Derűre Ború

Nos, a cím nem a lelkiállapotomra, csupán az időjárásra utal. Végre esett-esik az eső! Nagyon száraz volt az egész tavasz, a növények most örülhetnek a csapadéknak. Ez egy olyan hét volt, amikor ha nem is végig szakadt, de hol csepergett, hol csak simán esett, sokszor felhős volt az ég, és a napot nem sokat láttuk. Én annyira nem vagyok oda az esőért, de tudom, hogy kell és kész. Ezért elfogadtam a létjogosultságát, és próbáltam némileg együtt mozogni az idővel: többet bent lenni a lakásban, többet pihenni. Erre amúgy is nyomós okom volt.

Ugyanis kissé megkésve, de felfedeztem, hogy az okos-órám csinál a napin kívül heti és havi összegzéseket. Az elmúlt hónapban pl. átlagosan napi 100 percet mozogtam (az ajánlott 30 p), napi 12.000 lépést, azaz majdnem 10 km-t tettem meg (az ajánlott 6000), ezzel napi 1000 kalóriát égettem el (az ajánlott 400). Nem rossz, sőt: nagyon jó! Az átlag pulzusszámom 73 volt; a nyugalmi, alvás közbeni 55, ami sportolás közben 175-re ugrik fel. A véroxigén szintem 97%, a stressz szintem enyhe, szóval minden abszolút megfelelő ezen a téren.

Ami viszont nem annyira jól ment, az az alvás. Átlagban 23.00-kor feküdtem le aludni, és 5.30 körül ébredtem magamtól. Az alvásaim átlagos hossza kb. 7 óra, de ez inkább 6-6,5, amit 30-60 perces délutáni szundikkal igyekszem növelni. Erre jobban oda kellene figyelnem, mindenképpen javítanom kell rajta, mert nemcsak az aktivitás, hanem a pihenés is az egészség része. Mivel a hálószobám ablaka keleti tájolású, ezért már pirkadatkor felébreszt a világosság, ahogy hosszabbodnak a nappalok, egyre korábban. Ezért azt kell forszíroznom, hogy hamarabb aludjak el, ideális esetben 22.00-kor.

Ez a héten egész jól sikerült is. Korábban feküdtem le, tovább aludtam, kicsit kevesebbet mozogtam és összességében jóval többet pihentem. Bevallom, elég szkeptikus voltam az okos-órával kapcsolatban, de itt a bizonyosság, hogy megmutatja a hibákat és tudatosabb életmódra sarkall. Én meg olyan vagyok, hogy ha tévedek vagy valamit nem jól csinálok, akkor azt (ha nem is rögtön, mert az nem lenne igazán Rékás, először persze tagadni, visszavágni kell 😊) beismerem, és igyekszem változtatni rajta. Lásd. most is.

Persze azért az igazi természetemet nem tudom meghazudtolni, mert lételemem a sport és a pörgés. Ezért voltak otthoni edzéseim, alsó- és felsőtestre egyaránt. Valamint hétvégén összehoztam egy kötetlen zenés mozgás-mixet, ami az aerobicnak, a gimnasztikának, a táncnak és a jógának a laza egyvelege lett.

A rövid futásom 5,13 km-esre sikeredett, mert rávertem még egy kis körrel a sportpályán. A 60-60-as intervall futás jól bevált; ha ugyanannyi a kocogós rész, mint a gyors, akkor a gyorsabb futórészeknél könnyebb egy számomra egész jó tempót tartani. Pedig kora reggel elég nehéz volt kikecmeregnem az ágyból, de megérte.

A második futásomat 8 km-esre terveztem, ki is néztem egy útvonalat, amit a googlemaps alapján ilyen hosszúra saccoltam. Aztán végül 10,1 km lett belőle, mert lett benne némi kitérő és csalinkázás is. Főként a Duna menti sétányon futottam a vasúti hídig majd vissza, érintve a K-hidat és az Óbudai-szigetet, a Gázgyárat és a Graphisoft parkot. A hosszú futásom a szakadó eső miatt sajnos elmaradt.

Annyira feldobott a Duna-parti mozgás, hogy aznap rögtön dupláztam is, és a szép időben kerékpárral mentem dolgozni. Nagyon laza, kényelmes tempóban tekertem, közben a folyót, a fényeket csodáltam, és nagyon pozitívan feltöltődtem testileg-lelkileg. Mozogjatok, mert nemcsak a fizikai, de a mentális egészségre is jó hatással van! (Sajnos az úszást is elhalasztottam a pocsék idő miatt.)

A heti menümbe volt karfiolleves, zöldségleves és borsóleves csipetkével, petrezselymes burgonya párolt zöldségekkel, zöldséges rizs, anyukámnál paprikás krumpli (nekem persze kolbász nélkül), Ikeában húsmentes golyó krumplipürével, borsóval, áfonyával. 

Az Ikeából hoztunk DAIM tortát, Békásmegyeren az Édes Szelet cukrászdában elfogyasztottam egy tripla csokis tortaszeletet, a lányokkal pedig sütöttünk csoki chipset, szóval a héten volt édesség is bőven.

Réka igazi természetéhez nemcsak a sport, hanem a bulizás is hozzá tartozik. Ebből a héten az eső miatt nem akadt túl sok, de nem is baj, néha kell a nyugi és a visszafogottság is. Hétvégén hiába is akartam volna kimozdulni legalább a Kobuciba, a Sziámit meg a Bugit elhalasztották a cudar időjárás miatt.

Alighogy véget ért a Tág Világ Party, mi az iskolában már egy újabb eseményre készülünk, a Zenei Fesztiválra. Erre jövő kedden kerül sor, sok-sok meglepetéssel, amiből véletlenül sem szeretnék elárulni semmit. Annyi viszont megosztható veletek, hogy én is a sulis tanári zenekar tagja lettem. Mivel se gitározni, se dobolni, se zongorázni nem tudok (csak a furulyához értek), ezért az egyik énekes vált belőlem.

Kicsit olyan karaoke-s érzés kerített a hatalmába, amikor a mikrofonba énekeltem, mintha visszaköszöntek volna a Sutis emlékek. Csak most nem egy kocsma közönségének fogok énekelni, hanem az iskolának, ahol dolgozom. A héten ezerrel zajlottak a próbák, otthon is sokat gyakoroltam, jöhet a debütáló fellépés. Izgulok rendesen, drukkoljatok!

A hétre összesen egyetlen rendes buli jutott, amikor egyik csapadékmentes este lementem a Kobuciba az egyik lányommal és a barátnőivel, mert ekkor tartották a szezonnyitó táncházat.

Szerencsére kedvencemmel, moldvaival kezdtek, amit nagyon jól ismerek. Szeretem is, mert a zenei alapot dob adja meg, és főleg körtáncokat jelent, amibe boldog-boldogtalan szabadon bekapcsolódhat. A legjobb és egyben legdurvább az volt, amikor az egyik táncnál sorozatosan fel kellett ugranunk a levegőbe: fárasztó volt nagyon, de végig bírtam. A „Szederindánál” egy férfi felkért, amúgy egymagam táncoltam a körben.

Ezután mezőségi, szentiványi és hasonló táncok jöttek, ahol a zenében már a hegedűé a főszerep és a táncban a pörgésé-forgásé. Ezt kevésbé kedvelem, egyrészt mert nem ismerem annyira a mozdulatokat, lépéseket, másrészt kötöttebb, ráadásul ez egy páros tánc. Én sajnos végig petrezselymet árultam, a lányokat viszont többen felkérték. Nekem maradt a zene dallamának és a táncosok látványának élvezete. Főleg a legényes tetszett!

Szerencsére később visszatértek a moldvaihoz, és ekkorra már akkora tömeg gyűlt össze, hogy 4-5 kisebb-nagyobb kör alakult ki a tánctéren. Nagyon jó volt a lányokkal együtt bulizni, és felemelő volt az össznépi közösségi érzés.

Ez egyébként annak a napnak az estéjén történt, amikor 10 km-t futottam és 20-at kerékpároztam, így a táncházból bőven elég volt másfél-két óra. Másnap munkanap volt, korán kellett kelnem. A lányok viszont, mivel az érettségi miatt nekik már nincs tanítás, éjszakába nyúlóan mulattak.

Bizony, nyakukon a vizsgák! A nagyobb gyerekeim sorra adnak számot a tudásukról az egyetemeken, képzéseken, sikerrel. Múlt héten a legkisebb lányom itthon volt, online tanult, előre kiadott feladatokat csinált meg, mert érettségi szünet volt az abai suliban. A másik pedig közben szépen megírta az írásbeliket: magyar, matek, töri az Atilla Király Gimnáziumban (a földrajzot már tavaly megcsinálta), és emelt angol Székesfehérvárott. Érzései szerint annyira nem lett rossz, némelyiket egész jónak véli.

Most ő van itthon, nem egy, hanem négy-öt hétig, aztán először emelt angolból jön a szóbeli, majd egy hétre rá magyarból és töriből. Ezek tehát egyfajta anya-lánya hetek, amikor némileg segítek neki a tanulásban, főleg az angolban, de kitaláltuk, hogy több időt töltünk együtt, mert kell a közös kikapcsolódás is.

