Honttól - Drégelyváron át - Diósjenőig
Ismét képriport következik, ismét túráról, csak ezúttal a Börzsönyből:
Hajnalban keltünk, napkeltekor vonatoztunk Drégelypalánkra, onnan busszal utaztunk Hontra, onnan indult a túra.
Legelőször a honti szakadékban kezdtünk. Hatalmas falak között tört utat magának a patak, az alakította ki a szurdokot.
Ezután felkaptattunk pár száz méter magasságba, és ott kissé fel-le hullámozva végighaladtunk a Börzsöny keleti szélén. Az első megálló a Dobogó-hegy volt.
Egy ideig a kék kereszten haladtunk, ami aztán becsatlakozott a sima kékbe.
Zoli mániája, hogy a turistaútról rendre letér, hogy olyan csúcsokat is begyűjtsön, amiket amúgy a jelölt út nem érintene. Emiatt ezúttal egy tüskés szedresen át csalogatott. Kénytelen voltam vele menni, nem mertem ottmaradni egyedül az úton, túl sok volt a vaddisznónyom!
Marhára örültem, mikor a végén egy totál sima dombra értünk, ahol az égvilágon semmi érdekes nem volt, még kilátás sem.
Útközben olyan érdekességeknél álltunk meg, mint például ez a kidőlt fatörzs.
Végre elérkeztünk a drégelyi várhoz.
Az aljában emlékmű fogadott minket, ami Szondira és a hős várvédőkre emlékeztetett.
Elég fura szerkezetű volt a vár, az elején egy elővárral vagy bástyaszerűséggel.
Igen, ez volt a vár bejárata, ott kellett a sziklákon felmászni, hogy bejussunk.
Aztán bejutottunk a belső várba, ami némileg jobb állapotban volt, és az alaprajza is szabályosabb.
A várban is találtunk csúcskövet, természetesen ez is bekerült a gyűjteménybe.
Egy arra járó kiránduló lőtte rólunk a közös képet a belső emlékműnél.
Innen már többnyire vízszintesen vagy enyhén lejtve vezetett tovább az út. Leértünk az Pénzásás nevű helyre, ahová állítólag Kámor uraság rejtette anno az aranyát.
Ezen a helyen állt valaha a Kámor ház, de mi csak hűlt helyét találtuk.
Csak egy kellemes pihenőt leltünk, padokkal, tűzrakó-helyekkel.
Utunk 20,9 kilométer után Diósjenőn ért véget, ahol pizzával és gesztenyepürével jutalmaztuk meg magunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése