tökéletesen leírni a jelenlegi lelkiállapotomat.
Az agyam szétrobban, a szememből ömlik a könny, a torkomban gombóc, a szívem zakatol és a hasam egy merő görcs. Így vagyok most testi szinten, a lelkit meg egyszerűen képtelen vagyok jellemezni.
Kérlek, ne írjátok, hogy sajnáljátok, mert én is sajnálom. És teljesen megbénultam, tehetetlennek érzem magam. Ne kérdezzétek, hogy vagyok, mert szarul vagyok. Ne kérdezzétek, miben segíthettek, mert ebben a helyzetben nem segíthet senki. Ezt nekem, neki, nekünk kell megoldanunk. Sőt, egyáltalán ne is írjatok semmilyen kommentet most kivételesen, erre kérlek titeket.
Ha valaki megkérdez engem, mi a két legrosszabb tulajdonságom, azt mondom neki, hogy türelmetlen és naiv vagyok. Most pont hogy a türelmet kell gyakorolnom és tökélyre fejlesztenem, és várnom Rá úgy, hogy azt sem tudom, mi lesz a vége. De megéri, azt biztosan tudom.
Ráadásul naiv vagyok, reménykedő és bizakodó természet, a szívem mélyén mindig hiszek abban, hogy a dolgok jóra fordulnak. Másképp a sok szarból képtelen is lettem volna kilábalni. Most pedig egyik pillanatban ott pislákol az alagút végén egy halvány fénysugár, a másikban meg teljes a reménytelenség.
Tudom, a nagy bölcs azt mondta, az a rossz hír, hogy semmi sem tart örökké, és az a jó hír, hogy semmi sem tart örökké. Szomorkodjunk, mert elmúlik, és örvendjünk, mert elmúlik. És ha én azt akarom, hogy csak ez a pocsék érzés múljon el, ha azt akarom, hogy ez a szenvedés ne tartson örökké? És ha én azt akarom, hogy Vele sose múljon el és mindig együtt legyünk?
Most kb. öt hónapig nem fogok felrakni egyetlen blogbejegyzést sem. A legközelebbi a születésnapomon (születésnapunkon) fog megjelenni. Vagy egy nagyon boldog vagy egy teljesen összetört Réka fog akkor jelentkezni.
„Nem látom tisztán a holnapot, Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok…”
„Nézd meg, hogy mit adott most az Isten. Mert semmim sincsen. Összedőlt minden. Megszűnt, amiben hittem!”
„Szólj rám,
ha egyszer véletlen, Összefutnánk egy másik életben.”
(Majka: Belehalok)
Én ebben az életben szeretném. Július 1. Onnantól fogva örökké…
2024. február
Egyszer minden csak egy emlék lesz. Lehet hogy rossz emlék, de azt már el lehet engedni.
VálaszTörlésEz az állapot nagyon rossz, hullámzik, néha jó, néha szörnyű. Remélem, mikor visszagondolok rá, már nagyon jó lesz a helyzet.
TörlésEgy rendkívüli csaj vagy! Fel a fejjel! pusz .
VálaszTörlésKöszönöm!
TörlésSzia Réka!
VálaszTörlésÉn az elmúlt hét év során, mióta a legutóbbi párkapcsolatomnak vége lett, a múlt héten ismerkedtem meg a harmadik nagy Ő-vel - vagyis ismét egy olyan lélektársammal, aki ponotsan olyan értékrendek szerint éli az életét, mint amilyen az enyém is, uganazok a dolgok érdeklik, ugyanaz a munkánk (együtt is dolgoztam az előző kettővel és a harmadik is munka kapcsán került velem kapcsolatba) és nem mellékesen küllemét tekintve is tökéletesen szép számomra.
Viszont az eddigi kettővel nagyon nagy érzelmi szakadékokat éltem meg, mert egyikük sem akart hallani sem arról, hogy párkapcsolatunk legyen.
Szóval ennek a harmadikat megjelenését most már kezdem úgy kezelni, hogy legyen az, ami lenni akar, mert én már inkább nem is akarok semmit tőle.
Ugyanakkor nagyon az az érzésem, hogy az idei év elhozza nekem a párkapcsolati beteljesülést is, ha kellőképp ki tudom takarítani lelkemből és környezetemből a benn ragadni próbálkozó érzelmi kötelékeket, energiamintákat, amiket az előző kettő nyomott belém a maga "tökéletesen hozzám illő" érzelmi bombájával.
Az utóbbi hónapokban folyamatosan jött az érzés, hogy alapjaiban át kell alakítanom az életem, le kell tennem olyan dolgaimat, működési rendszereimet, amik már csak megszokásból voltak mindennapjaim részei.
Így lett az, hogy december vége óta már nem csinálom a hétköznapi menükészítéseimet itthon, hanem magam határozom meg, hogy az egyes napokon mit csinálok és mennyit, mint táplálék.
Ez a gyakorlatbn azt jelenti, hogy sütök néha kovászos tönköly és gluténmentes kenyereket, fermentálok zöldségeket, készítek édes és sós, nyers vegán krékereket, de nem megrendelésre, hanem mikor elkészül valamelyik jelzem és jönnek érte, vagy elviszem oda és akkor, amikor úgy érzem, hogy a legjobb időpont számomra.
Így elvileg kevesebb bevételem van, de érdekes módon mindig volt eddig annyi, hogy amire kellett, lett épp.
A felszabadult időmben pedig folyamatosan szórtam ki a gyűjtögetett göngyölegeket, így most felszabadult egy jó nagy tér a lakóteremben arra, hogy vendégeket is tudok fogadni, nem csak a munkával kapcsolatos dolgok vannak az egész lakásban.
(Folytatás a következő bejegyzésben, mert nem enged többet egybe írni)
VálaszTörlésItt a folytatás:
Szóval nagyon érdekes, hogy az utóbbi hetekben két olyan, évekkel ezelőtti befektetési forrásom is el kezdett aktívabb lenni és reális képet mutatni arra, hogy idén már tudhatom majd használni a bennük rejlő potenciálokat.
Azóta három olyan helyszínre hívtak étekkel kapcsolatos tevékenységekre, melyek eddig még ilyen formán nem voltak képben.
Az egyik ilyen az augusztusi MAG Fesztiválon készítésre kerülő ételek felügyelete, azoknak irányítói szerepköre, illetve menüösszeállítása is úgy, hogy nem kell az ételeket nekem magamnak elkészítenem.
Ott tervezek egy workshopot is tartani, melynek fontos része lesz a táplálék energiája - mely nem feltétlen a fizikai táplálékot jelenti.
Közben növesztettem egy szép fehér szakállat (eddig sose volt szakállam) és ahogy nőtt, úgy jött az ihlet, hogy azt beszínezem a magamban felszabadított energiáknak és egyéb olyan mindennapi táplálék praktikák segítségével, melyek csak úgy megjelennek bennem, hogy azok ezt a folyamatot fogják segíteni.
Persze ez is inkább csak egy játék, egyfajta lehetőség most itt a lelkemben és kicsit próbálom hozzá rendelni ezt az egészet a Fa Sárkány évének energetikai mintájához, mely a dolgok új alapokra helyezésének jó kis melegágya - ha azt a bennem lévő energiaminták és a környezetemnek aktív megmozgatásával támogatom.
Mert közben azt is tapasztalom, hogy a környezetemben rugdossák ki a betokosodott helyükről az embereket és a tárgyaikat is, melyeket nem mozgattak ki onnan direkt módon, tudatosan tisztítva az energiaterüket.
Mivel épp itt és most jött az, hogy megláttam ezt a bejegyzésed - pedig már jóideje nem láttam azt, hogy miket írtál -, ezért biztos vagyok benne, hogy valami fontos üzenetet kaphattál most tőlem ezen poszt által és nagyon remélem, hogy neked is oldódni fog a görcsöd, a bizonytalanságod, a kétséged érzése az elkövetkezendő hetekben-hónapokban, miután megérezted, hogy milyen - akár komoly, régen megépült alapok lerombolásával is járó - lépéseket fontos megtenned, hogy felszabadítsd magad, a benned rejlő fantasztikusan klassz, új alapokat teremteni képes energiáidat.
Sok-sok szabadon áramlásod, érzelmi stabilitásod segítő szeretetáldást kívánok neked további életutadra! <3
Köszönöm, Péter. A Fa Sárkányra most én is nagyon rá vagyok hangolódva. Úgy fogalmaztam meg, hogy megzabolázom az (amúgy pusztító) erőmet, igába fogom az energiáimat, valami jó érdekében. Brutális ez az időszak, és csak bízni tudok benne, hogy ez a sok nehézség boldogsághoz vezet.
TörlésKedves Réka! Kb 10 éve rendszeresen- rendszertelenül olvasom írásaid.
VálaszTörlésSok erőt és áldást kívánok így ismeretlenül is a Feladathoz! Kívánom, hogy az, ami most nehézség, amin rágódsz, ami fáj ...ott erősödjél. "Hiszen ahol a nehézség, ott a feladat." Ezeket elviselve, megoldva fejlődjél szellemben, lélekben!
Jó szívvel ajánlok Neked ehhez a feladathoz, karmikus sors helyzethez egy web oldalt: web-hang.hu
(Számomra 12 éve útmutató...+ Örömhír.)
Különösen a keresőjét, amibe a kulcsszavakat beírva, sok benned dúló kérdésre választ kaphatsz....
Szeretettel, Áldás: Noémi "OnMiDo"
Kedves Noémi, Nagyon köszönöm, hogy írtál és hogy olvasol. Már érzem, hogyan kell jól csinálni ezt az egészet, ami az élet. Azt nem mondom, hogy mindig sikerül is, de az irány jó. Én is minden szépet és jót kívánok neked!
Törlés