Csavargások

Csavargások, azaz: kimozdulni a karantén után

A két és fél hónap alatt én tényleg alig voltam valahol. A munkámat online végeztem, boltba ritkán mentem, azt is sokszor az itthon maradó gyerekeim intézték. Mindösszesen kétszer jártam Diósjenőn és kétszer Vácon, a kísértetiesen üres szellemvonaton utazva.

Amikor enyhült a helyzet, és már lehetett jönni-menni, kicsit újra kitárult előttem a világ. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül írom meg nektek, hol jártam, miket láttam, mit csináltam.

A Várjátékok idén sajnos elmaradt, hiányzott is. Ezért valahogy úgy adódott, hogy nemrégiben kétszer is felmentem a várba. Egyszer „kellemesen” esős, másszor csak úgy simán borús időben. (Apropó: ti mennyit láttátok a napot az elmúlt napokban-hetekben?).

Kalodába zártak, kőfalakon mászkáltunk, bástyából nézelődtünk. Kiélvezve az éttermek megnyitását egyszer még Béla bácsihoz is betértünk ebédelni. (Vár Vendéglő Nógrádon, olcsó és isteni, ez itt a reklám helye.)

Több sétát is tettem a környéken, például a Kálvária-dombra, ahol geoládáztunk, heverésztünk a keresztek tövében.

Vagy Almáskert szélére, ahol vadász-lesre másztam, gabonamező mentén, erdő szélén, ribizlis-málnás közelében gyalogoltunk, közben növényeket gyűjtöttünk.

Pünkösdkor a hosszú hétvégén nagyobb utazás várt rám, méghozzá olyan vidékekre, ahol nem, vagy csak nagyon régen jártam. Egy Békéscsaba közeli kis falu volt az első állomás. Az Alföld nekem furcsa táj, sehol egy domb, pláne hegy, a börzsönyi rengeteg után telepített kis erdők, de inkább napraforgó-, kukorica és gabonaföldek.

Másnap irány Rúzsa, Életiskolás találkozó. (Nem összekeverendő az én ÉletIskolámmal, azaz a szabad otthontanulással.) Sokaknak bizonyára ismerősen cseng Szombathelyi Tibor neve, aki másfél éve hunyt el tragikus módon. Az ő mozgalmára épült egy közösség, akikkel a neten már egy ideje ismerkedek.

Most élőben is lehetőség adódott a találkozásra. Egy tanyán ettünk, beszélgettünk, biokertet csodáltunk, tábortüzeztünk.

Vasárnap a napfény városa: Szeged! Utoljára 27 éve voltam ott, hiszen egy évet oda jártam egyetemre.

Meg is néztük a JATE épületét József Attila szobrával, szökőkúttal.

A régi életem kis darabkáit újra láthattam, például a Tiszát a Belvárosi híddal. Szinte kötelező volt fagyizni egyet a Virág cukrászdában.

Mennyit sétáltam régen a Kárász utcán, a végállomás természetesen mindig a Széchenyi tér volt.

Megnéztük a felállványozott dómot is az árkádsorral.

És hogy ki volt a társam eme programok közepette? Hát Valaki J

A skype-on nemcsak a tanítványokkal meg a rokonsággal volt nehezebb a kapcsolattartás, hanem a nőtársakkal is. Megkíséreltem ugyan egy online női kört, de csak háromszög lett belőle. Érezhető volt, hogy egyszerűen ilyenhez kell a személyes jelenlét.

Úgyhogy amint megnyitott a Boróka ház, rögvest lett élő női kör, a középpontban a Test témájával.

Nem sokkal utána egy családállításon vettem részt. Életemben ez volt a negyedik ilyen alkalom, és másodjára állítottam magamnak. Ugyebár az itt történtekről nem szokás írni nyilvánosan, csak annyit hát, hogy párkapcsolati téma állt nálam a középpontban. Még annyit, hogy legalább annyira intenzív élmény volt segítőnek lenni, vagy akár kívülről szemlélődni, mint a saját életemben benne lenni.

Szerintem már százszor leírtam nektek, hogy nemcsak azért szeretek itt élni, mert szép a vidék, hanem azért is, mert jó a közösség. Ennek új megnyilvánulása egyik kedves barátném Holdköre. Jurtában gyűltünk össze, virágokból oltárt készítettünk, énekeltünk, doboltunk.

Egy papírra felírtunk mindent, amit el akarunk engedni életünkben, és elégettük a tűzben. Nagyon felemelő volt ilyen más minőségben is nőtársaimhoz kapcsolódni.

Nőiesség és kimozdulás karantén után: végre megnyitott a helyi fodrász! Ennek örömére nemcsak a hónapok óta lenőtt, egyre jobban őszülő hajamat festettem be a szokásos egészen sötétbarnára (a gyerekeim szerint ez fekete). Úgy döntöttem a kevés vágás lehet most több, a frizura is lehet kicsit más, lendületesebb, a totális megújulás jegyében.

Változás, megújulás, újrakezdés. Ennek jegyében pedig újabb csavargások várnak rám. Majd mesélek ezekről is.

Addig is: VAKÁCIÓ!

2020. június

Két ballagás

Egy hét, két ballagás. Csütörtökön az abai Atilla Király Gimnáziumban, szombaton a nógrádi Hesz Mihály Általános Iskolában.

Virág ballagására csak szülők mehettek, Csillagéra maximum öt fő, így néhány tesó, sőt, Nagymami is belefért a keretbe.

Végre újra megnyitott a helyi fodrászom, így pont el tudtam menni hozzá a ballagások előtt. Nemcsak hajfestés történt, hanem vágás és némi frizura-váltás is, a megújulás jegyében. A rózsákat a kertünkből szedtem, a három eltérő szín három különböző női életszakaszt jelképezett. 

Az ifjúsági szállóról indult a menet, elől a csengő- illetve a zászlóvivő.

Körbe álltak a végzősök, köréjük gyűltek a tanáraik és az alsóbb, búcsúztató évfolyam. 

Nekem tetszett, hogy nem volt egyen kosztüm vagy fehér blúz-fekete szoknya kombó, hanem mindenki azt vett fel, amit akart. 

A tizenegyedikesek adták át a tarisznyát és a virágot néhány személyes gondolat kíséretében.

Szép érettségizett 19 és fél éves nagylányom, aki ősztől a Corvin rajziskolában folytatja tanulmányait!

Szalagot tűztek az iskola botjára.

A végzősök elbúcsúztak az iskolájuktól.

Itt pedig az osztályfőnökük búcsúzik tőlük. Szerencsére Csillag megörökli Virágtól Balu bát. 

Tanáraiknak ajándékkal kedveskedtek, Virág épp Joci bának.

Szép hagyomány, hogy a végzős osztály egy almafát ültet az iskola kertjébe. Öröm volt látni a dolgos fiúkat, látszott, hogy hozzászoktak a fizikai munkához.

Mindenki színes szalagokra írta fel kívánságait, ezeket rákötötték a facsemetére.

A körben együtt énekelt diák, tanár és szülő.

A kemencétől indultak tovább, majd fűz-ágak alatt vonultak ki az iskola területről.

A faragott kapu előtt elhangzott a "Huj! Huj! Hajrá!"

Anya-Lánya fotó a ballagás végén.

Két nap múlva már Csillag búcsúzott az iskolától, ahol három évig tanult.

Az aulában állították ki a tablójukat.

A hetedikesek szépen feldíszítették az egész iskolát, többek között a termet is. 

Hihetetlen, hogy már a 3. gyermekem fejezte be az általános iskolát. Természetesen Csillag is Abán tanul tovább.

Az időjárás először kegyesnek tűnt, az udvarra kivonulással kezdődött meg az ünnepség.

Aztán a hirtelen jött eső bekergetett minket a tornaterembe.

A ballagáson kétféle minőségben, anyaként és tanárnőként is jelen voltam, sokszor ide-oda ugrálva a két szerep között. Itt éppen személyre szabott szavakkal búcsúzom két nyolcadikostól.

Csillagnak az ének-tanárnője mondott pár kedves mondatot.

Farsangkor a boszi-tánc volt a meglepetés, most a tanárok éneke. Az Eddától az "Álmodtam egy világot magamnak" című dalt adtuk elő, nagy sikerrel.

A szülő-köszöntőnél Csillagtól egy szál virágot kaptam. Persze nem maradt el részemről a szokásos bőgés.

Nagymami is kapott egy szeretetteljes ölelést.

Felkerült a szalag az iskola zászlajára.

Iskolánk névadója, Hesz Mihály olimpiai bajnok adott ajándékot és ökölpacsit is adott.

A fellegek elvonultak, az időjárás lehetővé tette, hogy a végén újra kivonuljunk a szabadba.

A lányok rózsaszínű, a fiúk szürke léggömböt engedtek a magasba kívánságaikkal. 

Csodaszép 15 éves Csillag!

Kincső lefotózta őt Nagymamival az iskola előtti fáknál.

Mivel nemcsak anya, hanem tanár is vagyok, néhány búcsúzó diáktól virágot kaptam ajándékba.

Sőt, az egyik fiú cuki kerámia bögre-tálka készlettel is megajándékozott. (A kék bögre emlék a tavalyi tanár-búcsúztatóról.)

Lezajlott-le fog zajlani: két ballagás, bizonyítvány-írások, értekezletek, négy évzáró, tanár-búcsúztatás. Aztán végre mi is felírhatjuk magunknak, hogy VAKÁCIÓ.

(Legközelebb csavargásaimról fogok írni, illetve arról milyen terveim vannak a nyári szünetre.)