A városnézéseken kívül kettő főbb tevékenységet végeztem a
nyaralás során: fürödtem és futottam. A fürdést űztem tengerben és medencében
is. Isztrián kettő teljesen különböző STRANDot próbáltam ki.
Az első MEDULINban volt, ami némileg elkerített, de nem szabadstrand.
Belépőjegyet nem kértek, csak a napozóágyért és a napernyőért kellett (volna)
fizetni, de én nem béreltem semmit, egyszerűen leterítettem a törülközőmet és
kész.
A part egyik része szinte teljesen homokos volt, apró
kavicsokkal a vízben, a másik részén már kisebb kavicsok voltak a parton is. Én pont a kettő határán telepedtem le, mert a homokon
kényelmesebb feküdni, nem törni a hátamat, hasamat semmi, bár utána tele lesz
vele mindenem, bőröm, ruhám, cuccaim.
Ezen a strandon hatalmas volt a tömeg, óriási a zsúfoltság.
Egyik ember a másik szájába ért, konkrétan 10-20 centikre voltak egymástól a plédek,
törülközők. Ezek között lavírozott mindenki, aki a tengerbe akart jutni, nem
mindig sikerrel, így történt, hogy letaposták vagy lefröcskölték a holmimat.
Mivel ez egy sekélyvizű strand, rengeteg volt a kisgyerekes
család. A gyerekek visítoztak, sírtak, kiabáltak, a szülők idegeskedtek. Ez eleinte
nagyon zavart, aztán megpróbáltam egy virtuális védőpajzsot magam köré
képzelni, ami egy idő után sikerült is. A különböző hangok szép lassan egy
összefüggő zsongássá álltak össze, így teljesen ki tudtam kapcsolni.
Semmi mást nem csináltam a strandon, csak a fürdés és a
napozás kombinációját. Ja, és persze néha ettem, szétolvadt nasikat, vagy
ittam, pisimeleggé változott vizet. A víz maga olyasmi volt, mintha a Balatonban vagy a Dunában
fürödtem volna, semmit sem lehetett látni az aljából, és nagyon meleg, kb. 28 fokos.
Csak némileg jelentett enyhülést a kinti forróság elől. Semmilyen vízi élőlénnyel
nem találkoztam benne.
A parton napoztam hanyatt és hason, fekve, vagy ülve, a
tengert nézve vagy csukott szemmel pihenve, néha be-bealudva. A tavasszal és
nyár elején megalapozott barnaságom itt tovább fokozódott, méghozzá radikális
módon. Nagyon jó csokiszínű lett a bőröm, és egyáltalán nem égtem, nem hámlottam
le.
A PULAi szállodához legközelebbi strand egészen más volt.
Fenyvesen át vezető lépcső vitt le oda, így pikk-pakk le lehetett jutni a
tengerhez. A visszafelé út más kevésbé volt pikk-pakk, legalábbis a kevésbé
fittek számára.
A lépcső végénél a Gortanova strandra ért az ember, ami kora
reggel sötétzöld, sötétkék, türkiz színekben pompázott. Ekkor még szép átlátszó
volt a vize. Mikor azonban délután lementem strandolni, már felkavarták a
fürdőzők, így sajnos hiába vittem úszószemüveget, nagyjából semmit sem láttam a
víz alatt.
Nagyobb kavicsok borították a partot, a szélén kövekkel, a
part mentén végig sziklákkal. A látvány így szebb, a napozás viszont
kényelmetlenebb volt. Itt is csak leterítettem a törülközőmet, azon ültem vagy
feküdtem, élveztem a nap sugarait, ami ekkor már kezdett eltűnni a fák mögött.
A strandolás során többször is odébb húzódtam, egyre
keletebbre letelepedve, hogy ne árnyékban legyek, hanem napsütésben. A legvégén
már a sziklákon ültem, ott száradtam meg teljesen.
Mikor lementem, még elég sokan voltak, de mivel közeledett a
vacsoraidő, szerencsére a többség kászálódni kezdett, és a végére ha nem is
ürült ki a strand, de enyhült a tömeg. Így itt sokkal kényelmesebb és
kellemesebb volt az életérzés.
A harmadik hely, ahol fürdeni tudtam, a szálloda MEDENCÉje
volt. Kétszer mentem le oda pancsolni és úszni.
A medence kb. 10 méter hosszú lehetett, nagyjából téglalap
alakú, lekerekített sarkokkal, az egyik végében félkör-alakú lépcsőkkel, az
egyik kiszélesedő csücsökben kiülős résszel.
Első alkalommal kisgyerekes családok és idősebbek is fürödtek
benne, de nem volt zavaró a tömeg. Második alkalommal direkt a vacsoraidő
elejére időzítettem a fürdést, így konkrétan én voltam az egyetlen ember a
medencében.
Szabályosan tudtam úszni, róni a hosszakat rendületlenül, az
úszószemüveget használni. Amikor kedvem volt, megálltam kicsit pihenni a kiülős
résznél, vízitornáztam vagy csak úgy lebegtem a víz felszínén.
