Verőce – Fehérvár – Pusztavám – Füvészkert – Szentendre – Szülinap Nógrádon
Tényleg mozgalmas hét volt!
Vasárnap a kánikulában nagy kedvem volt egy újabb strandoláshoz. Göd, Nagymaros és Vác után Verőcét céloztam meg. Aznap a nagyok dolgoztak, Csillag táborba indult, Tündér lusta volt a kora reggeli vonathoz felkelni. Ezért csak Kincsővel indultunk útnak, így ez egyfajta Anya-Lánya nap lett.
A kis pirossal Verőce-Magyarkútig utaztunk, majd a boltot útjaejtve lesétáltunk a Dunapartra, Ybl Miklóshoz. Először sétára indultam vele…
Aztán megöleltem…
Kincső pedig a nyakába mászott.
A Verőce feliratnál mindketten fotózkodtunk.
Én a R-betűt választottam, mint Réka.
A víz többek szerint hideg volt, szerintem pont kellemes. Utólag megnéztem a neten, kb. 23-24 fokos volt a folyó vize.
Én szokásomhoz híven nem tötyörésztem sokat a sekélyben, nem mosakodtam be, hanem szép lendületesen haladtam befelé, aztán rögtön nyakig be a vízbe.
A nap a napozás és fürdés kettősségében telt. Hol süttettem a hasam-hátam a nappal, hol úsztam egyet a Dunában.
Pizzát ettünk (én gombás, kukoricás, ananászos, sajtosat)…
Gyümölcslevet ittunk (én ananászosat)…
A végén még egy-egy gombóc fagyi is belénk fért.
Kincső összetalálkozott egy osztálytársnőjével, onnantól kezdve együtt pancsoltak, homokoztak, limonádéztak. Vicces, hogy utána spontán találkoztam kettő kollégámmal is.
Kedden indult a Réka Tour 2022! Első állomása a blogom régi lelkes olvasója, Márta, aki néhány éve járt nálunk, ezúttal pedig én látogattam meg őt.
Kora reggel busszal utaztam a Népligettől Fehérvárig. Ott majdnem egy órám volt az átszállásra, ezért sétáltam egyet a belvárosban. Ekkor készültek ezek a fotók.
A kő-kastély ma Malomerdő Panzió néven működik. Székelykapu őrzi…
Kopjafák díszítik…
És patak folyik át rajta keresztül.
Erdei ösvényen folytattuk tovább utunkat, a fák között őzikékkel találkoztunk.
Megcsodáltam Mártáék házikóját, kertjét, ahol szebbnél szebb virágok pompáznak.
Ebéddel vendégeltek meg. Duplán szedtem a zöldbab-levesből és a rakott krumpliból is. A desszert banánból és birsalmából készült házi fagylalt volt.
Először kettesben beszélgettünk, majd megérkezett a férje, aztán hármasban folytatódott a társalgás. Kedves volt a vendéglátás, nagyon örültünk a találkozásnak.
Szerdán Apa-Lánya napot tartottunk. Előtte este érkeztem apukámékhoz, vele és a feleségével jó nagy sétát tettünk a környékükön, többek között egy hangulatos kis erdőben is.
Reggel a múlt heti találkozáshoz hasonlóan együtt tornáztunk, majd reggeli után együtt troliztunk el az Örsre. Míg Apu gyógytornán volt, én tettem egy kört az IKEÁ-ban.
Ezután először az Orczy-kertben sétáltunk. Aztán elmentünk a Füvészkertbe, és jó sok időt töltöttünk ott.
Megnéztük a szabadon lévő fákat, bokrokat, virágokat, fűszernövényeket…
Végigjártuk a pálmaházakat, különös tekintettel arra a helyre, ahol Nemecsek Ernő megfürdött a vízben…
Leginkább talán a keskeny patak és a hangulatos tó tetszett.
Séta közben néha megpihentünk egy-egy padon, és beszélgettünk. Emlékeim szerint soha nem beszélgettem még ennyit és ilyen mélyen az apukámmal. Főleg a múltról kérdeztem, élete álmairól, kudarcairól, sikereiről.
Végül ettünk egy jót a Westendben. Apja-Lánya egykutya: akkora zsenik voltunk, hogy ő 1%-os, én 4%-os telefonnal kezdtem a napot, így 1 azaz egy darab szelfit bírtunk lőni, mielőtt végleg lemerültünk. (A kertekről a fényképeket a netről szedtem.)
Pénteken Szentendrén jártam. Ha megkérdeznék, melyik a kedvenc magyarországi városom, talán Szentendre belvárosát mondanám. Persze tetszik még Sopron és Kőszeg, Eger, sőt, Vác is, végül is minden olyan történelmi város, ahol macskaköves utcák, régi színes házak, ódon hangulat vár.
