Becsomagoltuk a házunkat!

Megint annyi minden történt házunk táján, hogy mindenképp jelentkeznem kell egy újabb kép-riporttal. Melynek fókuszában most a szigetelés áll, megspékelve néhány növényes témával.

Múltkor ott hagytam abba, hogy befejeztük a keleti oldalt. Most az északi következett volna, de az időjárás közbeszólt. Szakadt az eső, adta hát magát, hogy a nyugati oldalnak fogjunk neki, mivel itt van a fedett terasz.

Megint sikerült összehozni egy családi kalákát, ezúttal Nagymamiék nélkül, viszont mind az öt gyerekkel. Mindenki derekasan kivette a részét a munkából.

A kislányok inkább amolyan "hozd ide, vidd oda" lóti-futik voltak, Kende viszont már komolyabban tudott segíteni, például a fűrészelésben. 

Most is, mint múltkor, Virág leginkább a kőzetgyapot méretre vágásában segédkezett. 

Ez a kép elég jól visszaadja, hogy a teraszon se függőágy, se használható asztal, se székek, helyettük szigetelőanyag-darabok, bálák, faforgács és lécek vették át a főszerepet. 

Itt nem a távolba merengek, hanem tartom középen a lécet, hogy Zoli alul és fölül oda tudja rögzíteni a falhoz.

És íme: elkészült ennek a résznek a teljes szigetelése.

Itt Zoli épp becsomagol engem is a párazáró fóliával. Egyelőre csak kukucskálva tudtam kinézni a teraszra.

Ez meg itt a teljesen lefóliázott fal-szakasz. 

Az ablakok melletti réseket itt is ki kellett tömni a házzal együtt örökölt üveggyapot maradékokkal. 

Nem lennék Réka, ha ebben a hónapban nem szereztem volna be valamit a Marketplace-ről. Megvannak ugyanis a fenti hálókuckónk éjjeliszekrényei. Ez itt az enyém.

Ez pedig Zolié. Így van hely lámpának, képnek, órának. Én a fogantyúkba szerettem bele.

A Tápláló Szeretet Programnak köszönhetően a helyi nagycsaládosok is kaptak befőttet, lekvárt, savanyúságot és tartós élelmiszert. Nagyon örültünk a sok finomságnak! Az almalekvárból már nem sok van, a felnőttek kedvence a savanyított cukkini lett. 

Egyik kedves almáskerti családtól kaptunk egy csomó - almát! Esszük és aszaljuk folyamatosan.

Tök, patisszon, hagyma, répa, most ilyen zöldségek vannak a kamránkban. 

A kép ne tévesszen meg senkit! Ez egy vega-burger, melynek alapanyagát Nagymami csinálta, a hamburgereket pedig a gyerekek maguk rakták össze saját ízlésük szerint. 

Az északi fal előkészítésénél Kende kipróbálhatta egy kicsit a kötéltechnikát.

Beülős, mászó- és ereszkedőgép, stb. Zoli eszközeit használva gyakorolt. 

A fiam egyik terve, hogy majd elvégzi az alpinista tanfolyamot. Úgy látszik, ez az alpin-téma nálunk fertőző, (pót-)apáról fiúra száll.

Aztán a srácok felállványozták a hátsó falat.

Zoli megkezdte a fa-szerkezet elkészítését, amihez jócskán a magasba kellett másznia. 

Csillag segített a tartó-szerkezet rögzítésében. Egyikük a nagy, másikuk a kicsi létrán áll. 

A műhely-szintről elég nehéz volt felérni a ház tetejéig, jó szolgálatot tett a kölcsönbe kapott hosszú létra.

Itt már majdnem kész a tartószerkezet.

A három itthon lévő kislány segített be a szigetelésbe. Egész rutinosan ment már nekik a méretre vágás és a táblák felrakása. Csillag az állvány tetején, Tündér a létrán.

Aztán Zoli folytatta a munkát.

Mire hazajöttünk a suliból, tök egyedül befejezte a kőzetgyapotozást és a fóliázást is.

Én pedig újabb gyógynövényeket szedtem a kertből, amik illatosak, finomak és egészségesek.

Most menta-csokrok lógnak az ablakok előtt.

Elérkezett a nagy nap, a ház utolsó oldala, a déli front.

Kettő gyerek, három felnőtt végezte a munkát. A többiek igazoltan távol: Ilus Visegrádon osztálykiránduláson, Virág matek-vizsgára készülve, Kende Balinkán építkezésen... 

Ezt a művészi fotót Kincső készítette Zoliról, aki a magasban töltötte a nap nagy részét.

Hiába a hosszú létra, még így is akadtak olyan részek, ahová nem tudott hozzáférni.

Én meg tartottam a létra alját. 

És csak tartom, tartom, és tartom...

Imhol a déli front! A hálófülke kivételével kész az egész szigetelés.

A férjem birodalma kívülről: az alja a terméskővel burkolt műhely, a teteje a Zoli-szoba.

A fő-fő segéderő! Nagymami nemcsak erejével és ügyességével segített minket, hanem a finom ebéddel is. 

Közben Janka is átjött, úgyhogy a kiscsajokat inkább elküldtük termést szedni. 

Még mindig ad kincseket a kert. A zöld-paradicsomból savanyúság lesz, a pirosat esszük, a zöldbabból a sokadik adagot fagyasztottam le, a paprika sajnos elfagyott (bizony, nálunk már volt mínusz is!), ezek az utolsó darabok. 

Oregánóból még mindig rengeteg van, megint itt egy jó nagy kupac.

A kályha fölött (mivel Ottó bácsi kedvéért ma begyújtottunk) szárad a szurokfű, aszalódik az alma.

A mai nap utolsó művelete: a párazáró-fólia felrakása.

Csapatban kezdtük, végül Zoli egyedül fejezte be a fóliázást.

A nagy pillanat. elkészültünk a szigeteléssel!!!

2019. október