2019. december 12., csütörtök

Advent


Ebben az évben nagyon korán eszünkbe jutott a gyerekekkel az ünnepi készülődés. November közepén levettem a díszekkel teli dobozokat, csak úgy átnézni, erre már akkor elkezdtek nyúzni, hogy dekoráljuk ki a házat. Akkor tiltakoztam, de advent első napjára azért kikerültek az első manócskák és angyalkák.
Nagymami adventi csomagocskái is megérkeztek, belekerültek a szokásos zsebes fali tárolóba (szintén Nagymami alkotása), és már jó sok napja eszegetik belőle reggelente a gyerekek az édességeket. Már rájöttem, hogy ezt az adventi naptárat azért találták ki a szülők, hogy ezzel könnyebben ki tudják robbantani a srácaikat az ágyból. Tényleg nem könnyű télen a szinte sötétben ébredni, de máris jobb, ha le lehet rohanni a lépcsőn, és előszedni az épp aktuális finomságot.
Idén Kincső teljesen egyedül készítette el a családi adventi koszorút. Ő akarta, hogy ne segítsen neki senki. Szerintem egész klassz lett, főleg ha figyelembe veszem, hogy még tíz éves sincs. Én is csináltam ám egy koszorút, de azt nem itthonra, hanem az osztályomnak. Átmentem a Boróka-házba, és egy úgymond „női kör” keretében összeraktunk egy szépséget.
Az osztályomban amúgy is dúl az adventi láz. Néhányan különböző díszeket hoztak be: függőket, Mikulásokat, és az asztalon egy mini karácsonyfa is áll. Érdekes, hogy a kreativitás a fiúkat jobban magával ragadta: ők készítettek ünnepi rajzokat a faliújságra. Minden nap ketten húznak szaloncukrot, ráadásként egy-egy jócselekedetet. Ezekhez az ötleteket egy osztályfőnöki csoportból vettem, és eddig ilyeneket csináltak: karácsonyi dalt énekeltek, mindenkinek boldog karácsonyt kívántak a folyosón, elrejtettek apró meglepetést osztálytársaik táskájába, a padjukba üzenetet dugtak, amelyben megírták, mit kedvelnek benne a legjobban, megköszönték a takarítónők munkáját… És a további napokra is várnak ránk hasonló jótettek.
Egy hete pénteken Mikulás-bulit rendeztünk az ötödikesekkel. Ott maradtunk tanítás után az osztályteremben, amit parti-helyszíné alakítottunk át. Előre elküldték nekem a kedvenc dalaikat, azokat játszottam le nekik. Volt székfoglaló, limbózás partvisnyéllel, (egyre kisebb) újságpapíron táncolás, tánctanulás és táncpárbaj is. Mindenki nagyon jót bulizott.
Szombaton a templomban tartottuk a falusi adventi hangversenyt. Idén is, a tavalyihoz hasonlóan László Attila volt a fő-vendég. Egyórás koncertet adott, ami során sok dalt együtt énekeltünk vele. Már jó előre készültünk a gyerekekkel egy karácsonyi dallal. Szerdánként és péntekenként korábban mentünk iskolába, és ott gyakoroltunk közösen. Három férfi-tanár gitárral kísérte a dalt, mi pedig együtt zengtük, hogy „Fölöttünk új csillag ég”.
Pár napja hazajött Zoli Németországból, vele együtt megérkeztek a német Mikulások is, és három csomag színes égősor. A lányok legalább két órán keresztül bogozták ki az összegabalyodásokat, majd kb. ugyanennyi időbe telt, mire szögeket vertek a falba, és körbeaggatták velük a házat. Most mindenfelé színes lámpák világítanak az éjszakában.
Részt vettünk a nógrádi „Élő adventi ablak” nevű rendezvényen. Ez egy szuper kezdeményezés! Minden nap este 6 órakor összegyűlnek a faluból az érdeklődők, és ott tudják meg (illetve egy „rejtvényből” találják ki), hogy kihez mennek aznap. Együtt, lámpásokkal felszerelkezve elsétálnak az adott családhoz, akik előre feldíszítették az ablakukat a vendégek kedvéért. Mi a 10. napon jártunk egy kedves baráti családnál, ahol együtt elénekeltünk egy karácsonyi dalt, majd a háziak cselló-zenével fogadtak minket. Voltak találós kérdések (szaloncukor jutalommal), ahol, és erre nem is számítottam, én voltam az egyik megoldás. (Mint a házigazdák kisfiának osztályfőnöke…) Aztán pedig forró teával és rengetegféle süteménnyel tömhettük meg a hasunkat, és közben beszélgettünk, ismerkedtünk. Remek ötlet, ha egy kisebb közösség szorosabbra szeretné fűzni a kapcsolatokat a lakói között.
Karácsonyig még sok program vár a nógrádiakra: lesz zeneiskolások hangversenye, idősek karácsonya, falukarácsony. Holnap pedig a változatosság kedvéért újabb iskolás rendezvény, a Hesz-nap vár ránk.

2019. december

(Ez a 100. bejegyzés az új blogfelületen!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése