Tulipán és cseresznyevirág

Ezt a hetet az igazi tavasz, vele együtt a kertészkedés határozta meg.

Az egész kert csupa hófehér virág! Három nagy cseresznyefa is van nálunk, mindig a nyugati kezd el először virágozni, aztán a középső, végül a keleti. 

Sajnos nem létezik illatos vagy hangos blogbejegyzés, pedig isteni illatok szállnak a levegőben, és donganak a méhek a fák körül. Meghitt, szívemnek kedves érzés kiülni a teraszra a kanapéra és csodálni ezeket a szépségeket.

Virágzik a mahónia és a japán birs is, színeikkel díszítik a vázát, asztalt, házat, teraszt.

A nárciszok kezdenek elhalálozni, még van néhány jácint, de kezdik átvenni az uralmat a tulipánok. 

Sárgák, pirosak, cirmosak, csodaszépek! A kedvenc virágom a tulipán! 

Meg az összes. De ha mindenképp választani kell, akkor tulipán-rajongó vagyok.

A szomszéd telek eddig egy dzsungel volt. Így mindig kibújtak a földből a tulipánok – majd sosem nyíltak ki. Most a szomszéd építkezik, kiirtotta a dzsindzsát. Ennek egyik előnye, hogy az ablakból rálátok a nógrádi vár lakótornyára. A másik, hogy több fényt kapnak a növények, így örömmel láttam, hogy végre virágja is lesz a tulipánoknak. Reményeim szerint jövő hétre nyílnak majd ki.

Több elmaradt kerti munkának a végére került pont a héten. Ehhez hasonló képet múltkor is felraktam, a különbség remélem nemcsak számomra látható. A tető ugyanis letisztítva, az eresz kikotorva. Hihetetlen mennyiségű trutyi jött ki belőle.

A letört gallyak összeszedve, a legeslegutolsó adag fa felaprítva gyújtósnak. A dupla komposztáló bal oldala teljesen kiürítve, a régi növényi hulladék a jobb oldalra átrakva. A frisset most már csak balra hordjuk, a jobb oldalit időközönként átforgatom, és az érett komposztot jövő tavasszal a veteményesre rakom.

A kert nemrég még úgy nézett ki mint egy vadvirágos rét. Tele volt százszorszéppel, pitypanggal és gyöngyikével. Azonban kezdett igen magasra nőni minden, lassan itt is eluralkodott a dzsungel-fíling, ezért eldöntöttem, hogy meg kell ejteni az idei első fűnyírást.

Eddig mindig akadt ebben segítségem, most viszont – életemben először – teljesen egyedül nyírtam le az egész területen. Jó nagy meló volt, hiszen majdnem ezres a telkem (okés, van rajta ház, sufni, fák, bokrok és ágyások is). 

Rájöttem, hogy tulajdonképpen szeretem ezt a monoton tevékenységet; tologatom ide-oda a fűnyírót, közben elmélkedek az élet dolgairól. Nem mellesleg jól megmozgat.

Ahová nem fértem be a géppel, ott (pl. a magaságyások, fűszerkertek, virágágyások szélén, fák törzseinél, hagymás virágok között) sarlóval szedtem le a füvet.

Fura így csupaszon minden, de jóval rendezettebb a tér. A vadvirágok pedig úgyis nemsokára újra előbújnak a földből és továbbra is színesítik a kertet.

A héten kétszer is jártam a jenei gazdaboltban. Vettem egy új sarlót, mert a régi szőrén-szálán eltűnt. Beszereztem két adagban csodaszép virág-palántákat. Kosárban vonattal hoztam őket át, aztán biciklin szállítottam haza.

Nagyon jól megszoktam már az „új” kerékpárt, a nyereg után a kormányt is beállította Kende. Kitapasztaltam a váltót és a féket. Olyan jó a fékje, hogy végre le tudtam küzdeni több éves parámat. A baleset óta ugyanis nem mertem legurulni Almáskert meredekebb utcájában, illetve a faluban a Fekete-parton. Mostanra megtört a jég, sikerült lejutnom mindkét helyen, hála a szuper és szépséges biciklimnek. A csomagtartójára pedig pont odafér a fonott kosaram.

Muskátli, petúnia, verbéna, meg még sok más került függő-kaspókba, kerámia-tartókba, fonott cserepekbe. 

Vettem Nógrádon néhány kis festett cserepet, ebbe kerültek a kövirózsák. Az egész terasz-párkány tele lett színes virággal.

Két nagyobb dolgot vásároltam a héten, az egyik a régóta tervezett esővízgyűjtő. Eddig azért halogattam, mert újonnan elég drága, használtan meg nem találtam a közelből. Most végre néhány településsel odébb hirdettek egyet, el is hozták. Kende majd beüzemeli, és végre nem csapvízzel locsolunk, hanem esővízzel. Megnyitottuk a kerti csapokat, remélhetőleg már nem lesz komolyabb fagy.

Tavaly eladtam az elég ramaty és nekem nem is annyira tetsző kinti székeket. Most végre találtam emberi áron néhány Ikeás darabot. Kende el is hozta a tulajtól, jövő héten kerül ki Nógrádra.

Jól is jön, mert most már tényleg szuper az idő, sokat vagyunk kint. Elérkezett az az időjárás, amikor reggel elég egy pulcsi, napközben egy póló. Ma már trikóban voltam, és ma volt az első mezítlábas-szandálas nap is.

Ennek örömére Nagymarosra kirándult a csipet-csapat. Erről a napról álljon itt néhány fotó.

Szent Kereszt Felmagasztalása templom

Kistermelői és kézműves vásár

Rózsaszínűen virágzó fák a Fő téren

Kálvária lépcsősor alulról

Réka külső és belső utazásra indul

Kápolna

Kilátás a visegrádi várra és a palotára

Kilátás Nagymarosra, a Dunára és Visegrádra

Réka felért a magasba

Kálvária lépcsősor felülről

Leértem a Dunához, mezítlábasan. Jó magas a vízállás!

Szelfi Kincsővel a Dunaparton

Az egyetlen gyerekem, aki (még) hagyja magát fotózni

Napszemüveggel

És anélkül

A héten történt velem sok jó, és némi rossz is, de ugye tudjuk, hogy „nincs rossz, nincs jó, csak Isten táncolható” (Sólyomfi). Tehát minden csak tapasztalás, amiből sokat lehet tanulni. Én is tanultam az elmúlt időszakban jó sok mindent, le is vontam a kellő következtetéseket.

Ide a blogra persze csak a jó dolgokat rakom fel, most például büszkén hirdetve a lányom, az osztályom és az iskolám sikereit.

Fenntarthatósági témahét volt a mostani. Ennek keretében rajz- és fotópályázatot hirdettünk. Kincső is beküldött néhány fényképet, és a virágos réttel megnyerte az első díjat!

A Föld napjához kapcsolódóan szemétszedés zajlott a faluban és Almáskertben is. Mi is kivettük belőle a részünket a Hesz-esekkel.

Felosztottuk magunk között az iskola környékét, ki a várhoz, ki a tóhoz, ki a focipályához ment. Mi a nyolcadikosokkal a Vasút sort jártuk végig egészen a Csurgó-forrásig.

Az utca maga viszonylag tiszta volt, komolyabb mennyiségű szemetet a vasúti sínek és a sorompó közelében találtunk. Jó volt a napsütésben a csapattal sétálni egyet.

A hetedikes-nyolcadikos kézilabdás fiaink aranyérmesek lettek a kistérségi húsvéti kupán.

Az atlétika-bajnokságon a fiatalabb korosztály csapatban ezüstérmes lett. Egyéniben az egyik lány harmadik, az egyik fiú pedig első helyezést ért el, ő továbbjutott a megyei döntőbe. Az idősebbek a héten keményen edzettek: futottak rövid- és hosszútávon, kislabdát dobtak és távol-ugrottak, azaz ezerrel készültek az ő jövő szerdai megmérettetésükre.

Nálunk Nógrádon nincsen futball-egyesület, ezért a Hesz-es fiúk a szomszéd faluba járnak át délutánonként foci-edzésekre. A diósjenei focisták a héten fergeteges győzelmet arattak. 

A felvételi hosszú folyamata áprilisban véget ér, lassan kezdenek is érkezni az eredmények. Az egyik fiút felvették a leghíresebb dráma tagozatos gimnáziumba, a Vörösmartyba! Két lány Madách német tagozat, két lány Madách angol-spanyol, egy lány turisztika szak.

Egyelőre ennyit tudunk, ezek szuper eredmények! A többieket jövő héten értesítik. Nagyon szurkolok, hogy mindenki a lehető legjobb helyen folytathassa a tanulmányait.

Kincső osztálya és kollégáim-barátaim Erdélybe utaznak jövő héten. Négy nap tömény élmény! Más lesz az útvonal és a program, mint tavaly nekünk; kíváncsi vagyok, milyen tapasztalatokkal gazdagodnak. Jó utat a Hesz-es hetedikeseknek!

Én pedig – ilyen későn talán még sosem kezdtem neki, de – holnap bevetem a nagy veteményest zöldség-magokkal.

 

2023. április