48

Fontosak a számok. Nekem legalábbis. Egyszer már írtam arról egy komplett blog-bejegyzést, hogy mindent, de mindent megszámolok.

Nem túlzottan szeretem a páros számokat. A két nagy kedvenc a 7 és a 3. Na jó, a 12 is, ami ugyan páros, de varázsszám. És ennek már köze is van a mai naphoz.

Ma lettem 48 éves! A tavalyi prímszám után ez valahogy nagyon kerek. 48, az ugyebár 4x12.

Azt mondják az okosok, hogy az embernek vannak bizonyos életszakaszai, és ezek meghatározott évente ismétlődnek. Nem úgy kell ezt elképzelni, mintha folyton ugyanazokat a köröket futnánk, inkább úgy, mint egy spirált, ahol hasonló életfeladatokat egyre magasabb szinten élhetünk meg. Egyesek szerint 7, mások szerint 9, megint mások szerint 12 évente történik ez az ismétlődés. Biztos mindegyikben van igazság, én most a 12-es rendszert fogom megvizsgálni.

12 évesen lettem először szerelmes, akkor lett először az életemben egy olyan fiú, akivel jártunk. Első érzelmek, első kapcsolódások. Vele aztán 5 és fél évig voltunk együtt, és a mai napig jó kapcsolatban, sőt, merem mondani, egyre szorosabb barátságban vagyunk egymással.

24 évesen mentem férjhez gyermekeim apjához. Életem leghosszabb ideig tartó párkapcsolata volt. Házasságunkban 5 gyermek született. Az utolsó akkor, amikor 36 éves lettem.

36 évesen zárult le számomra az anyaság egyik fontos része, a szülések sorozata. Utána persze még jópár évig meghatározó maradt számomra az anyaság, fogalmazzunk úgy, hogy hosszú évekig „csak” anya és háziasszony voltam. De valami végérvényesen lezárult.

Az utolsó szakasz, így 12 év távlatából nézve, legerőteljesebben a függetlenedésről szólt. A függőség hallatán káros szenvedélyek juthatnak eszünkbe, én viszont emberektől függtem, kitől lelki, kitől anyagi értelemben. Az elmúlt 12 évben azonban egyre önállóbbá váltam. Lett saját házam és kertem, lett fix munkám és állandó bevételem. Ez alatt a gyerekeim szép fokozatosan függetlenedtek, önállósodtak, kollégiumba kerültek, dolgozni kezdtek, kirepültek.

Ez a hét az ünneplésről szólt. Ennek keretében Budapesten töltöttem el két napot.

Apukámék hívtak, hogy menjek el hozzájuk egy napra. Ennek apropója Apu aznapi és az én közeledő születésnapom volt. A zuglói Paskál strandon utoljára gyerekként jártam, akkor volt egy nagy, kétrészes medence és egy hatalmas üres füves placc. Mostanra jól felfejlődött, van benti úszómedence és gyógyvíz, szauna és masszázs is. Szaunával kezdtünk, melegvizes áztatással folytattam, úsztunk jópár hosszt, és a gyógyvízben is megmerültünk. Reggel esett az eső, délelőtt felhős volt az ég, déltájban már napozni is lehetett.

Utána egy kínai étteremben ebédeltünk. Délután kidőltem, kerek két órát aludtam! Majd kiültünk a kertbe, pihentünk, fagyiztunk, beszélgettünk. Este együtt tévéztünk, reggel együtt tornáztunk. Jó kis nap volt! Ezen felbuzdulva elhívtam apukámat egy Apa-Lánya napra. (Emlékeim szerint ilyet még sosem csináltunk.)

Másnap a Városligetben voltam. Rég jártam már erre, rácsodálkoztam a változásokra.

Jártam a Hősök terén, ebédeltem a Csónakázó tónál.

A hídon át elsétáltam a Vajdahunyad várához, a Jáki templomhoz, a Mezőgazdasági Múzeumhoz.

Találkoztam Anonymussal, és megkóstoltam a legújabb Magnum jégkrémet.

Konkrétan ma, július 2-án van a születésnapom. Ez egyben Sarlós Boldogasszony napja is. A nagy családi összejövetelre szokás szerint várni kell egy hetet, így a mai szülinapomat három lányommal ünnepeltem meg.

Csillag egy zsebkendő-tartót készített nekem, Tündértől egy tipi alakú füstölő-tartót kaptam, Kincső cserepes virágot vett. Én pedig megleptem magamat egy masszírozó-kefével.

Anyukám mindig megkérdi tőlem, mit szeretnék a születésnapomra. Tavaly kerékpárt kértem. Kaptam is rá pénzt – el is ment a ház illetékére. Aztán karácsonyra is kerékpárt kértem. Kaptam is rá pénzt - elment a fogaimra. Most inkább nem kerékpárt kérek, hanem utazást. Hogy hová, az még rejtély.

Ma csak Vácig utaztunk, eltöltöttünk ott egy pár kellemes órát.

Reggel kifejezetten kellemes volt az idő, nem az a hőguta, ami az ezelőtti napokban. Hazafelé aztán brutál melegben és tűző napsütésben vánszorogtunk fel a dombra a rengeteg cuccunkkal.

A kettő között pedig:

- Pékséggel kezdtünk, fagyizással folytattuk.

- Bevásároltunk a piacon, feltankoltuk a zöldség- és gyümölcs-készleteinket.

- Kimentünk a Duna-partra, üldögélni, folyót nézni.

- A lányok megszállták a szökőkutat. Először csak mezítláb lépkedtek a szélén, aztán egyre beljebb egyensúlyoztak, végül teljesen átsétáltak alatta. Természetesen szétázott a hajuk és a ruhájuk, de azért vicces volt.

- Ebédeltünk egy étkezdében.

- Ezután még mindenkibe belefért egy-egy jégkása.

Visszatérve a koromra. 48. Persze tudom, mégsem érzem, hogy a B-oldal forog. Azon kívül, hogy őszülök (a hajfesték ezt jótékonyan elfedi) meg egyre több a ráncom, esküszöm, semmilyen hatását nem érzem annak, hogy nemsokára fél évszázados leszek. Elégedett vagyok magammal, mind testi, mind szellemi szinten, és az életérzésem is fiatalos. Sőt, mostanság egyre inkább úgy érzem, mintha újra élném a kamaszkoromat, csak egyfajta érettebb gondolkodással. Lelkesedés, játékosság, humor jellemzi a mindennapokat.

Évente kétszer szoktam amolyan számadás-félét végezni az elmúlt időszakról, évről, az életemről. Év végén, és a születésnapomkor, ami pont az év felére esik.

Jó sok minden történt velem eddig, az biztos. 23 költözés – ezt úgy szoktam mondani, hogy lakótelepi panel-lányból ökufalus jurta-asszonyon át nógrádi nő lettem. 5 gyerek (12 és 21 között), 6 párkapcsolat a mérleg.

Rengeteg minden összesűrűsödött az életemben- ezt pedig úgy mondogatom, hogy én már vagy 5 nő sorsát megéltem. Voltak bőven nehézségek, válások, vetélés, nomád élet, stb. Sok próbatétellel szembesültem, elég sokszor kemény volt velem az élet - most egyre jobb, egyre könnyebbnek érzem.

Nemrég azt mondta nekem valaki, hogy le a kalappal előttem. Arra értette, hogy akármilyen szarság is történik velem a magánéletben, rajtam ebből nem látni semmit, tök jól kezelem. Valóban: a korábbi nehézségek megedzettek, egyfajta tartásom lett tőlük.

Régebben meg akartam felelni mindenkinek, legfőképpen a párjaimnak. Nos: soha többé nem fogom feladni saját magamat másért, nem fogok megalkudni, pláne megalázkodni. Ha nem kellek Rékaként, akkor inkább maradok egyedül, mintsem csak azért legyek együtt valakivel, bármi áron, mert szar magamban lenni.

Amúgy annyira nem is szar, kezdem megszokni, szép lassan meg is szeretni. Tulajdonképpen tök jól elvagyok így, önmagammal. Energiáimat (a tanításom, gyerekeimen és házimunkán kívül) kertbe, sportba, írásba, zenébe, és gondolkodásba fektetem. Hiába vagyok alapvetően pörgős, egyre többet pihenek és figyelek, másokat is, magamat is.

Tulajdonképpen boldog az életem. Nem olyan hangosan boldog, mint a Boldogszeres, Boldogasszonyos időkben, inkább egyfajta csendes, nyugodt elégedettség van bennem.

Jó kis nap volt. Ma több mint 90-en köszöntöttek a fb-on, több mint 40-en messenger-en, ráadásul felhívott az anyukám a párjával, a nagylányom és a fiam.

48. Jó kis szám. Új dolgokat elindító, döntő változásokat hozó. Remélem. Érzem. Hiszem.

2022. július