A medence szélén körben napozóágyak álltak, ide ki tudtam
feküdni, itt süttettem magamat a nappal.
Az úszáson kívül a FUTÁS volt a jellemző sporttevékenységem.
Kora reggelenként futottam, három egymás utáni napon. Napról napra egyre visszább
állítottam az ébresztőt és korábbra időzítettem a felkelést, de igazából
magamtól felébredtem arra, hogy pirkad (kicsit később, mit idehaza). Pont mindig
láttam a napfelkeltét, és lehet nyálasan hangzik, de tényleg emelkedett érzéssel
néztem, ahogy a nap feljön a látóhatár fölé.
Még így reggel is szörnyű volt a meleg, és elviselhetetlen a
páratartalom. Elindulás után nem sokkal már folyt a homlokomon a víz, aztán az
izzadság átáztatta a trikómat, majd a sortomat is. A zsepit nem orrot fújni
vittem magammal, hanem verítéket törölgetni. Minden nap kézzel kimostam a futószettemet,
de minek?
Számomra nyaraláskor a futás egyfajta alternatív városnézés,
amikor olyan részeket nézek meg, amiket a normál városnézés során nem látnék. Futva
sokkal nagyobb szakaszokat járhatok be, így sokkal többet láthatok, mintha mindezt
sétálva tenném. A szálloda közelében volt néhány öböl, ezeket futottam körbe az
Isztrián töltött idő alatt. Az öböl horvátul
Uvala, ezek közül ötöt láttam.
1. U. Soline a J and J és a Valsaline nevű strandokkal, 2. U.
Gortanova, 3. U. Zelenika a Valkana nevű stranddal és a mélyen benyúló
T-mólóval, 4. U. Stoja a Zelenika, Valdefora és Stoja nevű strandokkal, és
végül, legalábbis számomra utolsóként 5.U. Valovine a Valovine stranddal. Az első és második öböl között található a Tarzanica nevű
kilátóhely, sziklás partszakasszal, a második és a harmadik öböl között a
Lungomare part és strand, a harmadik és a negyedik öböl között pedig a Klaonica
strand.Most ugyebár fix edzéstervet tartok, mert készülök az októberi versenyre, de szerencsére pont a könnyebb hétre esett a nyaralásom.
6-5-6 km-t kellett volna lefutnom, végül 6,5-5,8-5,8 km lett belőle. (A heti
hosszabb futásomat hétvégére időzítettem, már Magyarországra). Az elsőbe és a harmadikba bele kellett tennem egy-egy lendületesebb, gyorsabb kilométert, ez a körülményekhez képest sikerült is, egyenesebb vagy lejtős szakaszokon. A másodikat pedig 5x100 m repülővel kellett volna nehezítenem, de erre a terep ott alkalmatlan volt, később itthon pótoltam.
Ott nem sík a terep, bőven
akadtak benne emelkedők, lépcsők is, valamint a normál útburkolat
mellett porban, kavicsokon, köveken és sziklákon kellett futnom. Szóval
némileg terepfutás lett belőle. Nap-indításnak nagyon jók voltak ezek a
reggeli futások, vizuális élményt adtak, feldobtak energiával, megadták a
mozgás és a felfedezés élményét. Örülök, hogy a nyaralásom alatt sem estem ki a
normál ritmusomból, és minden napra jutott sportolás bőven.
Volt még valami, ami mozgás is, kikapcsolódás is, méghozzá a
buliii! Egyik este ugyanis vacsora után hallottam, hogy zene szól a hotel
mögül. A medence mellett volt egy bár, ennek a közelében egy szintetizátornál ült
egy idősebb horvát férfi, és zenélt, énekelt. Helyi dalokat és külföldi retró
slágereket egyaránt. Az előtte lévő területen idősebb hölgyeket láttam, szép
frizurával, sminkkel, elegáns ruhában, ékszerekkel, akik a zenére táncoltak.
Megtudtam, hogy 23.30-ig tart ez az egész, úgyhogy
felsiettem a szobába, átöltöztem buli-szettbe, aztán irány a parti. Félig egy
bárszéken ültem és hallgattam a zenét, félig pedig táncoltam azokra a dalokra,
amiket ismertem. Egy magyar házaspárral táncoltam a csoportunkból, meg felkért
egy szlovén férfi is, aki igencsak egyedi táncstílust mutatott be, a
ritmusérzék teljes hiányával. Majd beszélgetést próbált kezdeményezni, de
angolul is csak gagyogott. A fotó nem ővele, hanem a zenésszel készült.
A végére, az Isztriai nyaralás témájának lezárásaként iderakok
egy kollázst, amit kb. 30 évvel ezelőtti fotókból állítottam össze. Ilyen
voltam és itt jártam a 90-es évek elején-közepén, és most némileg újraéltem az akkori
élményeket. Hogy hová visz legközelebb az utam, az talány, van pár ötlet a
bakancslistámon, de majd úgyis meglátjátok, mert írok róla a blogon.
2026. augusztus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése