Piran, Koper, Porotoz, Strunjan, Izola, Fiesa

Volt férjem régi barátja (sajnos fiatalon meghalt a srác) engem mindig úgy hívott, hogy: Olasz. 

Találó, tényleg tisztára mediterrán vagyok; sötét a hajam, a szemem, a bőröm, de még inkább igaz ez a személyiségemre. 

Én egy temperamentumos, dumálós, érzelmes, barátkozós, színes, hangos nő vagyok. 

A mediterrán életstílus is nagyon bejön nekem, az időtlenség, a lazaság, a vidámság, a cseverészés, a nyüzsgés és édes semmittevés harmóniája, könnyű ételek, szieszta, élénk éjszakai élet – ez az igazi Dolce Vita. 

Na és a színek kavalkádja: szikrázó napsütés, türkiz tenger, buja zöld növények (nem az a kopárság, mint pl. Máltán vagy Görögországban), tarkára festett rusztikus házak, narancsos naplemente...

Szlovéniával szomszédos Olaszország és Ausztria, voltak olasz és osztrák uralom alatt is, és a két nép életstílusa a lehető legjobb mértékben ötvöződik itt. Jellemző a már fent említett mediterrán életérzés, viszont tisztaság, rend van mindenütt. 

Magas a várható élettartam, az uniós átlag alatti az infláció, érezhető a gazdagság, a jólét, de a magyarok pénztárcájához képest megfizethetők az árak. Számomra csoda volt ez a hét, amikor eljuthattam a Földközi-tenger partjára, a varázslatos Szlovéniába.

Most pedig következzék egy részletesebb beszámoló erről az öt napról. Ugyebár 12 órás éjszakai utazás után vonattal érkeztünk meg Koperbe-Capodistriába, ahol beraktuk a nagy batyunkat a csomagmegőrzőbe, és csak egy kis hátizsákkal felszerelkezve vágtunk neki az óváros felfedezésének. 

A pályaudvartól kb. negyedóra séta a belváros, ahol rögtön meg is néztünk néhány templomot, melyek kívülről tetszettek egyszerűségük, kő építőanyaguk miatt. 

Belülről viszont se az ortodox, se a katolikus templomok nem jöttek be nekem a túlzott díszítettségük, a rengeteg arany, a sok ikon miatt. 

Sok helyen nem egybe épült, hanem a templomtól külön áll a harangtorony 

Legjobban a kör alaprajzú rotunda tetszett.

Tulajdonképpen az összes óvárosra jellemző, hogy szépen megmaradtak a régi épületek, egységes látványt nyújtanak. 

Többségében a középkorban épültek, a koperi főtér épületei például a XIV.-XV. században. A városokon kívül amúgy mediterrán stílusú villaépületeket találni.

Jellegzetesek a szűk sikátorok, hangulatos kis terecskék. 

A házakon bájosak a részletek, rácsos erkélyek, csipkézett gótikus kő ablakkeretek, fakapuk, és persze az elmaradhatatlan ruhaszárítókötelek.

Kedvenceink a különféle színű spaletták voltak.

Közülük talán leginkább a kék és a zöld ablaktáblák tetszettek, főleg ha harmonizált velük a ház (barack, rózsa, sárga) színű fala. 

Ha épp nem színesre festettek a házak, akkor natúr kőfalúak, még pont kellően romantikus mértékben kopottak. 

Láttunk pár szépen, de autentikus stílusban felújított házat is.

A kövek között gyíkok surrannak. 

A növényvilág leginkább mediterrán jellegű, olajfák, babérfák, leander és sok más élénk színű virág.

Az emberek gyalogosan, kerékpáron, motoron, de leginkább robogón közlekednek. 

Az óvárosokba tilos behajtani autóval, többszintes garázsok találhatók a városok határában, a nagyobb buszok is csak idáig közlekednek. A városközpontba be vagy a strandokra ki Gratis (ingyenes) buszok visznek.

A legnagyobb melegben először egy kellemes parkban pihentünk és ettünk, aztán lementünk a kikötőbe. 

Minden városnak van kikötője, ahol jachtok, vitorlások, motorcsónakok sorakoznak.

Koperben viszont egy hatalmas nemzetközi kikötő is található, teherhajókkal, darukkal, konténerekkel.

Koperben fürödtünk először a tengerben, és itt is búcsúztunk el tőle. 

Először csak belelógattuk a lábunkat a vízbe a kikötőnél.

Aztán ellenállhatatlan vágyat éreztünk egy kis csobbanásra, úszásra.

Délután busszal utaztunk át Piranba (itt volt a szállásunk is). 

A tengerpart szlovén szakasza nagyon rövid, kb. 20 km-es, de az úton mindig hatalmas a dugó.

Olvastuk, hogy régen villamos és kisvasút is közlekedett ebben a régióban; kár, hogy megszűntek, kötött-pályás járművel sokkal gyorsabban el lehetne jutni A-ból B-be. 

A buszok amúgy kényelmesek, légkondicionáltak, és nem is drágák.

Piranba érve az ember rögtön a tengerbe benyúló félszigetet pillantja meg, ami reggel is, este is, napkeltekor is, napnyugtakor is csodálatos látványt nyújt.

A második nap reggelén, hogy ne süljünk meg, jó korán felsétáltunk a régi városfalhoz. 

A belépő 3 euró, ami nagyon megérte. 

A falat kisebb-nagyobb bástyák szabdalják, amiknek a tetejéről pompázatos kilátás nyílik a városra és a tengerre. 

Innen láttuk a legteljesebben az egész félszigetet és környékét. 

Egyik irányban látni lehetett Horvátországot, a másikban Olaszországot.

Már előző este futólag megnéztük, de behatóbban a várfal után szemléltük meg a legnagyobb és legmagasabb helyen lévő templomot (Cerkev sv Jurija, azaz Szent György). 

Óriási a harangtorony, ahová végül is nem mentünk fel, hiszen korábban a városfalról sokkal magasabbról láthattuk a várost és a tengert. 

A templomot körbevevő kőfalaktól így is pazar látvány nyílt a környékre. 

Mellette egy kis sokszögletű kápolna található.

Sikerült egy munkaszüneti napot kifognunk. Nagyboldogasszony napján ugyan sok boltot zárva találtunk, viszont belepillanthattunk egy ünnepi misébe. 

Ez volt az egyetlen olyan templom, amiben egyfajta ihletettség-érzés fogott el. Valószínűleg az ének és a zene miatt, ugyanis a karzatról kórus énekelt és orgona hangja szólt. Némi latin- és orosztudásunknak köszönhetően elcsíptünk pár ismerős szót és kifejezést. 

Előző nap Koperben egy ortodox istentiszteletet néztünk meg, ahol nekünk fura volt a sok keresztvetés és hajlongás (a jellegzetes ikon-csókolgatásról lemaradtunk). 

Később egyéb templomokat is láttunk: Ferences, Havas Boldogasszony, Szent István, Szent Péter, Mária…

Piran főterét Tartiniről, egy XVIII. századi, Piranóban született olasz hegedűvészről nevezték el, akinek a szobra ott áll a téren. Mi viszont Tortellini térnek hívtuk. 

A turista nagyjából ide érkezik először, idáig nyúlik be a kikötő, innen nyílnak a sikátorok, innen látható a nagytemplom és a várfal.

Itt vannak a fontosabb középületek, mint városháza, bíróság...

Szép régi házak, pl. a Velencei palota (érthetetlen, miért festették át az eredeti piros színét!)...

Kisebb boltok (pl. só, csokoládé), és éttermek.

Nagyboldogasszony napjának estéjén egy koncertbe is belecsöppentünk. Rengeteg gyertya égett a téren, mögötte hófehér zongora állt. 

Egy híres helyi énekes-zenész, Gianni Rijavec előadását láthattuk-hallhattuk (a neve jellegzetesen mutatja az olasz-szlovén keveredést), akit vonósok, gitár, szintetizátor és vokálosok kísértek.

A parti részen szinte kizárólag kisebb, a város stílusához passzoló szállodákat találunk, az aljukban éttermek, teraszok. 

