Tavaszi nap-éj egyenlőség

Mostantól a nappalok hosszabbak lesznek, mint egy éjszakák, és ez így lesz egészen fél éven keresztül. Úgyhogy hivatalosan megnyitottam a „nyári” időszakot. Ugyan Sándor, József, Benedek kicsit lassan hozzák azt a meleget, de állítólag ezen a héten megérkezik az igazi jó idő 18-20 fokokkal.

Tavaly nálunk úgy zajlott a rendrakás és takarítás, hogy belülről haladtam kifelé, kezdve a házzal, végezve a kerttel, idén viszont a kerttel sokkal hamarabb kezdtünk el foglalkozni, és a háznak csak az egyik felével, a nagymosással vagyok kész. Hátra van egy nagyobb takarítás, és a terasz is.

A lányok bevállalták holnapra az ereszcsatornák kitakarítását. Ez nemcsak ezért érik már nagyon, nehogy elduguljon (nem mintha lenne mitől, eső ugyanis alig esik), hanem a madarak miatt is. Amennyire szeretem őket, annyira megtréfálnak néha. Szépen felsöpröm a ház előtti szakaszt, másnap reggelre tele a föld falevelekkel. A „gaz” madárkák ugyanis előszeretettel bulizgatnak az ereszben, onnan mindent kikotorva. Na de ennek holnaptól vége, bulizzanak szépen a bokrok alján!

Írtam amúgy egy listát az elvégzendő tavaszi teendőkről, és arról kell a lányoknak minden nap egyet választaniuk. Az első persze a ruha- és cipőválogatás volt. Erre az motiválta őket, hogy gonosz anyaként közöltem velük: addig nem veszek nekik új holmit, míg a régi át nem nézik. Átnézték, kiselejtezték, amit kinőttek meg amit már tutira nem hordanak, és zsákba rakták őket. Szép rendet tettek a polcaikon, ide kerülnek majd azok a cuccok, amiket áprilisban veszek nekik.

Áprilisban nemcsak ruhaboltba, de a gazdaboltba, a kertészeti boltba és a piacra is megyek, méghozzá virágpalántákért. Lassan kedves tavaszi hobbimmá válik a környezetem ilyen jellegű szépítése. Tisztára kert-mániássá kezdek válni!

És hogy miket csináltam tegnap a kertben? Nézzük csak!

Egy kedves nógrádi hölgytől kaptam aranyesőt és mályvát. Kende a csontszáraz földbe gödröket ásott, beiszapoltam a földet, és elültettük a cserjéket, majd körbe raktam őket kövekkel. 

Remélem, jövőre már a kapunál sárgállik az aranyeső, a kerítésnél meg… hoppá, nem tudom, hogy ez a mályva vajon milyen színű lesz, fehér, lilás, rózsaszínes, az a klasszikus mályvaszín? Majd meglátjuk.

Fűszereket vetettem cserépbe is, kiskertbe is. Földbe került bazsalikom, majoránna, snidling, kakukkfű, zsálya és kapor. Persze rájöttem, hogy elfelejtettem rozmaringot venni, és jól jönne még is kömény is. 

Az évelő menta, a citromfű, a tárkony és az oregánó (szurokfű) nálunk mindig újra meg újra előbújik. Elkezdtem étkezési célra retket csíráztatni.

Tavaly kialakítottam egy kör alakú virágoskertet, most ebbe vetettem szabálytalanul mindenféle olyan magot, ami tavalyról megmaradt: mákot, körömvirágot, őszirózsát, porcsinrózsát, sárga violát, rézvirágot és dísznapraforgót.

Múltkor ugye a magaságyásokba vetettem korai zöldségmagokat, most pedig megkezdődött a szabadföldi vetés. Megint mindent máshová vetettem, mint tavaly, hogy némileg vetésforgóban haladjak körbe, és ne zsigereljem ki nagyon a talajt.

Ami érezhetően sokkal jobb, mint tavaly volt. Megtette a hatását a sok javítás, komposzt, állati trágya, szántás, rotakapálás. Még mindig agyagos némileg, csodát nem várok a börzsönyi talajtól, de azért az itt töltött két év során ebben jelentős fejlődést érzékelek.

A kicsit árnyékosabb, agyagosabb részre került a borsó és a vörös- meg lilahagyma, a naposabb, porhanyósabb talajba a saláták (jég, fodros tépő, fejes), spenót, retkek, karalábé. A fokhagymát körben duggattam el a rózsabokor köré, mert számos kártevőt elriaszt, köztük a levéltetveket is. A répafélékkel kicsit várok még és hétvégén, a jó melegben vetem majd el őket.

A vetés nálunk mindig nagy családi projekt volt, tavaly például négyen segédkeztek nekem benne. Idén először teljesen egyedül csináltam. Egyre kevesebb itthon a gyerek, meg aztán úgy vagyok vele, edződni kell, hiszen nem is oly soká tök egyedül leszek itthon, szokni kell a szántást, akarom mondani a kapálást. Az volt bőven! Nagy kapával alakítottam ki a sorokat, kis kapának a villás részével lazítottam tovább. Vetés vagy duggatás után a kis kapával borítottam a sorokra a földet.

Az előző évtől eltér az, hogy az akkori kelet-nyugat irány helyett most észak-dél irányba futnak a sorok. Ez egy kísérlet, megnézem, mennyire tetszik majd ez a növényeknek. Amíg ki nem csíráznak a magok, csapadék híján szorgosan locsoljuk őket. Én kannából a kis ágyásokat, a lányok slaggal a nagy veteményest.

A tavalyitól eltérően idén nem fogok palántázni. Tavaly csak a nyűg volt velük és alig lett belőlük valami. Nincs normális helyem, ahol fényt és meleget egyaránt kapnának a növények. Kicsi a ház, szűkek az ablakpárkányok. Ráadásul gyönyörű palántákat tudtam tavaly helyben beszerezni emberi áron, amikből aztán finom paradicsom, paprika, zeller, cukkini vagy padlizsán lett.

A mogyoróbokor aljában még mindig ott a fehér hóvirág, a kert közepén a sárga kankalin, ibolya pedig szép lassan lilává varázsolja a gyepet. Egyre nagyobbra nő a fák-bokrok tövében a nárcisz, a jácint és a tulipán. Hú, de kíváncsian várom már, hogy virágozzanak! Hogy ne kelljen rájuk annyit várnom, anyukámtól kaptam egy cserepes jácintot.

Barátnőm ma rakott fel fotót arról, hogy végre, az országban utolsóként, a Börzsönyben is elkezdett előbújni a medvehagyma. Körülbelül két hét múlva medvehagyma-szőnyeg borítja majd „titkos” lelőhelyünket (a jenei kastélykertet), mehetünk gyűjtő-körútra.

A hétvégén csak a vasárnapot tudtam a kertre szánni, mert szombaton tripla szülinapi bulit tartottunk. Ez a március brutális a családunkban. 1. sógornőm (Kanadában), 7. párom, 8. unokaöcsém (szintén a tengeren túl). Aztán jön anyukám 15., középső lányom 22., fiam 23. Tele a család Halakkal és Kosokkal. Nagymami 72, Csillag 17, Kende pedig 19 éves lett.

A majmocskák elővették a Kincső szüleinapjáról maradt sipkákat, és abban bohóckodtak.

Nagymami levendulás testápolót, levendulateát és szeretet-lekvárt kapott tőlem, édességeket Boritól.

Virág egy fotó-montázst szerkesztett a mi mai illetve kisbabakori fényképeinkből, illetve százszorszépet is adott, mert a Nagymami annyira szép.

A többi gyerek egy szódagépre dobta össze neki a pénzt. 

Ezt fel is avatták, állítólag finomat készít (én nem kóstoltam, mert utálom a szódát).

Én a kamaszaimnak új lábbelit vettem, Kendének Tisza-cipőt, Csillagnak piros Vans-t. Nagymamiék némi pénzmaggal is megtámogatták unokáikat. Kende sörikét is kapott, Csillag bögrét, meg persze csokikat.

Felavattuk az új étkészletet! Azt a bizonyos „nyanyásat”. Töltött krumpli és töltött gomba volt a menü, rizs-körettel.

Csillag egyedi csokis tortát kért, ami annyira különlegesre sikeredett, hogy kanállal tudtuk csak elfogyasztani. 

Nagyon nem olyan lett a való életben, mint a receptben a fotókon.

Nagymami igencsak röstellte magát emiatt, hiába nyugtatgattuk, hogy az íze szuper.

Kende pirosgyümölcsös túrós édességeket rendelt.

A héten még, mert annyira nem bírok magammal, szerveztünk egy újabb játszós délutánt. Múltkor a felsősök vehették birtokba a tornatermet, most pedig az alsósok.

Megint lehetett csocsózni, biliárdozni, pingpongozni.

Az egyik oldalon egyszerre rúgták és dobták kapura a foci- és kézilabdákat, vagy célozták meg a gyűrűt a kosárlabdákkal.

A köteleken lógazkodtak, a nagy fitness-labdákon ugrándoztak, a szélén tollasoztak, néha nem is tollaslabdával, hanem lufival.

A tornaterem egyik felében összeraktunk egy „exatlon”-pályát, azon ugráltak, kúsztak, bújtak a gyerekek fáradhatatlanul.

Ifjúsági esemény volt múlt héten a kézilabdaverseny megyei elődöntője. A fiúk ezüst- illetve aranyérmet szereztek, így továbbjutottak a megyei döntőbe. 

Kincsőék korosztályában a lányok bronzérmesek lettek, így nem jutottak tovább. Viszont figyelembe véve, hogy városi csapatokkal játszottak (Balassagyarmat), egy kis falusi iskolának ez is nagyon szép eredmény. Csütörtökön a nagyobb lányok mennek Gyarmatra, ahol Tündér is pályára lép.

Az angol verseny újabb fordulóján vagyunk túl a hatodikosok csapataival. A téma ezúttal a napirend volt, a hétköznapok és a hétvége. A projektben a számukra ideális hétvégét kellett megtervezniük.

Most, hogy eljött a tavaszi nap-éj egyenlőség napja, rájöttem, hogy idén nem indítottam tavaszi megújulás programot! Egész egyszerűen elfeledkeztem róla. Pedig néhány éves rutinom, hogy március elsején elindítok egy zárt fb-csoportot, ahol 21 napon keresztül adok mozgással, táplálkozással, szépségápolással és lelki egészséggel kapcsolatos tanácsokat.

Sebaj, attól én még nagyon is benne vagyok ebben a folyamatos megújulásban. Ha már a normál böjt számomra vegaként nem releváns, húsvétig még az eddiginél is jobban visszafogom az édesség-fogyasztásomat. Mivel nálam se pia, se cigi, se kávé, se hús, viszont az édesség (még ha a korábbinak jóval lájtosabban, de még mindig) némi kísértést jelent, ezen fogok dolgozni.

Meg úgy magamon, belül. Hiába érzem azt, hogy az évek során egyre tudatosabban élem az életemet minden szinten, ha már a házat és a kertet rendbe raktam és megtisztítottam, abszolút rám is fér egy belső rendrakás és lelki pucoválás.

2022. március