A svéd mondás
alapján („idén Svédországban a nyár július 17-re esett”) megalkottam a magamét:
Idén nálunk a tavasz múlt hétvégére esett. Kettő napot kaptunk ajándékba a
Tavasz-tündértől: meleg és napsütés, trikó és sort, szandál és mezítlábazás.
Aztán tegnaptól újra csak: eső és szél és hűvös, dzseki és esernyő és bakancs.
A faluban már egy
ideje elvirágzott a szilva és a ringló, most hullajtják szirmaikat a
cseresznye- és meggyfák, és elkezdtek virágozni a körték és az almák.Almáskertben egyre
több helyen bimbózik az orgona, a kertemben virágzik a spirea.
A sárgás-pirosas
tulipánok mellett kinyíltak illetve nyiladoznak a bordósak, rózsaszínűek is.
Dús az oregánó és
bújik elő a citromfű.
A magaságyásokban finom
zöldségek ígéretét hordozzák az előbújt icipici saláták.A két nap tavasz
első napját ugyebár Nagymaroson töltöttük, a másodikon viszont óriási
kertészkedést csaptam.
A múltkor csak úgy
szedett-vedetten teraszra rakott új virágokat nagyobb kaspókba és cserepekbe,
jó virágföldbe ültettem.
A dézsákba és
bödönökbe muskátlik kerültek.Végre vettem egy
nagy lendületet, és megejtettem a régóta esedékes vetést.
A nagy veteményes
szélére védővirágokat, körömvirágot, büdöskét (bársonyvirág) és sarkantyúkát
vetettem.
Az alsó részt teljesen bevetettem. Került bele retek, duggattam hagymát (lila, vörös és fok).
Ezek mellé került kétféle borsó, majd (Nem, nem és nem adom fel! A sok kudarcos
kísérlet után egyszer csak sikerül!) karalábét. A veteményes másik szélére
végig kukorica került – tavaly szépek lettek és nagyok, csak termés nem lett
rajtuk, idén hátha.
A felső részre került
a salátafélék: spenót, rukkola, valamint jég-, fodros- és fejes (tépő) saláta. Mivel tudtam, hogy a hét elejére megint lehűlést jósolnak, a babfélék és uborkafélék vetését
április végére halasztottam. Még később kerülnek majd ide ki a palánták (paradicsom,
paprika).
A tavalyihoz
hasonlóan egyedül csináltam végig az egészet és nagyon élveztem. Kivittem a
hangszórót, mentek a jó pörgős zenék, megadták a lendületet az egész napos
munkához. A pihenőidőkben pedig kiültem a teraszra és süttettem magamat a jó
meleg napocskával.
Lassan
elárasztanak minket a befőttesüvegek, meghirdettem hát őket elvitelre. Már
úgyse nagyon főzök be, hiszen a befőtteket senki sem eszi, a lekvárok is lassan
fogynak. Ingyen kínáltam az üvegeket, mi mégis kaptunk a nénitől cserébe szőlő-
és szilvalekvárt.
Kincső díjnyertes
fotója kikerült a Fenntarthatósági Témahéttel foglalkozó faliújságra a többi
fénykép és a rajzpályázatra érkezett mű közé.
Legkisebb lányom vasárnap
matekversenyen vett részt! Ez elég viccesen hangzik, mivel jelenleg ebből a
tantárgyból 2,5-re áll, semmit nem ért semmiből, így azon drukkolunk, hogy
legalább a hármasa meglegyen év végén. A Medve-Matek viszont egy játékos
csapatverseny, ahol barátaival együtt oldottak meg kreatív és logikai
feladatokat.
Aztán hétfőn
hajnalban kelés, kora reggel indulás a nagy útra, Erdélybe.
Eddig mindösszesen
annyit tudtam meg tőle és a fotók alapján, hogy ettek vert kenyeret és ittak
házi meggyszörpöt
Ma meglátogatták a Csíki sörgyárat (kívülről) és chipsüzemet
(belülről).
Ezen kívül csak
annyi az információ, hogy Bánffyhunyadon látták a cigánypalotákat és egy
református templomot, valamint hogy Korondon szálltak meg.
Mennek Parajdra a
sóbarlangba, megismerkednek helyi iskolásokkal. Legjobban a táncházat irigylem
tőlük.A nővéreit Abán a
Szent György nap eseményei tartották lázban. Hét csapat a szivárvány hét
színével, Csillag a piros, Tündér a narancssárga csapat tagja. Versenyek,
párviadalok, íjászat és logikai feladat. Programok szabadtéren a fűzkupolánál
vagy a jurtánál, és bent a gimnáziumban. Íme az eseményről néhány fotó:
Mindeközben mi tartjuk
a frontot itt Nógrádon. Ez a hét angolból a nagydolgozatok hete, így össze
kellett állítanom öt témazárót. Holnaptól részükről témazáró-írás, részemről
javítás, részükről projektmunkák elkészítése, részemről ezek értékelése. Ezután
már csak egy másfél hónapos hajrá, hogy a gyerekek sikeresen zárhassák a
tanévet.Tartottam egy
szülőit, az utolsó lépések vannak már csak hátra: meghívók, osztálykirándulás,
tanárbúcsúztató, ballagás. Ezeket szervezem ezerrel.
Az osztályomból tegnapra
mindenki megtudta a felvételi eredményeit. Szép eredmények születtek. A múltkor
említett egy budapesti Vörösmartys-drámás, egy fehérvári turisztikás és négy
Madáchos diák mellett egy lánynak sikerült a Boronkay környezetvédelmi szak. Hármat
felvettek a váci Közgázba gazdálkodás menedzsmentre, négyet a Keribe turisztikára,
logisztikára, vendégtéri technikusnak illetve szakácsnak. Öt fiú a Királyba
került, ketten gépszerelőnek, egy diák magasépítőnek, egy faipari technikumban,
egy pedig ácsnak fog tanulni. A Nap belépett a
Bika jegyébe, én pedig a három hónapos életmód-váltás utolsó szakaszába léptem.
Az edzésen a saját testsúlyos gyakorlatoknál nagyobb súlyzót használok, és 4x12
fekvőtámaszt nyomok. A futás nagy mumus, nehezemre esik nekiindulni, alig
csinálom. De legjobban a planket utálom, azt sajnos sokszor elsunnyogom. A
bolti édességmentességet egész jól tartom, de néha becsúszik egy kis fagyi. Az
időszakos böjt az egyre hosszabb nappalok miatt egyre nehezebben megy, de azért
kitartok. Pont egy hónapja csinálom az Egymillió lépés programot, azóta 376.954
lépést gyűjtöttem az iskolának (az osztályomból én állok mozgásban az első
helyen). És most itt van nekem
nyolc nap „szabi”. Nem munka-, hanem gyerekmentesség. Kincső négy napot lesz
Erdélyben, aztán a három lány négy napot Bakonyban az apjuknál. A téli szünet
óta most először. Több mint egy hét nyugi, ha akarom, programok, ha akarom;
csend, ha úgy tetszik, ha meg úgy, akkor üvöltő zene; ha kedvem van, csak
ücsörgök és írok, ha kedvem van, tornázom vagy táncolok.
Aki irigyli tőlem,
az irigyelje a háromszázakárhány olyan napot is, amikor egyedülálló nagycsaládosként
állok helyt. Igenis, egy anyának jár néha egy kis kikapcs. Lépek hát, és lenyomom
a mai edzésemet.
2023. április
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése