Sándor, József, Benedek...

A "meleghozók" annyira nem meleget hoztak a zsákjukban, inkább egy tök átlagos kora tavaszi időjárást, amiben volt napsütés és felhő, kis eső és nagy szél.

Amióta nincs felvételi előkészítőm, azóta kicsit lazábbak a napok. A legkönnyebb ezek közül a szerda, akkor legfeljebb csak egy-két magánórát tartok, amúgy ráérek. Ekkor egy utolsó hivatalos ügyintézésem volt hátra ház témában a földhivatalnál. Nem, nem lehet elektronikus úton intézni, nem, nem lehet akármelyik földhivatalhoz elmenni. Csakis ahhoz, ahová a ház tartozik, jelen esetben Rétságra. Ügyfélfogadás csak heti háromszor, csak délelőtt.

Rétság nagyon nem a szívem csücske város, méretét tekintve inkább nagyközség, jellegtelen, forgalmas főút szeli át, elég szar a tömegközlekedése, az ott lakó és átutazó emberek jó része is elég gázos. Pl. a busz-állomáson mögöttem három néni, akiket már ránézésre cső-fideszesnek sejtettem, a Békemenetet dicsérte. Egy valami azonban nagyon jó ott: az ügyintézés. A hivatalos dolgokkal mindig nagyon hamar végzek és az emberek is nagyon kedvesek és segítőkészek. Ez ezúttal sem volt másképp. 6.15-kor indultam a Nyugatiból, 9.30-ra már visszaértem Budapestre.

Ezután Anyukámmal együtt töltöttünk pár órát a fővárosban. Először is a születésnapos beszerzést bonyolítottuk le. 

A fiamnak vettünk egy tolódzkodó állványt a Decathlonban, ami elég súlyos volt, ráadásul fogás rajta kábé semmi.

Úgyhogy eléggé megszenvedtem vele, mire hazacipeltem. Vegyük úgy, hogy extra edzésnek számított, pedig pont előtte való napon súlyzóztam, ez még rátett egy lapáttal, másnapra megvolt az izomláz.

Aztán virág-beszerző körútra indultunk. Először is a legközelebbi Praktikert vettük célba, de a választék szegényes volt, a virágos csoffadtak, a hely atmoszférája lehangoló. 

Az óbudai piacon viszont találtunk szép árvácskát, nefelejcset, százszorszépet, kankalint. Virágföldet is vettünk.

Anyukám balkonládákba ültette őket, és már ki is akasztotta mindet az erkélyére. 

Én kaspókba tettem a virágokat, és míg az erkélyem kissé káoszos, addig a lakás különböző pontjaira helyeztem el őket dekorációként.

A suliban az órák főleg dolgozatra való készüléssel, nyelvtani összefoglalásokkal, szókincs gyakorlásokkal teltek. Valamint közösen is és egyénileg is a jövő heti témahétre készültünk. Én például virtuális és valóságos idegenvezetésekkel, angol szójátékokkal, kísérlet-tervezéssel.

Ez megint egy intenzíven sportos hét volt, három futással, kettő edzéssel, egy úszással. A Margit-szigeten volt egy klasszikus köröm, egy gyors sportparkos futás, egy dupla szigetkör és még egy kis ráadás is. Összesen 26 km-t futottam.

A közepes-kényelmes elég vacakul sikerült, mert csak délután volt rá időm, pedig én reggel szeretek sportolni. Hiába sziesztáztam ebéd után, még így is elnehezültnek éreztem a testem. 

A szigeten sokan voltak, az idő meleg, így megsültem, de szeles, ami szétfújta az arcom. Kb. 45-50 perc, 7,3 km.

A rövid-gyors futásomat megint a sportparkban tettem meg, ezúttal 90-30 beosztással. Az odakocogás segített a bemelegedésben, a visszakocogás a levezetésben. 

Ismét 12 kört tettem meg, és a ráadás kis 13. a sprintkör lett. Ezek a futásaim kb. 25-30 percesek, kb. 4 km-esek.

A hosszúra kora reggel szakítottam időt, amikor épphogy felkelt a nap. 

Ilyenkor még kevesen vannak a futókörön, és a Duna is csendes. 

Mindig a 2. és a 4. negyed a legnehezebb, néha alig bírom, az 1. és a 3. negyed meg sokszor olyan, hogy pikkpakk elrepül, flow-élmény. 

Most először mértem le pontosan egy kört: hááát, a honlap szerint a szintidő 30 perc, nekem 39 volt. 

Összesen kb. 85-90 perc, a táv 12,6 km.

A hétvégén rendezték a Vivicitta futófesztivált. A húgom lefutotta a félmaratont, megint mentem drukkolni neki, kicsit vele együtt futni, vizet, pulcsit vinni.

Először az Árpád-hídnál vártam, ami a 14. kilométer volt, és ahová az első férfi 43, az első nő 49 perc múlva futott be. Brutál!

Itt csak lelkesítettem a húgomat, és picit futottam vele, aztán gyorsan Hévre pattantam, hogy míg ő a pesti oldalon fut, és eljussak a szigeti bejáróig.

A villamos ott most nem állt meg, ezért gyalog mentem át a Margit-hídon, ahonnan tök jól látszott a rakparton futó tömeg.

A 18. és 19. kilométer között csatlakoztam a húgomhoz. Beleadtam apait-anyait, és sprinteltem mint állat, de csak párszáz méterig bírtam az iramot. 

Mindeközben ordítva biztattam, ezzel szuperül motiválva őt. Innen, míg ő még kicsit csalinkázott a szigeten, a célhoz futottam, és pont elcsíptem, amikor megérkezett. 

1.35-ös idővel, 4.30-as tempóval, korosztályában (W40) az 5. helyen végzett. Nagyon büszke vagyok rá!

A parkolóban találkoztunk unokaöcsémmel és sógorommal, akik rollerrel érkeztek, velük együtt sétáltam át az Árpád-hídon. Márkra, aki követi a családi mintát, szintén nagyon büszke vagyok: 3 és fél évesen rajthoz állt, és a 1000 méteres távot tette meg nagyon ügyesen! Ja, és találkoztam Katus Attilával, aki kezet csókolt nekem. 😊

A Dagály ezen a héten nagyon kerekre sikeredett. A sok mozgástól úgy fel voltam pörögve, hogy 2000 métert úsztam le az 50-es medencében. Kis túlzással észre se vettem, hogy úszom, most nagyon könnyedén ment az egész.

A szaunában részese lehettem egy szeánsznak. Négyféle felöntés volt: mentolkristályos, kókuszos, teafás és citrusos. A szaunamester és a résztvevők is nagyon viccesek voltak. A gőz brutál jól esett, kiizzadtam magamból minden mérget.

Az iskolai étkezde és anyukám főztje továbbra is nagyon finom. Ettem zöldséglevest, fokhagymakrém-levest, lebbencslevest, padlizsános-fetás kuszkuszt, tökfőzeléket, borsó-gombás ragut, és rántott camembert fűszeres krumplival.

Azért édesség is akadt, például tipik menzás tejbepapi, de banános túrós süteményt is készítettem. 

A gimis lányaim a héten osztálykirándulásokon voltak. Egyikük a Pilisben, Dobogókőn megszállva, Visegrádi várat megnézve, Rám-szakadékban túrázva.

A másikuk az Őrségben járt, Szalafőn és Őrimagyarósdon, skanzenben és bölényrezervátumban.

A harmadik bulizott az egyik barátnőjével, a másik meg ellátogatott hozzá, és itt aludtak Óbudán.

A legnagyobb családi esemény a tripla születésnap volt. Anyukám 76, Kende 23, Csillag pedig 21 éves lett.

A gyertyákat sajttortán fújták el az ünnepeltek, de volt almás sütemény is. 

A hét tartogatott váratlan találkozásokat, például egy kedves ismerőssel, akiről kiderült, hogy összeköt minket egy varázslatos park és egy titkos ház.

A héten csak egy rapid randira nyílt lehetőségünk. 

Kocsikáztunk, elugrottunk pár helyre együtt vásárolni, például a Bauhausba vagy a Decathlonba. 

Mi azok a fajta pár vagyunk, akik a kevés közös idővel is beérjük, ha az tartalmasan telik. 

A meleghozók nekünk meghozták a kapcsolatunkba az újjászületést.

Ráadásul kaptam egy érdekes ajánlatot is a héten. Még nem tudtam eldönteni, hogy igent mondjak-e rá. És ha igen, akkor 100 vagy 120? 😊

Csütörtökön újhold volt, valamint tavaszi nap-éj-egyenlőség. Innentől kezdve tényleg beindul a kikelet, nyílik az aranyeső, virágoznak a gyümölcsfák. Itt az igazi tavasz!

2026. március