Az iskolánkban múlt héten ezerrel pörgött a tanév vége. Megtörténtek az utolsó dolgozatok, felelések, jegylezárások. Pedagógus napra az osztályomtól egy szép cserepes virágot kaptam.
Elkészült a végzősök csoportképe. 13 lány, 13 fiú, összesen 26 diák fejezi be tanulmányait a Hesz Mihály Általános Iskolában.
Megkaptuk a nyolcadikosok tablóját is. Ezt egy ideig kiállították a faluban egy kirakatban, a ballagásra lekerült az aulába, hogy feldíszíthessük.
Később pedig felteszik a többi tabló mellé a folyosóra, a szekrények fölé, pont Tündérék (volt) terme elé.
Az utolsó előtti nap sportnap volt a Hesz-ben. Ennek két fontos eseménye a kidobós-verseny és a tanár-diák kosármeccs.
Kidobós-versenyt még soha nem rendeztek nálunk, nagy izgalommal készültek rá a gyerekek. A felsősök hét csapatot alkottak, voltak külön lány, külön fiú, és vegyes csapatok is, összesen hét.
Kincsőék a fantáziadús Csöves Kukoricák nevet találták ki maguknak, és kreatív csapat lévén egységes pólót is alkottak maguknak.
A nem sportoló osztálytársaik a pálya széléről illetve a galériáról drukkoltak nekik. Közben hangszóróból ment a zene, még jobban fokozva a lelkes hangulatot.
Lányomék ugyan nem túl előkelő helyen végeztek, de ugyebár a részvétel a fontos. A hetedikeseim viszont nagyon ügyesek voltak, tartották magukat a nyolcadikosok kemény csapatával szemben, és mindkét csapatunk csak hajszállal kapott ki tőlük.
Legádázabbul talán a hatodikos fiúcsapat harcolt. Ők játszhatták a döntőt a nyolcadikosokkal. Nyilván kikaptak, de derekasan küzdöttek.
Az erdeményhirdetést az udvaron tartottuk. Aztán jött a tanár-diák kosármeccs!
Ilyet tavaly rendeztünk először, akkor 78:39-re mi győztünk. Idén az esélytelenek nyugalmával álltunk ki a végzősök ellen. Ugyan a tanév során némileg készültünk erre a megmérettetésre edzésekkel, de mi csak öten voltunk tanárok, ebből 3-an testnevelők, 2-en pedig negyvenes nagycsaládos anyukák.
A nyolcadikosok ellenben nyolcan, tehát tudtak cserélni, míg mi végig nyomtuk a negyven percet. Mind magas, profi kosaras srác. Annyi volt csak a célunk, hogy ne égjünk nagyon és ne túl sokkal kapjunk ki ellenük.
Természetesen a fiatalabb és ügyesebb kollégáim vitték el a meccs oroszlánrészét, de azért én elégedett vagyok a teljesítményemmel. Végig futottam, és kitartottam, nyilván elfáradtam, de korántsem annyira, mint tavaly. Abszolút éreztem a testemben a változásokat, a rendszeres sport meghozta az eredményt, sokkal jobb volt az állóképességem és gyorsabb, ügyesebb is voltam.
Szedtem a lepattanókat, passzoltam, magamhoz képest egész jól védekeztem, és (ami nekem nagy mumus volt eddig) még néhány kosarat is dobtam.
A végeredmény pedig a legmerészebb várakozásainkat is felülmúlta: 4 ponttal, azaz 2 kosárral mi, tanárok nyertük meg ezt a meccset!
Szerdára felkerült a táblákra a VAKÁCIÓ felirat.
Ezen a délutánon a nyolcadikosok tanárbúcsúztatót tartottak nekünk. Énekeltek, verset mondtak. Ajándékul virágcsokrot kaptunk és egy-egy olyan tollat, amibe belegravírozták a nevünket.
A műsort követően megvendégeltek minket süteménnyel és üdítővel. Aznap gyakorlatilag csak sütit ettem, mert délelőtt egy kedves nagycsaládos anyuka állított be a tanáriba négy tálca finomsággal, amit a gyermekei segítségével nekünk készített.
Szerdán véget ért a tanév, de csak a diákok számára. A tanárok viszont nem egész nyáron nyaralnak, számunkra ekkor jön a munka java. Bizonyítvány-írás, törzslapok, összeolvasás, jutalomkönyvek és oklevelek, statisztika és beszámolók, meg még sok hasonló fincsiség.
Ilyenkor bekuckózok a tantermembe, és addig gyakorlatilag elő se bújok, míg el nem végzem ezeket a feladatokat.
Mire ezekkel megvagyunk, jöhet is a tanév méltó lezárása: a ballagás. Erről írok a következő bejegyzésben.
2022. június
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése