Szelek hava

Azt a csúnya címet akartam adni először a bejegyzésemnek, hogy „F@ck April”. Oké, nem fogom harciasan szidni, de azért némi dorgálás azt hiszem, belefér. Eddig az április volt a kedvenc hónapom, most meg zsinórban harmadik éve okoz csalódást.

Mit is panaszkodok? Történt egy s más ebben a hónapban. Például iskolai sport- és egyéb sikerek meg fenntarthatósági témahét. Csillag Balaton-felvidéken, Kincső Erdélyben; a gyerekek Beton Hofi és Aurevoir koncerten, Abán Szent György nap.

Medvehagymát szedtem és társasjátékoztam Diósjenőn, jártam Nagymaroson és Vácott. Gyűjtöttem 440.000 lépést a suli-programban. Karaokeztam a Sutiban, és tegnap V. Krisztánál női kört tartottunk.

Kifestettük a házat, és úgy, ahogy, de megtartottuk a húsvétot. Vettem esővízgyűjtőt és székeket a teraszra. A kertben nyílt a nárcisz, a jácint, most már a tulipán is. Virágzottak a cseresznyefák. Vettem sok virágpalántát, és elvetettem a korai zöldségeket. (A tervek szerint holnap délelőtt a bab- és uborkafélék is földbe kerülnek végre.)

Ebből is látszik, hogy azért termékeny hónap volt. De mi már ez az idő??? Reggelre konkrét fagyok voltak a héten, be is menekítettem a muskátlikat éjszakára, hogy túléljenek. Ha épp nem megfagy az ember, akkor az eső esik.

Igazából ez a kiszámíthatatlanság a rossz, hogy semmi sem fix, folyton változik minden (akár az életben, háhá). Ma volt, hogy pulcsiban is fáztam, de olyan is, hogy kint egy szál pólóban voltam.

Lesem a naposabb, enyhébb időszakokat, és akkor gyorsan elvégzek valami olyan munkát, amit a rossz időjárás miatt halogattam. Az egyik ilyen a nagy mumusom, az ablakmosás. Szörnyen utálom, a vasalás és a varrás mellett. 

Azokat soha nem végzem, ezt meg nagyon ritkán, kis túlzással tényleg csak akkor, amikor alig látunk már ki az ablaküvegen. A festés után belülről megtisztítottam őket, most elérkezett az idő, hogy egy nagy lendületet véve kívülről is letisztítsam az ablak- és ajtóüvegeket.

A kertben még volt egy utolsó adag sitt: zsalukövek, betondarabok, törött téglák és hullámpala. Felajánlottam a szomszédnak, aki építkezik. Így mindketten jól jártunk; neki lett töltés a betonalapjába, nálam meg még rendezettebb lett a tér.

Kigazoltam a fűszerkerteket, ahol már hatalmas a petrezselyem és szépen nő a citromfű. A magaságyásban meg végre akkorák a zöldségek, hogy meg tudom egymástól különböztetni a jég- a fodros- és a tépősalátát.

A levendula is zöldell végre, és előbújtak a liliomok. Nyílik az orgona, pont anyák naprája lesz a legszebb. A tervek szerint jönnek is ki anyukámék, és ilyenkor szinte már családi hagyomány, hogy orgonacsokorral kedveskedünk neki.

Rájöttem, hogy sokat írok a növényekről, de állatokról alig. Pedig vannak itt bőven.  Melegebb időben gyík surran a napsütötte részeken. A bokrok és fűszálak alól feketerigók szedegetik az ennivalót. A fák törzseit harkály kopogtatja.

Egész télen nem láttam mókusokat, most újra megjelentek. Múltkor kettő is fogadott, mikor hazatértem; az egyik a fenyőfán, a másik a sziklakertben. Nagyon cukik, az őz és a pillangó mellett a mókus a kedvenc állatom.

Háziállatot jó ideje nem tartok, hiszen úgy érzem magamat felelősségteljesnek, ha felismerem a korlátaimat. A családom, a munkám, a ház és a kert mellett nem vállalnám jó szívvel mondjuk egy kutya gondozását. Macskáim viszont vannak, igaz, nem sajátok.

A szomszédból viszont egyre több jár át, van vagy három fekete, kettő cirmos, néha egy fehér foltos is megjelenik. Cukin bekukucskálnak a teraszajtón, de a házból kizavarom őket. Éjjel sokszor a teraszon alszanak a fotelben vagy a ládán. Ha kinyitom az ajtót, riadtan elsurrannak.

Visszatérve áprilisra: Április a Szelek hava. (Na ja, meg a hidegé és az esőé.) Egy szólásmondás szerint április esőitől nyílnak május virágai. (Eszerint a következő hónap tobzódni fog a virágokban.)

T. S. Eliot így ír róla: „Kegyetlen hónap április… …a csonka gyökerekre langyos esőt zúdít.” Radnóti pedig így: „Ó, április, a nap se süt, nem bomlanak a folyton nedvesorrú kis rügyek se még.”

Mire ilyen szépen kielemeztem ezt a hónapot, véget is ért, hiszen hétfőn kezdődik a május, a második kedvenc hónapom. Á, nem, egy bizonyos dolog miatt inkább a legkedvesebb a szívemnek.

Ezt az írást Nógrádon és Vácott látott szépségekkel illusztráltam.

Egy szomorú hír a végére: Lezárták a Nógrádi Várat, elmaradnak a Nógrádi Várjátékok...

2023. április

A Bika jegyében

A svéd mondás alapján („idén Svédországban a nyár július 17-re esett”) megalkottam a magamét: Idén nálunk a tavasz múlt hétvégére esett. Kettő napot kaptunk ajándékba a Tavasz-tündértől: meleg és napsütés, trikó és sort, szandál és mezítlábazás. Aztán tegnaptól újra csak: eső és szél és hűvös, dzseki és esernyő és bakancs.

A faluban már egy ideje elvirágzott a szilva és a ringló, most hullajtják szirmaikat a cseresznye- és meggyfák, és elkezdtek virágozni a körték és az almák.

Almáskertben egyre több helyen bimbózik az orgona, a kertemben virágzik a spirea.

A sárgás-pirosas tulipánok mellett kinyíltak illetve nyiladoznak a bordósak, rózsaszínűek is.

Dús az oregánó és bújik elő a citromfű.

A magaságyásokban finom zöldségek ígéretét hordozzák az előbújt icipici saláták.

A két nap tavasz első napját ugyebár Nagymaroson töltöttük, a másodikon viszont óriási kertészkedést csaptam.

A múltkor csak úgy szedett-vedetten teraszra rakott új virágokat nagyobb kaspókba és cserepekbe, jó virágföldbe ültettem.

A dézsákba és bödönökbe muskátlik kerültek.

Végre vettem egy nagy lendületet, és megejtettem a régóta esedékes vetést.

A nagy veteményes szélére védővirágokat, körömvirágot, büdöskét (bársonyvirág) és sarkantyúkát vetettem.

Az alsó részt teljesen bevetettem. Került bele retek, duggattam hagymát (lila, vörös és fok). Ezek mellé került kétféle borsó, majd (Nem, nem és nem adom fel! A sok kudarcos kísérlet után egyszer csak sikerül!) karalábét. A veteményes másik szélére végig kukorica került – tavaly szépek lettek és nagyok, csak termés nem lett rajtuk, idén hátha.

A felső részre került a salátafélék: spenót, rukkola, valamint jég-, fodros- és fejes (tépő) saláta. Mivel tudtam, hogy a hét elejére megint lehűlést jósolnak, a babfélék és uborkafélék vetését április végére halasztottam. Még később kerülnek majd ide ki a palánták (paradicsom, paprika).

A tavalyihoz hasonlóan egyedül csináltam végig az egészet és nagyon élveztem. Kivittem a hangszórót, mentek a jó pörgős zenék, megadták a lendületet az egész napos munkához. A pihenőidőkben pedig kiültem a teraszra és süttettem magamat a jó meleg napocskával.

Lassan elárasztanak minket a befőttesüvegek, meghirdettem hát őket elvitelre. Már úgyse nagyon főzök be, hiszen a befőtteket senki sem eszi, a lekvárok is lassan fogynak. Ingyen kínáltam az üvegeket, mi mégis kaptunk a nénitől cserébe szőlő- és szilvalekvárt.

Kincső díjnyertes fotója kikerült a Fenntarthatósági Témahéttel foglalkozó faliújságra a többi fénykép és a rajzpályázatra érkezett mű közé.

Legkisebb lányom vasárnap matekversenyen vett részt! Ez elég viccesen hangzik, mivel jelenleg ebből a tantárgyból 2,5-re áll, semmit nem ért semmiből, így azon drukkolunk, hogy legalább a hármasa meglegyen év végén. A Medve-Matek viszont egy játékos csapatverseny, ahol barátaival együtt oldottak meg kreatív és logikai feladatokat.

Aztán hétfőn hajnalban kelés, kora reggel indulás a nagy útra, Erdélybe.

Eddig mindösszesen annyit tudtam meg tőle és a fotók alapján, hogy ettek vert kenyeret és ittak házi meggyszörpöt

Ma meglátogatták a Csíki sörgyárat (kívülről) és chipsüzemet (belülről).

Ezen kívül csak annyi az információ, hogy Bánffyhunyadon látták a cigánypalotákat és egy református templomot, valamint hogy Korondon szálltak meg.

Mennek Parajdra a sóbarlangba, megismerkednek helyi iskolásokkal. Legjobban a táncházat irigylem tőlük.

A nővéreit Abán a Szent György nap eseményei tartották lázban. Hét csapat a szivárvány hét színével, Csillag a piros, Tündér a narancssárga csapat tagja. Versenyek, párviadalok, íjászat és logikai feladat. Programok szabadtéren a fűzkupolánál vagy a jurtánál, és bent a gimnáziumban. Íme az eseményről néhány fotó:

Mindeközben mi tartjuk a frontot itt Nógrádon. Ez a hét angolból a nagydolgozatok hete, így össze kellett állítanom öt témazárót. Holnaptól részükről témazáró-írás, részemről javítás, részükről projektmunkák elkészítése, részemről ezek értékelése. Ezután már csak egy másfél hónapos hajrá, hogy a gyerekek sikeresen zárhassák a tanévet.

Tartottam egy szülőit, az utolsó lépések vannak már csak hátra: meghívók, osztálykirándulás, tanárbúcsúztató, ballagás. Ezeket szervezem ezerrel.

Az osztályomból tegnapra mindenki megtudta a felvételi eredményeit. Szép eredmények születtek. A múltkor említett egy budapesti Vörösmartys-drámás, egy fehérvári turisztikás és négy Madáchos diák mellett egy lánynak sikerült a Boronkay környezetvédelmi szak. Hármat felvettek a váci Közgázba gazdálkodás menedzsmentre, négyet a Keribe turisztikára, logisztikára, vendégtéri technikusnak illetve szakácsnak. Öt fiú a Királyba került, ketten gépszerelőnek, egy diák magasépítőnek, egy faipari technikumban, egy pedig ácsnak fog tanulni.

A Nap belépett a Bika jegyébe, én pedig a három hónapos életmód-váltás utolsó szakaszába léptem. Az edzésen a saját testsúlyos gyakorlatoknál nagyobb súlyzót használok, és 4x12 fekvőtámaszt nyomok. A futás nagy mumus, nehezemre esik nekiindulni, alig csinálom. De legjobban a planket utálom, azt sajnos sokszor elsunnyogom. A bolti édességmentességet egész jól tartom, de néha becsúszik egy kis fagyi. Az időszakos böjt az egyre hosszabb nappalok miatt egyre nehezebben megy, de azért kitartok. Pont egy hónapja csinálom az Egymillió lépés programot, azóta 376.954 lépést gyűjtöttem az iskolának (az osztályomból én állok mozgásban az első helyen).

És most itt van nekem nyolc nap „szabi”. Nem munka-, hanem gyerekmentesség. Kincső négy napot lesz Erdélyben, aztán a három lány négy napot Bakonyban az apjuknál. A téli szünet óta most először. Több mint egy hét nyugi, ha akarom, programok, ha akarom; csend, ha úgy tetszik, ha meg úgy, akkor üvöltő zene; ha kedvem van, csak ücsörgök és írok, ha kedvem van, tornázom vagy táncolok.

Aki irigyli tőlem, az irigyelje a háromszázakárhány olyan napot is, amikor egyedülálló nagycsaládosként állok helyt. Igenis, egy anyának jár néha egy kis kikapcs. Lépek hát, és lenyomom a mai edzésemet.

 

2023. április

Tulipán és cseresznyevirág

Ezt a hetet az igazi tavasz, vele együtt a kertészkedés határozta meg.

Az egész kert csupa hófehér virág! Három nagy cseresznyefa is van nálunk, mindig a nyugati kezd el először virágozni, aztán a középső, végül a keleti. 

Sajnos nem létezik illatos vagy hangos blogbejegyzés, pedig isteni illatok szállnak a levegőben, és donganak a méhek a fák körül. Meghitt, szívemnek kedves érzés kiülni a teraszra a kanapéra és csodálni ezeket a szépségeket.

Virágzik a mahónia és a japán birs is, színeikkel díszítik a vázát, asztalt, házat, teraszt.

A nárciszok kezdenek elhalálozni, még van néhány jácint, de kezdik átvenni az uralmat a tulipánok. 

Sárgák, pirosak, cirmosak, csodaszépek! A kedvenc virágom a tulipán! 

Meg az összes. De ha mindenképp választani kell, akkor tulipán-rajongó vagyok.

A szomszéd telek eddig egy dzsungel volt. Így mindig kibújtak a földből a tulipánok – majd sosem nyíltak ki. Most a szomszéd építkezik, kiirtotta a dzsindzsát. Ennek egyik előnye, hogy az ablakból rálátok a nógrádi vár lakótornyára. A másik, hogy több fényt kapnak a növények, így örömmel láttam, hogy végre virágja is lesz a tulipánoknak. Reményeim szerint jövő hétre nyílnak majd ki.

Több elmaradt kerti munkának a végére került pont a héten. Ehhez hasonló képet múltkor is felraktam, a különbség remélem nemcsak számomra látható. A tető ugyanis letisztítva, az eresz kikotorva. Hihetetlen mennyiségű trutyi jött ki belőle.

A letört gallyak összeszedve, a legeslegutolsó adag fa felaprítva gyújtósnak. A dupla komposztáló bal oldala teljesen kiürítve, a régi növényi hulladék a jobb oldalra átrakva. A frisset most már csak balra hordjuk, a jobb oldalit időközönként átforgatom, és az érett komposztot jövő tavasszal a veteményesre rakom.

A kert nemrég még úgy nézett ki mint egy vadvirágos rét. Tele volt százszorszéppel, pitypanggal és gyöngyikével. Azonban kezdett igen magasra nőni minden, lassan itt is eluralkodott a dzsungel-fíling, ezért eldöntöttem, hogy meg kell ejteni az idei első fűnyírást.

Eddig mindig akadt ebben segítségem, most viszont – életemben először – teljesen egyedül nyírtam le az egész területen. Jó nagy meló volt, hiszen majdnem ezres a telkem (okés, van rajta ház, sufni, fák, bokrok és ágyások is). 

Rájöttem, hogy tulajdonképpen szeretem ezt a monoton tevékenységet; tologatom ide-oda a fűnyírót, közben elmélkedek az élet dolgairól. Nem mellesleg jól megmozgat.

Ahová nem fértem be a géppel, ott (pl. a magaságyások, fűszerkertek, virágágyások szélén, fák törzseinél, hagymás virágok között) sarlóval szedtem le a füvet.

Fura így csupaszon minden, de jóval rendezettebb a tér. A vadvirágok pedig úgyis nemsokára újra előbújnak a földből és továbbra is színesítik a kertet.

A héten kétszer is jártam a jenei gazdaboltban. Vettem egy új sarlót, mert a régi szőrén-szálán eltűnt. Beszereztem két adagban csodaszép virág-palántákat. Kosárban vonattal hoztam őket át, aztán biciklin szállítottam haza.

Nagyon jól megszoktam már az „új” kerékpárt, a nyereg után a kormányt is beállította Kende. Kitapasztaltam a váltót és a féket. Olyan jó a fékje, hogy végre le tudtam küzdeni több éves parámat. A baleset óta ugyanis nem mertem legurulni Almáskert meredekebb utcájában, illetve a faluban a Fekete-parton. Mostanra megtört a jég, sikerült lejutnom mindkét helyen, hála a szuper és szépséges biciklimnek. A csomagtartójára pedig pont odafér a fonott kosaram.

Muskátli, petúnia, verbéna, meg még sok más került függő-kaspókba, kerámia-tartókba, fonott cserepekbe. 

Vettem Nógrádon néhány kis festett cserepet, ebbe kerültek a kövirózsák. Az egész terasz-párkány tele lett színes virággal.

Két nagyobb dolgot vásároltam a héten, az egyik a régóta tervezett esővízgyűjtő. Eddig azért halogattam, mert újonnan elég drága, használtan meg nem találtam a közelből. Most végre néhány településsel odébb hirdettek egyet, el is hozták. Kende majd beüzemeli, és végre nem csapvízzel locsolunk, hanem esővízzel. Megnyitottuk a kerti csapokat, remélhetőleg már nem lesz komolyabb fagy.