Ebből az egyik egy anya-lánya-unokája nap lett, amit az IKEÁ-ban töltöttünk el. Ha már kevésbé lehet kint lenni a szabadban, helyezzük a hangsúlyt a belső térre. 

A felső szinten végig néztük az enteriőröket, az alsó szinten pedig vettünk egy csomó mindent. Anyukám az erkélyére virágtartókat, a konyhájába fűszeres-polcokat, és csak úgy egy cuki kis vázát.

Én már régóta fel akartam dobni egy kicsit az eléggé üres és sivár nappalit, ezért vettem ide egy szőnyeget, egy dohányzóasztalt és egy kis-szekrényt. Végre nem a végtelen parkettát bámulja az ember, végre le tudja valahová rakni a csészéjét vagy a könyvét.

Emellett a lányok ágyára új fogantyúk kerültek, mert a régiek eléggé kislányosak voltak, ráadásul az egyik le is törött. A teknősnek és a tengeri csikónak új helyet találtam, a fürdőszobában a régi, leszerelt fregoli tiplijeibe csavartam be őket.

Az erkélyre is ráfért már nagyon, hogy lakályossá tegyük. Eddig csak a padlóra letett pokrócok jelentették a kis kinti kuckót, most kettő szék került ide, összecsukhatóak, fából készültek, majdnem ugyanolyanok, mint amilyennel tavaly anyukámat leptem meg.

Mivel a légkondi kültéri egysége a lehető leghülyébb helyen van, ezért sajnos asztal nem fért ide, csak egy kis ülőke, amit lerakó felületnek használhatunk. Kerül majd még ide műfű a padlóra és belátásgátló nemtudommégmi a korlátra.

A hálószobát kettő nagyobb párnával egészítettem ki. Praktikus okokból kellettek ide a nagyobb párnák, hogy ha hátra dőlök, ne nyomja a hátam-fejem az ágy fémtámlája. Emellett szerintem szépek is.

Amikor hazaértünk a vásárlásból, hiába voltunk nagyon fáradtak, nem pihentünk le, hanem összeraktuk a bútorokat. Pontosabban a lányom volt a mester, én csak a segédmunkás, a lóti-futi meg a takarítónő. Így a vacsorát már odakint költöttük el, kellemes napsütésben.

Az erkély csinosításához hozzátartoznak a növények is. Elhatároztam hát, hogy beszerzek néhány virágot, és ehhez pont jól jött a szombati muskátli-vásár. 

Az óbudai önkormányzat ugyanis muskátli palántákat osztott ki a helyi lakosok között, amit jelképes 100 forintos darabáron lehetett megvásárolni. 

Kora reggel odamentünk anyukámmal a volt sulim, a Mókus utcájába, ahol már ekkor jó hosszú sor várakozott. Annyira szépek voltak a virágok, hogy alig tudtunk közülük választani. 

Ezután még a piacra is elmentünk, ahol másféle palántákat is vásároltam. 

Ezeket a hétvégén ki is ültettem a virágládákba, így tovább szépült az erkély.

A Duolingó-ban elértem a 800-at. Ez a szám látszólag nagyon jónak tűnik, mégsem vagyok igazán elégedett a nyelvtanulásommal. 

Sokszor érzem, hogy csak kötelességből nyomok le egy-egy feladatsort, hogy ne vesszen el a streak-em, de az lenne az igazi, ha minden nap elmélyültebben tanulnám az oroszt, az olaszt, a németet és a spanyolt. 

Amúgy kikapcsolódásként felvettem a nyelvek mellé a matekot és a zenét is, hogy az agyam alaposan meg legyen mozgatva. A héten erre is kicsit jobban ráfeküdtem, és többet tanultam esténként.

Emellett filmeztem is: megnéztem egy magyar romkomot és belekezdtem egy sorozatba is. 

Kivételesen alig találkoztam a párommal a héten, a munkáink okán sajnos nehéz volt találkozót összeegyeztetnünk. Ugyan csak egy nagyon rapid randira volt lehetőségünk, de az szuper jóra sikeredett. 

Randi címszó alatt eljött hozzám munka után, és legalább egy kicsit együtt lehettünk. Vele lenni az egyik legnagyobb öröm az életemben!

Aztán elkísértem őt a vonathoz. Villamossal mentem a Nyugatiból a Jászaiig, ahol azonban lerobbant a jármű. 

A pótlóra nem volt kedvem várni, úgy döntöttem, elsétálok a Hévig. Gyalogosan mentem át a Margit-hídon a Duna fölött, csodáltam az eget, a vizet, a kivilágított épületeket. 

Olyan jól esett a hűvösben, az eső utáni időben, az esti órákban császkálni kicsit ezen a szép környéken. Kábé mint minden napomon az életemben, így most is egyszerre jelentett testi és lelki feltöltődést.

2026. május