Előttük dekorációként csónakdíszek, amikbe virágok mellett fűszernövényeket (bazsalikom, menta) is ültettek.

A félsziget csúcsán régi világítótorony, kis templommal.

Esténként egy idősebb hölgy játszott ott hárfán, de több helyen találkoztunk utcai tangóharmonikásokkal.

A Május 1. téren (Prvomajski trg) vásároltunk a helyi kisboltban. A barokk stílusú tér közepén emelvény, rajta díszes ciszterna. 

A felvezető lépcső mellett jogot és törvényt jelképező nőszobrok állnak, körülöttünk szemtelen galambok röpködnek.

Az utolsó esténken direkt a naplementét fotóztuk. A napkeltéről nincs képünk, de egyszer láttam. 

Egyik reggel ugyanis nagyon korán ébredtem, kedvem támadt a városban futni. 

Kellemes volt a hőmérséklet, kihaltak az utcák. Emberek alig, néhányan futottak, páran fürödtek.

A part mentén körbefutottam a félszigetet, aztán a kikötőt is. Nagyon jól esett.

Terveztük, hogy múzeumba is megyünk, aztán valahogy kimaradt. Pedig van a városban akvárium, tengerészeti múzeum, sőt, még pók-kiállítás is.

Az öt nap alatt sok különféle tengerpartot láttunk, sokféle strandon fürödtünk.

A víz végig kellemes hőmérsékletű és többnyire tiszta volt (esetleg icipicit hínáros), néhol világos-, másutt sötétkék, valahol élénkzöld, nekem a legszebb a türkiz.

Anyagát, állagát tekintve akadt homokos, kiskavicsos, nagyobb köves, és betonos is. A vízbe jutást illetően belesétálós (szenvedve bénázós), lépcsőről bemenős, vagy létráról bemászós.

Gyönyörködtünk a sokféle színű, anyagú, formájú kavicsban. 

A legszebbek a színes áttetszőek voltak.  

Ágota keze ügyébe valahogy mindig szívecske-alakúak akadtak. 

A kövekből sok helyen „sztúpákat” építettek művész-hajlamú emberek.

A tenger felett sirályok röpködtek, a parton néha hangosan kacagtak.

A parti sétányon néhány követ különböző formákra (teknős, sellő, kígyó) faragtak ki.

A vízben láttunk palackkal, neoprén ruhában búvárkodókat, és szemüvegben, pipával sznorkelezőket is.

A víz mélyén tehát tuti úsztak mindenféle lények, mi azonban sajnos csak apróbb halakat láttunk, illetve medúzákat.

Péntek reggel, amikor még egy utolsót akartunk csobbanni Piranban, Ágota apró, átlátszó medúzákat fedezett fel a vízben. Nem tudtuk, mennyire veszélyesek. 

Az a nagy, barna medúza, amit közvetlenül ezután láttunk, egész biztosan az volt, mert egy kislányt meg is csípett. 

Mi vigasztalgattuk a hatéves, USÁ-ban élő, erősen sírdogáló Anát, amíg a nagymamája elszaladt kenőcsért. 

A medúza aztán kivetődött a partra, Ágota és egy német férfi mentették meg és helyezték vissza a vízbe.

Az egyik csendesebb partszakaszon a lehető legnagyobb nyugalommal szabadultunk meg a bikini-felsőnktől.

Egy másik, még eldugottabb helyen pedig az ott lévők példáján felbuzdulva mi is kipróbáltuk a naturista strandolást. 

Leírhatatlan szabadságérzés volt fürdőruha nélkül fürdeni!

Fürdés után, ahol és ahogy tudtunk, kifeküdtünk napozni. 

Néha nagy, lapos kövekre, máskor betonra terített törülközőre, de volt, hogy jogtalanul elbitoroltunk egy-egy (amúgy 10 euróba kerülő) napozóágyat.

Volt csak Piranos napunk, de legtöbbször elkalandoztunk valamerre. Szerdán például Strunjanba. 

Ez egy pici üdülőfalu, ami természetvédelmi területeiről híres. Az egyik öbölben madárrezervátum található.

A Gratis busz a központi strandra vitt minket; itt kezdtük, és itt is fejeztük be a napot.

De a lényeg a túránk volt.

Odafelé templomot (Mária jelenése), visszafelé keresztet ejtettünk útba.

Iszonyatos hőségben, tűző napsütésben caplattunk fel a meredek domboldalon. 

De megérte, mert az a kilátás, ami felülről a szemünk elé tárult, minden nehézséget megért.

Ez a Moon Bay (más néven Bay of the Cross), szlovénül Mesecev Zaliv, azaz a Hold öböl. Meredek lépcsőkön kell leereszkedni, ahol szépséges íves partszakaszra jutunk.

Tiszta víz, csodás a látvány, az életérzés. Sokáig pancsoltunk, napoztunk itt.

Másik nap egy pirani fürdés után nem a megszokott úton indultunk el, hanem tovább haladtunk a part mentén. Egyszer csak már egy külön városrészen, Fiesában találtuk magunkat.

Érdekessége egy belső tó, ami sajátos élővilágával természetvédelmi terület.

Természetesen itt is megmártóztunk a tengerben, aztán fürdőruhában gyalogoltunk vissza a városba.

Egyik délután másik irányba indultunk útnak. Végiggyalogoltunk a tengerparton, egészen addig, míg Portorozba nem értünk. 

A „Rózsakikötőben” ugyan rózsákat nem láttunk, ellenben rengeteg szállodát igen. 

Főleg moderneket, mint pl. a Bernardin. 

De ott volt a monumentális, több mint 100 éves Palace Hotel, talán a legszebb a szállodák közül.

Utunk során a nagy meleg miatt többször belemerültünk a vízbe, aztán a korábban említett bikiniben sétálós módszert alkalmaztuk. Ha kedvünk volt, csobbantunk, majd útközben megszáradtunk.

A cél tulajdonképpen az volt, hogy eljussunk egy homokos strandra (Sandy Beach) is, mert azt olvastuk, hogy itt található a szlovén tengerpart legnagyobb homokos strandja.

Nos, eljutottunk. Bár tulajdonképpen csak a part homokos, a víznél már inkább nagyon apró kavicsos.

Itt rengetegen voltak, főleg gyerekes családok, nagy volt a zsúfoltság. Ezért inkább kimentünk a mólóra és a létráról másztunk be a tengerbe, onnan úsztunk a bójákig.

Az utolsó napon elhatároztuk, hogy teszünk egy kis kitérőt Koper előtt, és megállunk Izolán.

Izola nagyon kedves kis város, a korábbiakhoz hasonló ódon hangulattal. 

A kikötőben épp hal-ünnepre készülődtek.

Ekkor már nálunk volt a nagy hátizsákunk, amit annyira nem volt kedvünk hosszasan cipelni.

Ezért a városnézés viszonylag rövidre sikerült.

Időnk nagyobb részét a tengerparton töltöttük el, ahol a sekély vízben áztattuk magunkat.

Itt - már ha ez egyáltalán lehetséges - még tovább barnultunk.

Izolából Koperbe aztán stoppal, két részletben jutottunk el. 

Igen, a mai világban merünk stoppolni, hiszen alapvetően bízunk az emberekben, bár a második sofőr enyhén szólva fura fazon volt.

Viszont amint jó irányba álltunk (először rossz oldalon stoppoltunk!), rögtön az első autó megállt és elvitt minket.

Koperben már csak egy kis tengerparti sétálgatásra, ücsörgésre, lábáztatásra jutott idő.

Nehéz szívvel hagytuk ott Szlovéniát...

Aki ismer, az tudja, hogy nagy lokálpatrióta vagyok, szeretem Almáskertet, Nógrádot és Magyarországot. Piran és környéke viszont olyan hely, ahol simán el tudnám képzelni az életet. 

A szívem-lelkem egy darabja azt hiszem, örökre ott maradt Szlovéniában… Egyik ismerősöm szójátékával búcsúzom: sLOVEnia!

2023. augusztus