Főszerepben a család

Az isztriai nyaralásról három bejegyzés is készült, Balatonról pedig egy, de most térjünk vissza a hétköznapokba.

A középpontban a család állt. Anyukám, akivel, mint ahogyan azt az előző bejegyzésben láthattátok, a Balatonnál töltöttünk el egy anya-lánya napot, a lányaim, akik jöttek-mentek, barátokkal, barátnőkkel, Vác, Kurultaj, Mindszentkálla helyszíneken, óbudai kitérőkkel, de főként az öcsém, aki múlt szombaton érkezett haza Kanadából.

Anyukámmal és sógornőmmel mentünk ki elé a reptérre, amiből jó hosszú program lett. A gép eleve késve indult, jócskán késve érkezett, végül rengeteg időt elszüttyögtek a beléptetéssel. 

A lényeg, hogy megérkezett végre, volt nagy öröm. A KÖKI-ig busszal mentünk, onnan az öcsém barátja fuvarozott minket haza kocsival. 

Hozta magával a cuki kisfiát is, így babázni is volt lehetőségünk. Együtt ebédeltünk Óbudán, a húsevők tejszínes csirkét, a vegák rántott sajtot krumplipürével.

A vasárnapot is együtt töltöttük, mert Anyuval és Attissal meglátogattuk a lányomékat Fehérváron. 

A fiam autójával utaztunk, ő sajnos munkája miatt nem tudott velünk tartani. Beszélgettünk náluk, aztán elmentünk ebédelni a Kiskakas étterembe, ahol tavaly a szülinapját is ünnepeltük. 

Grillezett kecskesajtot ettem vinegrettes friss salátával, és házi barack chutney-val, bármit is jelentsenek ezek a szavak (szerintem saláta mix és baracklekvár). Hozzá mangós limonádét ittam.

Utána sétáltunk egyet a közeli tónál, ahol tavaly az unokaöcsém edzőmeccsei voltak a kosárlabda EB- előtt. Ez egy tök szép Csónakázó-tó, benne szökőkutakkal, közepén pici szigettel. 

Ide ki is mentünk, ahol egy kedves kis japánkertet is találtunk.

Az elmúlt 10 napban többször is jártam a Kobuciban. Először a lányommal és erdélyi barátnőjével buliztunk az Alter Bugiban.

Aztán a PASO koncertre néztem oda, és meghallgattam kintről néhány dalt. Legjobban a „Tenkes kapitánya” tetszett.

Az öcsémet is elcsábítottam oda, először a Csaknekedkislány koncert végét hallgattuk meg. 

Utána irány a Bugi. Nagggyon jót táncoltunk, énekeltünk, hülyéskedtünk.

Tegnap pedig Punnany volt a program. Ugyan a Művészetek völgyében is pont az ő koncertjüket láttam-hallottam, de ha már itt játszottak a közelben, ki nem hagytam volna őket. Kettő lányom vett rá jegyet és bent tombolt, én csak kint a kerítésnél. Aztán bementem Bugira és egyik lányommal jót partiztunk. 

Közben a héten ezerrel zajlott a Sziget Fesztivál. Persze ide hallatszódtak a koncertek, dübörgött a basszus, de szerintem teljesen elfogadható volt a zajszint. Én mindenesetre jókat aludtam, kitárt ablaknál. A héven és a villamoson, a környező tereken, parkokban erősen megnövekedett az egy négyzetméterre jutó szigetlakók száma, de engem ez sem zavar. Mivel magam is fesztiváljáró vagyok, abszolút toleráns tudok lenni ilyenkor. Egy hetet kell csak bírni, aztán minden visszakerül a régi kerékvágásba.

Eddig háromszor voltam a Szigeten, köztük a legelsőn, ami anno Diáksziget néven futott. Nem azért, mert savanyú a szőlő, de most annyira nem vonz engem a Sziget. Csupa olyan külföldi előadó lép fel, akiket egyáltalán nem ismerek. A magyarokat meg bármikor meghallgathatom kisebb koncerteken, fesztiválokon, és nem kell kiadni érte napi 40.000 Ft-ot. Csak a kihagyott Bródy-napot sajnáltam, azt szívesen megnéztem volna, mert a hazai zenei élet krémje, idősebbek és fiatalabbak egyaránt felléptek.

A múlt hét hosszú futására már nem Horvátországban került sor, hanem Magyarországon, előző hétvégén. Nem is volt annyira hosszú, inkább csak az előző három kb. 6 km-eshez képest. 8 km-t irányzott elő az edzésterv, 8,2 lett belőle a Margit-szigeten, egy kis plusz Árpád-híd futással megdobva. Mivel az Adriai-tenger partján nehezen tudtam volna kivitelezni, és legyünk őszinték, nem is volt túl nagy kedvem hozzá, ezért ekkor csináltam meg az 5x100 m repülőfutást, ami rövid távon intenzív gyorsulást majd lassulást jelent, rövid kocogós pihenőkkel. Ezek egész jól mentek, pedig sajnos túl későn indultam neki, és a végére már nagyon meleg lett.

A heti első futásom nagyjából sikeresnek mondható, egy bő szigetkör volt, kitérővel a pékséghez, az előírt 7 helyett 7,9 km. Benne kettő lendületes kilométer, az árnyékos részen kivitelezve, egész jó tempóval.

A második viszont nagyon rosszul ment. Eleve nem voltam topon már az indulásnál, meleg volt (24 fok), és rögtön az elején elkezdett fájni a hasam. Volt olyan pont, amikor azt hittem, ki kell csekkolnom, de végül lassú, kocogós tempóban végig csináltam. 2x2 km lendületesebb szakaszt kellett volna beiktatni, de ezt teljesen elhagytam, örültem, hogy élek. Viszont nagyon szép helyeken csalinkáztam.

A Mexikói úttól indultam, és a Városligetet jártam be keresztül-kasul. Azt hiszem, még sosem voltam ott kora reggel, amikor épphogy felkelt a nap, és alig látni embereket, csak néhány kutyasétáltatót, kerékpárost, és hozzám hasonló futót. Láttam:

Mezőgazdasági Múzeum, Jáki templom, Vajdahunyad vára, az azt körülvevő tó…

Zene Háza, Néprajzi Múzeum, Korcsolyapálya épülete…

Hősök tere, amit körbefutottam, hogy mindegyik irányból le tudjam fotózni…

Híd, Városligeti tó, aminek mind a három részénél jártam, mindegyik irányból lefényképezve…

A Dózsa György úton végig futottam, ki a Duna-partra, majd az Árpád-hídon át Óbudára.

8 km volt a terv, végül kereken 9 kilométert tettem meg. Ez a tudat és a szép helyek látványa feledtette velem azt, hogy úgy éreztem, a futó-teljesítményem ennél rosszabb már nem is lehetne.

A harmadik futás és a második mintha ég és föld lett volna. Egy órával későbbi indulás, megfelelően alvás előtte, jóval kellemesebb hőfok (18), jó testi és lelki állapot. Ilyenkor lendülök én be! Szintén 8 km-esre volt tervezve, benne 4x3 perces gyors szakaszokkal, de olyan jól ment minden, hogy 5x4 perces gyorsakat csináltam, közben rövidebb kocogásokkal. 10,5 km lett a vége, és kerek 6-os tempót futottam, amivel elégedett voltam (ez a célom a versenyre is). Még csak el sem fáradtam, és a kedvemet is nagyon feldobta.

És hogy merre jártam? Ismét a Mexikói úttól indultam el, de most egyenesen átfutottam a Városligeten a Kós Károly sétányon, a Széchenyi fürdő és a Vajdahunyad vára mellett.

A hídról (most tudtam meg a nevét, Zielinski híd, mert ő tervezte) megcsodáltam a csónakázó tavat és a korcsolyapálya épületét, majd átvágtam a Hősök terén.

Innen az Andrássy úton futottam végig, olyan ikonikus helyek és épületek mellett, mint például a Kodály körönd vagy a Terror háza.

Az Oktogonnál jobbra kanyarodtam a Szent István körútra, el a Nyugati és a Vígszínház mellett.

A Margit-hídon át futottam a szigetre, és ezúttal nem a futópályán, hanem középen a sétányon haladtam.

El a Centenáriumi emlékmű, a Szökőkút, a Templomrom, a Palatinus strand és a Zenélő kút mellett.

A Japánkertben tekeregtem egy kicsit, talán ez a kedvenc helyem a szigeten.

Mivel ez már egy erősebb hét, a negyedik, hosszú futás 11 km-re volt tervezve, végül 12 lett. Dupla Margit-sziget kör, de úgy megkavarva, hogy az elsőt a futópályán teljesítettem, a másodiknál a sziget belsejében csalinkáztam.

Így útba esett a BUDAPEST felirat, a Domonkos kolostor romjai, a Víztorony, a Szent Mihály kápolna, valamint a Japánkert másik irányból.

Kicsit para az itteni futásokban a varjak jelenléte, akik a nyitott kukákból szedik ki a szemetet, valamint az itt csövező, palackokat gyűjtő, padokon alvó hajléktalanok látványa. A kutaknál nemcsak ittam, hanem a vízzel lehűtöttem az arcomat, felfrissítettem a tarkómat, karomat.

Nem volt borzalmas ez a futás, de sokkal jobb is lehetett volna, ha: 1. Nem bulizok, táncolok, énekelek előtte az éjszakában 2,5 órát, 2. Nem 5 órát alszom csak, hanem kicsivel többet, 3. Nem 22-24 fok a hőmérséklet, hanem kicsit kevesebb, 4. Kapok levegőt az orromon, ugyanis végig be volt dugulva.

Felavattam az új futócipőmet! Bizony, most először nem sajnáltam a pénzt, és befektettem egy jó minőségű cipőbe. Életem első versenyére készülök, megérdemlem. Ez egy rendszeres edzésre és versenyre is alkalmas cipő, a felső része kényelmes, a talpa jól csillapítja az ütést, a formája dinamikus. Nem elhanyagolható szempont, hogy szerintem tök szép is. Egy színben harmonizáló lila trikót is vettem hozzá.

A héten összesen 34 kilométert kellett volna megtennem, ehelyett 39 sikerült. Basszus, az majdnem 40! Lassan lefutok hetente egy maratont!

Sajnos picit megfáztam. Nyáron ez viccesen hangzik, de tényleg. Kettő lehetséges okra tudok gondolni: 1. Légkondis vonatok és buszok, amik túl hidegek, így a kinti forróság után brutál lehűtik a testet. 2. Nem kellett volna megennem a Balatonnál 3 gombóc fagylaltot, mikor én már hosszú évek óta csak max. egyet szoktam fogyasztani. A lényeg, hogy kicsit fáj a torkom, folyik az orrom, de össz. ennyi a tünet, túlélem.

A héten főztem egy nagy kondér lencselevest csipetkével, gombás-szószos tésztát és vegyes zöldséglevest borsóval, sütöttem barackos-túrós sütit és gubát.

Ebben a melegben főleg a saláta-mixek és gyümölcs-keverékek ízlettek leginkább, de müzlis joghurtból is bőven fogyott.

Szokásomtól eltérően többször kívántam különböző gyümölcsleveket, biztosan a meleg miatt.

Sor került néhány ügyintézésre is a gyerekekkel kapcsolatban, egyetem és gimnázium, kollégium és bank… (Az apjuk természetesen most sem segít az iskolakezdésben, mondjuk 12 év után miért is vagyok ezen meglepődve?)

XY-nal a héten elég sok időt együtt tudtunk tölteni. Többnyire a reggeleket és az estéket, mivel dolgozott, de azért tudtunk sétálni is. Mókáztunk kicsit az óbudai szobroknál.

A Harrer Pál utca elején meglátogattuk - ki mást, mint - Harrer Pált, Óbuda utolsó, a III. kerület első polgármesterét.

A Fő téren Szindbádot, akit elvileg Latinovits Zoltánról mintáztak, bár ha nem tudnám, meg nem mondanám. Először koccintottam vele, aztán az ölébe is ültem.

A Szindbád téren pedig a Várakozókat, azaz az esernyős örömlányokat, akiknek a mását Siófokon láttam.

A diákoknak még két hétig tart a vakáció, nekünk tanároknak ez az utolsó szabad nap. Holnap számunkra kezdődik a munka. Pakolunk, értekezünk, rendezkedünk, megbeszélünk, egyszóval előkészítjük az új, 2026/27-es tanévet. . Valamint „néhány” könyvvel is készülni szeretnék az új kihívásokra. Szóval számomra ma: VAKÁCIÓ END: ☹

2026. augusztus