Brazil szappanopera 123. évad 456. rész

Ez most egy nagyon nem megszokott stílusú és hangvételű Réka-bejegyzés lesz. Öveket bekapcsolni, felkészülni és start!

Te, aki leülsz a kanapéra, hogy bekapcsold a tévét és kikapcsold az agyadat, hozzád szólok most. Te, akinek a férje már kopaszodik és sörhasat eresztett, aki atlétatrikóban üvöltve nézi a Fradi-meccset, te, aki körül ordít egy-két-három gyerek, aki túléled a geci főnöködet, a kollégádat, aki lefelé tapos, felfelé nyal, a rosszindulatú szomszédodat, túléled a sorban állást, a dugókat, a hivatalokat, a tülekedést, napról napra túléled az egész életed.

Bekapcsolsz egy brazil szappanoperát, hogy bekapcsolódj. Másnak az életébe, amiben bármi megtörténhet. Bekapcsolod a műsort, mert rohadtul tudsz azonosulni a sanyarú sorsú főhősnővel. Amikor feltűnik a színen a bájos Rosalinda és a sármos Fernando, te az első perctől érzed, hogy egymásnak teremtette őket az ég.

Mindeközben kikapcsolsz, hogy elfeledkezz végre a férjedről, a gyerekeidről, a főnökről, szomszédról, a komplett emberiségről, az egész világról, és elhidd pár percre, hogy neki, még Rosalindának is járhat a boldogság, neki is összejöhet az élet.

Rosalinda persze fülig szerelmes lesz, Fernando szíve is lángol, de ő Esmeraldával van együtt. Bonyolult helyzet. Nyilván, hiszen a producerek sok évadra terveznek. Szóval semmi sem olyan egyszerű, semmint gondolná az ember. Pedig amúgy minden pofonegyszerű, csak összekuszálódnak a szálak, méghozzá az emberek maguk kuszálják össze.

Ezután már rutinszerűen huppansz le a kanapéra, csipsz, kóla, nézzük, mi a szitu Brazíliában. Azt látod, hogy hosszas várakozás és szenvedés után Rosalinda és Fernando útjai végre különválnak. Rosalinda a jóképű Armando karjában talál vigasztalásra, Fernando meg, hogy tovább bonyolódjon minden, a szépséges Luceliának udvarol.

Ám amikor egy fárasztó nap után nap megint lerogysz a kanapéra, kibontasz egy újabb csomag csipszet, töltesz magadnak még egy pohár kólát, és bekapcsolod a brazil szappanopera 123. évadjának 456. részét, akkor azt látod, hogy ezek ketten, mi a fasz, a képernyőn szerelmes csókban forrnak össze!

Na, ekkor dühösen kinyomod a tévét, sőt, mérgedben még a falhoz is vágod a távirányítót, szidod a forgatókönyvíró anyját, és azt kiáltod:

- Hát ilyen nincs! – Azt gondolod, az egész egy nagy kamu, az életben ez egyszerűen nem történhet meg.

Azonban 1988 óta tudjuk, Szöul óta tudjuk, Egerszegi óta tudjuk, hogy: „Ilyen nincs, és mégis van”! És az „Oscar” film ikonikus mondata is a fejedben kattoghat: „Tudtam, de nem sejtettem.”

Innentől kezdve senki máson, csakis rajtad áll, hogy annyi nap, hét, hónap és év után továbbra is a kanapén éled az életed, vagy feltápászkodsz végre, összekapod magadat, otthagyod a francba a köcsög férjedet, a hülye főnöködet, és elkezdesz igazán élni.

Te válsz végre a saját életed forgatókönyvírójává, rendezőjévé, és olyan filmet írjál már, basszus, hogy azt aztán kedved is legyen megnézni.

Mert ilyen, ha hiszed, ha nem, mégiscsak nagyon is VAN!

2024. február

(A képek a Duna-gátnál készültek.)