Barcelona!!! Családunk legelső közös
külföldi utazása! Négy teljes napot és öt éjszakát töltöttünk el
Spanyolországban anyukámmal és öt gyerekemmel.
Azoknak, akik évente egyszer vagy akár
többször röpködnek a világban, fura lehet, hogy 15-25 közöttiekkel mi csak most
tudtuk ezt megvalósítani.
Az ok: nálunk mostanra tudott az összes családtag a
tőle telhető mértékben anyagilag is hozzájárulni ehhez az úthoz (tudom, hogy sok
családnak nemcsak egy külföldi, de egy belföldi utazás is elérhetetlen álom).
Családi nyaralásunk két éve volt
Balatonszéplakon, de akkor csak a gyerekekkel, anyukám nélkül. Én utoljára két
éve voltam külföldön, Szlovéniában a barátnőmmel, és hat éve repültem, Izraelbe
a volt párommal.
A gyerekeim utazgattak azért a párjukkal vagy a barátaikkal,
voltak például Albániában, Olaszországban, Törökországban, Svájcban, Malagán vagy
Mallorcán. Anyukám meg ugyebár egy világutazó, rengeteg helyen járt már a világban,
idén például Spanyolországon kívül Portugáliában és Kanadában is.
Barcelona igazából a legkisebb lányom
álma, aki majd itt szeretne tanulni, dolgozni, élni. A többieknek nem volt
konkrét elképzelése, csak az volt a lényeg, hogy mediterrán vidékre menjünk.
Legyen hangulatos város és szép tengerpart. Utószezont akartunk, mert ekkor már
olcsóbbak az árak, (némileg) kevesebb a turista, már nincs annyira forróság, viszont
a víz még elég meleg a fürdéshez.
Szerda délután indultunk Ferihegyről, és
hétfő délben értünk vissza Budapestre. Eredetileg egyébként nem így voltak az
időpontok, jóval több időt töltöttünk volna Barcelonában, csak sajnos módosult
a menetrend. „Köszi” (vagy inkább Fuck) Wizz Air!
Mikor megérkeztünk Ferihegyre (számomra
sosem lesz a reptér neve Liszt Ferenc), a duty free-ben épp Baileys-t
kóstoltattak. Rajtam kívül mindenki ivott egy pohárkával, megtörtént a koccintás
az utazás sikerére.
Nem volt nagy tömeg a reptereken,
viszonylag gyorsan átjutottunk az ellenőrzésen, bár visszafelé a security
check-nél Kendénél megnézték, nem nyúlt-e robbanószerhez.
Kincső pedig a
boarding-nál nem találta a személyijét, de aztán persze minden rendben lett.
Odafelé egy kedves hölgy ült mellettem,
akit korombélinek gondoltam, de kiderült, hogy több mint tíz évvel idősebb,
csak nagyon fiatalos külsejű, életmódú és gondolkozású is.
Rögtön egymásra
hangolódtunk, nagyon kedves és pozitív személyiség volt. A kb. két és fél órás
utat odafelé végig beszélgettük vele, visszafelé pedig szinte végig aludtam.
Középen ültem, úgyhogy túl sokat nem
láttam.
Persze néha szembe tűnt a felhők látványa, le- és felszálláskor pedig
láttuk fentről a várost és a tengert.
A tömegközlekedés szuper Barcelonában!
Vettünk egy ötnapos bérletet, így jártuk be keresztül-kasul a várost.
11
metróvonal van, sok villamos és rengeteg busz. Minden kitáblázva, képtelenség
eltévedni, a megállókban mindig kiírják, mi mikor jön.
A metrónál a peron jóval
keskenyebb, mint nálunk, lefelé sokszor lépcső visz, felfelé mozgólépcső, az
átszállásoknál mozgójárda.
Szállásunk a Poble Sec nevű városrészben
volt, ami viszonylag központi negyed, a belvároshoz és a hegyhez is elég közel.
Az utcánk a Paral-lel sugárútról nyílt, ami amúgy nemcsak Barcelona, de egész
Spanyolország leghosszabb útja.
Az apartmanban modern bútorok, teljes
felszereltség, tisztaság várt ránk. Egy nagyon kedves idős hölgy fogadott
minket, aki térképet, útbaigazítást és információkat is adott nekünk. A szállás
a földszinten volt, aminek főleg anyukámnak örült, mert nem kellett lépcsőzni.
Viszont
sajnos elég sötét volt, kevés természetes fénnyel, kicsi ablakokkal, kis
átriummal. A tér elég tágas: nagy nappali-étkező-konyha, három hálószoba, kettő
fürdőszoba. Én Anyuval, Virág Csillaggal aludt együtt, Kende egyedül, Tündér és
Kincső pedig a nappaliban.
Barcelona Katalónia központja, általában
mindent három nyelven írnak ki, illetve mondanak be: katalánul, spanyolul és
angolul. A turisták által látogatott helyeken többnyire beszélnek angolul, de
mondjuk egy kisboltban már ez kevésbé jellemző.
Mi azért mindenütt teljesen jól
el tudtunk boldogulni. Az angol meg az olasz alapján egész jól megértettem a
spanyol nyelvet, és közben ezt is felvettem a duolingó-ba.
Erős a helyiekben a katalán öntudat, az
ablakokon, erkélyeken kint lóg a katalán zászló. Emellett sok helyütt láttunk
palesztin zászlót meg „Free Palestine” feliratokat, valamint egyszer láttam egy
tüntetést is. A harmadik jellegzetes zászló a szivárványos Pride, mutatva, hogy
itt minden sokkal szabadabb, az utcán a melegek feltűnőbben öltözködnek,
kézen fogva sétálnak.
Barcelona a népek olvasztótégelye, vannak itt feketék,
sárgák, kreolok, fehérek, keresztények és muszlimok, a nők kendővel, a férfiak
kaftánban, a helyiek között sok az indiános vonású.
Pont belecsöppentünk egy nagyobb művészeti
fesztiválba, amit Fogolyszabadító Boldogasszony ünnepének idején rendeztek Música
Mercé címmel, 15 színpadon, 100 műsorral.
Ennek keretében Anyuval láttunk egy
néptáncos előadást a Catalunya téren.
A Mária Krisztina sugárúthoz a lányok
elmentek együtt egy koncertre, én meg egyedül egy másikra.
Itt sokaknál volt
katalán zászló, a nyakukban vagy a pólójukon. Az utolsó estén épp FC Barelona focimeccset
tartottak, amikor is kis túlzással minden második ember Barcás mezben mászkált
az utcákon.
Ezen a napon belecsöppentünk egy zenés, dobos, bábus felvonulásba
is. A programsorozatot vasárnap tűzijáték zárta.
Ha már zene: a szálláson hallgattunk némi
Azahriát meg Desht, a városban pedig szinte mindenütt zene szólt. Az utcákon,
az aluljárókban mikrofonnal és hangszórókkal állnak ki az énekesek, zenészek, így
gyűjtenek pénzt.
A másik tipikus pénzgyűjtési lehetőség, ha
kültéri „szobrok” lesznek. Arcukat, testüket befestik, rajtuk különleges ruha,
speciális dekor.
Mereven állnak, aztán ha pénzt dobsz nekik, megmozdulnak. Mi
is találkoztunk mindenféle lényekkel, angyallal meg szörnnyel egyaránt.
Engem
például egy Alien támadott meg és akart elpusztítani, de nagy küzdelmek árán
sikerült megmenekülnöm. 😊
Az Eixample városrész szerkezete
szabályos, derékszögűek az utak, négyzet alaprajzúak a háztömbök. A Gótikus
negyedben girbegurbák az utcácskák, szűkek a sikátorok.
A tenger mentén tágas
part-menti sétányokon lehet andalogni. A város nem túl tiszta, elég sok a kosz,
a szemét.
Jellegzetes épületek: színesre festett vagy
tarka csempével borított falak, franciaerkélyek, kovácsoltvas korlátok, spaletták.
Az üzletek lehúzott redőnyein vidám festmények, vicces graffitik. Szieszta
elvileg hivatalosan 14.00 és 16.00 óra között van, de a központban a turisták
miatt nem igazán zárnak be a boltok.
Minden reggel futottam egyet, de ezúttal nem
volt előre meghatározott cél, táv vagy idő, ezek amolyan öröm-kocogások voltak.
Először a Kolombusz térhez és a kikötőhöz, aztán az Espagna térhez és a Mágikus
szökőkúthoz, harmadjára a tengerpartra, az Akváriumhoz, végül a Ramblához, kis
utcákon csalinkázva. Utólag kiszámoltam: 3, 3,5, 4, 4,5 km-t tettem meg.
A szokásos napirendem teljesen elcsúszott.
Míg Magyarországon 6.30 körül kel a nap, Spanyolországban csak 7.45-kor. Később
ébredtünk, eltolódtak az étkezések is. Később van a naplemente, a város esténként
élénkül meg, tele lesznek az utcák a terek, az emberek mászkálnak vagy kint
ülnek a teraszokon, esznek-isznak, beszélgetnek, mulatnak.
Az időnk végig nagyon kellemes volt,
nappal 20-22 fok, többnyire napsütéses, néha felhős. Volt, hogy sötét fellegek
jelentek meg az égen és lógott az eső lába, de végül megúsztuk és egyszer sem
kellett kinyitni az ernyőt. A vége felé eléggé feltámadt a szél, ami különösen
a parton volt erős.
A tenger hőfoka olyan 24-25 volt, ami ideális a fürdéshez,
bár elég nagyok voltak a hullámok. A városban a galambokon kívül zöld papagájokat,
és sirályokat láttunk. (Egyszer szemtanúja voltam annak, hogyan pusztít el egy
galambot egy sirály…)
Egy közeli LIDL-ben vásároltunk be és
együtt költöttük el a gazdag reggelit: péksütemény, kence, sajt, zöldség,
tejtermék, gyümölcslé. Nappalra csomagoltunk magunknak szendvicset, vittünk
gyümölcsöt, rágcsálnivalót, vettünk egy péksütit vagy elnyaltunk egy
fagylaltot.
Este többnyire együtt vacsoráztunk, először egy pizzériában, aztán
egy tészta-bárban. A gyerekek gyorsétteremben is ettek hamburgert vagy sült
krumplit.
Megkóstoltam a helyi jellegzetes ételt, a paellát, ami hagyományosan
tengeri herkentyűkkel készül. Az enyémben persze csak zöldségek voltak a
sáfrányos rizs mellé.
Nagyon tetszettek az ajándékboltok a sok
mozaikos tárggyal. Szuvenírnek egy Gaudi-jellegű hűtőmágnest vettem meg egy
kasztanyettát, illetve a páromnak hoztam haza egy kis ajándékot.
Az árak odakint
elég kedvezőek, a hazaihoz hasonlóak, sokszor inkább alacsonyabbak. Az ételek
még a frekventáltabb helyeken is viszonylag olcsók, kivéve hogy a fagyit drágának
találtam, 3-4 euró egy gombóc!
Úgy döntöttünk, minimál pakkot viszünk magunkkal.
Mivel nem akartunk plusz feladott csomagért fizetni, ezért bőrönd helyett
mindenki egy-egy hátizsákba pakolta a cuccait. Szűkösen ugyan, de sikerült mindent
belepasszíroznunk.
Én főleg kékes ruhákat, szoknyákat
választottam az útra.
A gyerekeim nagyon csinosak voltak, sokszor
összeöltöztek, róluk azonban sajnos nem szabad képet kiraknom az internetre.
Ugyan ez egy családi üdülés volt, mégsem
jelentette azt, hogy mi heten folyton együtt töltöttük az időnket. A
városnézéseken, strandokon kisebb-nagyobb csapatokba rendeződtünk, párosával
mentünk. Virág és Csillag például ketten megnézték a Nemzeti Múzeum
kiállításait, Kende és Kincső pedig ellátogatott az FC Barcelona Múzeumba.
Én
főleg Anyuval kettesben sétáltam, őt segítve. Egyik délelőtt azonban kaptam egy
kis én-időt, amikor egyedül fedezhettem fel a várost.
Láttuk a Sagrada Família templomot és a Güell
parkot, megnéztük a Gaudi palotákat és néhány felhőkarcolót, végig sétáltunk a
La Ramblán és a Gótikus negyeden, felmásztunk a Montjuic hegyre és lementünk a
tengerpartra.
Megtekintettük a Nemzeti Múzeumot és a Parlamentet, töltöttünk
időt a Ciutadella parkban és kikötőben, voltunk a híres Espagna és Catalunya
tereken, valamint láttunk számtalan templomot, tornyot, szobrot, kertet.
A látnivalókról fognak szólni a következő
bejegyzések.
2025. október
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése