Ballagás

A tanév végének legnagyobb eseménye a ballagás. Idén ebben duplán is érintett voltam. Egyrészt Tündér lányom ballagott, másrészt az én osztályom ballagtatott.

A ballagtatás sok-sok előkészítést, szervezést és munkát igényelt részemről, a gyerekek és a szülők részéről egyaránt. Külön szülői megbeszélést tartottunk, hogy ki mit tud vállalni. Szerencsére nagyon jó a szülői csapat, szinte mindenki bevállalt valamilyen feladatot. Tökéletesen együtt tudtunk működni, minden flottul ment.

Kiválasztottuk, megrendeltük a tarisznyákat, amikbe aztán egy emlékkártya, egy pogácsa, egy ötforintos, valamint egy kis só és föld került.

A fokosokat a helyi fafaragó bácsi, barátnőm-kolléganőm apósa készítette el, ezekre kötöztünk fel kék dísz-szalaggal egy-egy fehér szegfűt.

Megvettük a szülő-köszöntő virágot, egy-egy szál gerberát.

Négyszer tartottunk ballagási próbát. Ezeken a hetedikeseimnek is részt kellett venniük, hiszen rengeteg feladatuk volt. Az egyik lány mondta el az ünnepség összekötő szövegét. Egy másik lány köszönt el búcsúbeszédben a nyolcadikosoktól. Egy fiú vitte a zászlót, két lány kísérte őt. Egy lány segített Hesz Mihály ajándékait vinni. Kettő lány adogatta a szülő-köszöntő virágokat. 13+1 gyerek adta oda a lufikat a gyerekeknek illetve osztályfőnöküknek.

A díszítésről álljon most is egy pár fénykép:

Pénteken délután 5-től este fél 9-ig voltam bent (néhány szülő és gyerek fél 10-ig maradt), szombaton pedig hajnali 5-re érkeztünk és 7-re végeztünk mindennel. Szép volt látni pirkadatkor a párát a tó fölött.

Egyik oldalra kerültek a zöldek…

…a másikra a virágok.

Díszítik a kaput a lányok.

Ilyen szép lett!

Az iskolába vezető utat növényeken kívül „mécsestartókkal” díszítettük.

A bejáratnál ez a kompozíció várta az érkezőket.

Anyukák díszítik a bejáratot.

A kész dekoráció.

Virágdísz az ajtón.

Dekoráció a másik ajtó fölött.

A lányok az udvaron az oszlopot díszítették.

Az aulában minden tanév végén kirakjuk a versenyek nyerteseinek okleveleit.

Az aulába rakják ki a nyolcadikosok tablóját is.

A gyerekek nagy lelkesedéssel fújták a lufikat.

A nyolcadikosok terme elé a folyosó plafonjára léggömb-dekoráció készült.

A folyosón és az udvaron az ablakokban ilyen lett a díszítés.

A szekrényekre egyedi díszeket készítettek a szülők.

Az osztályok ajtajára 7. illetve 8. szám került rózsákból.

A tavalyi nyolcadikosok is bejöttek segíteni.

Ők készítették el a tábla-feliratokat.

A fiúkra bíztam a táblák körberakását zölddel.

Díszítés előtt-közben-után végig ment a vidámkodás.

A faliújságot két lány dekorálta.

A hetedikesek terme.

A nyolcadikosok terme ilyen szép lett!

Szombaton reggel 9-kor kezdődött az ünnepség. Előtte sikerült a feldíszített kapuban fotózkodni.

A szülők-hozzátartozók, barátok általában előre odaadják a gyerekeknek a virágcsokrokat.

A ballagók először végig járták az összes tantermet. Tündér Peti bácsit, Vivi Imre bácsit kísérte.

Kivonultak az udvarra a nyolcadikosok.

Tündér Virág mellett.

A végzősök egy dalt énekeltek nekünk, Imre bácsi és Milán gitár-kíséretével.

Hesz Mihály idén is gratulált és ajándékot adott a végzősöknek. Itt várják őt.

Közeleg az névadó olimpiai bajnok.

Jázmin segített az ajándékokat kiosztani.

Idén is egy-egy személyre szóló idézettel búcsúztunk el a diákoktól.

Én Móninak, Karesznak, Zalánnak és Milánnak mondtam néhány útravaló gondolatot az élethez. Utána elénekeltük nekik az „Álmodtam egy világot magamnak”-ot.

Az édesanyjukat egy szál virággal köszöntötték a gyerekek. Érkezik a piros gerbera.

Ölelés Anyának.

Anya szereti Tündért!

Égbe emelkedett 26+1 (öko)lufi.

A ballagás előtt-után meg sem tudom számolni, hányan jöttek oda hozzám, hogy mennyire szép lett a dekoráció és milyen jó volt a műsor. Ez ugyan nagyon nem(csak) az én érdemem, hanem a tanárok-diákok-szülők összefogása. Ez úton is nagyon köszönöm a sok segítséget, hálás vagyok, hogy ilyen szuper csapat segített engem, minket!

Természetesen elbénáztuk, és nem sikerült egy normális családi csoportképet összehoznunk. Előtte azért nem, mert eléggé későn érkezett meg a csapat. Utána meg azért nem, mert nekem még ott kellett maradnom, segíteni a dekoráció leszedésében, és addigra mindenki elvonult. 

Azért Tündért (majdnem) mindenkivel sikerült lencsevégre kapni, meg velem is csak úgy rohanvást, az ebéd után.

Ballagás után felmentünk a vár pakolóba. Miután Dávid még soha nem járt a nógrádi várban, ezért Virággal felsétáltak. Addig mi fagyiztunk egyet (ebéd előtt!), és beszélgettünk.

Aztán irány „Béla bácsi”, azaz a Vár Vendéglő, ahová meghívtam a csapatot egy ebédre. Isteni volt a kaja és a kiszolgálás, mint mindig, köszönet Gergőnek, Vincének és Móninak. 

Rántott gomba, karfiol és sajt a vegáknak, csirke és hamburger a húsevőknek. A végén még a nutellás palacsinta és vaníliaszószos túrós gombóc is belénk fért. Aztán alig bírtunk hazavánszorogni. Így ért véget ez a nap, ez a hét, ez az év.

A diákok számára már csak egy utolsó esemény lesz, a mai évzáró, ekkor kapja meg mindenki a bizonyítványát, a kiválóak a jutalomkönyveket, okleveleket. Nekünk, tanároknak persze még bőven akad feladat, megbeszélés, táborszervezés, értekezlet. Aztán júliustól számunkra is elérkezik a várva várt nyári szünet.

A vakációs életérzés nekem már a nagymarosi dunai fürdőzéssel illetve a gödi strandolással kezdődött, vasárnap pedig a lányaimmal a váci strandon pancsolunk-napozunk. Lesz a héten koncert a Dunakanyarban a V4-fesztiválon és néptáncos fellépés is Nógrádon. A következő bejegyzés ezekről fog szólni.

2022. június