November. Ez az a hónap, amit a legkevésbé szeretek, de most
igyekszem megkedvelni. A dolgomat pedig ez a szépséges őszi időjárás igencsak
megkönnyíti.
A lányok a házat az ünnepnek megfelelően kidekorálták.
Emlékeim szerint sosem volt még nálunk ennyire Halloween-es a díszítés. Most
egy hatalmas pókháló került a nappali egyik sarkába egy óriási pókkal. A
könyvespolcot tökök, denevérek és szellemek és tökök lepték el. Az ajtókra
véres kezeket ragasztottak. A kredencbe szellemek és koponyák költöztek. Készítettek pókháló-nasit csokikból és ropikból. Aztán feltúrták (engedéllyel)
a ruhásszekrényemet és fogták a festékeket, majd felöltöztek boszorkánynak vagy
koponyát maszkíroztak az arcukból. (Nagyon sajnálom, de az ezekről készült
fotók nem lehetnek publikusak.)
Mikor otthon voltam, sütöttem túrós pogácsát, különböző
alakúra szaggattam, és kömény-, szezám-, lenmaggal szórtam meg őket.
Készült mazsolás túrós sütemény is, leszedtem a legutolsó
mini padlizsánokat és készítettem még egy körömvirág-csokrot.
A héten női kört tartottunk Berkenyén. Barátnőkkel jöttünk
össze, ettünk-ittunk, beszélgettünk. Én pogácsát vittem, sült a pizza,
rágcsáltuk az aszalt sárgadinnyét és papaját.
Mindenki elmesélte, most hogy
van, miben van, hol tart éppen. Természetesen nem maradhatott el a kártya-húzás
sem, de azt nem árulom el, hogy mi volt az én témám, és azt sem, miket
választottam ki.
Erről az összejövetelről sajnos nem készült egy kép sem, de az
emlékek bennünk megmaradnak. Főleg a bódhiszattváról a metrón. 😊
Ha már barátság: kedden a barátnőmmel együtt mozogtunk. Én
Almáskertből indultam, ő Újtelekről kocogott le a réthez. Párszor körbefutottuk
a tavat.
Aztán a sportpark gépeinek segítségével edzettünk. Ez azonban nem csak
edzés volt, mert közben jókat beszélgettünk is. Levezetésnek sétáltunk még
egyet, majd hazafutottunk.
A csütörtöki futásom Nógrádon a várhegyhez és a forráshoz
vezetett. Annyi volt az újdonság, hogy a 90-30-as futás-kocogás rendszert csak
az emelkedőkön tartottam, sík terepen vagy lejtőn áttértem 120-30-ra. Nagyon
jól, lendületesen ment.
A hosszú futásomra vasárnap reggel került sor, ideális
időjárási körülmények között (napos-felhős ég, 10-12 fok, enyhe szél).
Ennek
örömére sortot húztam, de azért felülre elkélt a hosszúujjú.
A futóöv most már
alapkellék; vittem benne telefont, mert mindenképp szerettem volna fotózni
ilyen jó fényviszonyok közepette.
Nem találtam ki előre a konkrét útvonalat,
csak annyit tudtam, hogy valahol a Duna-parton szeretnék futni.
Északi irányba a
rakparton haladtam végig, ami nagyon nem volt ideális.
Túl keskeny a járda a
kocsiút mellett, ahol sok helyen felnőtt a gaz, behajoltak a bokrok.
Kész
terepfutás volt a tüskés akácokat kerülgetni, szereztem is pár horzsolást.
Először az Óbudai szigetig futottam, a H- és a K-hídon is.
Innen visszajutottam az Árpád-hídhoz, ami után nem sokkal
egyszerűen elfogyott a járda a rakparton.
Nem volt mit tenni, mint kimenni
teljesen a Duna-partra, ahol szerencsére földes-kavicsos ösvényen tudtam tovább
haladni.
Azonban egy idő után ez is megszűnt, így a kerékpárúton kellett
futnom.
Tök béna, hogy a pesti oldallal ellentétben a budain egyszerűen nem tud
az ember végig a folyó partján futni…
A lényeg, hogy a Margit-hídig mentem, és
onnan futottam „haza”, azaz anyukám lakásáig.
Azt nem mondom, hogy nem éreztem
meg, de úgy igazán nagyon el se fáradtam.
Ezért is lepett meg, miután otthon
kiszámoltam a távot, és kiderült, hogy spontán módon sikerült ma is túllépnem a
10 km-t (10,4!).
A Dagályba szombat délután jutottam el. Csodaszép,
napsütéses idő volt és jó meleg. Felüdítő és könnyed érzés volt a 25-ös
medencében leúszni 30 oda-vissza hosszt, azaz 1500 métert. A szaunában megint
elcsíptem pár felöntést, narancsos, eukaliptuszos és mentolos illatokkal.
A
4-ből 3 alkalommal fent ültem a 3. szinten, és nagyon jól bírtam. A szakaszok
között a szokásos felfrissüléseket (jéghideg dézsa víz a fejemre-testemre,
zuhany, hideg merülő-medence, hideg-meleg váltott séta kavicsokon) kinti napozással
fokoztam, pont a naplementéig.
A gőzben az egyik vendég becsapta az érzékelőt,
ezért kivételesen rohadt forró és párás volt a levegő. Az infrában pedig olyannyira
elpilledtem, hogy fekve el-elszunyókáltam, így fél órát eltöltöttem bent és
sötétben indultam „haza”.
Szombat délelőttre jutott egy scooter-es tour.
Reggel volt a
találkozó, amikor a belváros szinte még teljesen kihalt. Mivel korábban értem
oda, hirtelen felindulásból mászkáltam egy kicsit a Deák, a Vörösmarty,
Erzsébet és József nádor téren, meg a környező, gyakorlatilag majdnem üres
utcákon.
Anker palota, Evangélikus templom, Al Habtoor, Kempinski,
Dorotea hotelek, Fashion street, Oroszlános kút, Zsolnai díszkút, Herendi
életfa, József nádor szobra, Bank of China, volt Brit nagykövetség, Budapest
Eye voltak a főbb látnivalók.
Holland csapatot kellett a robogós idegenvezetésen
kalauzolnom. Először az Andrássy úton a Hősök terére mentünk, ahol nagyon
élvezték a körbe száguldást.
Aztán visszatértünk a belvárosba, ahol
kávészünetet tartottak a Gerbeaud cukrászdában.
Innen a Szent István
Bazilikához gurultunk, és a Parlamentnél ért véget a túra.
Imádom ezeket a tour-okat, nagyon megkedveltem a scootert
(pedig az elején be voltam tojva rendesen!), mindig jókedvűek a vendégek és
vidámak a guide-ok.
Örülök, hogy az Emagine csapat egyik tagja lehetek.
A vasárnapi szép őszi időben anyukámmal jó kis sétát tettünk.
A harmadik kerület egy, általam igen kedvelt, általa pedig ezidáig egyáltalán
nem ismert részén jártunk.
A Gázgyári lakótelepről indultunk, ahol először a
munkásoknak épült házakat néztük meg.
Erről korábban már írtam a blogon, és a véleményem továbbra sem változott.
Most is nagyon tetszik
ez a hangulatos városrész, magyar népies stílusú házakkal.
A különbség annyi májushoz képest, hogy gyönyörűen
voltak a novemberi színes fák és az avar a parkban.
Innen átsétáltunk az egykori Gázgyár területére, ahol múltkor is jártam, de ezúttal többet kóboroltunk.
Szerintünk elég jól harmóniában van
itt a múlt és a jelen (jövő), a régi építészet és a modern stílus.
Mindenütt fura, néhol bizarr, vicces vagy értelmezhetetlen
szobrokat és tér-elemeket láttunk (pl. Rubik-kocka, Sakkozók, Nagyhalak, Steve
Jobs, Ólomöntés, római kori kövek…). Ezekből mutatok meg nektek egy
csokorra-valót.
A Duna-parton kellemes látvány fogadott bennünket.
Szemben az
Óbudai-sziget, balra az Északi vasúti híd, jobbra a K-híd.
Újdonság volt számomra is az ezután következő tisztviselői
telep. Ezt szintén a Gázgyár dolgozóinak építettek a XX. század elején.
Az
itteni utcák a tervezők (Kós Károly tanítványai) nevét viselik.
A hazafelé úton láttuk még az egykori Óbudai Házgyár
megmaradt kéményét és a régi Textilfestő gyárat is.
Ezt a bejegyzést gyerekekkel kezdtem, velük is fejezem be.
Voltak jó beszélgetések a fiammal és a lányaimmal.
Téma főleg a (tovább)tanulás
és a jövő. A hónapban lesz majd egy szülinap, amikor remélem, teljes létszámban
együtt lehet majd a családunk.
A hét legfontosabb tanulsága pedig: megtudtuk, mi a
különbség a puszedli és a ganajtúró között.
2025. november
