Ó-IÓ-CIÓ-ÁCIÓ-KÁCIÓ-AKÁCIÓ-VAKÁCIÓ!!!

Tennivalóink oroszlánrésze lezárult, véget ért a tanév.

Csillagot a ballagás után rögtön (újra) elrabolták a Borókások. A Boróka-ház néhány tagja ezúttal Felvidékre volt hivatalos egy falusi utó-gyereknapra. Csillag a jenei gyerek-nap és a nógrádi várjátékok után most ott festett mindenféle szépséget a gyerekek arcára, kezére.

Vasárnap a három „kis” lányommal pancsoltunk a váci strandon. Vittem úszósapkát, így a nagy úszómedencében is úsztam néhány hosszt. Ott mindig nyugi van és csend, békésen lehet szelni a habokat.

Alapvetően azonban a pancsolós medence környékén táboroztunk le, mint mindig. Én felváltva hol napoztam a füvön, hol lehűtöttem magamat a vízben.

A lányok nagyjából addig voltak a vízben, amíg sötétlilává nem változott a szájuk. A mi családunkban mindenki ilyen vízi-lény.

Legjobban ugrálni szeretnek a medencébe, illetve búvárszemüveggel mindenféle trükköt csinálni a vízben, pl. kézen állás, bukfenc, átúszás egymás alatt, stb.

Ettünk pocsék lángost, a kislányok még pocsékabb hotdogot. Alapvetően ennivalóval felszerelkezve szoktunk strandra menni, egyrészt a drágaság, másrészt a kaja minősége miatt. Mindezt kompenzálta a nagy adag és finom fagyi az Adriában.

Strandolásban legközelebb holnap lesz részem, apukámék hívtak Budapestre a Paskálra, de már tervezés alatt van egy családi verőcei Duna-fürdőzés is.

Kende fiam leérettségizett! Na nem teljesen, hiszen ő öt éves képzésben vesz részt, így jövőre végez. Most viszont lehetősége volt két tantárgyból, angolból és földrajzból előre hozott vizsgát tennie. A földrajzot szereti is, érti is, ott borítékolható volt a jó osztályzat, négyest is kapott. Angolból viszont ment az imádkozás, hogy legalább görbüljön. Az írásbeli épphogy görbült, a szóbelin viszont folyékonyan nyomta a rizsát, így végül közepes jegy lett belőle. Ő sem érti, hogyan sikeredett a hármas, én sem, a lényeg, hogy most már tényleg itt lenne az ideje, hogy megtanuljon végre normálisan angolul.

Megtartottuk az évzárót az iskolánkban. A nyugdíjba vonuló énektanárnőnek az egész iskola énekelte, hogy „A zene az kell…” Megtudtuk az éves verseny-eredményeket, a legjobbak megkapták a jutalom-könyveket és okleveleket, a végén pedig mindenki a bizonyítványát.

Több kedves tanítvány örvendeztetett meg egy-egy szál virággal. 

Nem vagyok egy nagy vágott virág rajongó, de ilyenkor júniusban annyira szép, mikor a házat meg a teraszt a vázákban gerberák, rózsák, szegfűk díszítik.

Az osztályomtól egy nagyon különleges „virágot” kaptam. Először fel sem tűnt, hogy nem igazi, aztán az illata lett furcsa, majd a tapintása. Végül rájöttünk, hogy ez egy szappan-virág! Levendulás vödörben, levendula illattal.

Pár napig a tanáriban áradt az illat, most itthon a fürdőszobában. Tudják, hogy imádom a levendulát, tavaly levendulás tálcát, kanalat és párnácskákat kaptam tőlük. Ez úton is nagyon köszönöm!

Tündér sikeresen beiratkozott középiskolájába, az Atilla Király Gimnáziumba. Ez részemről milliónyi papír kitöltésével járt. Egy adagot postán küldtek ki, levitte magával, ott kapott még egy kupacot, de a lényeg, hogy végre abai diák a 4. gyermekem is! A testvéreihez hasonlóan megy majd fecsketáborba Dunaszigetre.

A Vakáció és a nyári parti-szezon igazi elindítása számomra a V4 volt.

Csütörtökön kollégákkal-barátokkal utaztunk Nagymarosra.

A város központjából a Dunaparton sétáltunk a fesztivál helyszínére.

A Hiperkarma koncertjének végét sikerült elcsípnünk.

Egy hídon át lesétáltunk a folyó mellé, ahol egy kellemes chillezős helyet alakítottak ki.

Itt üldögéltünk a padon, néztem a vizet, a fákat, és arra gondoltam, milyen gyönyörű az élet.

Igazából a Halott pénz koncert volt a fő célunk, amin rettentő jót buliztunk. 

Énekeltünk, táncoltunk, jól kitomboltuk magunkat.

Iskolánkból 15 fiúnak volt lehetősége egy budapesti labdarúgó táborban részt venni, ahol olasz edzők foglalkoztak velük. Nagyon jól érezték magukat a srácok, még az angolt is sikerült gyakorolniuk. Büszkék vagyunk rá, hogy az 5 korcsoportban 3-ból Hesz-es diákok lettek a legjobbak, az egyik fiú pedig (pont az én osztályomból) egy olaszországi táborozást nyert.

Szombaton volt életem első néptáncos fellépése. Pardon, hazudtam, valamikor általános iskolában úgy 10 éves lehettem, tanultunk néptáncolni.

Akkor egy szál kékfestő szoknyában álltam színpadra, most 7 réteg ruhában. Ennek előkészítése itthon a vasalás volt. Ez az általam leginkább gyűlölt házimunka (az ablakpucolás és a varrás mellett), de azért nagy nehezen rávettem magamat.

Nagy zsákban és vállfán vittem magammal a cuccokat a melegben és szélben.

Az új tagok kaptak kölcsön viseletet, némelyik eredeti jenei darab, például az én szoknyám és mellénykém is.

Az ötperces fellépésért legalább fél órán át öltözködtünk.

Fehér vastag harisnya a helyi viselet része. Ehhez kopogós karaktercipő illik. A pendely fölé kettő kikeményített alsószoknya került. Erre a különböző színű szoknyák, rózsaszín, kék, zöld, fekete – az enyém pedig bordó.  Rá fekete vagy fehér kötény. A fehér blúz fölé valaki kendőt, mások kis mellényt vettek.

Az én rövid hajammal az égvilágon semmit se lehetett kezdeni. A félhosszú hajakra főkötő vagy bele pántlika került. A hosszúhajúak befonták és szalaggal ékesítették hajukat.

A művház udvarán egy kis moldvaival melegítettünk be.

A fotósok a fák alatt csoportképeket készítettek rólunk. Ezek voltak az első csoportképek azóta, hogy kibővült a táncegyüttes.

Maga a fellépés szerintem egész jól ment. A hármasban történt némi bizonytalankodás, de remélem, hogy ezt a nézők észre sem vették.

A fotókon-videón utólag láttam, hogy komor faarccal nyomtam végig az egészet, annyira koncentráltam. A lányaim közölték, többé ne merjem nekik azt mondani, hogy mosolyogjanak a fellépésen.

A rendezvény fő-szervezőjétől egy kedvességet, szalvétatechnikával díszített szalvétatartót kaptunk.

A kertünkben végre nyílnak a liliomok.

Virágzik a levendula.

Ez a rózsák időszaka. A kertünkben is folyamatos a nyílás, száradás, metszés, újabb nyílás.

A lányok meg ha elvadult kert mellett jönnek el, mindig hoznak nekem a kerítés mellől más színű, különlegesebb rózsákat.

Mindig szedek egy kis csokor vadvirágot a kertből.

A réten most nem lehet vadvirágot szedni, nemrég kaszálták. Friss széna illata terjeng a levegőben, pár napig szárad a földön, aztán rendsodrózzák, majd bálázzák. Most rövid lent a fű, és mindenhol szénabálák tarkítják az összképet.

A veteményes félig se kelt életre a jégverés után. Azért mindig tudok egy kis reggelirevaló salátát szedni. A többiekről nem is írok, elment kicsit a kedvem az egésztől. Több heti, havi munka ment tönkre fél óra alatt…

Egy, megérett a meggy. Na nem nálunk, nincs meggyfánk, a faluban viszont igen. Rendeltünk is belőle, a lányok ették (én nem szeretem), el is tettem a mélyhűtőbe.

Sajnos a már említett jégeső szinte az összes cseresznyénket elpusztította. Pedig van három hatalmas fánk, épp kezdett volna rajtuk beérni a gyümölcs, de a jég elverte. Kénytelen voltam ezt is venni. Ettük, magoztuk, lefagyasztottuk.

Megszáradt a néhány hete leszedett bodza, nemsokára kerülhet is üvegbe.

Tavalyról még maradt hársfa-virág, de szedtem egy kis frisset hozzá. Már csak az isteni illat miatt is érdemes volt megküzdeni érte a méhekkel.

A munka persze nem ért véget számomra, hiszen ezerrel szervezem a fonyódligeti tábort.

A nyaramat is szeretném mihamarabb összerakni. Lassan átlátom, melyik gyerekem mikor hol lesz a szünetben. Így belefogtam a 2022-es Réka Tour szervezésébe is. Mert persze idén nyáron is nyakamba veszem az országot, és meglátogatom a barátaimat hazánk különböző szegleteiben.

Nem mellesleg 5 nap múlva lesz a 48. születésnapom…

2022. június