Út, Idő

Tegnap kora reggel sétáltam boltba a felső úton. Arra gondoltam közben, mennyire jó itt élni, így élni! Igazából elég gyakran jut eszembe az, milyen jó döntés volt a városból egyre kijjebb költözni, és a fővárosi életet előbb kisvárosi, majd falusi életre cserélni.

Amikor az ember elhagyja Almáskertet, csodás látvány tárul szeme elé. Balra lent a rét, a vasút, ha szerencsém van, épp akkor zakatol arra a kis piros, mögötte Újtelek és a Börzsöny egy része, a hegyeken túl Királyrét, Szokolya. Jobbra a dombon egy csupa-üveg dombház. Előttem a Nógrádi Vár a várheggyel, ami igazából egy 60 méteres domb, mögötte a Börzsöny másik része fenséges hegyekkel. A hegyeken hótakaró és erdő, előttem a sok csúcs, sajnos nem tudom beazonosítani, melyik a Csóványos, amelyet minden évben egyszer megmászok.

Nálunk még mindig tél van, fagyosak az éjszakák, hidegek a nappalok. A ház viszont jó meleg, pólós idő van mindig idebent. Jól felmértem a tűzifa-igényünket, és megint csak egy teherautónyit vásároltam. A tavalyihoz hasonlóan idén is 3-4 köbméter fa fog elfogyni tavaszra. Ezt a számot múltkor beírtam egy csoportba, és alig akarták elhinni az emberek. Hogy lehetséges ez? Mikor másnál 10, 15, akár 20 is. Egyrészt kicsi a ház, 63 nm, ami igazából kétszer 31,5, lent fűtünk, a meleg meg felfelé árad. Jó a fa, mindig száraz tölgyet és akácot veszek vegyesen. Nyár végén - ősz elején hagyom még tovább száradni, aztán a hűvös idők beálltával letakarjuk fóliával. 2-3 heti adagot a gyerekek mindig a teraszra talicskáznak, és felrakják a korláthoz. Oda elég csak papucsban kilépni a fáért. A sufniból hozunk hozzá egy köteg gyújtóst. Sosem szoktunk hasogatni, az előző évben lehullott ágak-gallyak bőven elégnek bizonyulnak egy fűtési szezon alatt. A fa könnyen begyullad, kevés kell belőle a hatékony égéshez. Szuper a cserépkályha, az előző lakó nagyapja rakta néhány éve. Jól húz a kémény, a kályha sokáig tartja, sugározza a hőt. Tavasszal pedig Kende majd megépíti a fatárolót, és akkor végre nem ronda nejlonnal lesz letakarva a fa, hanem tető lesz fölötte, és nem raklapon áll majd, hanem zsaluköveken (ezeket örököltük a házzal).

Kedd éjjel megint esett nálunk a hó, szerda reggelre csupa fehér volt minden. Az aszfalt-utakat letolták kotróval, a földutakon megmaradt. Aztán az autók szépen kijárták, a gyalogosok letaposták (köztük mi is a hótaposóinkkal), így éjjelre szépen lefagyott. A nógrádi tavon tilos korcsolyázni, a Hóvirág utcában egyenesen kötelező. J Ha hiszitek, ha nem, még ma is vannak a kertben hó-foltok. Az összevissza idő miatt sosem tudom, hogy a vastag bundámat vegyem-e fel vagy az átmeneti kabátomat. Néha az egyikben megsülök, máskor a másikban megfagyok. Az is kérdés, hogy a bélelt csizmám, a mokaszin legyen-e a lábamon, vagy elég a khaki bakancs. Nem is a hőfok, hanem az utak miatt, a bakancs ugyanis eléggé csúszik a jégen.

Múltkor brutális vihar tombolt nálunk 2-3 napig. Állítólag aznap megdőlt a szélerősség rekord az országban, majdnem 130 km/órával. Nálunk is tuti voltak vagy 90-es lökések. Az orkán a kulcsra zárt vaskapunkat többször kilökte, aztán már nem is próbálkoztam azzal, hogy bezárom. Egész éjjel csapkodta a sufni fém-ajtaját, eléggé félelmetes volt. A teraszról nemcsak a textíliákat fújta le, hanem néhány cserepet meg a szélcsengőket is. És összetört az egycsápú kerámia-pillagónk is. L Rengeteg ágat tört le a szélvihar, utána alig győzték a lányok a nagyobbakat elhordani, a kisebbeket összegereblyézni és a komposztra vinni. Másnap a helyi fb-csoportban megjelentek különböző üzenetek, miszerint különböző tárgyakat keresnek emberek, amiket elfújt a szél. A mi kapunkhoz egy nagyobb linóleum-padló darab (!!!) érkezett, de gazdája nem akadt.

Nálunk ennél nagyobb kár nem keletkezett, a faluban azonban láttunk leszakadt kerítéseket, útra dőlt fákat. Több helyen elment az áram (nálunk meglepő módon nem), az utcánkban két napig nem volt közvilágítás. Ez igazából számomra mellékes is, mert amikor este közlekedek, alap-kellék nálam a fejlámpa. Almáskertben nagyon ritkán állnak az oszlopok és halványan pislákolnak a fények, a felső úton pedig, ahol az írásom kezdődik, egy szakaszon egyáltalán nincs közvilágítás. A faluba vezető úton minden második-harmadik alkalommal sötétség van, úgyhogy egészen a központig elemlámpával szoktam menni.

A tavasz azért már tényleg érződik, határozottan van valami a levegőben. Decemberben 4 órakor tök sötét volt, most 5 óra felé sötétedik be, és odébb megy le a nap. Kincsőnek az a hobbija, hogy a rózsaszínes-narancssárgás naplementéket fotózza a teraszról. A napnak mintha már lenne egy icipici ereje, tegnap mintha kicsit melengetett volna. A népi megfigyelés Bálint napot tartja fordulónak a madarak tekintetében, azt mondják, akkor kezdődik számukra a párkeresés. Én úgy hallom, idén hamarabb megkezdték. Kb. két hete erősödött fel a csivitelés. Nemcsak az etető környékén röpködnek, a bokrokban is hangosabb a madárdal. Múltkor, mikor a már többször említett felső úton sétáltam, láttam, hogy a tó fölött már köröznek a vízimadarak. A gólyák is hazatértek Magyarországra, szóval a tél vége tényleg közeleg. A maci is ezt mutatta meg február 2-án. Nálunk aznap esett a hó, tehát ha a medve kijött a barlangjából, nem látta meg az árnyékát, hanem kint maradt. Reméljük, hogy meghozza a korai tavaszt. Mivel néhány kertben már előbújt a hóvirág, talán van rá esély.

Abban is bízok, hogy a mostani igazi tavasz lesz, és nem olyan, mint rettentő hűs tavalyi, amikor mindent csak jóval később tudtunk elvetni meg kiültetni, ezért minden sokkal később és kevesebbet termett. Lassan el is készítem az idei vetési tervet és beszerzem a magokat.

Volt még a héten DÖK-ös (diák önkormányzat) nap. Régóta terveztem már egy olyan játszós délutánt, ahol a gyerekek kötetlenül tudnak sportolni, szórakozni. A tornateremben a felsősök pingpongozhattak, csocsózhattak, biliárdozhattak, kipróbálhatták az új teqball-asztalt, de dobáltak kosár- meg kézilabdákat is, esetleg labdáztak tollassal vagy fitball-lal. Nagy volt az érdeklődés, még nagyobb a lelkesedés és a jókedv. Közben szólt a zene, emelkedett volt a hangulat.

Én voltam az egyik szervezője, mint DÖK-ös tanár, és egyik lelkes résztvevője is. Megéreztem, hogy kihagytam pár hónapot a pingpongban, eleinte nagyon lagymatagon ment, sokat rontottam. Több diákommal játszottam meccseket, először kikaptam, aztán egált játszottam. A vége felé aztán belendültem, begyorsultam, és sikerült győztes meccseket játszanom.

Jó hír, hogy Béla bácsi híres Vár Vendéglője némi szünet után újra kinyitott! Egy héten belül kétszer is megfordultam ott. A hangulat és az ízvilág a régi, azaz szuper. Megismerkedtem az új tulajdonosokkal, akik megőrizték a szokott stílust és menüt, de ki is egészítették azt néhány fogással. Kértem őket, hogy legyen még egy vega-kaja a rántott sajt mellé – az új menün már ott is van a rántott gomba és a rántott karfiol, hurrá!

Mi vár ránk jövő héten? Kincső születésnapja, immáron a 12. Azért várja leginkább, mert végre lehet facebook-ja, messenger-e. Én alapvetően elég laza szülő vagyok, de ebben szigorú. Gyerekeim 12 éves kortól használhatják a közösségi oldalakat, jelenleg Kincső telefonján internet sincs. Mondjuk Tündérén is napi egy órás az időkorlát. Ma külön kért, hogy ne engedjem meg, hogy a laptopon túl sokat kockuljon, legyek vele ebben szigorú és következetes. Hoppá!

Lesz még online szülői, fogászat, és dupla szülinapi ünneplés Budapesten (Ottó 95 lesz!). Közben ezerrel készülünk az osztályommal a farsangra, de pszt, ez titok!

2022. február