Tavaly eladtam az elég ramaty és nekem nem is annyira tetsző kinti székeket. Most végre találtam emberi áron néhány Ikeás darabot. Kende el is hozta a tulajtól, jövő héten kerül ki Nógrádra.

Jól is jön, mert most már tényleg szuper az idő, sokat vagyunk kint. Elérkezett az az időjárás, amikor reggel elég egy pulcsi, napközben egy póló. Ma már trikóban voltam, és ma volt az első mezítlábas-szandálas nap is.

Ennek örömére Nagymarosra kirándult a csipet-csapat. Erről a napról álljon itt néhány fotó.

Szent Kereszt Felmagasztalása templom

Kistermelői és kézműves vásár

Rózsaszínűen virágzó fák a Fő téren

Kálvária lépcsősor alulról

Réka külső és belső utazásra indul

Kápolna

Kilátás a visegrádi várra és a palotára

Kilátás Nagymarosra, a Dunára és Visegrádra

Réka felért a magasba

Kálvária lépcsősor felülről

Leértem a Dunához, mezítlábasan. Jó magas a vízállás!

Szelfi Kincsővel a Dunaparton

Az egyetlen gyerekem, aki (még) hagyja magát fotózni

Napszemüveggel

És anélkül

A héten történt velem sok jó, és némi rossz is, de ugye tudjuk, hogy „nincs rossz, nincs jó, csak Isten táncolható” (Sólyomfi). Tehát minden csak tapasztalás, amiből sokat lehet tanulni. Én is tanultam az elmúlt időszakban jó sok mindent, le is vontam a kellő következtetéseket.

Ide a blogra persze csak a jó dolgokat rakom fel, most például büszkén hirdetve a lányom, az osztályom és az iskolám sikereit.

Fenntarthatósági témahét volt a mostani. Ennek keretében rajz- és fotópályázatot hirdettünk. Kincső is beküldött néhány fényképet, és a virágos réttel megnyerte az első díjat!

A Föld napjához kapcsolódóan szemétszedés zajlott a faluban és Almáskertben is. Mi is kivettük belőle a részünket a Hesz-esekkel.

Felosztottuk magunk között az iskola környékét, ki a várhoz, ki a tóhoz, ki a focipályához ment. Mi a nyolcadikosokkal a Vasút sort jártuk végig egészen a Csurgó-forrásig.

Az utca maga viszonylag tiszta volt, komolyabb mennyiségű szemetet a vasúti sínek és a sorompó közelében találtunk. Jó volt a napsütésben a csapattal sétálni egyet.

A hetedikes-nyolcadikos kézilabdás fiaink aranyérmesek lettek a kistérségi húsvéti kupán.

Az atlétika-bajnokságon a fiatalabb korosztály csapatban ezüstérmes lett. Egyéniben az egyik lány harmadik, az egyik fiú pedig első helyezést ért el, ő továbbjutott a megyei döntőbe. Az idősebbek a héten keményen edzettek: futottak rövid- és hosszútávon, kislabdát dobtak és távol-ugrottak, azaz ezerrel készültek az ő jövő szerdai megmérettetésükre.

Nálunk Nógrádon nincsen futball-egyesület, ezért a Hesz-es fiúk a szomszéd faluba járnak át délutánonként foci-edzésekre. A diósjenei focisták a héten fergeteges győzelmet arattak. 

A felvételi hosszú folyamata áprilisban véget ér, lassan kezdenek is érkezni az eredmények. Az egyik fiút felvették a leghíresebb dráma tagozatos gimnáziumba, a Vörösmartyba! Két lány Madách német tagozat, két lány Madách angol-spanyol, egy lány turisztika szak.

Egyelőre ennyit tudunk, ezek szuper eredmények! A többieket jövő héten értesítik. Nagyon szurkolok, hogy mindenki a lehető legjobb helyen folytathassa a tanulmányait.

Kincső osztálya és kollégáim-barátaim Erdélybe utaznak jövő héten. Négy nap tömény élmény! Más lesz az útvonal és a program, mint tavaly nekünk; kíváncsi vagyok, milyen tapasztalatokkal gazdagodnak. Jó utat a Hesz-es hetedikeseknek!

Én pedig – ilyen későn talán még sosem kezdtem neki, de – holnap bevetem a nagy veteményest zöldség-magokkal.

 

2023. április