Szentendre kamaszkoromban a törzshelyem volt. Óbudán éltem, és sokszor mentünk ki oda a barátaimmal. Felültünk a HÉV-re a Szentlélek téren, és leszálltunk a végállomáson. Vagy biciklire pattantunk, akkoriban nyílt meg Magyarország legelső kerékpárútja, kb. 20 kilométert tekertünk, és máris ott voltunk.
Tegnap minden emlék visszaköszönt. A híd a Bükkös-patak felett…
A szabálytalan régi házak, girbegurba utcák, templomtornyok...
A turistáktól hemzsegő Fő tér.
Újdonságot jelentettek a színes lampionok…
És a tarka esernyők.
Mint régen: volt lángosozás a sikátorban…
Fagyi a Görög utcában…
Üldögélés a Dunaparton.
Csillag egy hetes táborban vett részt a Rákóczi Szövetség szervezésében Sátoraljaújhelyen. Elmondása alapján olyan lehetett az egész, mint anno Zánkán egy úttörőtábor.
Kb. 600 diák volt ott az ország minden pontjából, sőt, a határon túlról is. Ők egy kertészeti iskola diákjaival barátkoztak össze, akiknek spontán táncházat is szerveztek.
Lelkesen mesélt a kirándulásokról (Megyer-hegyi kilátó és tengerszem, Füzéri kastély, Kálvária), sportnapról, előadásokról, közösségformáló programokról. (Ezek a fényképek is az internetről valók.)
Szombatra végre sikerült az egész nagycsaládot egy helyre összeszervezni. Álmos kocsijával Kende hozta ki Budapestről Nagymamit és Ottót, Virágot és Dávidot.
Az apropó egy dupla szülinap volt: Dávid 23, én meg ugyebár 48 éves lettem.
A kislányoktól az ajándékokat már másodikán megkaptam.
A nagyok koncertjegyet és édességet vettek nekem.
Anyukám egy nagyobb súlyzót adott, meg egy kis pénzmagot.
Kérésemre rozmaringos, bazsalikomos, oregánós pirított krumpli volt tofuval és vegyes salátával.
Az én tortámat Nagymami készítette Oreo-ból.
Dávid epres tortáját én sütöttem.
Mint mindig, nagyon kellemes együttlét volt, sok beszélgetéssel, viccelődéssel.
A nap egyik fénypontja, hogy a környéken elmentünk egy kicsit vezetni, és érzésem szerint egész jól ment.
Végül néhány szó a kertről. Ha már ennyire vacak lett a saját veteményes, a váci piacon vásároltunk be sok zöldségfélét.
A teljesség igénye nélkül krumpli, hagyma, fokhagyma, sárga- és fehérrépa (a sajátjaim még nagyon picurkák), zeller, karalábé, padlizsán, kukorica (a sajátok nagyon szépen növekszenek, de még nem érnek), zöldbab, paprika és paradicsom.
Nagyobb mennyiségben zöldbabot tettem el a fagyasztóba. Megkezdtem a zöldséges-egységcsomagok összeállítását. Ezekbe mindig sárga- és fehérrépa, zeller és karalábé kerül felkockázva, karikázva.
Ezekből isteni zöldségleves lesz majd télen. Persze frissen is főztem: a héten volt vegyes zöldségleves, és bogyóbigyós (a levesgyöngyöt hívjuk így) krémleves is.
A gombából tejfölös szószt készítettem, rizzsel ettük.
A kukoricát egyik este megfőztük, és amolyan Balatonparti életérzést hozott az illata, íze (Meize, bitte!).
Végre van saját cukkini és paradicsom!
Beindult a sárgabarack-szezon. Elhatároztam, hogy idén nem főzök be, még van bőven régebbi lekvár is, befőtt is. Csak nyersen esszük és süteménybe sütjük.
Mostanra ért véget a saláták korszaka. Egészen ezidáig mindig ki tudtam menni kora reggel a kertbe, és szedtem egy jó adag salátára-valót. Sajnos mostanra elvirágzottak, felmagzottak, elszáradtak.
A nagy hőségben mindig csinálunk magunknak valami házi hűsítőt, mentaszörpöt, citromfüves limonádét, eper-turmixot.
A szárítóra folyamatosan kerülnek fel az újabb gyógy- és fűszernövény-csokrok, pl. menta, oregánó, citromfű.
A kör alakú virágágyásokban citrom- és narancssárga virágok nyílnak.
A nyári készülődés a télre nálunk nemcsak az ennivaló eltevését jelenti, hanem a tűzifa beszerzését is. Az országszerte tapasztalható drágulás ezt a szektort sem kímélte, két hét alatt kétszer emelkedett a fa ára, így gyorsan össze kellett szednem rá a pénzt.
Meg is érkezett végre az új fa, és van a sufniban tavalyi maradék is. Ahogy nézem, idén bőven kijövünk belőle, és jut majd jövő télire is. Ez, bavallom, nagy megnyugvás egy egyedülálló, nagycsaládos anyának...
2022. július
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése