Ezt a hetet természetesen a szombati Nógrádi Várjátékok határozta meg. Erről egy képriportot állítottam nektek össze. A cikk végén pedig az egyéb eseményekről is beszámolok.
Délelőtt 10 óra körül feltelepültünk családostul-barátostul a várba, és este 10 óra tájban jöttünk le onnan. Egy árnyékot adó sátor alatt táboroztunk le egy kosárnyi enni- és innivalóval, és erről a bázisról indultunk el programokat nézni.
A zenés, puskaporos toborzó után a nagyszínpadon indult a program. A megnyitó a helyi óvodások, kisiskolások és idősek énekével kezdődött el. Itt régebben Csillag is fellépett fuvolázva, és Kincső is énekelve.
Néhány népviseletes Hesz-es diák vitte a zászlót. Korábban Kende is volt ilyen zászló-kísérő.
A várjátékokon mindig nagyon színvonalas a kirakodó-vásár. Helyi és környékbeli kézművesek és termelők árulják portékáikat. Közülük mutatok most be néhány kedves ismerőst, barátot.
Színnel-Szívvel Műhely – Kucsera-Kiss Veronika és Kucsera Balázs. Tőlük van az utcatáblánk házszámmal, a házi áldásunk, valamint az Isten hozott – Isten áldjon táblák
Manó Műhely kerámia – Szabó Eszter
A Gulyás házaspár népművészek – Zoli bácsi fafaragó, Zsuzsa néni gyöngyös
Katus Gyöngyi kerámia Almáskertből
Mi Szörpünk – Juhász Ágota és családja
A foltvarrós Uxa Éva néni Almáskertből
Csillag, csakúgy mint múltkor gyereknapon, most is beállt arc- és testfestőnek a Boróka Ház csapatába.
A vár egyik elkerített részében íjászkodhattak a látogatók – a képen épp Levi
A legények-leányok kardokkal vívhattak a vitézek ellen
„A török félhold árnyékában” című előadással vette kezdetét a hagyományőrzők bemutatója
A basa bora című vicces előadás
Hollóének Hungarica régizene először a színpadon adott elő, aztán későbbiekben még kétszer találkozhattunk velük. Lendületes volt a zenéjük, vidám a csapat, nekem emberileg és zeneileg is nagyon tetszettek.
Én lentről néztem-hallgattam őket, Kincső és Tündér Tibivel a romok tetejéről.
Ort-Iki báb- és utcaszínház vásári attrakciója gólyalábasokkal
A várjátékok egyik csúcspontja mindig a várostrom. A kerettörténet szerint a török basa a lányát akarja férjhez adni, de elrabolják őt a nógrádi vitézek, és váltságdíjat követelnek érte.
A törökök megpróbálják őt először közelharc során kiszabadítani, de nem járnak sikerrel.
Néhány török hulla ott is marad a csatatéren, majd jönnek a követek.
A török rájön, hogy itt csak a várostrom segíthet.
Megtöltik ágyúikat, puskáikat. Hatalmasak a robbanások, dörrenések, amiket füst és fényhatás kísér.
Az ostrom végén a török katonák megrohamozzák a várat. Ádáz csata kezdődik kardcsattogással és harci kiáltásokkal. A magyar és török a végén úgy dönt, hogy megegyeznek egymással. Már csak azért is, mert a basa lánya fogság közben beleszeretett az egyik magyar vitézbe, és inkább hozzá menne feleségül.
Nyolc különböző hagyományőrző egyesület vett részt a várostromban az ország különböző részeiről érkezett vitézekkel.
Csetepaté zoknigombócokkal és papírkardokkal. A gyerekek egyik fele elfoglal egy területet, régebben a dombot, most a szalmavárat, a másik fele pedig megtámadja őket.
A srácok ilyenkor brutál erővel küzdenek. Én csak oldalról néztem-fotóztam őket, de még így is eltalált néhány zoknigombóc. A papírkardok atomjaikra hullottam az ütésektől.
Kincsőék (Fridával, Lucával és Ilonával) a szalmavár egyik bástyáját védelmezték hősiesen.
A Hollóénekesek táncokat tanítottak: moldvai és török táncokat jártunk.
A gyerekek közben nem bírtak fölös energiáikkal és ádáz párnacsatát vívtak.
Szkítia együttes koncertje. Ezután Orien hastánc bemutató következett – először a színpadon, aztán lejöttek a közönség közé
Közben meggyújtották a máglyát. A tűz körül brutális tánc kezdődött, természetesen végig futottam, ugráltam, táncoltam a gyerekekkel együtt.
Fáklyákkal vonultunk le a várhegyről.
Két év kihagyás után nagyon örültem, hogy végre újra megrendezték nálunk ezt a színvonalas programot. Sokan látogattak el, nemcsak a környékről, hanem távolabbról is.
A hét másik meghatározó programja az „osztálykirándulás”, azaz a pancsolás volt. Múlt hét kedden ugyanis a gödi strandon voltam a hetedikesekkel. Még ötödikben megnyerték a papírgyűjtést, ezzel együtt egy szabadnapot, amit a Covid-őrület miatt két évig nem tudtak felhasználni. Igaz, hogy idén már volt osztálykirándulásunk, az a bizonyos erdélyi négy nap, de egyértelmű volt, hogy idén nem hagyjuk veszni a jól megérdemelt plusz napunkat.
A tavalyi Dunakanyarbéli kerékpáros osztálykiránduláson fogalmazódott meg bennünk, hogy kellene együtt fürdenünk. Egyszer már voltunk a váci strandon, most a gödit céloztuk meg. Volt úszás és ugrálás, napozás és vízi játékok. Nagyon jól éreztük magunkat!
A kert viszont… Siralmas, tragikus….
Medárd napján hogyha esik, 40 napig mindig esik. Remélem, ez nem lesz így, mindenesetre múlt héten többször volt nálunk zápor, zivatar, eső.
A legdurvább pénteken történt. Délután jégeső tombolt Nógrádon! Körülbelül fél órán keresztül hullott az égből a kisebb, majd pingponglabda-nagyságú jég. Elverte a falu nagy részét, hatalmas ágakat leszakítva.
A mi kertünkben is nagy pusztítást végzett. A salátaféléktől,
a borsótól elbúcsúzhattunk. Megszaggatta az újhagymát, a tökféléket és a
paradicsomot. Talán a kukorica, és a K-betűsök túlélik. A paprika és a fűszernövények
dacoltak legsikeresebben a viharral szemben.
Az árkunk megtelt, legalább van miben szúnyoglárvákat tenyésztenünk. Az áradat végig zúdult a kerten, minden csupa víz meg sár lett. Siralmas volt a látvány. Órákig tartott utána a rend és tisztaság helyreállítása.
De legalább van már piros kis paradicsomunk, kinyílott az első liliom, érik a cseresznye, és megint vettünk-ettünk egy csomó epret.
A mostani hét természetesen a tanév végéről szól. Ennek sok állomása és eseménye volt, van és lesz, ezekről fogok a következő bejegyzésben írni.
Solymászbemutató is volt, mint mindig – ezt most kihagytam. A Kökény Matyi meseelőadás alatt pihentünk és beszélgettünk kollégákkal, barátokkal.
A gyerekek közben nem bírtak fölös energiáikkal és ádáz párnacsatát vívtak.
Szkítia együttes koncertje. Ezután Orien hastánc bemutató következett – először a színpadon, aztán lejöttek a közönség közé
Közben meggyújtották a máglyát. A tűz körül brutális tánc kezdődött, természetesen végig futottam, ugráltam, táncoltam a gyerekekkel együtt.
Fáklyákkal vonultunk le a várhegyről.
Két év kihagyás után nagyon örültem, hogy végre újra megrendezték nálunk ezt a színvonalas programot. Sokan látogattak el, nemcsak a környékről, hanem távolabbról is.
A hét másik meghatározó programja az „osztálykirándulás”, azaz a pancsolás volt. Múlt hét kedden ugyanis a gödi strandon voltam a hetedikesekkel. Még ötödikben megnyerték a papírgyűjtést, ezzel együtt egy szabadnapot, amit a Covid-őrület miatt két évig nem tudtak felhasználni. Igaz, hogy idén már volt osztálykirándulásunk, az a bizonyos erdélyi négy nap, de egyértelmű volt, hogy idén nem hagyjuk veszni a jól megérdemelt plusz napunkat.
A tavalyi Dunakanyarbéli kerékpáros osztálykiránduláson fogalmazódott meg bennünk, hogy kellene együtt fürdenünk. Egyszer már voltunk a váci strandon, most a gödit céloztuk meg. Volt úszás és ugrálás, napozás és vízi játékok. Nagyon jól éreztük magunkat!
A kert viszont… Siralmas, tragikus….
Medárd napján hogyha esik, 40 napig mindig esik. Remélem, ez nem lesz így, mindenesetre múlt héten többször volt nálunk zápor, zivatar, eső.
A legdurvább pénteken történt. Délután jégeső tombolt Nógrádon! Körülbelül fél órán keresztül hullott az égből a kisebb, majd pingponglabda-nagyságú jég. Elverte a falu nagy részét, hatalmas ágakat leszakítva.
Az árkunk megtelt, legalább van miben szúnyoglárvákat tenyésztenünk. Az áradat végig zúdult a kerten, minden csupa víz meg sár lett. Siralmas volt a látvány. Órákig tartott utána a rend és tisztaság helyreállítása.
De legalább van már piros kis paradicsomunk, kinyílott az első liliom, érik a cseresznye, és megint vettünk-ettünk egy csomó epret.
A mostani hét természetesen a tanév végéről szól. Ennek sok állomása és eseménye volt, van és lesz, ezekről fogok a következő bejegyzésben írni.
2022. június
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése