Itt az igazi tavasz, Benedek végre meghozta a zsákjában a meleget. Csütörtökön volt Gábor-nap, a tavaszi vetés ideje, pénteken pedig Gyümölcsoltó Boldogasszony, amikor a hagyomány szerint hazatérnek a költöző madarak.
Mostanság reggelente pulcsiban tekerek az iskolába, napközben pedig már pólós az idő. Ennek ellenére még mindig sokakon látok sapkát, kabátot, amit soha nem leszek képes megérteni. Annyi a hőmérséklet, mint bent a házban, néha még melegebb is van, mint kint. A lányaim visítanak, hogy csukjam be a teraszajtót, fáznak, mire én felvilágosítom őket, hogy kintről nem a hideg, legfeljebb a meleg jöhet be. Már több napja nem gyújtottunk be, mert minek? Éjjelre persze lehűl a levegő, de annyira nem, hogy a paplan alatt ne lehetne kibírni.
Tényleg lehűl, általában fagypont alá. Amikor ideköltöztünk Nógrádra, nem akartam elhinni, hogy itt ekkora a napi hőingás. Tegnap éjjel például mínusz 2-3 fok körül volt, napközben pedig 21-22-re kúszott fel a hőmérő higanyszála. Meg is dőlt az országos hőingás-rekord, méghozzá Szécsényben (minő „meglepetés”, ez is Nógrád megye). Éjjel mínusz 7,5, nappal plusz 23! Tisztára mint a sivatagban.
Sajnos a csapadék mennyisége is sivatagi mostanában. Az egész országban aszály van, alig esik valami, az is elhanyagolható mennyiség. Jó ez a kellemes meleg, én is szeretem a napsütést. De ha a föld szomjazik, akkor a magocskáknak nincs kedvük kicsírázni, és csak lassan hajtanak ki a növények. Bár tegnap megláttam a magas-ágyásban az első kis zöldeket, szóval van némi remény. Természetesen locsolunk, de csak az ágyásokat (magas, virág, fűszerkert, veteményes), az egész kertre (gyep, cserjék, fák) nincs se idő, se energia.
Ugyan még van pár hét Húsvétig, a falut már mindenütt ünnepi díszek tarkítják. Ellepték Nógrádot a tojások és a nyuszik, főleg a falu ikonikus pontjain, pl. Csurgó forrás, Vár alja, Szent Flórián park találhatjuk meg őket. A központban tojásfák állnak, azaz élő fákat díszítettek fel színes tojásokkal.
A „betlehem”-ben most Mari néni és Józsi bácsi üldögél (én neveztem el őket így), körülöttük tulipánok és virágzó gyümölcsfa-ágak. A valóságban erre még egy kicsit várni kell, de a rügyek már megjelentek a fáinkon, így nagy az esély, hogy húsvétra minden fehér- és rózsaszínű virágba boruljon.
A kertben a hagymásokat a melengető napsütés napról napra egyre magasabbra növeszti. A gyepet már nemcsak lila ibolyák, hanem százszorszépek, illetve fogalmamsincsmicsoda fehér szépségek is tarkítják. A faluban előbújtak a sárga krókuszok, és ma láttam az első kinyílt nárciszt is.
Megérkeztek a tavasz első állati hírnökei is, a pillangók. Mindig a citromlepke az első, akit meglátunk röpködni, de ma láttam fehér pillangót is. A fűben bodobácsok mászkálnak. Lassan elő kell venni a napszemüveget, nem csak az erős napsütés miatt, hanem hogy biciklizés közben ne a szemembe csapódjanak az apró kis rovarok.
Ez a tavasz nagy energialöketet ad nekem. Ugyan hétköznap dolgozom, de itthon, amikor végzek a főzéssel és a mosogatással, délután mindig belefogok még valamibe. Múltkor például vettem egy nagy lendületet, és elvetettem a répákat, bár ezt igazából csak hétvégére terveztem. Aztán a teraszt tettem rendbe, kimostam a textíliákat, lesöpörtem, lesúroltam mindent.
Az energiáimat azért egyre inkább befelé irányítom. Azaz a tavaszi nagytakarításra. A szőnyegek és függönyök után kimostam a huzatokat. Szerintem eléggé szorgos-dolgos háziasszony vagyok, de az ablakmosás nekem (a vasalás és a varrás mellett) nagy mumus. Most azt találtam ki, hogy nem egyszerre birkózok meg vele, hanem minden nap egy-egy részével. Mivel sokszor nem első órára megyek, a reggeli torna után akad még egy kis időm, amit ezen a héten ablak- illetve ajtópucolással töltöttem. Készen is lettem, a pontot az i-re a lányok tegnap tették fel a saját tetőtéri ablakaik lemosásával.
Még vár rám a fürdő, a konyha és a nappali tér teljes kipucoválása. Nagyszabású, de kellő lendülettel talán megvalósítható projekt ez vasárnapra. Erre azért csak holnap lesz lehetőségem, mivel a mostani szombat munkanap.
A „munkanapon” egy kirándulás várt ránk. Mert hogy a március 14-ét kötelező ledolgozni, de nehogy már ilyen szép tavaszi hétvégi napon bent kuksoljunk a tantermekben! Tavaly az egész iskola Sóskútra kirándult, most a Kő-hegyre mentünk.
A Kossuth utcán indultunk ki a faluból, aminek a végén, a Feketevíz soron csatlakoztak hozzánk az újtelki diákok. Átkeltünk a Fekete patak fölött, majd a pálinkafőzde irányába indultunk el, végig a kék jelzésen.
A Hosszú-bérc lábánál az út egy ideig a patakkal párhuzamosan haladt. A gyerekek lendületesen mentek, túrabotokat szereztek maguknak, egymást vitték a hátukon, fadarabokat cipeltek, stb.
Innen egy hatalmas tisztásra értünk, és kellett egy kis idő, hogy rájöjjek: ez az a rét, amit a vonat ablakából is szoktunk látni. Nagy szerencsénkre épp jött is a síneken a kis piros. Mi integettünk, a masiniszta dudált, mindenki örült.
Innen a kisebbek egy másik úton visszatértek az iskolához, mi viszont megkezdtük a kaptatást fel a hegyre.
Én eleve pólóban indultam, de itt már szinte mindenki levette a pulcsiját, annyira izzasztó volt a felfelé haladás.
A farakásoknál kissé megpihentünk és készült néhány csoportkép is.
Végre felértünk a Nagy-Kő-hegyre, 383 méter magasra, ahonnan csodálatos kilátás nyílt Szokolyára, a falura és az azt körbe vevő völgyre.
Távolabb láttuk a Dunakanyart és a Visegrádi várat is. Ennek a közelében található a Lokó pihenő, itt kicsit ettünk-ittunk, fotóztunk, és gyönyörködtünk a tájban.
Amikor túravezetőnk azt mondta, hogy innen a szokolyai vasútállomásig megyünk le, először azt hittem, viccel. De nem, tényleg, keskeny csapásokon, avarban gázolva, patakmedreken átugorva jutottunk le először a sínekig, aztán magához az állomáshoz. Az épületből először Eminem szólt, aztán (biztosan a kedvünkért) Kowalski, és rengeteg kutya ugatott minket.
Innen sajnos újra felfelé kellett mennünk. Nagy fellélegzés volt, mikor megérkeztünk a Róka-hegy széléhez (ez már ismerős rész volt nekem), és nagy szomorúság volt látni a rengeteg elhajigált szemetet.
Az aszfaltos útra kiérve megpillantottuk a távolban a Nógrádi Várat és a börzsöny hegyeit, így tudtunk, hogy nemsokára otthon leszünk.
Nagyon szeretem az iskolai kirándulásokat. Jó kötetlenebbül együtt lenni a gyerekekkel, építjük a közösséget, csapatépítés ez a tanároknak is. Jó levegőn voltunk, szép tájakat láttunk, és persze mozogtunk.
Jó kis testmozgás volt ez a kb. 14 km. Ami ugyan 10-nek indult, de kicsit több lett belőle. Lehet tippelni, ki haladt mindig a menet élén. (Kincső. Meg azért Tündér is.) És azt is, ki aludt utána délután. (Mindketten.)
Az energiáim másik részét mostanság mozgásra fordítom. Mivel egyre korábban kel a nap, a szemem már 5-fél 6 tájban magától kipattan. Egy kicsit még heverészek az ágyban, általában ilyenkor gondolom át, melyik osztállyal mit hogyan fogok csinálni aznap. Természetesen van éves tanmenetem, és minden hétre előre kitalálom, kivel mi lesz a szókincs meg a nyelvtan, de ezekben a kora reggeli órákban mindig olyan jó ihleteim támadnak csoportmunkáról, páros feladatokról, szógyűjtésről, vidám játékról, vagy akármi másról.
Jövő héttől aztán minden más lesz „hála” ennek az idiótaságnak, az óraátállításnak. Soha nem értettem meg, nem is fogom, mire jó ez, csak összezavarja az ember természetes bioritmusát. Oké, hogy este később megy le a nap, de reggel meg később kell. Akkor minek??? Van az indián mondás: „Csak a fehér ember képes elhinni, hogy ha a takarója egyik végéből levág egy darabot, amit aztán hozzávarr a másik végéhez, akkor hosszabb lesz a takarója.” Én a lelkem mélyén indián vagyok, nem is hiszem el ezt a marhaságot, de mégis kénytelen vagyok hozzá alkalmazkodni.
A lényeg, hogy a kora reggeli elmélkedés után kipattanok az ágyból és rendrakást követően jön a szokásos reggeli tornám. Annyit változtattam rajta, hogy a felsőstestes napokon nagyobb súlyokkal dolgozok, az alsótestet pedig intenzívebben mozgatom meg. A zene meg… Lehet, égő, de mostanság a 90-es évek válogatás mixeit rakom be. Ne röhögjetek, de: Modern Talking, DJ Bobo, Zoltán Erika, Dr Alban, meg ilyenek üvöltenek a hangszóróból, én meg nyomom. Miközben mozgok, a zene visszarepít úgy három évtized messzeségbe. Egészen pontosan 30 éve érettségiztem, ennek örömére április végén lesz is évfolyam-találkozónk a gimnáziumban. Lehet tippelni, ki szervezi. J
Vissza a mozgáshoz. Csütörtökön például kb. három órát sportoltam. A reggeli egyórás súlyzós-hasizmos edzés után kerékpárral mentem, kerékpárral jöttem. Aztán délután lefutottam a rétre, ahol barátnőmmel, Barbival együtt átfutottunk Berkenyére. Felgyalogoltunk a dombtetőre, ahol egy kb. 75 perces jóga-foglalkozás várt ránk. Mivel a vonat pont elment, a buszra meg egy órát kellett volna várni, gyalog indultunk el hazafelé. Egyszerűbb lett volna az erdőn keresztül, de nem volt kedvünk szarvassal, pláne vaddisznóval szembe találkozni. Így hát a kocsiutat céloztuk meg. A tök sötét főúton, két falu között, két negyvenes nő, nagycsaládos anya, pedagógus, ott sétál elemlámpával, és: stoppol. Az első autó rögtön meg is állt, de abba nem fértünk volna be ketten, aztán az ötödik el is vitt minket Nógrád központjába. Innen még várt rám egy „kis” séta Almáskertbe, és hazaérve elmondhattam: ma is mozogtam egy „keveset”.
A lányaim is mozognak, büszke is vagyok rájuk. Kincső benevezett egy atlétika-bajnokságra, Tündér pedig tegnap megyei elődöntőn játszott kézilabda-meccseket. Sajnos érmet nem sikerült szerezniük, ötödikek lettek, így a megyei döntőbe nem jutottak be. (Ahová mindkét fiú-csapatunk jövő héten megy Salgótarjánba.)
Azt azért tudni kell, hogy csupa városi csapattal mérkőztek meg, ahol a lányok mind igazolt egyesületi játékosok voltak. A Hesz-csapat pedig egy kis falusi iskola amatőr lányaiból áll. Ennek fényében nem is hangzik annyira rosszul az az 5. hely.
Még egy büszkeség: Öko-iskola lettünk! Ezt főleg földrajz-biológia(-történelem) szakos kolléganőmnek-barátnőmnek, Barbinak köszönhetjük, de azért elárulom, hogy az én kezem is benne volt a dologban. Mindketten elkötelezett hívei vagyunk a környezetvédelemnek, és már most egy csomó olyan dolgot csinálunk a suliban, amivel óvjuk a természetet. Dióhéjban: szelektív hulladékgyűjtés, komposztálás, papírgyűjtés, magas-ágyások, öko-faliújság, szemétszedés, fenntarthatósági témahetek… (A festett követ Barbi apósa készítette).
2022. március
