Szerelem napja, hete, hónapja, éve...

Elhatároztam, hogy nem fogom hagyni magamat eltántorítani a futástól csak amiatt, hogy vacakabb az idő. Kedden például elég borús volt az ég, és lógott az eső lába. 

Én mégis útra keltem, és az Óbudai szigetet vettem célba. Meglehetősen hűvös volt, fázott a fejem és a kezem, elkélt volna a sapka meg a kesztyű, ráadásul közben a hó is elkezdett szállingózni.

Ez volt a (magamhoz képest) gyors futásom, és mivel jó sok idő kimaradt, most felesben csináltam, azaz 30-30 váltással, gyors illetve közepes tempóban futottam. Körülbelül 4 km-t tettem meg és nagyon jól esett, feldobta az egész napomat.

Hosszú futásból is jó nagy kihagyásom volt, ezért most még nem mentem 10 km fölé, 9,5 km lett a távom. Szombaton másfél köröm volt a szigeten, odafelé a Margit-hídon (ide Héveztem), visszafelé az Árpád-hídon. Itt egy (magamhoz képest) jó tempót vittem végig, a végét a híd közepétől még jól meg is nyomtam.

Mindig olyan hihetetlen érzékelni, hogy az emberben milyen tartalékok vannak, és a teljesítményét mennyire ki tudja tolni. Ráadásul volt egy olyan szakasz, amikor olyan flowba kerültem, hogy azt se vettem észre, hogy futok.

Emlékeim szerint korábban még sosem futottam délután. Minden teljesen más volt, mint reggelente szokott lenni. 

A kellemes időben a sziget tele volt emberrel, a sétány szerelmespárokkal, a játszótér gyerekekkel. Rájöttem, hogy sajnos sokan képtelenek elolvasni a feliratot vagy értelmezni az ábrát, hogy a futópálya a futóké, és nem andalgásra való. 

Láttam a Palatinuson a kivilágított Lumina parkot, ahol minden csupa fény volt és szólt a zene, hol kínai, hol keringő.

A múlt vasárnappal együtt tehát végre újra megvolt a három futás (recovery run: kényelmes tempó, közepes táv, 7,3 km, speed run: gyors tempó, rövidebb táv: 4 km, long run: közepes tempó, hosszabb táv, 9,5 km).

Vasárnap eljutottam a Dagályba is. Tök jó lett volna minden, ha… Ha az a fránya „volna” ott nem lett volna. A hőmérséklet az előző naphoz képest jóval alacsonyabb volt, a hőérzetemet pedig tovább rontotta az erős szél. Olyan brutál erővel tombolt, hogy a medencében majd letépte a vízből kidugott fejemet. Sosem hagytam még abba az úszást azért, mert fáztam, de most ez történt. Sőt, még a termálban is hideg volt, mármint nem a víz, hanem a viharos szél. Itt azért többet maradtam, vízi-tornáztam, nyújtottam.

Érdekes módon a wellnessben most mind a meleget, mind a hideget nehezebb volt elviselnem. A szaunában megcsináltam a négy kört, de rövidebb ideig bírtam, a merülőben meg alig pár másodpercet tudtam maradni, aztán menekültem kifelé. Fura, de most legjobban a gőz tetszett, nagyon jól bírtam egész magasra felállva is, és éreztem, mennyire jót tesz a légutaknak.

Emellett volt kettő tök jó itthoni edzésem, az egyik alsó-, a másik felsőtestre. Alulra már elkezdtem a gumiszalagot használni, felülre még csak a közepes súlyzóval végeztem a gyakorlatokat, jövő héten térek át nagyobb súlyra.

Végre újra jó komplett sportos hét volt ez. Bár nem sport, de még szoláriumba is elmentem, mert kedvem volt egy kicsit barnulni, készülni a közelgő tavaszra.

Amúgy persze főként a tanítás határozta meg a mindennapjaimat. Iskola, vizsgákra felkészítés, magántanítványok. Voltak jobb órák és kevésbé jók, cuki diákok és olyanok, akikkel küzdeni kell. Arcról mindenkit, névről majdnem mindenkit ismerek már.

A kollégák kedvesek, jó a légkör a tanáriban, és kiválóan együttműködünk az anyanyelvi tanárral. Ráadásul (annyira vártam már! 😊) beírtam az óráimat a Krétába, valamint egy bemutatkozó levelet küldtem a szülőknek.

A tavasz érezhetően közeleg, a madarak hangosan csivitelnek, a levegőben ott a kikelet ígérete. Nógrádon láttam az első hóvirágot, nem a Hóvirág, hanem egy másik virágneves utcában.

Mert hogy ott töltöttem egy napot, ennek fő oka pedig a pénteki farsang volt a Hesz Mihály iskolában. Érzésem szerint ez a kintlét számított talán az igazi búcsúnak. A falutól, a sulitól, a háztól.

A csúcspontot a nyolcadikosok keringője jelentette, vicces és ötletes volt többi osztály előadása; az egyéni jelmezekre már kevésbé figyeltem, a tombolát pedig egyáltalán nem vártam meg. 

Vettem finom süteményeket, muffint, pitét és csokis-krémeset, hogy támogassam a szülői munkaközösséget, és jót egyek, ha már ebédelni nem volt időm.

Jó volt találkozni régi diákokkal, kollégákkal, falubéliekkel, némelyikükkel beszélgetni is. De érzem, hogy ez volt az utolsó farsang. Sokakat nem is ismertem, rengeteg volt számomra az új diákok, új szülő, be kell vallani, hogy eltávolodtam teljesen a Hesztől.

Ezután kint töltöttem az időmet Nógrádon. Megint eladtam pár cuccot a „Réka vásárá”-ban. Összepakoltam a teraszon és a sufniban lévő dolgokat, amelyek közül egy adag (cserepek, kaspók, kerámiák, sporteszközök) már el is jutott Óbudára. Már csak egy menet van hátra, és az összes holminkat elköltöztettük.

Közben a hivatalos ügyek is haladnak: voltunk ügyvédnél, megkötöttük a végleges szerződést. A vevőknek már át is adtam félig-meddig a házat, el is kezdték az előkészületeket.

Hétvégén a gyerekek és a barátaik búcsúbulit tartottak a Hóvirág utcában. Mivel már kábé teljesen üres a ház, ezért úgy jöttek ki, mintha kirándulnának. Túrazsák, hálózsák, túlélő-felszerelés, stb. Ez egy nomád-jellegű buli volt főzéssel, zenével, még a várba is felkirándultak este.

Én nem aludtam ott, többé már nem is fogok. A páromnál töltöttem az estét, éjszakát, másnap reggelt, jó kis átmenet volt a Valentin napba. Ez az a nap, amire az emberek egy része magasról tojik. Alapvetően én is ebbe a csoportba sorolom magamat, talán azért is, mert fiatalként mi nem ünnepeltük, később jött be hazánkba és honosodott meg nálunk. De azért annak nagyon örültem, hogy a randinapunk pont belenyúlt február 14-be.

Egész nap alig ettem, csak szendvicset és banánt, meg a farsangon a sütiket, így estére rettentő éhes voltam. Elmentünk a Mona Lizába, és vettünk egy négy évszak pizzát, avagy annak a vega-variációját, ahol a kukorica, gomba és borsó mellett a sonka helyett ananász van. Valentin nap alkalmából pedig kaptam soook Merci-csokit, ami (némi családi besegítéssel) mostanra már el is fogyott. Nem volt valami hosszú találkozás, ám annál intenzívebb. Aztán újra irány a főváros.

Budapesten még várt rám egy kis vásárlás, amit amúgy egyáltalán nem szeretek; az ilyen boltokban mindig nagy a meleg és a levegőtlenség, meg sokszor a tömeg is. Viszont a költözés miatt annyi ruhámat és lábbelimet kiselejteztem, hogy nem ártott beszerezni néhány újat. Vettem hát egy könnyebb, sportosabb dzsekit, farmereket, pólókat, tervezek cipőket is, illetve talán lesz idén is, úgy mint tavaly tavasszal, egy temus rendelés. Bizony: új lakóhely, új életmód = megújuló ruhatár (is).

 

2026. február