Belépés a Skorpióba...

Hű, de furcsa! Egy hónapja írtam utoljára. Mindez azt jelentené, hogy nem történik velem soha semmi? Dehogynem, csak valahogy az elmúlt hónap amolyan rutinszerű volt. Nem történt jelentős esemény, nem igazán mentünk sehová, délelőtt tanítás, délután házimunka, este tanulás – ez volt a szokásos menetrend. Unalmasan hangzik, igaz?

Aztán a fotókat átnézve, a napokat-heteket jobban átgondolva persze rájöttem, hogy voltak itt történések, még ha nem is világot megrengető jelentőségűek. 

Például megint átruccantunk Diósjenőre, ahol a jól bevált jenei menetrendet követtük: hasunk megtöltése pizzával a Mona Lizá-ban, majd az ebéd lesétálása a jenei tónál. 

Ezúttal a kislányok tartottak velünk, akik lábat áztattak a tóban, süttették a hasukat a stégen, és persze élvezték a jégkrém-desszertet a Kukac-büfében.

Azért a napjaink nagyobb része már inkább idebent zajlik. Számomra a szabadidő nagy része főként tanulással.

Elkezdtem oroszul tanulni! Hurrá!!! A próba-óra oly sikeres volt, hogy elhatároztam: belevágok. Heti másfél órát tanulok tanárral online, és még kb. ugyanennyit töltök a házi feladat megírásával és önálló tanulással. Az egyetemista Marci nagyon jó fej, laza, szuper a kiejtése, és nemcsak új szavakat meg nyelvtani anyagokat, hanem sok kulturális adalékot is kapok tőle. 

Természetesen ráébredtem arra, mennyi mindent nem tudok mg, de sok a sikerélmény is: sorra jönnek elő rég elfeledettnek tűnő szavak, kifejezések. Siker még, hogy a felfogó-képességem és a memóriám nem sokat kopott az idők során: az új nyelvtani anyagokat rögtön megértem, nagyon könnyen megjegyzem, és minimális gyakorlással be is építem.

A lakberendező tanfolyam jegyzeteit átolvastam, összeszerkesztettem. Ezek alapján belekezdtem egy olyan dokumentum létrehozásába, amely a ház konkrét felújításának alapját képezi majd. A lakberendezős csoportba is több kérdést tettem fel konyha-tervezésről, fürdőszoba-átalakításról, nyílászárókról… Azt gondolhatjátok, minek ekkora fakszni egy ház miatt, de én azt akarom, hogy ez ne szimplán csak egy ház legyen, hanem egy harmonikus, egyszerre praktikus és esztétikus otthon. 

Megtörtént a naaagy őszi nagytakarítás-nagymosás is, mindent lepucováltam, kitisztítottam, átpakolásztam. Aztán megszállt az ihlet, és át is rendeztük kissé a házat. Ez először azzal kezdődött, hogy vettem egy új (azaz Marketplace-ről egy használt) könyvespolcot, erre tettem a gyerek- és ifjúsági könyveket.

Ez került a fogas helyére, az „előszoba” pedig átköltözött a lépcső alatti térbe. A későbbi terv az, hogy megszüntetjük a bejárati ajtót, hiszen már most is többnyire a terasz felől közlekedünk. Ezért adta magát, hogy itt belépve az alacsony lépcső-rész alá kerültek az épp használt cipők, a forduló-pihenő alatt van a többi cipő beépített szekrényben, a magas lépcső-rész alá pedig a fogas.

Később helyet cserélt a régi könyvespolc és a komód. (A képen ég a korábbi állapot látható.) Így egyrészt sokkal tágasabb a tér, másrészt könnyebb elképzelni, milyen lesz, ha majd ott fal helyett ablak lesz (és általa több déli fény jut a házikóba).

A kinti terasz-növények beköltöztek a házba. Beköszöntött a bogyós termések korszaka - Almáskertben sétálva mindig szedünk néhány narancssárga, piros vagy fekete bogyójú ágat, mostanság ilyenekkel díszítjük az étkezőasztalt.

A japánbirs, aminek azok a gyönyörű ciklámen színű virágai voltak tavasszal, beérett. Nálunk viszont senki sem szereti a birsalmát, ezért áthívtam egy barátnőmet, aki lecsupaszította a bokrot, cserébe pedig hozott körtét és csipkebogyó-lekvárt.

Felszedtük az utolsó terményeket is, és felszámoltuk a veteményest. Ezen a héten rákerül a komposzt és a trágya – majd következik a szántás. Jóval nagyobb zöldséges-kertünk lesz, és remélhetőleg sokkal jobb talajunk.

A sok eső pozitív következménye, hogy tele lett a kertünk gombával. 

A déli kerítésre felfutva csodaszép színekben pompázik a vadszőlő.

A suliban – idén osztály-kereteken belül – tökfaragást tartottunk. A lelkes gyerekek félelmetes illetve vicces tökfejeket készítettek; ezeket bárki láthatja, aki elsétál az iskola kerítése mellett, mert egy ideig ők állnak őrt a kapunál.

Most pedig beköszöntött a várva-várt őszi szünet! Nyolc hét tanítás után ez mindenkinek járt. Mi rögtön azzal kezdtük, hogy elutaztunk az Alföldre, a kedvesem édesanyjához és testvéréhez. Őszintén megmondom, itt sem történt semmi különös. 

Beszélgettünk a családdal, vagy kiültünk az erkélyre olvasgatni, élvezni a napsütést. Megnéztünk néhány filmet, és sokat aludtunk. Sétáltunk a faluban, kimentünk a temetőbe a párom elhunyt rokonainak sírjához, és megkóstoltuk a most nyílt cukrászda sütijeit. Ott átlagban 5-10 fokkal melegebb van, mint nálunk Nógrádon, többet csivitelnek a madarak, több a lomb a fákon.

Ma viszont hazatértünk, és itthon persze mi fogadott minket: kopárabb fák, vastag avar, ködös-nyirkos idő és sár. Ez a nemszeretem ősz, amikor nincs máshoz kedvem, csak ahhoz, hogy bekuckózzak, és… például írjak egy új blog-bejegyzést!

2020. október