Kert, kert, kert, kikelet!

Itt a tavasz, végre! Mennyi ideje vártunk már erre! Iszonyatosan sokáig elhúzódott a hideg! Talán az egész márciust is még a télhez sorolhatnám. Itt a Börzsönyben későig tartott a fagy, a hó sokáig tartotta magát, márciusban alig lehetett az ásót belenyomni a földbe. Igazából egy-két hete kezdtünk el bármit is csinálni a kertben, de egy napnyi meló után jött megint a hűs, esővel, széllel, és csak néhány napja köszöntött be az igazi kikelet.

Tehát elérkezett a húsvét, és mi végre kivonulhattunk a kertbe. Tudni kell, hogy a mi telkünk három részből áll. A középsőn áll a házunk, előtte egy meredek domboldal, ami még félig építési terület. Itt a kertezésre idén esélyt se látok. Viszont a hagymásaink szépen túlélték itt a hosszú telet, és amint eltűnt a hótakaró, máris előbújtak a földből a zöld hajtások. Először a krókuszok, aztán a jácintok, tegnap pedig végre az első nárcisz is kinyílott. (A tulipánok még csak zöldellnek, ők várják a melegebb áprilist.) A levenduláink is túlélőnek bizonyultak, a mínuszok után szépen virít az összes.

A jobb oldali (északi) telket, amin egy kis tároló faház is áll, az előző évben vettük művelés alá, óriási harcok után: gyökérharc, indaküzdelem, stb. Láthatóan hatásos volt a munka, már tavaly elég sok zöldség termett itt: spenót, saláta, borsó, bab, cukkini, patisszon, bazsalikom… A retek és a hagyma azonban nem túlzottan akart jól fejlődni (a hagyma gyakorlatilag csak újhagymának volt használható, retekből alig volt ehető), és a répafélék is elég satnyák lettek. 

Bár meglepetésként most az ásáskor Zoli talált még belőlük egy csomót a földben, amiket most meghámoztam, feldaraboltam, és eltettem zöldségleves-egységcsomagnak. Egyszóval a föld mélyén gyökeret-gumót-hagymát növesztő növények számára nem volt ideális ez az eléggé agyagos talaj. A paradicsom se szeretett itt lenni, túl árnyékos és hűs volt neki ez a rész, alig érett be néhány. Nekik mindenképp más helyett kellett keresnünk.

Az idei földmunka itt látványosan könnyebben ment, mint tavaly, kevesebb volt a gizgaz, lazábban megmunkálható, tápanyagban láthatóan gazdagabb a talaj, de azért persze sok időbe telt, mire a férjem felásta az egész nagy területet. Kende utána felkapálta, Tündér felgereblyézte, és a kert készen állt a vetésre.

Itt azzal kezdtük a munkát, hogy a két kislány kapott egy-egy kis saját kertrészt. Ezt elkerítették, választottak maguknak zöldség- és virágmagokat, amiket már el is vetettek. A többi a közös terület lett, ahova még egyelőre csak spenót került, de hétvégéig ide a salátát és a borsót is szeretnénk elvetni.

Az ősztől tavaszig itt lévő gyerekjátszót most újra leköltöztettük a kert aljába. Magyarul ráparancsoltunk a gyerekekre, hogy tüntessék el a lendülőt. Tavaly megígérték, hogy vigyázni fognak a veteményesre, de mikor láttuk, hintázás közben hogyan tapossák le a borsót, és koptatják ki a vetést, lezavartuk őket az alsó fához, és ez idén is ugyanígy történt. Kende egy napon át fúrt-faragott, magas indulórészt készített, ide került több hinta is, így legalább kevésbé hallatszódnak fel az indiánüvöltések és halálsikolyok.

A bal oldali (déli) telekrészt most kezdtük művelés alá vonni. Nagyjából az ismétlődött meg itt, ami tavaly a jobb oldalon. Brutális meló volt az össznépi dzsungelirtás. Küzdöttünk a földet mindenhol átszövő gyökerekkel, leszedtük a fákról és bokrokról a felkúszó indákat, összegyűjtöttük a száraz ágakat, nagy kupacokba hordtuk a később eltüzelhető fákat, talicskával a komposztra a növényi hulladékot. Aztán jött az akáccsonkok kipusztítása, és a gereblyézés (ez az én egyik kedvenc kerti munkám, de tényleg).

Csak a legtetejéről, csak a gallyakat gereblyéztük, mert amúgy nagyon jó kis természetes komposztréteget találtunk itt, amit vétek lett volna a talaj felszínéről eltávolítani. Ebből következik, hogy az itteni föld sokkal lazább, termékenyebbnek tűnik, és jobban megmunkálható. Mondjuk erről kérdezzétek inkább a férjemet, aki csak ásott és ásott…

Tehát az a terv, hogy a jobb talaj okán gyökérzöldségek, a jobb benapozottság miatt, a fény- és melegigényesebb növények (paradicsom- és paprikapalánták) kerülnek ide. Ezek közül egyelőre retket vetettünk, és lila- meg vöröshagymát duggattunk, aztán később sárga- és fehérrépával folytatjuk majd a sort.

Fontos, hogy nemcsak zöldségeket, hanem virágmagokat is vetettünk. A nagy konyhakertet mindenütt napraforgó veszi majd körül, mintegy védelmet nyújtva az északi szelek, és egyetlen (szerencsére nagyon ritkán látható) szomszédunk elől. A kicsibe egyelőre büdöskét és körömvirágot tettünk, ezek ugye természetes rovarriasztók, és szép ágyásszegélyek is egyben. Az egynyári virágok majd májusban kerülnek a földbe.

A kamra melletti dombos részen rengeteg kis zöld bújt ki, ezekből lesz később a sok liliom. A füves részeket ibolyaszőnyeg borítja. A kapu mellett kinyílott a sárga aranyeső, és végre a sövényben látjuk a rügyeket az orgonáinkon.

A tavasz örömére a gyerekeim kitalálták, hogy most már költözzünk ki a teraszra. Én kicsit ódzkodtam ettől, de megnyugtattak, majd ők megoldják, és rögtön a tettek mezejére is léptek. Kivitték a nagy asztalt és a székeket, behozták a kisasztalt a kanapé elé, és persze ki is takarítottak. Azért később bebizonyosodott, hogy ez a tavasz még sokszor eléggé hűs és szeles ahhoz, hogy a napjainkat teljesen odakint éljük, de azért a hangsúly eltolódott a bent felől a kint felé.

Egyszóval végérvényesen elkezdődött a kerti szezon, és én a magam részéről ezennel megnyitom a tavaszt!

2018. április