Olyan igazán nagy Réka Tour-os megmozdulások nem történtek mostanában, inkább több kisebb program jutott nekem így a vakációm végére.
Meglátogattam Budán egy régi jó barátnőmet, Tündét. ő Máriahalmon volt a szomszédunk, rá akkor egyfajta példaképként tekintettem. Mindenben előttem járt, korban, gyerekek számában, élettapasztalatban. Szakmai élete dióhéjban: művészet, teológia, dráma, önismeret. A háztartás és a gyereknevelés mellett mindig volt ideje-energiája önmagára; csinos, fitt, fiatalos. Példája hatott rám, miatta jócskán változtattam az életemen. Most is nagyon sok párhuzamot látok kettőnk útjában: öt gyerek, válás, sport, önmegvalósítás, szabadságvágy. A találkozásunk olyan volt, mintha csak előző nap beszéltünk volna utoljára.
Aztán jött jópár nap, amikor nagyjából semmit sem csináltam. A nagy melegben többnyire reggeltől estig csak pihentem. Lehet, hogy ez kell is a nyári szünetben, de nekem, aki sokat pörgök, furcsa volt a semmittevés. De egyszerűen teljesen lenyomott ez a fülledt forróság, csak feküdtem és gondolkoztam. A házimunkával és a kerttel minimálisan foglalkoztam, alig volt itthon gyerek, nem mozogtam gyakorlatilag semmit, ellenben napközben szundikáltam is.
Később aztán tettem a testemért: jógáztam Berkenyén a tóparton, a fodrászhoz pedig futva jutottam el, hogy összekössem a kellemeset a hasznossal. Kipróbálok egy kísérletet: hosszú ideje először nem festtettem be a hajamat. Talán merészen hagyom lenőni az eredetit, aminek a színe nagyon hasonlít a festettre, azzal a különbséggel, hogy bizony jócskán találhatók benne ősz hajszálak is. Kíváncsi vagyok, hogy élem meg a folyamatot, mennyire tetszik majd az eredmény, egyáltalán: bírom-e és meddig. Persze majd beszámolok nektek a tapasztalatokról.
Szombaton Nagymarosra látogattam. Hiába volt nagyon meleg és a hátizsákomban rejtőzött a bikinim meg a törülközőm, valahogy semmi kedvem se volt fürdeni a Dunában. Eleve kevés időt töltöttem a strandon, egyszerűen úgy éreztem, hogy nem kell emberek között lennem.
Pedig aznap három vásárban is voltam, de egy-egy „Sziá”-n kívül nem is kommunikáltam senkivel. Itt Nógrádon a szokásos havi piacra mentem el, de nagyon kevesen voltak árusok is, vevők is. A Nagymaros Fő terén a heti kézműves- és termelői vásáron is csak egy lendülettel átsétáltam. A Piknik Manufaktúrában az augusztusi Piknik Vásáron helyi és környékbeli kézművesek állították ki és árulták portékáikat, de itt is csak egy gyors kört tettem.
Kettő dologhoz volt kedvem. 1. Sétához a hegyen. A vonattól utam a templomtéren át rögtön a Nap utca felé vezetett. Ez azért kultikus hely számomra, mert egyik regényem főszereplőit pont ebbe az utcába képzelem el.
Innen a Kálvária felé kanyarodtam. Legutóbb másfél éve lépdeltem fel ezeken a lépcsőkön. Akkor magánéleti válságban voltam; most válság nincs, de egyre hangsúlyosabb életemben egyfajta elmélyedés önmagamban.
Ehhez nagy segítséget nyújtott a kálvária-járás. Megint beugrottak a három évvel ezelőtti izraeli út képei, hangulatai. Nem tudom, hogy van ez, de ismét nagyon hatott rám ez az egész.
Lelkileg felkavart a külső-belső út. Némely stációnál kifejezetten elérzékenyültem. Pedig nem is vagyok vallásos – „csak” hiszek Istenben…
Feljutottam a kápolnához. Ezúttal leültem egy magaslatra, onnan néztem le a kisvárosra, szemben volt velem Visegrád, a kettő között a Duna. Jött egy gondolat, hogy idén még mindenképp fel kell mennem egyszer a várba.
Aztán le a lépcsőkön, ki a sétányra, el a kanyarig, ki a gátra, le a partra.
2. Ücsörgés a parton. Ehhez volt még igazából kedvem. Olyan helyen mentem ki a Dunához, ahol senki se volt, magam lehettem. Leültem a kövekre és csak bambultam magam elé. Néztem a vizet, a túlparton a hegyeket, a fényeket.
Itt még csak nem is gondolkoztam, egész jól sikerült kiürítenem az elmémet. Olyasmi volt, mint egy meditáció a természetben.
Tegnap viszont nagyon is volt kedvem mozogni is, emberek között is lenni. Barbival táncolni mentünk. Megint a Westend Tetőkertjében rendeztek moldvai táncházat, ismét a Tázló zenekar muzsikált. Jó volt nagyon a hangulat!
A páros táncokat Barbival együtt jártuk, ezeknél csak az volt a fura, hogy mivel én vagyok a magasabb és én ismertem jobban a lépéseket, én lettem a „fiú”. Nagyon szokatlan volt másik irányba lépkedni, egyáltalán vezetni, ahelyett, hogy engem vezettek volna.
Éjszaka értünk Nógrádra vonattal, ahol még egy jurta-partit is rendeztünk. Barbiék ugyanis vettek egy szuperjó jurtát! Hátul áll a kertjükben, és nem 6-os átmérőjű, mint anno a miénk, hanem 5-ös.
Sokkal jobb állapotúak a lécek, a kerege, a tündük, a ponyva, minden. Itt aludtunk tegnap éjszaka.
Erősen töprengenem kellett, hogy én, az ex-jurtalakó vajon mikor aludtam utoljára jurtában, és arra jutottam, hogy a 2014-es kiköltözés óta most először. De előtte éjféltájt sós és édes nasikat ropogtatva beszélgettünk egy jót.
Azért egy nagyobb utazásban is volt részem. Hétfőn Alsóörs várt rám. A vonaton nosztalgikus érzéseim támadtak: eszembe jutottak a kamaszkori utazások a déli parton, Széplakról meg Sóstóról, illetve az északi parton Révfülöpről vagy Tapolcáról, amikor még Balatonhenyén éltünk.
A balatoni vonatútnak számomra megvan a szokásos dinamikája. Érd-Martonvásár-Baracska hullámvölgy, Velencei-tó hullámhegy, Fehérvár után nagyon hullámvölgy (elnézést mindenkitől, akinek ez a vidék a szíve csücske, de valahogy nem tudtam megbarátkozni Szabadbattyánnal, Polgárdi iparteleppel meg Csajággal), és aztán jön végre Akarattya, az alagút és a magaspart.
Nekem mindig olyan jó kedvem támad, ha meglátom a Balatont! (Meg a Dunát.) Hiába élek a Börzsönyben, ahol inkább hegy van meg erdő, a másik énem nagyon is vízi lány.
A cél Alsóörs volt, egy kisebbfajta Mókusos osztálytalálkozó. Itt Szandra (és párja) meg Jutka várt rám. Egy időt eltöltöttünk a szuperül felújított házikóban, majd irány a strand, ahol később Eszter is csatlakozott hozzánk.
Nem csináltunk semmi mást, csak fürödtünk, napoztunk, heverésztünk az árnyékban és rengeteget beszélgettünk. Érdekes volt figyelni a különböző életutakat, életszakaszokat. Valakinek a férjhez menés, nagycsalád után a válás és önmagára találás – másnak meg épphogy a sok egyedüllétet követően a párkapcsolat az útja.
...olasz étteremben pizzáztak,
...cukrászdában fagyiztak.
Kosaraztak is, ahol Kende lealázta két unokatesóját. Ja, nem! J Természetesen a profi kosaras Kevin és Domi tarolt az Olimpiai park pályáján.
Kendének így telik a nyár: sok munka, sok buli. Kilátogatott a Sziget fesztiválra…
…bobozott Fűzfőn.
Mától a nyári munkák után a három nagy gyerekemnek jön a jól megérdemelt kikapcsolódás.
Virág, Kende és Csillag együtt bulizik Zamárdiban a Strand fesztiválon. (Épp most küldözgetik a videókat a Bagossy-koncertről.)
A hétvége remélhetőleg méltó lezárása lesz a nyári szünetemnek. Budapestre megyek, a Mesterségek Ünnepére a Budai Várban, illetve a Műegyetem rakpartra a Road Movie Live koncertekre, melyek közül a Csík zenekart várom legjobban.
Jövő héttől pedig nekünk tanároknak kezdődik a munka!
2022. augusztus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése