Majdnem rönkház

Amikor elkezdtük tervezgetni közös házunkat, Zoli mesélte, hogy az ő nagy álma egy rönkház. Hamarosan világos lett számunkra, hogy ez tényleg csak álom marad; az árajánlatok kérése után ugyanis egyértelművé vált, hogy az életben nem lesz annyi pénzünk, amennyibe egy rönkház kerül.

Aztán megvettük ezt a házat, és kitaláltuk, hogy ha már rönk az álom, legalább kicsit nézzen ki ez is úgy, mintha az lenne. Rátaláltunk a hivatalosan "faház-profil" névre hallgató rönkhatású burkolatra. Ez egy enyhén domború külső lambéria, amit egy szlovákiai cégtől rendeltünk. 

Faburkolatot kapott a keleti fal. 

Az ablakok köré deszkaborítás, az aljára fa-párkány kerül. 

Az északi fal alját könnyű volt burkolni a sok hosszú lambéria miatt.

Annál nehezebb volt a felső, háromszög alakú tér befedése, amit állványról is alig lehetett elérni.

Zoli szobájának külső fala is szépséges lett.

A műhely fölötti rész is egységes stílusú már.

A nyugati rész nagyon klassz lett a natúr ablakokkal való összhang miatt.

A vénasszonyok nyarát még egy kicsit élvezhettük az újszerű teraszon.

Új asztal, új (használt) székek, új falburkolat. Kár, hogy vége az indiánnyárnak!

Kissé fáradt vagyok a képen. Hét hét tanítás, ház körüli munkák, jól esik most az őszi szünet.

Virág lefesti a vaslapot, amire a kinti sparhelt kerül majd.

Egy kis ízelítő a mostani dekorációból.

Ilyen az aszalunk október végén. Termések, falevelek, és mécsesek, amiket a korábbi sötétedés okán egyre gyakrabban gyújtunk meg. 

Nincs ősz krizantém nélkül. 

Kincső Jankával a kisboszik konyhájában készíti varázs-főzetét - karfiol-levélből.

Ha már levél: a nyírfa levele teljesen eltömítette az ereszt, a gyerekek az állványról tisztították ki. Négy vödörnyi trutyit lapátoltak ki belőle!

A legnehezebb a hálófülke külső burkolása volt. Külön tartószerkezetet kellett építeni, hogy arra állva lehessen dolgozni.

Kende viszi fel, Virág méretre vágja a kőzetgyapotot.

Kincső mindenből játékot csinál: a gerendára egy kötelet függesztettek, ez lett az ideiglenes lendülő. 

Kellett a védőruházat Kendének: raszta-hajra por ellen kendő, a fűrészeléshez kesztyű.

Csillag mászott fel-le a létrán, és adogatta fel a lent levágott lambéria-darabokat.

Aztán felköltözött a kuckóhoz, hogy ott segítsen Zolinak.

Aki mindeközben az ideiglenes támasztékon dolgozott.

Ezen a deszka-peremen támaszkodva rakta egymásra a fa-profilokat.

Szinte hihetetlen, hogy tegnap még ennyire meleg volt! A fiúk félmeztelenül, mi trikóban, és még így is megizzasztott minket a hőség. (Bezzeg ma...)

Itt úgy teszek, mintha baromira erős volnék. Pedig idefent én csak a lambériákat adogattam Zolinak.

Itt látszik, mennyire le kellett bontani a cserepeket a munkához.

De megérte, mert ha lassan is, de felkerültek a "mű-rönkök".

Ilyen volt fentről a késő őszi kilátás a Börzsönyre.

Ha nem nőtte volna be a szomszéd telket az akác, tökéletesen látnánk a Nógrádi várat, ami így csak átsejlik a fák mögül.

Megvolna a hálókuckó is.

A mai nappal teljessé vált a házunk külső burkolata.

Már "csak" az ablakdeszkák, párkányok, szegőlécek hiányoznak. Ezek után pedig a felület teljes lekezelése lenolajjal. Már látom, hogy nem lesz itt sok pihenés az őszi szünetben. 

De azt hiszem, nagyon megéri! Gyönyörű lett az otthonunk!

2019. október