Erdélyi körutazás 2. Alsócsernáton, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Mohos tőzegláp, Szent Anna tó, Csíksomlyó, Békás szoros, Gyilkos tó, Gyergyószentmiklós

3.

Alsócsernáton volt az első programpontunk, méghozzá a Haszmann Pál Múzeum. 

Ez Székelyföld legnagyobb skanzenje. Az alapító unokája vezetett minket körbe, nekem nagyon tetszett. 

Az ember nem is gondolná, hogy egy ilyen kis faluban ilyen csodát láthat. Az alapító megőrzött itt szinte tényleg mindent, ami a régi kultúrához kapcsolódik.

Az Árpádkori régészeti lelettel kezdtünk.

A faragott kopjafákkal folytattuk.

A kúriában hat szoba volt berendezve különböző népi, nemesi, polgári tárgyakkal.

Többek között festett tulipános ládák, népviseletek, kályhacsempék, vagy olyan régi tárgyak, mint írógép vagy rádió.

A pincében gazdag öntöttvas-kályha kiállítást nézhettünk meg.

Az udvarház mögött mindenféle mezőgazdasági gépekből láthattunk hatalmas gyűjteményt. 

Én persze alig ismertem fel belőlük párat, csak a szekeret, vetőgépet, kukoricamorzsolót sikerült beazonosítanom.

Innen a régi nép lakóházakhoz vezetett az út. Mintha egy mini-skanzenben jártunk volna.

A házak között eredeti székelykapuk és egy gémeskút is állt.

Mivel a mára tervezett Szászhermányt előző napra hoztuk, ezért jutott idő arra, hogy a közelben lévő Kézdivásárhelyre is ellátogassunk. Innen származik László Attila, az ő előadásában hallgattuk meg a Székely Himnuszt.

A csoport célja tulajdonképpen a Rigó Jancsi cukrászda volt, ahol finom fagyit ettem. Viszont persze nem bírtam ki, és mászkáltam egyet a főtéren és környékén.

Először Erdély legnagyobb református templomát jártam körbe. Napsugaras szerkezetű a főtér, a kapualjakban kis „utcák”, úgynevezett udvarterek találhatók.

Itt öntötte Gábor Áron a rézágyúit, róla nevezték el a főteret, aminek a közepén az ő szobra áll.

A tér végében három jelentőségteljes épület.

A Vigadó, ma művelődési ház.

Az új városháza a régi takarékpénztár épületében van.

A régi városháza ma Céhtörténeti- és Patikamúzeum.

Kicsit odébb megtaláltam egy mézeskalácskészítő mester fatornácos, faoromzatos házát. 

Sepsiszentgyörgyre igazából nem terveztünk városnézést, de mivel eltévedtünk, pontosabban a busz nem tudott a szűk illetve egyirányú utcákba behajtani, bekanyarodni, ezért végül is elmondhatjuk, hogy busszal nagyjából bejártuk a város központját.

Itt a cél egy helyi iskola meglátogatása volt. Az ottani hetedikesek osztályfőnöke és az igazgató fogadott minket. A gyerekek bemutatták egymásnak iskolájukat, kérdezgettük őket a helyi dolgokról. Aztán megkínáltak minket kürtőskaláccsal, végül jött az ismerkedés. A gyerekek rögtön elkezdtek egymással beszélgetni. A legjobb a szkander-verseny volt, ahol mindenki üvöltve, visítva drukkolt, majd tapsvihar fogadta a győzteseket.

Innen a Csomád hegyre mentünk, az iker-kráterekbe.

Először a Mohos tőzeglápnál vettünk részt egy túrán. Pont elcsíptük a helyi vezetőt.

Itt a régi tó már szinte teljesen eltőzegesedett, néhol akár tíz méter vastag is lehet a tőzegréteg.

Mindenféle különleges növény megtalálható itt, például rovarevő növény, mérgező rozmaring, vagy hallucinogén mámorka.

Pallókon lehet közlekedni a törpefenyők és nyírfák között.

Szigorúan tilos az útról letérni, a tőzegre rálépni. Egy helyen viszont néhány kiválasztott gyerek kapott egy feladatot: a tőzegen ugrálásukkal kellett berezegtniük a tó vizét.

Utána a Szent Anna tóhoz vitt utunk. Előtte elmeséltem a tó legendáját.

Az erdei ösvényt az esőzések, felázások miatt lezárták, az aszfaltos úton ment le a csapat.

Kicsit paráztam a gyalogút során, nehogy medvével találkozzunk, de félelmem alaptalannak bizonyult.

A tó csodaszép volt, körben mindenütt fenyvesek.

Először a keleti résznél nézelődtünk, aztán átmentünk az északi partra.

Útközben láttuk a Szent Anna kápolnát.

A másik oldalon a fotózáshoz jobbak voltak a fényviszonyok. A gyerekek halakat, piócákat néztek.

A kirándulás lefelé könnyű volt és felfelé sem nehéz. Erőltetett menetben 23 perc alatt értem fel az élbolyban.

A buszból macilest tartottunk, mindenki kukucskált az ablakokból, hátha szerencsénk lesz. Onnan persze szívesen láttam volna medvét, és tudtuk is, hogy arrafelé gyakran előfordulnak, de sajnos egyet sem pillantottunk meg.

A Prince Hotel Csíkszeredán a főút mentén található, így kicsit zajosabb. 

Kívülről is amolyan semmi különös, belülről viszont a gyerekek szavaival élve: „luxi”. 

Tényleg modern volt a berendezés, kényelmes a szoba, sok tükörrel.

Itt két éjszakát töltöttünk el.

4.

Csíksomlyón kezdtük a napot.

Először a szabadtéri programokkal.

Elsőként a Barátok feredőjénél kezdtünk.

Néhányan lábat áztattak a fürdőben. 

Aztán a gyerekek megkóstolták a borvizet a forrásnál.

Erre a napra hűvösebb és esősebb időt ígértek. 

Ehhez képest tűző napsütésben, melegben másztunk fel a Kis-Somlyó hegyre.

Kitikkadva értünk a Hármashalom-oltárhoz.

A munkások odafent már készültek Pünkösdre, egyikük mesélte, hogy ott amarra (mutatott tőlünk nem messze) egy medve él a bocsival. 

Úgy döntöttem hát, hogy kihagyjuk a kápolnákat, mert személyesen nem szerettem volna összefutni egy macival sem.

A Kegytemplomban is körbenéztünk. 

Babba Máriától azt kértük, hogy teljesítse a kívánságunkat.

Útközben a Trianon évforduló okán meghallgattuk és elénekeltük, hogy „Mi egy vérből valók vagyunk”, valamint a csíksomlyói előadás miatt az „István a királyból” a „Szállj fel, szabad madár”-t.

Madéfalván, a veszedelem emlékművénél tartottunk egy kis megemlékezést. 

Az egyik diák elmesélte a vérengzés  történetét.

Később aztán szükségünk volt a hosszúujjúra és ernyőre. Az idő picit lehűlt és esett is rövid ideig az eső.

Először a Békás szorosban, ahol a múltkorinál hamarabb szálltunk ki a buszból, hosszabbat túráztunk.

Végre tüzetesebben is szemügyre vehettem az Oltárkövet, tetején a kereszttel.

A szorosba kirakták „Gyalogolni tilos” táblákat, ehhez képest rengeteg kiránduló-csoporttal találkoztunk.

A patak nagyon megduzzadt, sok helyen vízesésként tört elő a sziklák közül a víz.

A gyerekeknek nagyon tetszett a sok szép szikla-képződmény.

A Gyilkos tóhoz érve leszakadt az ég. 

Aztán ott töltött idő alatt váltakoztak az esős és száraz, melegebb és hűsebb időszakok. 

Cirka percenként vettem fel és le a napszemüvegem meg a farmardzsekim, illetve nyitottam ki, majd csuktam be az esernyőmet.

De tulajdonképpen nem áztunk el sehol, és ez volt az egyetlen nap, amikor kis esőben volt részünk.

Míg a gyerekek ettek-ittak, vásároltak, én sétáltam a tó mentén.

Szívesen elmentem volna a kilátó-részhez, de az itteni híd már nem volt a helyén, a patakon avagy a kidőlt fatörzsön átmenni valahogy nem volt kedvem.

Gyergyószentmiklósról kettő ismert együttes is származik. 

Ezért adta magát Bagossytól a „Visszajövök” és a 4S Street-től a „Mesélek a bornak”. 

A város központjában most is megtaláltuk a medvét a padon.

Ha már előző nap élőben hiába kerestük, most fotózkodtunk is vele szobor formájában.

Folyt. köv.

2025. június