Épülő-szépülő kert

A kertünk folyamatosan épül-szépül!

Ahogyan fokozatosan melegszik az idő, sorra vetjük el újabb és újabb zöldségek magjait. Tudni kell, hogy ez itt a Börzsöny, szóval nálunk mindent két-három héttel később lehet elvetni, mint mondjuk az Alföldön.

A spenót után elvetettük a nagykertbe a többféle salátát és borsót, majd később a káposztát és kukoricát, aztán pedig a karfiolt és brokkolit is. Itt a kislányok kertjében előbukkant a borsó.

A bal oldali kertben kibújtak a retek levélkéi és a friss újhagyma is. Ebbe az új kertrészbe a lila- és vöröshagyma mellé fokhagymát is duggattunk, és ide vetettük el a gyökérzöldségeket: sárgarépa, fehérrépa, metélőpetrezselyem.

A zöldségsorok közé-szélére virágokat is vetettünk. Egyrészt hogy díszítsenek, bár szerintem önmagában is szép a sokféle változatos zöldség látványa. Másrészt hogy védjenek a kártevők ellen, mert nálunk ők a természetes rovarriasztók. Egyik oldalról napraforgóval, a másikról rézvirággal szegélyeztük a nagykertet.

Hagymásaink közül a krókusz és a jácint elvirágzott, viszont töretlenül nyílik a nárcisz, és végre előbújtak kedvenc virágaim, a tulipánok is. Nincs köztük egyelten egyforma sem: piros, sárga, cirmos narancs, lilás-fehér… Imádok bennük gyönyörködni!

Végre elérkezett itt a Börzsönyben is a gyümölcsfák virágzásának időszaka. A mi kertünkben a két cseresznyefa borult fehérbe, és áraszt isteni illatot, illetve lejjebb van egy csenevész fácska, ami ugyan gyümölcsöt még sosem hozott, de a virág azért jócskán van rajta. A falu utcáit mindenütt fehér és rózsaszínű fák szegélyezik.

Kezd elvirágozni az aranyesőnk, viszont már rügyezik az orgona, amiből nálunk magasabb bokrok és sövény is létezik. Talán pont anyák napjára nyitják ki szirmukat az illatos lila meg fehér virágai.

Rózsaszínű a babarózsánk, a fűben pedig a sárga pitypangok mellett lilás gizgazok virágzanak. Mi nem szoktuk hetente centisre nyírni a füvet, ami miatt a hatás csöppet elvadult, viszont így gyönyörködhetünk a vadvirágokban is.

A kislányok jártukban-keltükben folyton virágokat szednek és újabb meg újabb csokrokkal térnek haza. Ezeket vázába teszem, így virág van kint a teraszon a nagyasztalon, bent a kisasztalon, a kályhán (már jó ideje nem fűtünk), sőt, még a fürdőszobában is.

Tovább folytattuk a tereprendezést is, amiben egyik nap Nagymami is kijött segédkezni. Mindenki megtalálta-megkapta a maga feladatát, például Zoli irtotta a bozótot. Ezúttal kicsit nehezebb dolga volt, mert ahogy halad balra, egyre sűrűbbé válik a dzsungel. Főleg kesze-kusza bodzával és a tövises csipkerózsával gyűlt meg a baja. Ezeket szépen kiszabadította a káoszból, visszametszette, innentől fogva rendezettebben hajthatnak tovább. Kísérletezünk a rózsaágak hajtatásával is.

Nagymami gereblyézett és fát hurcolt, Csillag pedig tördelte és pakolta a száraz ágakat (szerintem évezredekre elegendő gyújtósunk gyűlt össze). Ilus talicskával a komposztra vitte a növényi hulladékot (mi soha nem égetünk!), Kincső meg a lótifuti volt. Hozd ide a gereblyét, vidd oda a vasvillát, stb. Egyik feladatköre pedig szemétszedő lett, mert sajnos a bozót alatt nagyon sok szemetet találtunk…

Kende főleg ásott, mivel vettünk végre facsemetéket és cserjéket! Azt hiszem, ez az igazi legyökerezés ismérve, ha az ember elkezd fát ültetni a kertjébe. A piacunkon ellenálló, erdélyi fajtákat szereztünk be, egyelőre mindből csak egyet. Alma, szilva, meggy, cseresznye és kajszibarack, valamint ribizli és szőlő. Ez lesz a próbaév, meglátjuk, hogy a mi hűvösebb, csapadékosabb éghajlatunkon, a viszonylag vacakabb talajunkban mennyire érzik majd otthon magukat a fácskák. Amelyik szeret nálunk lenni, abból jövőre majd veszünk még.

Új slagot szereztünk be, amivel immáron gyerekjáték a locsolás. Ez lett nálunk idén is (csakúgy mint tavaly) a gyerekek állandó nyáresti feladata, a téli fabehordáshoz hasonlóan. Ezt a munkát amúgy kifejezetten kedvelik, bár néha átmegy játékba, és egymást fröcskölésévé alakul át.

Végre elérkezett a medvehagyma-szezon! Átvonatoztunk a szomszédos Diósjenőre, felgyalogoltunk a kastélykertbe (túrának is beillett), majd a férjemmel meg a kislányokkal degeszre tömtük a kosarainkat a tavasz első igazi finom zöld ízével. Az első adagot már le is szárítottam, és közben azt esszük mindenhez, kenyérhez és lángoshoz, tócsnihoz meg rakott krumplihoz.

Amikor csak engedi az idő, kint eszünk a teraszon, és beizzítottam a sparheltet is. Szeretem, hogy háromfélén főzhetek: télen a fűtésszezonban a csikótűzhelyünk platniján, hűsebb tavaszi-őszi napokon a konyha (palackos) gáztűzhelyén, melegben pedig a kinti sparhelten.

A madárcsivitelésbe, ami hajnalban és alkonyatkor a leghangosabb, most már a békák koncertje is belevegyül. A nógrádi tótól felhallatszik hozzánk a hangos kuruttyolás. Zoli múltkor békamentőt játszott, a vasútállomás felé elkóborolt békát vitte vissza otthonába,a nádasba.

2018. április