De jól tettem, hogy múlt hétvégén még nem kezdtem bele a vetésbe! Igaz, nagyjából időhiány és lustaság okán, de utólag visszanézve bölcs döntés volt. Erre a hétre ugyanis visszatért hozzánk a hideg. Múlt vasárnap még a kertben tudtak játszani a lányok (kirakták a szivacsot, és pokrócokba bugyolálkozva ott társasoztak), a hét elején azonban jött a „tél”.
Hó ugyan nem hullott, ellenben fagyok voltak éjjel, mínusz 4-6-8 fokok is, és napközben se melegedett fel túlságosan a levegő. A nap ugyan sütött, de a szél is fújt, így nem volt az embernek kellemes a hőérzete. Az egyre korábbi napfelkelte és egyre későbbi naplemente ugyan dobott a hangulatomon, azonban az időjárás nem sok időre csalogatott ki a szabadba.
Leszedtük a nejlonborítást a tűzifa-kupacról, és kiterítettük a földre száradni. A teraszra talicskáztunk egy csomó fát, és kétnaponként helyett újra naponta gyújtunk be. Terveztem egy fatárolót, de anyagi megfontolásból és praktikus okokból egy olyan ötletem született, hogy a sufni lesz az új fatároló. Részletek később.
Amilyen marha vagyok, én azért nem adtam fel az elhatározásomat, hogy márciusban már mindig kerékpárral járok. Igaz, ha korán megyek, elkél a fejemre a sapka, a kezemre pedig alap a kesztyű. Amennyire még nagyobb marha vagyok, kitaláltam, hogy á, ma már jó leszek anélkül is, aztán mire lesuhantam a faluba, vörösre fagyott a kezem.
A hetet az ünnepek határozták meg. Először is egy szülinap. Házi áldással, édességgel, boszorkánnyal.
Kedden volt a Nőnap. Oroszórán nőnapi képeslapot készítettem az anyukámnak, oroszul. A Nőnap, az olyan számomra, mint az összes többi ilyen mesterséges ünnep, Valentin nap, Anyák napja, Halottak napja, kutyafüle. Nem rossz, ha van, de nem ájulok el tőle. Azt vallom, hogy az év 365 napján kell(ene) szeretnünk a párunkat, az anyukánkat, gondolni eltávozott szeretteinkre, és nemcsak egy kitüntetett napon köszönteni a nőket. Pláne a mostani helyzetet figyelembe véve. (Azt ígértem, nem fogok a blogra közéletről írni, de nem bírom ki, hogy le ne írjak ide egy nevet: Renner Erika!)
Nőnapra és más hasonló ünnepre nem szoktam elvárni semmit, de nem vagyok az a harcos feminista sem, aki ilyenkor megsértődik, ha köszöntik. Hallottam olyan nőről is, aki az őt maga elé engedő férfira azt mondta: Szemét macsó! Én azért abba a korosztályba tartozom, aki még örül, ha egy férfi udvarias vele, olyan neveltetést kaptam, hogy kedvesen fogadjam egy úriember lovagiasságát.
Férfi kollégáim (három állandó van belőlük) sárga tulipánokkal köszöntöttek minket, tanárnőket, és persze a „technikai” dolgozókat is. Vázába tettük őket, és egy hétig ezek a szépséges virágok díszítették a tanárit. Néhány kedves diákom is Boldog Nőnapot kívánt; kaptam Raffaellot, Milkát meg valami isteni csokidarás golyószerű édességet is.
Én és családom hölgy tagjai vörös rózsát kaptak. Plusz egy kis asztali dekorációt is élő nárcisszal. Ha már a kertben szegény hagymásaink eddig épphogy csak előbújtak, de a hideg időben még nem volt kedvük virágba borulni.
A hét meghatározó ünnepe március 15. Oké, tudom, még csak 12. van, ellenben az iskolában és a faluban is tegnap rendezték a megemlékezést. Amit az én osztályom, a hetedik „nyert meg”. Ugyebár a farsangra is színdarabot tanítottam be, most rögtön jött egy újabb komoly feladat. Két hete összeállítottam a műsort, kiválasztottam a szavalókat, kiosztottam a verseket és a felolvasandó szövegeket.
A tömeges megbetegedések miatt azonban csak egy hete tudtuk elkezdeni a próbákat, akkor is mindössze 6 fővel, ami a 23-as létszámú osztályom negyede. Hétfőn az osztály fele jelent meg, a tornateremben 12-en tudtunk próbálni. A művházas próbára már 17-en jöttek el, köztük néhány beteg diák is, tisztességből. Két nappal a fellépés előtt az egyik lány bokasérülést szenvedett, de annyira becsületes volt, hogy mankóval lépett fel. Az egyik fiú pedig a színpadon lett rosszul. Hangosítós próbát technikai okokból egyszer sem tudtunk tartani, pedig mikrofonba kellett beszélniük és a műsor zenei betéteket is tartalmazott. Egy kedves hatodikos fiú vállalta be, hogy a DJ-nk lesz, ő indította el és keverte le a zenéket.
Úgy vélem, a körülményekhez képest jó lett a műsor, a gyerekek szépen végigcsinálták az előadást. Megérkeztek a „Nemzeti Múzeumhoz”, és megtalálták „Petőfi naplóját”. Naplórészleteket olvasott fel az egész osztály, ezeket tarkítottuk huszárdalokkal illetve versekkel. A szavalatok közül kiemelkedett a „Dicsőséges nagyurak”. Nézzétek meg ti is Mácsai Pál ’94-es előadásában, igencsak aktuális ma is: https://www.youtube.com/watch?v=5UxjWISWslg
Egy újabb ünnep: tegnap a húgom menyasszony lett! A párja megkérte a kezét, és ő természetesen igent mondott. (Tehát a tévedések elkerülése végett: a fotón a jegygyűrű nem az én ujjamon van!)
Ismét vásár volt Nógrádon! Havonta rendeznek nálunk kistermelői és kézműves vásárt a vár alatti parkolóban. A múltkorit Kincső szülinapja miatt (mennyi ünnep!) ki kellett hagynom, most természetesen mentem, vagyis gurultam. Vettem kürtős kalácsot, házi tésztát, levendulás kozmetikumot, levendula teát, levendula szörpöt. És: Szeretet lekvárt!
Rettentő stresszes időszakon vagyok tehát túl, jó esne (esett volna) egy kis nyugi végre. Aha. Ember tervez, Isten végez. A hosszú hétvégét egyedül terveztem tölteni, sok pihenéssel. Úgy volt, hogy a gyerekek az apjukhoz mennek. Aha. Mégsem. Nem így alakult. Négy gyerek van most itthon, megvan az alapzaj, lehet sokat melózni, főzni, mosni. És este blogot írni.
Ezt a négy napot viszont, mivel a hőmérséklet is egyre nő és szép lassan ide a Börzsönybe is visszatér a tavasz, többnyire a szabadban töltjük. Szervezek-tervezek egy almáskerti szemétszedős napot, mert sajnos a helyi alkoholisták által eldobált üvegek és dobozok lassan kezdik elborítani környezetünket.
A kertben vár ránk a kerítés beborítása nádszövettel, az ágyások feltöltése termőfölddel, a sufni átrendezése, és, végre: a vetés kezdete. Bent pedig a nagytakarítás több szakaszban, amiből a szőnyegmosáson már túl is vagyok.
A március még három születésnapot hoz: 15. édesanyám (72), 22. Csillag lányom (17), 23. Kende fiam (19). Ennek örömére szombaton nálunk Nógrádon gyűlik össze a család tripla ünnepet ülni.
Egyenlőség, szabadság, testvériség! (Ej, de aktuális ez a 12 pont is…)
2022. március
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése