Tavaszi tourok

Annyi rengeteg minden történt ezen a héten és olyan sok fotó készült, hogy a blogbejegyzést két részre szedem. Az első rész inkább képriport-jellegű lesz, és a heti tourjaimat fogja bemutatni.

Ebből munka csak egy volt, szombaton egy egész napos idegenvezetés. Ezen kívül viszont anyukámmal voltam egy nagyobb és egy kisebb városnézésen, valamint a párommal egy „római napon”. Összesen kb. 16 órát mászkáltam különböző városokban, városrészekben, láttam sok szépet és érdekeset.

Hétfőn Vácott jártunk anyukámmal.

Láttunk sokféle templomot, kápolnát és székesegyházat, domonkosat, ferenceset, piaristát, katolikust és evangélikust, görögöt meg a zsinagógát.

A főtér és a belváros szépen felújított, színes házait, a Sikerek Intézetét vagy a Pannonia Házat.

Kolodko mindhárom váci mini-szobrát megtaláltuk: Morzsa kutya és a Tyúkocska, Csúzlis, Mária Terézia.

A húsvétra a nyuszik és a tojásfák emlékeztettek. Szerencsére az „Adria” nyitva volt, így tudtunk fagyizni.

Megnéztük a Hatvani- és a Bécsi kaput, meg persze a Diadalívet.

A Duna-parton fújt a szél, fodrozódott a víz, állt a komp.

A folyó mentén ott állt a Hegyes torony, Szent Erzsébet szobra, az Országzászló és a Zenepavilon.

A Vár maradványait, a kolostort és a Püspöki Palotát is megcsodáltuk.

Szobrokat is láttunk: I. Gézáét, egy huszárét, Vácz remetéét és Szent Hedvigét. Meg a Szentháromság emlékművet.

Szerdán randinapunk volt, ami tökéletesre sikeredett. Ennek nagy részét a „római nap” tette ki, amit már jó ideje tervezgettünk. Összeszedtem Óbuda római kori emlékeit, amelyek közül néhányat - Porta Praetoria, Flórián téri aluljárónál a romok, különösen a fürdő (Thermae Maiores) - már láttunk.

A tourt a Fő téren kezdtük, ahol bekukkantottunk a Zichy kastélyba. A Kobuciban már sürögtek-forogtak az emberek, készültek a jövő heti nyitóbulira.

Az első igazi állomásunk a Polgárvárosi Amfiteátrum volt, ahol én nemrég jártam, a kedvesem viszont még soha. Körbejártuk, felmásztunk a falakra. Aztán egyik kapun be, a másikon ki.

Útközben nagyon fontos volt számomra, hogy a vízvezetéket, ami mellett már számtalanszor elhaladtunk kocsival, most közelebbről is megszemléljük.

Bohóckodtunk párat a különböző Aquincumi feliratokkal.

A bejárat közelében áll a víziorgona szobra, bent pedig egyéb hangszerek hangjait is meghallgattuk.

A Festőházat kívülről és belülről is körbejártuk.

Megnéztük a múzeum különböző kiállításait a régi rómaiak életéről, többek között egy kisfilmet, ami alapján jobban el tudtuk képzelni, hogy is nézett ki a polgárváros.

Aztán a romok között mászkáltunk össze-vissza, ahonnan erősen hiányoltuk a megfelelő tájékoztató táblákat.

A régi múzeum tök szép – kívülről, ugyanis zárva találtuk.

A Mithrasz-szentélynél zártuk a római napot. Utána már nem a romokra, hanem egymásra fókuszáltunk.

A katonavárosi (nagy) Amfiteátrum végül kimaradt, de a héten kétszer is jártam arra, egyszer futva, egyszer meg az anyukámmal (lásd. később). 

Vele ugyanis még egyszer elmentünk egy közös, rövidebb, délelőtti sétára. A közös bakancslistánkon szerepelt Gül Baba türbéje, ezt akartuk együtt kipipálni.

Hihetetlen, hogy ez a csodaszép épületegyüttes a központhoz ennyire közel van, a Margit-hídtól gyalogosan könnyen megközelíthető.

Lépcsősoron kell hozzá fellépdelni, de mielőtt elérnénk magához a célpontig, szépséges kerteken át vezet az utunk.

Jártunk a magnólia-, a levendula- és a rózsakertben.

Az is hitetetlen, hogy bár közel a belváros, mégis csend, nyugalom, béke fogadott fent bennünket. No meg maga Gül Baba, szobor formában.

Első utunk a legmagasabb ponthoz vezetett, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a városra.

Aztán magát a síremléket tekintettük meg, kívülről és belülről egyaránt.

Bejártuk az oszlopos lugasokat, kisebb kertecskéket.

Aztán megnéztük a múzeum (ingyenes!) kiállításait: fotókat Törökországról régen és most, korabéli szakrális tárgyakat, végül török stílusú ruhákat és kiegészítőket. Kiraktam egy Gül Baba puzzle-t is.

Ezután nem volt még kedvünk hazautazni, inkább gyalog indultunk lefelé a Gül Baba utcán, ami nagyon meredek és sajátos hangulatú.

Benéztünk a Lukács fürdő ivócsarnokába és körbejártuk a kertjét.

A Bécsi út hangulatos sétálóutcai szakaszán szép, színes, korabeli vagy korhű házakat láttunk.

Találkoztunk Puskás Ferenccel is, akivel focizgattunk egy kicsit.

Volt gimnáziumom, az Árpád közelében legalább olyan szépen virágzottak a fák, mint egy hete a Budai Várban.

Az Amfi volt az utolsó állomásunk. 

A szombati idegenvezetésem egy 7 órás budapesti városnézés volt.

Főleg gyalogosan közlekedtünk, de a hosszabb szakaszokat tömegközlekedve (kis földalatti, villamos, várbusz) tettük meg.

Csodás idők volt, kellemesen meleg, ragyogó napsütés, enyhe szellő.

Pesten a következő helyeken jártunk: Dunakorzó, Opera, Hősök tere, Városliget, Vajdahunyad vára, Széchenyi fürdő, Szent István Bazilika (belülről is), Szabadság tér, Cipők, Parlament.

Budán a Várnegyed, Palota, Mátyás templom (belülről is), Halászbástya voltak a főbb látnivalóink.

Vendégeim egy nagyon cuki idős amerikai házaspár volt, akik nagyon drukkolnak nekünk a változáshoz. A változásról pedig természetesen a következő blogbejegyzés fog szólni.

2026. április