Nyári napforduló

A héten szépen suttyomban, részemről mindenféle ünneplés nélkül megtörtént az nyári napforduló, az év leghosszabb nappala és legrövidebb éjszakája. Egyúttal elbúcsúztunk az Ikrektől és beléptünk a Rákba, ami azt jelenti, hogy nemsokára születésnapom lesz, méghozzá  pontosan 8 nap múlva. Mindezt nem mindennapi módon fogom megünnepelni...

A hét első fele hangsúlyosan a kertről szólt. Először is vettem egy nagy lendületet, és végrehajtottam az idei év második fűnyírását. Sokkal könnyebben ment, mint az első. 

Egyrészt mert nem hagytam olyan nagyra megnőni a dzsungelt, mint korábban. Másrészt, mert egy „új” fűnyíróval csináltam. A régi tönkrement, eddig egy kölcsön-gépet használtam, épp itt volt az ideje beszerezni egy saját, működőképes masinát. 

A helyi csoportban leltem rá, és beigazolódott, hogy jó vásárt csináltam. A fűnyíró halkabb és könnyebben kezelhető, mint az előző.

Így végre a kínszenvedés helyett az aktív meditáció lehetőségét adta. Amellett, hogy szép rendezett lett a kert, belekerültem a flow isteni állapotába.

A zümmögő méhecskék nálam aktívan beporozzák a virágaimat. Így azok csodaszépen virulhatnak.

Nagyon gyönyörűek a rózsák a kertemben és Almáskertben is. 

Az ártatlanság és a vadság kettős benyomását adják, amikor rájuk tekintek.

Egy ideig be volt zárkózva (akárcsak én)…

…de aztán (hozzám hasonlóan) kibontotta szirmait a liliom is.

Megejtettük a karózást is. 

A magas-ágyásokban több karót a földbe szúrtunk, hogy megtámasszák a növekvő paradicsomot és paprikát.

A bab és zöldbab köreihez nagyobb karók, pontosabban mogyoróágak kerültek. 

A babfélék már most elkezdtek rájuk felfutni, nemsokára sátorszerűen fogják belepni.

Kivirágzott a cukkini és nődögél a padlizsán.

Összességében elégedett vagyok a kerttel, csak azzal nem, mennyire száraz a talaj. Hetek óta nem esett eső, szomjazik a föld. Hatalmas repedések vannak rajta, és annyi vizet nem tudok és nem is akarok rá öntözni, hogy a fűre is jusson.

Persze locsolom a növénykéket rendesen, és nemsokára a kerti csap problémája is megoldódni látszik.

Szerdára a Heszes nyolcadikosok meghívtak a tanárbúcsúztatóra. Mindig furcsa, de kellemes érzés bemenni volt munkahelyemre, a nógrádi suliba.

Előadásukban versekkel és énekekkel köszöntöttek minket. Kedves ajándékot kaptam tőlük: fába gravírozott neveiket, valamint egy édességcsomagot (csokik, aszalt gyümölcsök, magvak) is.

Jó volt találkozni a volt kollégáimmal és diákjaimmal, beszélgettünk egész  mély témákról is, valamint finomabbnál finomabb sütiket ettünk.

A sportnapon és a ballagáson sajnos nem tudtam ott lenni, de azért lezárult a tanév Nógrádon és Abán is. A gyerekek az Atilla Király Gimiben megkapták a bizonyítványaikat, ami… hm… viszonylag jó lett, vagyis inkább nem lett nagyon rossz. Az évzárót amúgy náluk ilyen lazán tartják, ahogyan a képen láthatjátok.

Egyik lányomtól kaptam egy szép henna-tetoválást.

Ismét sikerült összehoznunk egy randinapot, amikor is népesebb társaságban szórakoztunk együtt.

A héten ismét jártam Székesfehérvárott, és már megint egy koncert miatt. 

Tavaly augusztusban a vihar miatt meghiúsult Bagossyék koncertje, most pénteken bepótolták.

Hatalmas volt a tömeg a belvárosban. Mintha egész Fehérvár, vagy akár Fejér megye ott lett volna.

Zsúfoltnak találtuk a sétálóutcákat és tereket, minden étterem és kávézó, főleg a teraszok dugig tömve voltak.

Mi csak fagyiztunk és elsétáltunk a Zichy ligethez.

A fiúk itt tartottak egy fergeteges koncertet, sok ismert és néhány új dallal.

Önmagamhoz hűen végig ordítva énekeltem, és ugrálva táncoltam.

Aznap lent aludtam Fehérvárott, de másnap hajnalban felébredtem és elhatároztam, hogy sétálok egy nagyot a környéken.

Szép volt a napkelte a Csónakázó-tónál.

Számtalan virágot találtam a gondozott, rendezett Rózsaligetben. A Csitáry-kútnál megtöltöttem az üvegemet helyi ásványvízzel.

Az előző nap zsúfolt és zajos belváros most kihalt volt és csendes. Alig találkoztam emberrel, jó volt szinte tök egyedül sétálgatni.

Nagyon kellemes ez a város, legalábbis a történelmi belvárosa. Csak a buszpályaudvar környéke siralmas, tele kéregetőkkel, csövesekkel, alkoholistákkal és drogosokkal.

Hétvégén, minő meglepetés, ismét Budapesten voltam, ahol mindenféle családi összejövetelekben, programokban volt részem, részünk.

Az óbudai ház felállványozva, az ablakok benejlonozva, kilátás semmi, belátás ellen redőny le. Persze azért nem bírtam magammal, a fólia alatt néha kibújtam az erkélyre, esélyt adva a nézelődésnek.

Dolgoznak a melósok ezerrel, festik a falat, lógnak a köteleken, nagy a zaj, fúrnak, kiabálnak. Reméljük, mihamarabb véget ér a káosz és igazán szép háza lesz az anyukámnak.

Egy nagy meglepetés történt, amit anyukám elől sikerült mindvégig eltitkolnunk. Úgy volt, hogy az öcsém idén nem jön haza Kanadából, erre egyik este csak úgy a „semmiből” betoppant, majdnem szívinfarktust hozva Anyura. Volt nagy sírás-rívás az örömtől.  

Kevin nagyon ügyesen edz, irányító pozícióban van. Még nem száz százalék, de nagyon valószínű, hogy az unokaöcsém bekerül a magyar kosárlabda-válogatottba. 

Nagymami néhány unokájával megnézte egy edzőmeccsét Fehérvárott, jövő héten pedig együtt egy nagyobb brigáddal mi is lemegyünk drukkolni neki.

A kettő között Portugáliában lesznek a csapattal, ahová, második meglepetés, Attis elhívta Anyut. Szóval közös utazásban is lesz részük Portóba és környékére.

Én pedig reggelente együtt kávézgattam vele, hol az egyik, hol a másik pékségben. Mármint ő kávézott, én meg csak úgy ücsörögtem és beszélgettünk.

Részünk volt egy kellemes családi ebédben is. Amellett, hogy finom volt a kaja, játszottuk kedvenc idióta telefonos csapat-játékunkkal is. Valamint a gyerekeim bevezették nagybátyjukat a kortárs magyar könnyűzene rejtelmeibe (nem mondom, hogy túl nagy sikerrel).

Délutánra megérkeztek a húgomék is a férjével és minimanó két és féléves kisfiával. Elmentünk fagyizni, aztán pedig játszótérre. Az unokaöcsém über cuki volt, játszottam, beszélgettem, sétáltam vele.

Este beültünk a Mad Gardenbe, amit a régi Selyemgombolyító kertjében alakítottak ki. Megérkezett Attis barátja és a fia is, volt falatozás, sakkozás, cseverészés.

A héten egyébként mindenféle műszaki dolgok jött a képbe. Először is a jó ideje vacakoló laptopomat vittem szervizbe, ahol kipucolták és újratelepítették.

Másodszor is vásároltam egy új telefont. Aki régóta követ, az tudja, hogy nekem ezer évig régi típusú nyomógombos mobiltelefonom volt, és csak három éve szántam rá magamat (a köz nyomásának engedve), hogy beszerezzem életem első okostelefonját. 

Amit sokszor leejtettem, először berepedt a képernyője, aztán eltört a hátlapja, a végén necces volt, hogy totálisan szétesik. Ezt megelőzve minimális havi részletre vettem egy hasonló, kicsit újabb típust.

Ráadásul szép világos, fehéres-szürkés, aminek végre van fóliája és tokja is. Valamint volt néhány ügyintézős köröm a Yettelnél, a Media Marktban és a MagNet Bankban.

Imádok sétálni! Ma hajnalban Budapesten mászkáltam. Szomorú látni, hogy kora reggel az emberek többsége fásult arccal kezdi a napot, hozzá jön a cigi, a kávé, és a sör vagy az energiaital. 

Viszont pozitívum, hogy egyre több kerékpározó, rollerező és futó embert is látok. Az Árpád hídról pedig szépséges volt a napkelte.

Először céltalan kóborlás volt a terv, telefonálással összekötve, aztán végül is félig meglepve, félig lelepleződve találkoztam a párommal Újpesten és elkísértem őt dolgozni.

Ma összességében két órát gyalogoltam a városban, és volt egy húsz perces futásom is. Csak azért ilyen rövid, mert reggel kicsit rosszul éreztem magamat: torokfájás, gyengeség, émelygés.

Ahogy telt a nap, egyre jobban éreztem magamat, így befaltam egy jó kis gombás-kukoricás-ananászos pizzát.

Szombattól Rákosrendezőn munkálatok zajlanak, ezért a vonatok nem mennek be a Nyugatiba. Leteszteljük az összes be- és kijutási variációt, buszt, villamost, metrót, van itt kérem választási lehetőség.

A lényeg, hogy az utazási idő jócskán megnőtt, az utazás pedig nagyon megbonyolódott. Egy hónapot kell így kibírnunk a kánikulában.

A kispiroson a hőgutában főttem a levemben, most viszont a hűvös házban ülök, pihenek, átgondolom a hetet, és írok egy jó kis blogbejegyzést.

2025. június