2025?

Már jó ideje van egy mondásunk, hogy ha valami jövő idejű dologról beszélünk, akkor viccből azt tesszük hozzá, hogy majd 2025 októberében... Az a durva, hogy ez a dátum szép lassan közeledik. Hasonló ez, mint mikor elérkezett a valóságban is az a nap, ahová Marty McFly visszament a jövőbe. (2015.10.21.)

2025. 9-es év! (2+0+2+5=9) A 9 a spiritualitás, a szellemiség, az isten, az egyetemesség, a tökéletesség, az önzetlen és feltétel nélküli szeretet száma.

Az előző bejegyzés a karrierről szólt, és igen, számomra idén a MUNKA indul(t) be. Racionálisan úgy gondolom, hogy a tél a próbálkozás időszaka lesz, tavasszal már alakulnak a jó kis munkák, nyártól pedig fullra berobban minden. Viszont mivel 2024 bebizonyította, hogy sokszor olyan dolgok történnek az emberrel, amit ép ésszel sosem gondolt volna, ezért vegyünk egy másik forgatókönyvet: egész évben végig sok szuper idegenvezetésem lesz és kész. Ezzel párhuzamosan elérkezik a komolyabb anyagi stabilitás, sőt, a bőség. Befektetéseim szépen beérnek, szakmai sikereimmel együtt jár a pénzügyi növekedés, szintlépés, sőt, ugrás.

2024 a TANULÁSról szólt, idén úgy érzem, ez sokkal kevésbé lesz hangsúlyosabb. Mármint természetesen sokat fogok önszorgalomból készülni, dolgoknak utánajárni, meg hát az élet minden napja egyfajta tanulás. De intézményesített formában nem szeretnék már tanulni, azt nem mondom, hogy soha többé, mert soha ne mondd, hogy „soha”, de jó ideig biztosan nem. A nyelvtanulást a tavaly megszokott formában érzem megvalósíthatónak: naponta orosz és olasz a Duolingó-n.

Az új szakmámmal ugyebár együtt jár az UTAZÁS. Egészen biztos, hogy sok városnézésben, országjárásban, és külföldi utazásokban is lesz részem 2025-ben. Egy valami látszik fixnek, májusban Erdély. Ezen kívül nem szeretném előre kitalálni az úticélokat, örömmel fogadom, amit Univer ad. Egy biztos, hogy ehhez több utazási irodával kell felvennem a kapcsolatot. A Réka Tour oldalt jobban beindítom, gyakrabban rakok fel bejegyzéseket, hiszen ez egyfajta portfólióm. Tavaly sok volt a városnézés a suli, a munkámra készülés miatt, idén jobban koncentrálnék a vidékre, több természetjárást tervezek, szeretnék hegyen, erdőben, vízparton kirándulni.

Az ORSZÁG történéseit nemrég külön bejegyzésben fejtettem ki. Most csak röviden annyi, hogy 2024 volt a kezdet, most jön az építkezés. Lépésről lépésre, tégláról téglára…

Ha már építkezés, jöjjön a HÁZ témája. Ami ugyan több mint húsz éve felépült, négy éve az enyém, és alapvetően nagyon tetszik, de, mint minden házon, ezen is mindig van tennivaló. A kéményt rendbe kell rakatni, és összejön végre idén a külső festés. Hosszabb távra még vannak a bakancslistán tervek, például új padlóburkolat vagy az ablakkeretek lefestése. Apropó ablak: a szomszéd felé néző oldalra mindenképp kerül egy függöny. (Nálam amúgy sehol sincs függöny, szeretem, ha világos a ház, besüt a napfény, de azt nem, ha belátnak.)

2025-ben sokkal nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni a KERTre. A nagy veteményes egy évig parlagon hevert, most itt az ideje, hogy újra bevessem mindenféle maggal. Szeretnék sokkal több saját zöldséget és színes virágokat. Valamint felkerül végre a kerítésre az a több éve tervezetett nádszövet.

A CSALÁD témája most egész okés nálunk, és a gyerekek életében idén nem várható semmiféle előre látható fordulat, ezért remélhetőleg ez nyugis év lesz ebből a szempontból. Az egyetlen nagy változás anyukám költözése lesz az új lakásba. Tavasztól Óbuda lesz a budapesti főhadiszállásunk. A lakberendezői vénámat ott biztosan kiélhetem, már most sem lehet Anyuval kábé semmi másról beszélni, csak színekről, bútorokról és kiegészítőktől. Biztos, hogy sokat megyünk majd együtt mindenféle lakberendezési áruházba, ami számomra egyfajta hobbi is.

Boldog vagyok, hogy vannak BARÁTaim, akikkel a tavalyi évhez hasonlóan idén is jó kapcsolatot és közös programokat is szeretnék. A falu életében is részt veszek majd aktívan. Egészen biztosan sokszor megyünk majd a Sutiba karaokezni, ahol együtt énekelünk és táncolunk.

2023 a BULIK éve volt, rengeteg koncerttel, táncházzal, fesztivállal, 2024 sokkal nyugisabb. Most talán megint kicsit felpörögnek az események, már nézegetjük a gyerekekkel az idei fesztiválok fellépőit, a 2025-ös koncerteket. Biztosan megyünk együtt is, külön is bulizni.

A zenén, éneklésen, táncon kívül van énnekem egy csendes, magányos hobbim is: az ÍRÁS. Ennek egyik fajtája a befelé írás, azaz a regények, novellák. Könyvkiadási szándékaim már nem hangsúlyosak; elég, ha saját magamnak írok. Tovább haladtam a szentendrei regénnyel, és belekezdtem egy új, fiatalokról szóló, Balatonnál játszódó történetbe is, ezeket fogom folytatni. A kifelé írás pedig ez a blog, amit 2025-ben is töretlen lelkesedéssel fogok vinni. Legalább heti egy bejegyzésre, havi egy fotó-válogatásra számíthattok tőlem. Ja, ez az első év, hogy nem vettem magamnak papír alapú naptárat, mindent a telefonomba írok be.

Amire mindenképp nagyobb hangsúlyt kell fektetnem idén, az a testi és lelki EGÉSZSÉG. Még jobban odafigyelek a mozgásra és a táplálkozásra. A (magamhoz képest) elkényelmesedésből, elpunnyadásból reaktiválódnék. Megint neki kell lendülnöm és futnom, amikor pedig az utak a sár vagy a jég miatt alkalmatlanok a futásra, akkor bent nemcsak súlyzó, de pörgős edzéseket is tartanom. Étkezésben évről évre mindig ugyanazok a tervek, mint most is: kevesebb édesség, több nyers zöldség-gyümölcs, sok folyadék. Tavaly egyszer se csináltam böjtöt, méregtelenítést, ezt most már elengedhetetlennek érzem. Masszázsból és szaunából, fürdőzésből többet szeretnék. Az egészség része a belső egyensúly, amit most nagyon jól élek. Természetesen 2025-ben is fontos lesz az önismeret és a lelki fejlődés.

Végül, de nagyon nem utolsósorban következzék a SZERELEM. Itt csak egy valamit szeretnék: minden legyen olyan és még olyanabb, mint 2024-ben. Azon az úton szeretnék tovább haladni, amelyikre tavaly együtt ráléptünk. Ehhez a témájához direkt nem raktam fel fényképet, pedig természetesen ide is készült kollázs, de csak saját célra. Abban egyeztünk meg a párommal, hogy ő nem fog szerepelni a fotókon, se a blogon, se a facebook-on. Bár rengeteg jobbnál jobb fényképet készítünk egymásról és magunkról, kérését természetesen tiszteletben tartom. Így meg kell azzal elégednetek, ha néha a háttérben megjelenik a trikója vagy a keze…

Egy egészen konkrét dolgot már tudok 2025-ről. Január harmadik hetén anyukámmal elutazunk a Velencei tóhoz. Egy wellness hétvégére fizettek be minket a gyerekek, ezt kaptuk tőlük karácsonyi ajándéknak. A pörgős énem nem bír magával, máris egy utat tervezek a tó északi részén a Velencei hegységben (Sukoró, Pákozd). Időnk nagy részét viszont a szállodában töltjük majd. Ahogy magamat ismerem, a medencében leszek leginkább, úszom és fürdőzöm, masszíroztatom magam, és kipróbálom az összes szaunát.

Érzem, hogy nagyon különleges év vár ránk, elengedésekkel, felfedezésekkel, pozitív élményekkel, tanulságokkal, célok elérésével, az univerzum ajándékainak fogadásával, kalandokkal és belső tapasztalásokkal.

2025. január

Karrier

Ez a szó életem eddigi ötven éve alatt konkrétan soha nem jelentett számomra semmit. Ahogy a „pénz”, a „gazdagság” is egyfajta szitokszó volt, úgy a „karrier” kifejezéshez is negatív képzetek tapadtak részemről. Dédim háztartásbeli volt, nagymamám és anyukám elkezdtek dolgozni egy munkahelyen, és sok év után onnan mentek nyugdíjba. Oké, Anyu pénzügyi előadóból a végére FŐelőadóvá lépett elő. Volt férjem pedig alig-alig dolgozott.

Nekem van három szakmám: angoltanár, life coach és idegenvezető. Ezen kívül média szakra is jártam, és a sajtó különböző területein dolgoztam. Nyelvsuliban meg közoktatásban tanítottam, voltak magántanítványaim és céges tanfolyamaim, fordítottam, vizsgáztattam, táboroztattam. Angolul folyékonyan beszélek, egy szláv nyelvet (orosz) középszinten, egy latin nyelvet (olasz) és egy másik germán nyelvet (német) pedig alapszinten tudok.

Klasszikusnak nevezhető karriert mégsem építettem, nem kaptam menő pozíciókat, nem jutottam fel a ranglétra csúcsára, de még csak magasabb lépcsőfokára sem. Ebben persze közrejátszott, hogy mivel öt gyereket szültem és neveltem, sok-sok év kimaradt az életemből, amit erre fordíthattam volna. Ebből következik, hogy milliomossá se váltam, sőt, nemhogy gazdagnak, de jómódúnak sem érzem magamat.

A karrier ugyebár pályafutást jelent, azt, hogy az ember életútján érvényesüljön. Számomra a 2025-ös év a karrier éve lesz, ami számomra a szakmai előrelépést, sikereket jelent. Nem sok tervem van erre az évre, de egy mindenképp: a szakmai céljaim elérése. Ebben tudatosan szeretnék építkezni. Tudom, hogy sok minden a körülményektől és a lehetőségektől függ, de én úgy érzem, ezeket én vonzom az életembe, és vagyok elég szemfüles meg bátor, hogy éljek is velük. Az önmenedzselés kulcsszó, hiszen én magam teszek az előre jutásért.

A lehetőségek megragadásával párhuzamosan szeretnék gyarapodni, és nemcsak tapasztalatokkal, hanem anyagi téren is. Elérkezett az idő, hogy míg eddig pénzt, időt, energiát fektettem a tanulásba, addig most pénzt kapjak a tudásomért, az erőfeszítéseimért. Jóval több pénzt szeretnék keresni, nem is keresni, inkább teremteni, mint eddig valaha, és nem úgy, hogy éjjel-nappal gürcölök és megszakadok belé.

Bevallom, mikor otthagytam a közoktatást, volt bennem némi félelem azzal kapcsolatban, hogy ezentúl magamnak kell mindent megszerveznem, para volt a bizonytalanság, hogy csakis magamra támaszkodhatok. Mostanra eljutottam oda, hogy ennek az életformának kizárólag a pozitívumait érzem. Lubickolok a szabadúszó létben. Csak azt a feladatot vállalom el, ami tetszik, ami kihívást jelent. Én osztom be az időmet, sokszor akkor dolgozok, mikor más pihen, de sokszor mikor más dolgozik, én pihenek. Ha energikus vagyok, többet vállalok, ha elfáradtam, akkor kikapcsolódok.

Nekem most, fél évszázadosként kell mindent előről elkezdenem, egy számomra vadonatúj szakmába bedolgoznom magamat. Friss a végzettségem, alig száradt meg a tinta a bizonyítványomon, és az önéletrajz „idegenvezetői szakmai tapasztalatok” rovata üres volt ezidáig. Látszólag nulláról indulok, mégis úgy érzem, hogy nem. Az eddigi évtizedek tapasztalatai, az idő során felhalmozódott tudás és műveltség mind a javamra válik, ezeket tudom hasznosítani a munkám során. 

Ezen felül kiterjedt a kapcsolati hálóm. Azokkal a készségekkel, amiket manapság illik egy önéletrajzba beleírni, tényleg rendelkezem. Jó kommunikáció, szervezőkészség, rugalmasság, empátia… Emellett nyitott vagyok és lelkes, optimista és jó humorú.

A héten öt tour-om volt, kettő háromórás és három kétórás, egy buszos és négy gyalogos, egy Pesten, kettő Budán, és kettő Pesten és Budán (ú.n. Orientation Tour), négy csoportos és egy privát, kettő délelőtti és három délutáni.

Tegnap a Belvárost jártam körbe, voltam a Dunakorzón, a Március 15., Vörösmarty, Deák, Erzsébet, Szabadság és Kossuth téren.

Megmutattam a vendégeknek az olyan nevezetességeket, mint a Belvárosi plébániatemplom, a Vígadó, a Budapest Eye vagy a Parlament.

Az egyik városnézés során a Bazilikába is bementünk. Nagy élmény volt újra körbejárni ezt a csodálatos épületet, látni a Szent Jobbot, történelmi nagyjaink és szentek szobrait, mozaikokat és freskókat, na meg persze a kupolát.

Olasz családok illetve egy ír pár napját tettem szebbé és érdekesebbé. Az idegenvezetés egyfajta kulturális diplomácia, én úgynevezett nagykövete lettem a hazámnak. Rajtam keresztül kapják a benyomásaikat az országról, és ha jól csinálom (a visszajelzések és saját érzéseim szerint is: igen), akkor pozitív érzésekkel térnek haza, jó hírünket viszik a világban. Nekem ez nagy sikerélmény.

A hét kulcsszava az időjárás terén a zúzmara és a köd volt. Míg a zúzmarával borított fák, bokrok, mezők csodálatos látványt nyújtottak, addig a ködben a turisták nemhogy Pestig, de a Dunáig is alig láttak el Budáról. Emellett annyira hideg volt a hét elején, hogy a túrák végére jéggé fagyott mindenki. Tegnap már sütött a nap, de a szél fújt erősen, amit különösen a délebbről érkezett vendégek viseltek nehezen.

A mai napot széppé tette egy kellemes kocsikázás és még szebbé egy még kellemesebb látogatás Almáskert egyik virágneves utcájában.

Míg én Budapesten dolgoztam, addig a gyerekek több ütemben hazatértek. Forralt bort készítettek, csavart csokis sütit sütöttek. A fele társaság ma, a másik fele holnap hagyja el a házat, és tér vissza a tanuláshoz illetve a munkához. Nekem pedig megbeszélésem lesz a turisztikai honlapos írós munkámmal kapcsolatban.

Ezen kívül mindenféle hivatalos meg szervezős feladatok várnak rám. Például: autó ideiglenes kivonatása a forgalomból, átállás Ügyfélkapu+-ra (nem DÁP-ra!), a kéményem-kályhám újabb átnézetése, mert valami sajnos nem smakkol vele. Valamint várom az újabb, kihívást jelentő, érdekes, izgalmas idegenvezetői munkákat.

2025. január

(A 2025-ös évre szóló elképzelések összefoglalásával még adós vagyok, fejben dolgozom rajta, nemsokára írásos és képes formában is meglesz.)

Óév vége - Újév eleje

Jól végződött az előző év nagyon, több szempontból is elégedett lehetek 2024 lezárásával.

Vasárnap megcsináltam életem első buszos városnézését a Cityramánál. Egy nagy busszal vitt 42 turistát 2 idegenvezető. A buszon felváltva beszéltünk, én a Bazilika - Budai vár, illetve a Hősök tere - Parlament közti szakaszokat vállaltam. A Budai várban és a Hősök terén kiszállva egy egyórás illetve egy félórás sétát tettünk, ketté bontva a csoportot. Olaszok, franciák és dánok kerültek hozzám. Előző este és még aznap reggel is nagyon izgultam, de aztán hamar belelendültem, a végére nagy sikerélményem lett.

Hétfőn pedig megvolt az első gyalogos túrám is a Turista Angyallal. Majdnem 80 vendég jutott négy idegenvezetőre, szétosztottuk őket magunk között, nekem amerikai, angol, ciprusi, olasz és francia nemzetiségű csoportom lett. A kétórás túra során már több idő jutott a várnegyed részletes felfedezésére, így a Mátyás templom – Halászbástya részen kívül eljutottunk a Palotához is. Bár a köd miatt nem túl sok látszódott a panorámából, és a végére mindenki kockára fagyott, azért jól sikerült minden. Az előző napon felbuzdulva itt már sokkal kevésbé izgultam, még lazábban ment a tour.

Ma aztán egy hasonló tapasztalásban volt részem. A különbség annyi, hogy háromfelé szakadt a csoport, izraeli, indiai és görög vendégeim voltak, a ködtől konkrétan semmit se láttak szegények a panorámából, és még sokkal hidegebb volt, mint két nappal ezelőtt. Néhányan fel is adták útközben, én persze kitartottam, de a lábujjaim csak a vonaton engedtek ki. A tanulság: még több réteg ruha, még vastagabb zokni, bundás lábbeli az idegenvezetők téli öltözéke. Ja és elmondhatom, hogy egyáltalán nem izgultam semennyire sem!

Elég régen voltam a Mátyás-templomban, ma lehetőségem adódott bemenni. Körbenéztem ebben a csodálatos térben, ott készítettem ezeket a fényképeket:

Az első tapasztalatok alapján úgy érzem, megtaláltam az igazán nekem való szakmát. Abszolút elememben vagyok! Emberekkel foglalkozom, mert szeretek ismerkedni, kommunikálok, mert szeretek beszélni. Szeretek utazni és megmutatni másoknak szépséges helyeket. Az idegenvezetés változatos, mindig mások a csoportok, eltérőek a lehetőségek. Kiutazás, beutazás, körutazás, városnézés, buszos, gyalogos… Nem lehet megunni.

Mostanság sokszor eszembe jut a nagymamám. Eléggé nyomatta anno, hogy tanuljak, főleg a nyelvtanulást forszírozta. Ráadásul sok könyvet vettek nekünk anyukámmal, a műveltségem mai szintjének jó részét nekik köszönhetem. Ez alapozta meg azt, ahol most tartok. Ráadásul neki az volt az álma, hogy stewardess legyek. Ha nem is épp az lettem, de most az emberek – nyelvek – utazás kombinációját valósítom meg az idegenvezetéssel.

Volt három randim a hét három első napján, úgyhogy elmondhatom, hogy ebből a szempontból is nagyon jól végződött az óév, és még annál is jobban kezdődött az új.

A gyerekeim ahányan vannak, annyifelé töltötték az óév utolsó, és az újév első napját. Siófok, Lovasberény, Pázmánd, Budapest voltak a helyszínek, régi és új osztálytársakkal, közeli és távolabbi barátokkal buliztak. Lesz még korcsolyázás és koncert, szóval változatosan töltik a téli szünet hátralévő részét. Apropó, volt, aki kérdezte, hogy a gyerekek karácsonyoztak-e az apjukkal. A válasz: Nem, egyikük sem találkozott vele az ünnepek alatt.

Én a Szilvesztert a barátnőimmel, illetve egyikük gyerekeivel töltöttem. Méghozzá úgy, hogy meghívtam a csapatot magamhoz. Sajnos volt, aki lebetegedett, így egy ideiglenes potya-vendéggel együtt összesen heten voltunk.

Örültem, hogy jönnek hozzám, és elpusztítják a karácsonyról maradt sok sütit meg nasit. Erre nemhogy fogyott volna belőle, még hoztak hozzá mindenféle sós és édes ropogtatnivalókat. Számomra a nagy sztár a sajtos rúd és a csokis golyó volt.

A csajok forralt bort készítettek, terjengett a házban a fűszeres illat. A koccintás üdítőkkel és alkoholmentes sörrel történt, némileg éjfél előtt.

A karácsonyfáról már sajnos nagyon hullanak a tűlevelek. A kreatív Lotti és Dani ezekből kirakta a nevünket meg az újévi feliratot.

Ők külön többféle társasjátékkal játszottak, de együtt Bumm-oztunk is.

Az egyik szomszédom bejött hozzánk látogatóba, és el akart csábítani minket a Vár Vendéglőhöz tűzijátékot nézni. Először úgy volt, hogy lemegyünk, de aztán a barátnői szolidaritás okán végül itthon maradtunk.

Az különböző életterületek mentén kielemeztük az előző évet. Aztán különböző angyal-, csakra- és meditációs kártyákat húztunk a jövő évre. Ez alapján elmondhatom, hogy nálam minden az előrelépésről fog szólni.

Végül fél 2-kor feküdtünk le, Barbi itt aludt nálam a kanapén.

Az új év még annál is jobban kezdődött, mint ahogyan a régi befejeződött. Azt mondják, amit az új év első napján csinálsz, azt fogod csinálni egész évben. Ezek szerint nálam 2025-öt az élet a szerelem és a munka fogja meghatározni. Délelőtt ugyanis a párommal voltam, délután pedig idegenvezettem.

Szilveszter reggelét az újonnan kijött Azahriah Puskás Arénás koncertjével, Újév reggelét pedig Magyar Péter beszédének meghallgatásával töltöttem. 

Érzéseim, érzéseink szerint ez egy nagyon szuper év lesz! Hogy milyennek képzelem, arról fog szólni a következő bejegyzés.

2025. január