Tél vége - Tavasz eleje

Két éve költöztünk ide a Hóvirág utcába, március 15-én, másnap kezdődött a digitális suli, szóval akkor először a berendezkedés és a távoktatás volt az első a fontossági listán, a kertnek jóval később kezdtem neki. Akkor még csak a néhány ágyást gondozgattam és a fűszerkerteket vettem birtokba.

Tavaly már komolyabban vettem a kertészkedést. A kert déli része fel lett ásva, át lett rotálva a föld és kialakult egy nagyobb, egybefüggő veteményes. Készült kettő magas-ágyás a palántáknak. Létrehoztam egy virágoskertet és egy sziklakertet.

Most sokkal korábban kezdtünk neki mindennek, mint tavaly. Volt igazi havas-fagyos telünk, remélem, ezután igazi langyos, néha esős, néha napsütéses tavaszunk lesz, hogy a magvak kicsírázzanak és előbújjanak.

Amióta itt lakunk a Börzsönyben, nem emlékszem rá, hogy februárban neki tudtunk volna bármikor is állni a kertnek. Most viszont annyira süt a nap és enyhébb is az idő, hogy képtelen vagyok hosszabb ideig a házban maradni. Ezen a hétvégén éreztem, hogy hív a kert, tettre-kész vagyok, cselekednem kell!

Most jobban haladok a munkálatokkal, mert sok mindent már ősszel megcsináltam. Pl. a rózsa meg a szőlő megmetszését, a talaj takarását.

Tegnap rotakapával át lett lazítva a veteményes talaja. 

Mi a csajokkal közben szedegettük a bent maradt növények szárát, gereblyéztünk, vasvilláztunk, talicskáztunk. (Ennek is elejét tudtam volna venni, ha ősszel nem vagyok annyira lusta, és felszedek már mindent akkor.)

Kincsővel közösen megmetszettük a kerítés mentén a sövényt, bokrokat, a nagylányok pedig összeszedték a levágott gallyakat. Tök szép rendezett lett az a tér egy nap alatt.

Ma kedves ismerősömék átjöttek, és megmetszették a gyümölcsfákat. Levágták az almafa és a cseresznyefák elöregedett ágait, megritkították őket. Így elejét vettük a balesetveszélyes ágletöréseknek, és remélem, ez a frissítés több és szebb termést is eredményez majd.

A kertben körbementem, és összeszedtem a lemetszett, illetve szél által letört ágakat.

A fügebokrot megszabadítottam az indáktól. Évről évre egyre kevesebb tekeredik rá, gondos munkámnak köszönhetően.

Almáskertben már láttam százszorszépeket. A kertünkben előbújt néhány hóvirág. Ha már Hóvirág utca…

Kincső tegnap meglátta az idei első méhecskét. Én nem találkoztam vele, mint ahogy egyelőre pillangóval sem. (Ők ketten szokták számomra egyértelműen jelezni a tavaszt.)

Előszedtük a pincéből a kerékpárokat. Pár napja, hiába hogy eléggé megfagyok rajta, már kerékpárral, vagy ha úgy adódik, futva közlekedem a faluban. Tegnap is: reggel bicaj, este futás. közben kertészkedés.

Kincső felrakta a függőágyakat, és felszerelte a faágakra a hintákat, függeszkedőt.

Most hétvégén mostam először úgy, hogy kintre teregettem a ruhákat.

Még mindig tartom magam ahhoz, hogy nem kell szárítógép (a mini-fürdőbe nem is férne), a napon-szélben száradó ruhák illata isteni öblítő nélkül is.

Felhozták a lányok a fotelt, amibe heveredve a teraszon lehet majd napozni.

Tisztában vagyok vele, hogy jön még kutyára dér, azaz biztosan lesznek még hidegebb napok, lehet, hogy itt a Börzsönyben hó is, fagy is, de az elindult folyamatokat megállítani nem lehet.

Terveim jövő hétre:

Megyek Vácra a virágos bácsihoz és a piacra, meg Diósjenőre a gazdaboltba, és veszek metszőollót (a régi eléggé tönkrement, a többi szerszám rendben van) meg magokat, dughagymákat.

Hozatok egy köbméter termőföldet, amivel majd feltöltöm a kisebb ágyásokat, virágos- és fűszerkerteket.

A következő lépés egy újabb talajjavítás lesz, aztán már neki is kezdünk a koraiak veteményezésének. Alig várom a friss salátát, retket, borsót, újhagymát!

Az idei év első friss zöld élménye, hogy a tavalyi metélőpetrezselyem kikelt a fűszerkertben, legutóbb már azzal ízesítettem a zöldséglevest.

Kíváncsi vagyok, vajon a tavaly nagy késéssel elduggatott hagymás virágaink közül előbújik-e bármelyik is. Én bízom a nárcisz, a jácint és a tulipán erejében.

A házban pedig, a tavaszi nap-éj-egyenlőség (március 21.) előtt vár rám a nagy tavaszi, vagyis inkább az évi legnagyobb takarítás. A házban egyelőre azzal készülök a tavaszra, hogy kiraktam néhány virágos, méhecskés, stb. díszt.

Holnap pedig jön február, azaz hivatalosan a tél utolsó napja. Aztán pedig kedvenc évszakom, a tavasz. Isten áldjon, Tél! Isten hozott, Tavasz!

2022. február

Álarcok

Farsang táján ez a téma igencsak aktuális. Ám én most nem vidám karneváli hangulatról fogok írni, bár az is érdekes volna, ha azt boncolgatnánk, ki minek öltözik farsangkor, kit milyen jelmez, szerep vonz. Én például soha nem akartam királylány vagy hercegkisasszony lenni, inkább indiánnak, cigánylánynak, bohócnak öltöztem be. Egy pszichológus ezt biztosan jól ki tudná elemezni. J

Most azonban hétköznapi álarcainkról lesz szó. Amikor az emberek másnak mutatják magukat, családjukat, életüket, mint a valóság. Különböző szerepeikbe annyira beleélik magukat, hogy gyakorlatilag azonosulnak vele. Pl. a papucsférj a munkahelyen is tutyimutyi alkalmazott - vagy épp ellenkezőleg, ott éli ki elfojtott agresszióját a kollégákkal szemben. A szigorú főnökasszony hazaréve is egrecíroztatja a családot – de az is lehet, hogy ott ő van alárendelt, behódoló szerepben.

Valamilyenek vagyunk a szívünk-lelkünk mélyén, a következő réteg, ahogyan otthon, a családtagjainkkal szemben viselkedünk, és megint újabb álarc az, amit a külvilág felé öltünk magunkra, mikor kilépünk házunk ajtaján.

Sokszor gyökeres ellentétben áll az, amit mások látnak, gondolnak rólunk, és az, amilyenek a négy fal között vagyunk. Nagymamám például nagyon kedves volt mindenkivel, az osztálytársaim, barátaim kedvelték őt segítőkészsége, jó humora miatt. Velünk, pláne öcsémmel szemben viszont sokszor volt szigorú, merev.

Valakihez annyira hozzánőtt az álarca, hogy hordja egy egész életen át. Sokszor maga is elhiszi, hogy ő olyan, mint amilyennek látszik. Tisztes családanya/apa, jó feleség/férj, a közösség, a társadalom, a nemzet megbecsült tagja. Ha megtudnák róla, valójában miket gondol, miket érez, mi a vágya a szíve mélyén, akkor borulna az egész jól felépített kép, összeomlana a kártyavár. Ezért inkább marad gyáva és megalkuvó, beleragadva egy olyan szerepbe, életbe, amiben valójában borzalmasan érzi magát, mégsincs ereje, bátorsága kitörni onnan.

Tudjátok, mi ösztönzött leginkább erre az írásra? Az, hogy mostanság egyre több közelebbi vagy távolabbi ismerősről derült ki, milyen pofátlanul vastag az álarca. Tudom, naiv vagyok, sokszor megkaptam már, én alapvetően tényleg a jót feltételezem másokról és bízok az emberekben. De az utóbbi időben jött pár virtuális pofon, megtudtam, ki milyen is valójában.

Tisztességes(nek látszó) férjek csalják meg párjukat, példás(nak tűnő) feleségek lépnek félre, köztudott, hogy X Y-hoz járogat, Q mindenki babája, W-t néha bedobják a közösbe, ki ezzel, ki azzal van „jóban”, sok a barátság extrákkal (úgy, hogy a barátnak amúgy van párja).

Természetesen feltettem magamnak a kérdést, hogy mi zavar ebben engem a legjobban. Hát nem mindegy nekem, ki mit csinál a magánéletében? Az egyik az, hogy ez nem egy ember magánügye, hiszen van nekik párjuk, általában gyerekeik is. Másrészt az, ahogyan a külvilág felé mutatják, hogy náluk minden a legnagyobb rendben, sőt, a kapcsolatuk, házasságuk egyenesen tökéletes. Az is gáz, hogy ha titkolják, amit tesznek (annyira jól azért mégsem titkolják, ha én is tudom), mert egy kapcsolatba szerintem a titkolózás és hazugság minimális szinten sem fér bele, még nagyobb gáz viszont az, ha ezt amúgy mindenki tudja, a társadalom mégis szemet huny ezek felett. Kettős, látszat-erkölcs!

Ez az álarc-téma nem újkeletű dolog, régebben is hazudtak az emberek másoknak, sokszor önmaguknak is, de mostanság a közösségi média térhódítása miatt ez a jelenség hatványozottan érvényesül. Megnézünk egy fotót fb-on, karácsonyfa előtt vagy tengerparti háttérrel mosolyog mindenki, „De szép család!”, kiáltunk fel. Mindeközben a feleség nyeli a könnyeit, mert megalázták, a férjnek a szeretője jár az eszében, a gyerek pedig hüppög, mert nemrég még leordították a fejét.

Egy kép sokszor csak egy szeletét mutatja a valóságnak, sokszor pedig direkt egészen mást. Amikor elfognak egy gyilkost, a szomszédok általában úgy nyilatkoznak róla, hogy „Jé, soha nem gondoltam volna róla!”, meg: „Olyan rendes embernek tűnt, mindig szépen köszönt”. Aha, csak közben leszúrta az anyját vagy megfojtotta a párját.

Palya Beának van az a száma, az „Amúgy egy jó ember”. Íme egy részlet: „Én vagyok a felesége, s igaz ugyan, hogy megver, ez az apja öröksége, és ő amúgy egy jó ember.” Simán lehet, hogy a te szomszédod is ilyen, akivel egyébként kedélyesen elbeszélgetsz és még a bevásárlásban vagy a hólapátolásban is segít.

Még mielőtt azt gondolnátok, hogy ebben az írásban én csak másokat akarok szidni, akkor rögtön szólok, hogy nem. Nemcsak a kritikai, hanem az önkritikai érzékem is fejlett. Szeretem azt a mondást, hogy „Mindenki a maga háza előtt seperjen!” Igyekszem alkalmazni is, és bár néha, bevallom, én is kibeszélek másokat, azért többnyire érvényes rám, hogy a magam dolgával foglalkozom, és nem mások életében vájkálok.

Az előzőekben leírtak természetesen, még ha az idő előrehaladtával egyre kisebb mértékben, de bizony illenek rám is. Különösen igaznak érzem ezt a „BoldogSzer”-es időszakra. Akkor mindent annyira Happy-nek akartam, akartunk bemutatni. Mindenki rohadt boldog volt, BoldogSzer volt a blog címe is, ahol éltünk (igaz, folyamatosan költözködve), az is, mi voltunk a boldog SZERád. Mert mi szeretjük egymást, nem csaljuk, mint a CSALád (aha, höm-höm…). Ezért omlott össze az olvasóim nagy része lelkileg, hogy mi, az ideális pár is elválunk. Pedig mi ideálisnak tűnő, azt a látszatot keltő és folyamatosan fenntartó pár és család voltunk.

Talán igaz ez a későbbi időkre is, bár kisebb fokon. De akkor is megjelent a sok, irigylésre okot adó utazós meg ház-felújítós kép és poszt. Réka Madeirán, Máltán és Marokkóban, Cipruson vagy Izraelben. Réka szigetel, lakberendez, dekorál. Az utazások szép emlékek maradnak, a felújított ház pedig, amibe rengeteg energiát fektettem a gyerekekkel együtt, szépen ott maradt a Hajnalka utcában, mi meg lassan két éve itt vagyunk a Hóvirágban. Mert a blog arról nem szólt, ami a szép faházikó falai között történt…

Ugyan az életem még mindig bizonyos mértékben a nyilvánosság előtt zajlik, hiszen továbbra is itt ez a blog a „Réka útjá”-ról, valahogy türtőztetem magam, szelektálok, moderálok. Vannak emberek, akikről egyre kevesebb vagy semennyi fotót sem rakok fel, és vannak témák, amelyekről nem szólnak és nem is fognak szólni bejegyzések.

Annyi sok minden foglalkoztat egyébként, főként közéleti témák, de hiába gondolkozom ezekről sokat, akkor sem, nem és nem írok róluk! Pedig volt egy időszak, amikor itt a blogon aktuális eseményekre is reflektáltam, főleg olyan hírekre, amelyek engem közvetve vagy közvetlenül is érintettek. Pl. otthonszülés, családon belüli erőszak, nők helyzete, stb.

Most is annyi minden van, koronavírus, oltás, pedagógusok, orosz-ukrán konfliktus, Iványi, közelgő választások… Nehéz visszafognom magamat, de megteszem. Aki ismer, az úgyis tudja a véleményemet, aki meg nem tudja, de szeretné megtudni, azzal magánban örömmel elbeszélgetek bármiről. De soha többé közéleti poszt!

Pedig szívesen megosztanám a jelenkor eseményeiről is a véleményemet veletek, de ha megosztom, akkor azzal megosztóvá is válok. Az emberek többsége ugyanis képtelen széles spektrumon gondolkozni. Ha szidod OV-t, akkor MZP-rel vagy, A Mi hazánk-os utálja a Kutyapártost és fordítva, stb. A többségnek minden és mindenki csak fekete vagy fehér.

Többször írtam már nektek, hogy én amolyan beskatulyázhatatlan ember vagyok. Konzervatívnak szabadelvű, liberálisnak hagyományos, egy jobbos tuti libsinek bélyegezne, egy balos pedig nacionalistának. Városinak vidéki vagyok, falusinak pedig „pesti gyüttment”.  Engem, higgyétek el, tényleg így van, képtelenség felcímkézni. Hol ezzel értek egyet, hol azzal. És nagyon nem szeretném, ha egy-egy félmondatomat kiragadva valaki Putyin-fan-nek vagy vírustagadónak, vagy akárki másnak bélyegezne.

Na, ennyi volt az elmélet, most jöjjön a gyakorlat. A valóságban és a blogon is. Megyek a kertbe, aztán írok is róla, meg mutatok fotókat is, hogy állunk, miken munkálkodunk. Az sokkal kézzelfoghatóbb lesz, mint ez a szösszenet.

(Az írásomat az abai Atilla Király Gimnáziumban (felvételi előtt-után), „Béla bácsi” Vár Vendéglőjében és itthon készített képekkel illusztráltam.)

2022. február

Farsang - Mi kis falunk

Múltkor elmélkedős írást ígértem nektek, és ígérem, jön majd az is hamarosan, de a farsangi élmények annyira élénken élnek még bennem, hogy most erről írok és mutatok képeket nektek.

Az elmúlt időszak rettentő sűrű volt, a tegnapi nap pedig életem egyik nagyon fárasztó, de nagyon örömteli napja.

Ötödikben Star Wars-nak öltözött az osztályom, akkor igen nagy lelkesedéssel, egyetértéssel. Tavaly sajnos elmaradt a csoportos előadás. Kicsit aggódva tettem fel nekik a kérdést, hogy mik legyünk idén. Hetedikesek, kamaszok, sokszor depisek és motiválatlanok. Vajon mivel lehet majd őket fellelkesíteni? Néhány vicces és dedós ötlet (pl. Mancs őrjárat, Bogyó és Babóca) után az egyik lány csak úgy poénból mondta, hogy legyünk „Mi kis falunk”! Ez mindenkinek nagyon tetszett, még azoknak is, akik igazából nem követik a sorozatot.

Én nagyon örültem az ötletnek! Egyrészt azért, mert jó jelmezeket lehet hozzá kitalálni, jó ötleteket megvalósítani, a történet vicces és közismert. Másrészt mert mostanában ha a páromnál vagyunk, mindig együtt nézzük az aktuális epizódokat, amiken nagyokat röhögünk. Nagyon szeretem a sorozatot, és szerencsére képben is vagyok a szereplőkkel meg a történésekkel kapcsolatban. (Kedvencem Pali bácsi :) )

Így is jó sok órámba telt, mire kidolgoztam a karaktereket, összeszedtem a szereplőkhöz tartozó jelmezeket, sminket, kellékeket. Először azt gondoltam, válasszon mindenki magának karaktert, de ebből csak káosz lett. Úgyhogy „szigorú” osztályfőnökként (és persze a többiek javaslatát is meghallgatva) én döntöttem el, ki kit játszik. (Utólag nézve helyes döntés volt, nagyon jellegzetes embereket sikerült minden szerepre találni.)

Kellékeink a teljesség igénye nélkül: horgászbot, hal, „tó”, szemüvegek, kanna, pink mobiltelefon, postástáska, borítékok, bicikli (ez a sajátom volt, előző nap kerékpárral mentem iskolába és ott hagytam a kertben), húzós bőrönd, papírköteg, focilabda, láthatósági mellények, lapát, kapa, vasvilla, sörösüvegek, korsók, aprópénz, rózsafüzér, súlyzók, kosár, liba (nem igazi! J), gumibot… Hihetetlen, de még reverendát és rendőrsapkát is sikerült szerezni!

Mivel az én osztályom nem az a tipikus táncos-lábú csapat (emiatt már előre tartok kicsit a jövő évi keringőtől, amit én fogok majd betanítani nekik), ezért úgy gondoltam, egy színdarab inkább megfelelne nekünk, meg a Mi kis falunk-nak is.

Megnéztem jó sok videót, összegyűjtve a helyszíneket, ellesve a szereplők jellegzetes mondatait, a történet tipikus fordulatait. Készítettem egy komplett forgatókönyvet, zenei betétekkel.

Próbáltunk a teremben, volt szöveges próba, díszletes próba, a legvégén pedig hangosítós főpróba. Két kivétellel mindenki beöltözött, egy fiú lett a díszletes, egy pedig a hangos. Én a narrátor szerepét vállaltam magamra.

Szerencsére nem igazán járt el a gyerekek szája, sikerült nem elárulniuk a többieknek, hogy mik lesznek. Csak a testvéreik tudták, és egészen az utolsó napig titokban is tartották, hogy: Mi kis falunk.

Kora reggel érkezett mindenki a terembe, valaki már beöltözve, valaki akkor véve fel a jelmezét. Egymást fodrászkodták, festették. Készültek a frizurák, bajuszok-szakállak, sminkek.

Ekkor derült ki, hogy otthon hagyták a baseball-sapkát, még sincs kanna, jaj, kellett volna vasvilla? Mondtam is, hogy a stressztől 20 kilót fogytam, és még tovább nőtt a ráncaim meg az ősz hajszálaim száma. Amúgy csodával határos módon végül minden kelléket sikerült az utolsó pillanatban szerezni (hála érte a karbantartónak és a takarítónak).

Miénk volt az utolsó előadás, nagyon izgultunk, de nagy sikert arattunk.

Megosztom most veletek a forgatókönyvet, a különböző jeleneteket pedig fotókkal illusztrálom.

RÉKA: Kedves Nézőink! Helyezkedjenek el kényelmesen kanapéikon, karosszékeikben. Egy kis faluról szóló történetet mesélünk most el önöknek. Ez egy csendes, nyugodt falu, ahol évtizedek óta minden változatlan, soha nem történik semmi. Vagy mégis? Ez itt Pajkaszeg. A mi kis falunk!

ZENE 1. FŐCÍMZENE

Mindenki bevonul két oldalról, hátul-oldalt félkörben megállnak

1.     

1. TÓ

Kékes-zöldes anyag a földön, rajta „hal”, horgászszék

RÉKA: Pajkaszeg polgármestere, Károly kedvenc tavánál kedvenc tevékenységének hódol: horgászik. Igazából jobban szeret a horgászszékben ülni, mint a hivatalban.

Károly bedobja a horgot, kifog egy halat.

KÁROLY (kedveskedő hangon): Szia, aranyos kis halacska! Jól érzed magad itt nálunk a tóban, ugye, kedves kis halacska? Inkább visszadoblak, élj tovább boldogan Pajkaszegen, drága kis halacska!

Megsimogatja, megpuszilja, majd visszadobja.

2. KÁROLY ÉS KATI HÁZA

„Jakuzzi”, két szék összefordítva

RÉKA: Horgászat után jól esik egy kis kikapcsolódás a jakuzziban. Már ha testvére, Kati és unokaöccse, Laci nem zavarják meg benne a polgármestert.

Károly beül a jakuzziba és "fürdik". Mögé áll Kati balról, Laci jobbról.

KÁROLY: Képzeld, Kati! Kiírták az új pályázatot. Megint le tudok nyúlni pár milliót.

KATI (fülébe kiabál): Na de Károly! Nem teheted a közvagyont magánvagyonoddá!

KÁROLY: Csak nem képzeled, hogy a saját nevemre teszem?! Például néhány erdőt Laci nevére vettem. (rámutat)

LACI (szeme felcsillan, bambán kérdezi): Akkor ezek szerint én most gazdag vagyok?

KATI (ad neki egy taslit): Te nem gazdag vagy, fiam, hanem hülye!

3. POLGÁRMESTERI HIVATAL

Pad kettő székkel, rajta laptop

ZENE 2. ZENÉLŐ HAL

RÉKA: Kezdődik a munkanap, Károly és Laci a hivatalba mennek, elvileg dolgozni. Erika, a polgármester jobb-keze már ott serénykedik.

Erika ott ül az asztalnál, buzgón gépel, iratokat rendez, tesz-vesz.

Zene alatt átmegy hozzá Károly és Laci.

Károly leül Erika mellé, Laci mögé-mellé áll.

KÁROLY (sóhajt): Üres a kassza… A közbeszerzést fogom megfúrni. A pajkarétieket megüti a guta! Nekem meg megtelik a zsebem. (zsebeire csap)

ERIKA (felháborodva): Polgármester úr! Hiszen ez illegális! Ez mégiscsak a mi kis falunk.

KÁROLY: Ami jó nekem, az jó a falunak is!

RÉKA: Megérkezik a falu postása, Zsuzsa, aki rendkívül fontos leveleket hoz a hivatalba.

Zsuzsa biciklijét betolja, letámasztja. Borítékokat vesz elő a táskájából és az íróasztalra dobálja őket.

ZSUZSA: Adóhatóság. Püspöki hivatal. Közüzemi számlák. ANTSZ. Államtitkár.

Közben Károly arca meglepetést, dühöt sugároz.

ZSUZSA (kifelé menet, csábítóan): Jó volt ám veled együtt lenni, Laci. Egyszer igazán megismételhetnénk…

LACI (rendkívül bárgyú fejet vág): Ööö…

Zsuzsa jobbra el.

Balról bevágtat Ildikó, húzza maga után a bőröndjét.

ILDIKÓ: Laci! Írd már alá a papírokat! El akarok végre válni!

LACI (tötyörészik, vacakol): De hát én téged még mindig… Az érzéseim…

Ildikó dühösen hozzávágja Lacihoz a papírokat és kiviharzik.

RÉKA: Pedig Laci a szíve mélyén igazából Tecába, a kocsmárosba szerelmes.

 

    UTCA 1.

Erika kitipeg a hivatal elé telefonálni.

ERIKA: Halló! Igen! Rendben. Igen?

ZENE 3. GYURI AUTÓS ZENÉJE

Arra jön Gyuri „kocsival”. Megállnak egymással szemben.

GYURI: Erika! Ez életünk egyik nagyon jelentős napja.

ERIKA (rebegteti a pilláit): Igen?

GYURI: Sikerült végre megvennem az új olajszűrőt.

ERIKA (szenvedősen): Gyuriii! Mikor veszel már el feleségül?

GYURI (kamuzva): Amikor megnyerem a gyorsulási versenyt.

ERIKA (toppant): Gyuri!

GYURI (tétovázva): Amikor Pajkaszeg békét köt Pajkaréttel.

ERIKA (dühösen, erélyesebben): Gyuri!!

GYURI: Amikor felépül a templom Pajkaszegen!

ERIKA (már nagyon dühös): Gyuri!!!

És elviharzik balra.

GYURI (elbődül): Erikaaa!

Utána siet.

5.      UTCA 2.

RÉKA: A közmunkások, Szifon, Baki és Matyi dolgoznak, ásnak, lapátolnak, vasvilláznak, vagyis úgy csinálnak, mintha.

EGYÜTT: Igyunk!

Leheverednek, előveszik zsebükből a sörösüvegeket.

SZIFON: Kell egy kis kikapcsolódás a kemény munka után.

BAKI: Amúgy is alig ittam ma. Az elmúlt egy órában. Az elmúlt tíz percben.

MATYI (bamba arccal, a szemüvege alól): Én meg már most részeg vagyok.

Erika oldalról megjelenik.

ERIKA: Hát ti? Mit lazsáltok? Miért nem dolgoztok? Ennek már rég készen kellene lennie!

EGYÜTT: Megyünk már!

Feltápászkodnak. Erika el.

RÉKA: Hogy hová mennek? Hát Teca kocsmájába!

6.     

KOCSMA

„Pult”, kettő kisebb pad egymáson, rajtaterítő, korsók, üvegek

Teca a pultnál matat, pakolászik.

SZIFON (pultra csap): Három korsó sört!

TECA: Van pénzetek? Mert ha nincs, nem adok! Nem fogok nektek hitelezni! Akkor soha napján kapom meg a pénzem.

SZIFON (emelt hangon): Aradi Teréz!

MINDHÁRMAN (aprópénzt szórnak a pultra): Tessék!

Teca vállát vonogatja, meresztgeti a szemét, de azért sört tölt a korsókba.

Hárman pult mellett iszogatnak.

RÉKA: Megérkeznek a dühös feleségek.

Berontanak a feleségek balról, haza akarják rángatni Szifont és Bakit.

MARCSI: Már megint kocsmáztok?

ERZSI: Részeg disznók!

MARCSI ÉS ERZSI: Takarodjatok haza!

Megragadják férjeiket és fülüknél fogva kirángatják őket a kocsmaajtón.

RÉKA: Jön egy újabb kocsmatöltelék, Bazsó.

Bazsó megjelenik balról.

BAZSÓ (hadarva, érthetetlenül, szipogva): Hé haver! Zsír a biznisz. Csomó lóvét leakasztunk majd. Lépjünk!

MATYI (hagyja, hogy elhúzzák): Jóóó…

Teca utánuk bámul.

RÉKA: Teca szíve igazából Jánosért dobog. A dolog szépséghibája, hogy ő a helyi pap.

7.    

  TEMPLOM - FITNESSTEREM

Oltár, pad, terítő, rajta kereszt

ZENE 4. HALLELUJAH

Az Atya misére készül, pakolászik, rózsafüzér, Biblia…    

RÉKA: Pajkaszegen nincs templom. Ha Károlyon múlik, soha nem is lesz. Ebben az épületben misét és fitness-edzést is tartanak.

ATYA (imádkozik): Miatyánk, ki vagy a mennyekben…

Dóri megjelenik, sportosan, súlyzót emelget.

DÓRI: Dicsértessék, Atyám!

ATYÁM: Mindörökké, ámen.

DÓRI (flörtölve): Atyám, ha tudná, milyen bűnös gondolataim támadtak.

ATYA (kétségbeesve): Majd meggyónod, lányom. Gyóntatás vasárnap 10-tól a mise után.

Dóri jobbra el. Atya kimenekül a templom elé

RÉKA: Janó a pap apja, a helyi állatorvos.

Jön balról az apja. Kezet fognak, köszönnek.

JANÓ: Fiam, mikor csajozol már be? Unokákat akarok!

ATYA: Apa! Beletörődhetnél már, hogy az én szívemben Istenen kívül másnak nincs helye.

Janó lemondóan legyint. Atya jobbra el.

Arra jön Kati balról, locsolókannával. Köszönnek.

JANÓ: Hová mész, Kati?     

KATI (évődve): A temetőbe, virágot locsolni.

JANÓ (udvarlósan): Elkísérhetlek?

Kati belekarol, együtt elmennek balra.

8.      FALUKÖZPONT

ERIKA (tapsol): Kezdődjön a polgármester-választás!

Mindenki odagyűlik. összevissza megállnak.

RÉKA: Piroska és Gyöngyi a falu pletykás öregasszonyai. (mutogatnak a népre)

PIROSKA: Figyeld már! Hogy nézett rá a Manci a Bélára!

GYÖNGYI: A Julis is kivel áll össze! A Józsival!

PIROSKA: A Feri meg az Évihez járogat! Fűvel-fával csalja a nejét!

GYÖNGYI: Azt a némbert se kell félteni. Elcsavarta Imi fejét!

Mindenki összevész mindenkivel, egymásnak kiabálnak, rázzák a másik vállát, öklüket rázzák egymásra.

RÉKA: Ezt a helyzetet csakis Stoki, azaz Stolek Gábor körzeti megbízott oldhatja meg.

ZENE 5. SZIRÉNA

Jön Stoki balról kerékpárral, megáll, eldől a bicajjal, intézkedni próbál.

STOKI (hadonászik, intézkedik): Csendet! Rendet! Én vagyok a rend őre! Ez egy hatósági intézkedés! Szolgálok és védek!

(Károly kezet fog vele, Szifon leveri a sapkáját)

PALI BÁCSI (végszóra mond valami baromságot): Nézzétek! Liba!

ERIKA: A polgármester-választás győztese idén is: Füleki Károly!

Mindenki megáll, ahol van. Károly mosolyog, és a magasba tartja a karját. Mindenki tapsol. Károly a közönség felé fordul, taps.

ZENE 6. MEGTALÁLLAK MÉG

Mindenki együtt táncol, tapsol.

1.57-től Gyuri rapje, hátán pörög, rappel

GYURI: 3 legjobb dolog az életben: a kocsi, a foci…

MATYI: Ez kettő!

GYURI: Tévedtem!

MINDEKI: Hú!!!

Két oldalra kivonulnak.

A farsangi mulatságot a nyolcadikosok keringője nyitotta. Akárhogy is győzködtem, Tündér nem akart táncolni. Pedig jó a ritmusérzéke, itthon el is táncolta a koreográfiát, szomorúságomra mégsem akaródzott fellépnie. Még csak be sem öltözött, sportos pulcsiban ülte végig a napot egy "polgárőrrel". A nyolcadikos lányok nagyon szépek, a fiúk meg daliásak voltak, megható volt nézni a táncukat.

Kincsőék osztálya megmutatta, mik lesznek, ha nagyok lesznek. A lánykám természetesen cukrász, piros sapkában és köténnyel. Az előző nap sütött sütije finom lett, de végül mégsem vitte magával a „színpadra”.

Az elsősök kiskacsák voltak kacsa-tánccal, a másodikosok cowboyok és girl-ök a „Cotton Eye Joe”-ra, a harmadikosok Mickey és Minnie-egerek, akiket végül egy macska üldözött ki, a negyedikesek pedig a dzsungelben majmok és bennszülöttek.

Nekem legjobban talán az ötödikesek fellépése tetszett. Rendőrök és bűnözők párharcáról szólt, volt benne kerékpár-lopás („Ellopták a biciklit”), lufi-súlyzók, csíkos rabruhák, rendőrautó, stb. Dóri néni pedig rendőrként lövöldözött. A végén pedig megtudtuk, hogy igazából ők a „Bukott Diákok!!!”.

Az előadások után tombola volt, aztán pedig a termekben megettük a pizzát és a lekváros fánkot.

Legközelebb tényleg jövök egy kis elmélkedéssel, na meg azzal, hogyan fogtunk ma bele a kertészkedésbe.

 

2022. február