Két ballagás

Egy hét, két ballagás. Csütörtökön az abai Atilla Király Gimnáziumban, szombaton a nógrádi Hesz Mihály Általános Iskolában.

Virág ballagására csak szülők mehettek, Csillagéra maximum öt fő, így néhány tesó, sőt, Nagymami is belefért a keretbe.

Végre újra megnyitott a helyi fodrászom, így pont el tudtam menni hozzá a ballagások előtt. Nemcsak hajfestés történt, hanem vágás és némi frizura-váltás is, a megújulás jegyében. A rózsákat a kertünkből szedtem, a három eltérő szín három különböző női életszakaszt jelképezett. 

Az ifjúsági szállóról indult a menet, elől a csengő- illetve a zászlóvivő.

Körbe álltak a végzősök, köréjük gyűltek a tanáraik és az alsóbb, búcsúztató évfolyam. 

Nekem tetszett, hogy nem volt egyen kosztüm vagy fehér blúz-fekete szoknya kombó, hanem mindenki azt vett fel, amit akart. 

A tizenegyedikesek adták át a tarisznyát és a virágot néhány személyes gondolat kíséretében.

Szép érettségizett 19 és fél éves nagylányom, aki ősztől a Corvin rajziskolában folytatja tanulmányait!

Szalagot tűztek az iskola botjára.

A végzősök elbúcsúztak az iskolájuktól.

Itt pedig az osztályfőnökük búcsúzik tőlük. Szerencsére Csillag megörökli Virágtól Balu bát. 

Tanáraiknak ajándékkal kedveskedtek, Virág épp Joci bának.

Szép hagyomány, hogy a végzős osztály egy almafát ültet az iskola kertjébe. Öröm volt látni a dolgos fiúkat, látszott, hogy hozzászoktak a fizikai munkához.

Mindenki színes szalagokra írta fel kívánságait, ezeket rákötötték a facsemetére.

A körben együtt énekelt diák, tanár és szülő.

A kemencétől indultak tovább, majd fűz-ágak alatt vonultak ki az iskola területről.

A faragott kapu előtt elhangzott a "Huj! Huj! Hajrá!"

Anya-Lánya fotó a ballagás végén.

Két nap múlva már Csillag búcsúzott az iskolától, ahol három évig tanult.

Az aulában állították ki a tablójukat.

A hetedikesek szépen feldíszítették az egész iskolát, többek között a termet is. 

Hihetetlen, hogy már a 3. gyermekem fejezte be az általános iskolát. Természetesen Csillag is Abán tanul tovább.

Az időjárás először kegyesnek tűnt, az udvarra kivonulással kezdődött meg az ünnepség.

Aztán a hirtelen jött eső bekergetett minket a tornaterembe.

A ballagáson kétféle minőségben, anyaként és tanárnőként is jelen voltam, sokszor ide-oda ugrálva a két szerep között. Itt éppen személyre szabott szavakkal búcsúzom két nyolcadikostól.

Csillagnak az ének-tanárnője mondott pár kedves mondatot.

Farsangkor a boszi-tánc volt a meglepetés, most a tanárok éneke. Az Eddától az "Álmodtam egy világot magamnak" című dalt adtuk elő, nagy sikerrel.

A szülő-köszöntőnél Csillagtól egy szál virágot kaptam. Persze nem maradt el részemről a szokásos bőgés.

Nagymami is kapott egy szeretetteljes ölelést.

Felkerült a szalag az iskola zászlajára.

Iskolánk névadója, Hesz Mihály olimpiai bajnok adott ajándékot és ökölpacsit is adott.

A fellegek elvonultak, az időjárás lehetővé tette, hogy a végén újra kivonuljunk a szabadba.

A lányok rózsaszínű, a fiúk szürke léggömböt engedtek a magasba kívánságaikkal. 

Csodaszép 15 éves Csillag!

Kincső lefotózta őt Nagymamival az iskola előtti fáknál.

Mivel nemcsak anya, hanem tanár is vagyok, néhány búcsúzó diáktól virágot kaptam ajándékba.

Sőt, az egyik fiú cuki kerámia bögre-tálka készlettel is megajándékozott. (A kék bögre emlék a tavalyi tanár-búcsúztatóról.)

Lezajlott-le fog zajlani: két ballagás, bizonyítvány-írások, értekezletek, négy évzáró, tanár-búcsúztatás. Aztán végre mi is felírhatjuk magunknak, hogy VAKÁCIÓ.

(Legközelebb csavargásaimról fogok írni, illetve arról milyen terveim vannak a nyári szünetre.)