Csiki-Csuki (Advent 1)

Ha már a sérülésem miatt múltkor kimaradt 9 nap a futásból, gondoltam, kezdjük ezzel a hetet. Rögtön ahogy hétfő reggel felébredtem Óbudán, bemelegítettem, aztán indultam is a Margitszigetre. Nulla fok körül volt a hőmérséklet, kellett a sapka, sál, kesztyű. A hídon oda-vissza eléggé fújt a szél és ez csökkentette a hőérzetemet, de a szigeten már kellemes volt minden. Elég lendületesen tudtam futni, 50 perc alatt teljesítettem a 7,3 km-t.

Aztán hazatértem Nógrádra, ahol természetesen tűz „csiholásával” kezdtem az itthoni programot. Bizony, ilyenkor jönnek a klasszikus téli tevékenységek, úgy mint fa-behordás, kihamuzás, gyújtós behozása, kályha begyújtása, stb. November utolsó napja van, és épp mostanra fogyott el a tavalyelőtti fa a ház oldalából, holnaptól kezdek neki a tavaly vásárolt tűzifának a teraszról. A lányom amúgy itthon volt a hétvégén, alapszinten bekapcsolva hagyta a hősugárzót, így az éjszakai mínuszok ellenére sem hűlt le a ház. Amikor pedig ontani kezdte a cserépkályha a meleget, kifejezetten kellemes volt bent a hőfok. 

A házban jó volt, na de kint! Eső, eső, eső! (A fotó a Hóvirág utca állapotát ábrázolja…) Nyirkos, borús, ködös idő, amikor kábé reggeltől este égett a lámpa, annyira sötét volt. Rám nagyon tud hatni az időjárás, különösen a fény (illetve annak hiánya).

Ezért a héten, főleg az elején totál energiahiányos állapotban voltam. Volt, mikor este szinte beszédültem az ágyba, volt, mikor reggel úgy éreztem, képtelen vagyok felkelni, és naphosszat nyomott, kedvetlen, motiválatlan voltam. Legszívesebben bekuckóztam volna, mint a mackók, és téli álmot aludtam volna.

Az ősz legutolsó napján a helyzetjelentés: éjjel mínusz 5-6 fok, nappal is nulla körüli a hőmérséklet, a földutak fagyosak, a pocsolyák jegesek, a fű deres. Aztán amikor a hét második felében kisütött a nap, rögtön jó kedvem lett. Igaz, éjjel fagyott, így több fa kellett a tűzre, de legalább kedvet éreztem arra, hogy kimozduljak. 

Volt is miért: a Tiszta Hang 05 számának szórását ezúttal is vállaltam Almáskertben és néhány nógrádi utcában.

A Tiszás képviselőjelölt-jelöltekből hét elejére már csak ketten maradtak. Egyikükkel beszéltem is hosszabban telefonon, helyi problémákról és az országos politikáról egyaránt. 

Péntekre kiderült, kik lettek a szavazás nyertesei: Nógrád 02 OEVK-ban Molnár Zoltán, a megye másik választókörzetében pedig megyei majd regionális koordinátorunk, Szafkó Zoli. 

Mindkettőjüknek gratulálok, és nagyon drukkolok nekik a választáson!

Egy egész macska-család szokott most ide a kertbe. A sufniban alszanak, eső elől a terasz alá kuckóznak be, napközben a teraszon a fotelben sziesztáznak. Nagyon cukik a kölykök, van kettő szép szürke színű köztük.

A hét ennivalói voltak többek között: tejfölös krumplileves, borsóleves, sárgaborsós-rizses-magos egytálétel, krumplis-tészta, túró gombóc…

Hiába az energia-mínusz, arra azért rá tudtam venni magamat, hogy minden nap mozogjak. Itthon kétszer komolyabb teljes testsúlyos, súlyzós, gumiszalagos edzést csináltam, ehhez most újabb gyakorlatokat néztem ki magamnak. Különböző fekvőtámaszok, húzódzkodó és tolódzkodó gyakorlatok, plank-variációk sorát végeztem el, hogy változatosan eddzem az izmaimat.

Mivel itt Almáskertben az eső, a sár, a pocsolyák miatt esélytelen volt a futás, de mégis akartam kardio edzést, ezért a youtube-on kinéztem egy hosszú aerobic-videót, és arra ugráltam majdnem egy órát. Jót tett a statikusabb edzések után ez a dinamikus mozgásforma.

A Dagályba szombaton mentem el, amikor nagyon szépen sütött a nap. Ragyogó napfényben úsztam az 50-es medencében, szuper jó lendülettel. Az időt elfelejtettem mérni, viszont a távra ráhúztam még egy kicsit, így 1600 métert úsztam le, ami nálam egyéni rekord. A termálban nyújtottam, a jakuzziban lebegtem, a finn szaunában most valamiért alig izzadtam, az infrában bealudtam.

Szombat reggel semmi, de semmi kedvem se volt felkelni, pláne nem mozogni. Hideg volt, borús volt, világvége hangulat volt. Mit tettem mégis? Elmentem futni a Margitszigetre, lenyomtam másfél kört, plusz Margit-híd oda, Árpád-híd vissza, 9,4 km. A lendületem, hmmm, kissé megkopott, az első harmadát-felét kocogva csináltam meg, csak utána bírtam rendesen futni. (Mondjuk elég vicces, hogy kedvetlenül és szar formában azért megvolt majdnem 10 km...) 70 perc alatt tettem meg a távot, de utána, mint mindig, tök jó kedvem lett.

A vasárnapi jóga méltó levezetése volt a hétnek. Fokozatosan tértem vissza, és fogok visszatérni a továbbiakban is a mozgáshoz, főleg a futáshoz, mert picit még mindig hat a múlt heti sérülésem. Szerencsére a futócipőben nem, de a bakancsban vagy a strandpapucsban még érzem a lábujjamat. Ezért amennyit tudom, pihentetem.

Budapesten több helyen, így a Fő téren is megnyílt az adventi vásár. 

Én csak egy kört mentem ott pénteken, amikor megnyitott, gyönyörködve a fényekben, beszippantva a jellegzetes ünnepi illatokat, hallgatva a színpadról hallatszódó zenét. 

Szombat délelőtt picit belehallgattam a Kaláka-koncertbe, Anyu és egyik lányom délután Palya Bea koncerten voltak. 

Mivel az elmúlt évek tendenciáinak alapján egyre kevesebb az esély arra, hogy befagy a nógrádi tó, ezért bevittem a korcsolyát Budapestre. 

Óbudán ugyanis a Fő tér közepén egy koripályát is kialakítottak, ahol pár hétig ingyen lehet csúszkálni; természetesen én is, és a gyerekek is ki fogjuk próbálni.

Anyukámmal elmentem vásárolni, boltba, piacra, és segítettem hazahúzni a százkilós (költői túlzás) banyatankját.

A héten Abán megtartották a Katalin-napot, ami az Atilla Király Gimnázium egyik hagyományos ünnepe. 

Volt hajfonás és rétesnyújtás, a lányok karikáztak és csujjogattak, a fiúk dalt írtak és énekeltek (rappeltek) az osztályuk jelöltjének. 

Végül Kincső osztálytársa lett a győztes, akit a fiúk fel is dobtak a levegőbe örömükben.

A hétvégét leánygyermekeim társaságában töltöttem, aminek nagy részét zenehallgatás töltötte ki, amivel nem lett volna baj, csak a „Last Christmas”-t ne kellett volna hallanom! 😊 

Elvileg adventi koszorú-készítés és ünnepi dekorálás lett volna a program, de végül nem lett belőle semmi, csak a képen látható állapotig jutottunk el. Ellenben a csajok csillagszórókat gyújtottak meg, november legvégén, fényes nappal. 

Nógrádon viszont már kikerült a központba az adventi koszorú.

Áll a Flórián park közelében a falu karácsonyfája is, a parkban közben zajlanak a piactér építési munkálatai.

A művelődéi ház is ünnepi díszben pompázik.

A héten megtapasztaltam a következő közmondások és szólások valóságtartalmát: 1. Egyszer fenn, egyszer lenn. 2. Ahol egy ajtó becsukódik, ott kinyílik egy másik. Az igazság: Két énem van, ez tény, akiket Andrea és Réka jelképez. (Eszembe jut Soma, akinek a sokféle énjét szintén különböző nevei szimbolizálják.) Vidéki és városi, ösztönös és tudatos, liberális és konzervatív, görcsös és laza, csupa ellentét, ami néha egymásnak feszül bennem. Felismerés: Nem küzdhetek az ellen, aki vagyok! Elérendő cél: Amikor az ember két énje nem egymás ellen harcol, hanem egészségesen kiegészíti egymást.

2025. november

(Az Óbudai Adventi Vásárban készült kép némelyikét anyukám készítette, más fotók az esemény fb-oldaláról valók. A nógrádi képeket Kareczki Csaba készítette)