Jurta

A lakberendezős csoportba ígértem egy cikket a jurtás életről. Ez jó apropó most arra, hogy átgondoljam az akkori életmódunkat.

Két évig éltünk jurtában, 2012 és 2014 között. Ez idő alatt három helyen volt felállítva a jurta, először Vásárosbécen, aztán Lesenceistvándon, végül Balatonhenyén.

Ez egy használt mongol jurta volt, narancsszínű, jellegzetes mongol díszítésű tündükkel (felső kerek ablak), tartóoszlopokkal, lécekkel és ajtóval, nemezborítással, rácsszerkezettel (a rácsokat bőr tartotta össze), több ponyvával, esővédővel. Az átmérője 6 méter, alapterülete 27 nm. A dologban nem is a nomád életmód volt a legnehezebb, hanem hogy ezen a 27 nm-en heten éltünk, öt gyermekkel.

A jurta felállítása tulajdonképpen nem ördöngösség, de azért kell hozzá némi gyakorlat. Először mi is elbénáztuk, sokan segítettek, és többször neki kellett futni. Másodjára már a barátaink segítségével könnyebben ment. Harmadjára olyan rutinosak voltunk, hogy elég volt a felállításához a családunk.

Előtte mindig el kell rendezni a helyét, lekaszálni, felkapálni, szintbe hozni, a földet ledöngölni. Volt, ahol egy külön erre a célra készült kerek fa-alapra tettük. A földre a kályha és a bejárat közötti területre tégla került, mivel ide beléptünk cipővel, behoztuk a tűzifát, a többi részt fadeszkákkal burkoltuk. Alulról szigetelés semmi, oldalról-felülről a nemez szigetelt.

Mivel télen-nyáron laktuk a jurtát, fűteni kellett benne. Ezt egy teatűzhellyel oldottuk meg (igazából a jurtával együtt járt egy dob-kályha, de az borzalmas volt, folyton visszafüstölt.) Az egyik leggyakrabban nekünk feltett kérdés az volt, hogy nem fáztunk-e a jurtában. Alapvetően nem kellene, hogy fázzon benne az ember, hiszen a nemez-réteg elég vastag. 

Viszont ehhez kellett volna egy olyan kályha, ami tartja is a meleget (pl. cserép v. téglakályha). A teatűzhely ugyan hamar felmelegedett, viszont hamar ki is hűlt. A kályha csövét a tündükön vezettük ki. Nagyobb esőzéskor az itteni réseken becsepegett az eső is! Nagy hőmérséklet-különbség volt bent a különböző magasságokban (a földön 10 fok, középen 20 fok, az alvó-galérián 30 fok!).

A jurta mindenféle komfortot nélkülözött, nem volt se víz, se villany. Ivó-főzővizet a forrástól hoztunk, esővizet gyűjtöttünk a mosdáshoz, mosogatáshoz, mosáshoz. Benti vécé helyett kinti budit használtunk. Petróleumlámpával és tekerős fejlámpákkal világítottunk, kútban vagy pincében hűtöttük az élelmet, a laptopot és a telefont a közeli faluban töltöttük fel.

Egy ilyen pici térben a lakberendezés eléggé feladja a leckét. Bécen a jurta közelében állt egy vacak kis présház, ahol ruhákat és könyveket tudtunk tárolni. Emellett volt még itt egy félig nyitott, félig zárt konyhaépület is. A zárt részben tisztálkodtunk, és télen ott is főztünk, mostunk, a nyitott rész volt a nyári konyha kemencével, étkezővel.

Amikor a Balaton-felvidékre költöztünk, kölcsönkaptunk a mi jurtánk mellé egy másikat is, így lett egy Nap- illetve egy Hold-jurtánk. A Nap-jurta volt a nappali tér: konyha, étkező, közösségi rész. A Hold-jurtában pedig aludtunk, és ott tároltuk a holmink nagy részét. Barátaink faházában is használhattunk egy helyiséget tárolásra, például az akasztós ruhák ide kerültek.

A legnehezebb helyzetünk az utolsó helyen volt, mert ott nélkülöznünk kellett mindenféle egyéb épületet, tároló-helyet. Henyén nem volt semmi, csak maga a jurta, itt kellett mindent egybezsúfolnunk.

A „hálót” a jurta belső felébe került félkör alakú nagyobb galéria jelentette, ezen aludtunk egy kupacban mind a heten. A galéria alatti alacsonyabb rész lett a tároló: polcokon a könyvek, kosarakban a játékok és gyerekruhák. A mi ruháink és személyes tárgyaink az első részben kaptak helyet, ez volt a „nappali” is fotelekkel.

A „konyha” a teatűzhely volt, ami nemcsak fűtött, hanem a tetején főzni, benne sütni lehetett. Ezen kívül csak egy konyhaszekrény fért itt el, amiben az edényeket tároltuk. Amikor az időjárás engedte, kint főztem, mosogattam a szabadtéri konyhában.

Állt még a jurtában egy nagyobb, multi-funkcionális asztal, paddal és székekkel. Itt étkeztünk. Mivel ekkoriban otthon tanultam a gyerekekkel, ez volt az iskola is. Erre raktam a lavórokat, amikben mosogattunk vagy mostunk. Mosakodás szintén lavórban zajlott, a jurta közepén.

Amit nem szerettem a jurtában a szűkösségén kívül az igazi ablak hiánya volt. Tulajdonképpen a fent tündükön bejött némi fény, de kilátni nem lehetett belőle a tájra (pedig igazán szép vidékeken laktunk). Később az ajtóra került egy üveg-betét, de nekem ez is nagyon kevés volt. A réseken a padló alá bemásztak az egerek, éjjelente hallottuk, ahogyan kapirgálnak, de találkoztunk bent siklóval is, meg persze sok rovarral, pókkal.

Amit viszont szerettem, az a kerek formája. Jó volt benne középtájon hanyatt feküdni, kinézni a tündükön, a lécek sugár-alakban olyanoknak tűntek, mintha napsugarak volnának. Volt ebben valamiféle szakrális érzés is. Az időjárásnak a kerek formája miatt jól ellenállt, példa erre az emlékezetes 2013. március 14-15-i hóvihar, amikor a szél tépte-cibálta a jurtát, félméteres hó takarta be, mi mégis túléltünk benne.

Ma már Nógrádon élünk, igazi házban, komfortosan. Van áramunk, bármikor tudunk telefont tölteni, és nem sötétül el a laptop képernyője. Van hűtőnk és fagyasztónk is. Nagyon értékelem az itteni sarokkádat, és cseppet sem hiányzik a lavórban fürdés! (A lavóros hajmosást különösen utáltam.)

Megmaradt viszont néhány dolog. A ház elég kicsi, de én megtanultam kicsi térben élni, sokat selejtezni, praktikusan kis teret berendezni, rendet tartani. Itt is fafűtés van, nem is kellene más, bár itt cserépkályha van, ami kiválóan tartja a hőt. A budizást annyira megszoktuk, hogy hiába van a mostani házban vízöblítéses vécé, mi télen-nyáron kintre járunk.

Nagyon szeretem a házunkat, de ha lenne rá pénzem, azért vennék egy jurtát. Na nem állandóan benne lakni, hanem: elvonulós kuckónak, közösségi térnek, gyerekek bulizós helyének. Ki tudja, talán egyszer meg is valósítom ezt a tervet…

 

2021. február